Kedves Hópehely,
Nem vettem észre, hogy nem fejeztem be a tegnapi bejegyzést, és itt maradt mint egy privát bejegyzés. Az a baj, hogy nem is emlékszem már miről is volt szó. Tudom, hogy mesélni akartam arról, hogy szerdán egy kis üveg bogyós karkötőt csináltam magamnak. De hát mi más mondanivaló lenne erről most nekem? Szép, az már igaz. Na, de nem mondom el megint ugyanazt. Nem szeretem ismételni magamat. Csak annyit akarok ezzem kapcsolatban megjegyezni, hogy habár tanultam egy-két dolgot, az nem tetszet, hogy ki volt nekünk mérve a bogyók száma olyan módon, hogy nem lehetet semmi újat kitalálni (pedig igyekeztem), hanem csak az nézet ki jól amit előre a tanárnő talált ki. Bah, ilyen ez.
Ma volt a "titkos barát" második ajandék osztogatása. Egy kis papírblokkot kaptam, egy acél zsinorral pici, átlatszó műanyag zöld csipeszecskékkel. A főnökünk elkezdett gusztustalan szex vicceket és megjegyzésetek csinálni a csipeszes zsinórra, amit nem nagyon szerettem. Amikor már nagyon túlzásba kezdte vinni, mondtam neki, hogy nem szeretem az effajta vicceket. Firtatni kezdte, hogy miért (itt mindenki szereti ezeket a szégyenítő vicc féléket), és nem magyon akartam mondani, de a végén kiejtettem, hogy a sokkal intelektuálisabb vicceket szeretem.
...
Hát minek kérdez akkor!!! Maradt volna csendben és nyugodtan! sak azért mert itt az átlag mocskos agyú, nem azt jelenti, hogy mind azok vagyunk!
Tudod, van a Facebookban egy kis állatkám, Locky, egy nyuszi. Ez az állat állandóan enni akar! Megetetem de továbbra is enni akar! Alig bírok vele. Meg is írtam a programozóknak, hogy már legyenek szívesek rendbe hozni az állatkát! Plusz, ha megetetek más állatokat, nem kapom vissza a kajapénzt, ahogy azt igérték. Rettenetes...
~ Szeretettel Csókól,
~ Buranaberry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése