Esküvő

Ma volt a Jetty esküvője, ma ment férjhez... másodszor. Itt van nálam a meghívó amit a búcsúztatóján kaptam, de nem mentem el. Bah, nem olyan mintha lemaradtam volna élete "legfontosabb" napjáról, mivel ebből már volt neki előtte is egy. Tudom, gonoszság ilyet mondani, de igaz. Ma reggel SMS-t írtam neki, ahol mondtam, hogy nem tudok elmenni, és csak annyit válaszolt rögtön, hogy jó, semmi gond. Jó, akkor nem mentem.

A nap már be volt régen jelölve a határidő naptáramba hetekkel ezelőtt. Egy kicsit kényelmetlen volt, hogy miután vele ültem egy asztalon a búcsúztatón az esküvőjén külön asztalra kerülünk. Hát gondoltam erre van oka, és gondoltam, hogy majd valamit ki kell találnom, mert rajta és most férjén kívül nem ismerek igazán senki mást. Családja és barátai egy nagyon zárt közösség, tehát az ember nem csak oda megy és el kezd beszélgetni. De hát még úgy is gondoltam, hogy feltalálom magam.

A meghívóm egy emberre szólt, ami szintén egy picit rossz volt, mert nem hívhattam magammal valakit, mondjuk Mariót vagy Laurát, vagy Carollt, vagy valakit, hogy ne legyek egyedül. Most csütörtökön találkoztunk véletlenül, mivel az utolsó pillanatban el kellett mennem abba az épületbe ahol ő dolgozik. Gondoltam meglátogatom és meg is tettem. Fura volt velem, mintha azon igyekezne, hogy elmenjek. Másokkal beszélt, nem nézet a szemembe, alig váltott szót velem, igyekezett kihúzni magát az alól, hogy velem ebédeljen... kényelmetlen volt. Aztán hirtelen megkérdezte, hogy vajon nem szeretnék valakit vinni magammal. O_O Szemeim hatalmasra tágultak.

- Nah, lehetetlen, - mosolyogtam - akit vinnék az Magyaroszágon van.

Honnan szerezek valakit kevesebb, mint 48 óra alatt? Ekkor kezdtem el dönteni, hogy nem megyek. Tegnap rengeteget kellett dolgoznom, aztán találkoztam Marióval, előtte keresgéltem egy bőr hátizsákot amit az irodában is használhatok, és amibe belepakolhatom a netbook-omat. Miközben vártam a Marióra a Oui-Oui palacsintázóban, és írogattam naplómba, eszembe jutott, hogy nem akarok elmenni az esküvőre. Valahol az éveken keresztül a barátságunk teljesen elillant. Akkor most csak azért menjek el mert illik, tudván, hogy kényelmetlenül fogom érezni magam, hogy nyilvánvaló lesz, hogy nem tartozom oda, vagy ne menjek el. Ma, reggel, úgy döntöttem, hogy nem megyek. Jó, hogy még nem vettem meg az ajándékot.

Ma pihenhettem. Ja, és ma vettem meg a vadonatúj bőr hátizsákomat! Picike, elegáns és egyszerűen csodálatos! Mostantól ebben fogok mindenhol pompázni!

Sznapsot a Hétről

Azon kívül, hogy rengeteg munkánk van, és ma az ügyvédek a fejemre mentem, mert igazából nem tudom most tökkelütött hülyék, vagy valaki másnak dolgoznak, több figyelemre méltó dolog történt ezen a fél héten.

Elsősorban, ma elfogyott a kávém, tehát holnap nem szabad, hogy elfelejtsem, hogy el kell mennem a boltban a munkában egy csomag zöld zacskós Britt kávéért. Idáig mindig pirosat vettem, de annyi kávét teszek a francia préselőbe, hogy nem igaz. Így hát azt gondoltam, hogy ha veszek egy zöldet, mivel erősebb, kevesebb kávét is tehetek a préselőmbe és így tovább tartani fog a csomag. Sajnos nagyon lehet, hogy elfelejtem, de remélem emlékezni fogok (és nem kell majd rohannom az irodába reggel), és meg tudom majd venni út közben. Hn, igen, én egy reggeli, alapvetően munka-kávé-ivó vagyok, vagy egy délutáni kávézóban-kávézó.

Másodszor, ma, hajnalok hajnalán mostam hajat, mert úgy volt, hogy találkozom Marióval. Fura volt. Itt mindenki megmossa a haját minden nap, kora reggel és vizes fejjel megy el (vagy legalább így volt amikor én kicsi voltam), de én nem szoktam ilyet csinálni. Azért nem akarom máskor is megtenni, de azért érdekes volt. A végén nem tudtam a Marióval ma találkozni, mert bent kellett maradnia 8-ig, tehát most holnap találkozunk, és remélhetőleg ideadja a dokumentumokat a Tecnológico de Monterrey-től.

Megint felkaptam a tetszést a zsír krétákért! Persze nem festésre, színezésre használom, hanem tanulásra. Igen, filctoll helyet ezeket használom, hogy aláhúzzam a könyveimet, jegyzeteimet és egyebeket. Persze, ahogy nem rég felfedeztem, nem akármelyik kréta jó, hanem a műanyag kréták a legjobbak, azok amik nem túl puhák (vagy krémesek), és leradírozhatók. Ezek általában sokkal lágyabb színeket adnak amiért nem lehet velük eltakarni az írást. A csomag amit szavazáskor vettem, nem olyan. Fincsi, de krémes és így alapvetően csak a sárgát lehet használni.

Ha lesz időm, holnap el akarok menni venni egy csomaggal, és ha találok, akkor talán veszek két csomaggal, hogy adjak egyet az egyik takarítónőnek. Neki van egy gimnazista lánya, és, természetesen, ők nem gazdagok, tehát ez sokkal jobban fog neki beválni, mint egy csomag filctoll.

Ezen a héten még nem volt lehetőségem igazán naplózni, vagy bloggozni, annyi volt a munka, és még sok van hátra! A Bunkócska lassan "megnyugszik" és lassan észre veszem, hogy egyre több ember várja, hogy menjen el. A Fél Bunkócska is megnyugszik, de közben úgy tűnik, hogy az új takarítónk, egy fiú, lopkod mindenhonnan. Nem vettem észre, hogy hiányozna semmi a táskámból, és amikor ott van, mindig kulcs alatt tartom a fiókokat, de most észrevette, hogy hiányzik az egyik öngyújtóm. Igen, egy a sok közül, de arra direkt emlékszem. Holnap megkeressük a Fél Bunkócskával, de ha nem találjuk meg, szólni fogok a főnökségnek, és ezentúl a srác csak úgy fog nálam tisztítani, hogy ott leszek mögötte és figyelni fogom mint a sas. Már eleve nem tetszett, hogy az első naptól kezdve mondogatja, hogy neki egy milyen drága cucc kell, hogy hiányzik egy "töltő" egy valamilyen géphez ami nem is olyan mint amilyennek ő mondja, és nem is tudja pontosan megmondani, hogy most laptop, fényképezőgép vagy telefon. Annyira kellemetlen!

Meleg van, szörnyen meleg van, éjjel-nappal és valahogy az iroda, a gép sokkal melegebbé teszik. Már gondoltam arra, hogy beülök a vécébe dolgozni, de munkatársaim nem örülnének annak. Miért nem lehet az embereket meleg miatt hazaküldeni?

Sznapsot... angolul Snapshot, gyors, pillanatnyi képek. Ezek ennek a hétnek egypár darabkái. Ezek a pillanatnyi sznapsotjai. De ez nem a bejegyzés vége, nem ám! Ígértem képeket a vasárnapi reggeliről, és itt is vannak!

... és ilyen egy Twitter-reggeli!

"and time is on my side" - Rolling Stones

Ezen a héten, idáig találkoztam a vezetőtanárunkkal (és Milenával), Marióval és Caroll-lal. Sok ember sokkal több találkát szokott egy hét alatt lebonyolítani, de nekem k.b. ez az normális átlagom. Ez közben nekem egy amolyan "mutató" arról, hogy mikor kezdek egy utazás után vissza szokni ahhoz, hogy itt vagyok. Kezdek megint visszazökkenni a régi kerékvágásba. Ez kellemes. Közben igyekszem az újévi ígéretemet betartani, és mindennap két gyümölcsöt enni és egy salátát, de hát az utóbbi napokban valahogy nem nagyon jön be. Azért amennyiben tudom, betartom, főleg a gyümölcsös részt, mert végül is ki tudna ellenállni ezeknek az istenien finom Navel narancsoknak, vagy a mandarinoknak? Néha egy körte, vagy egy alma, amit a piacon veszek (amikor vannak és nem túlzottan csúnyák vagy drágák, főleg mert már megtanultam, hogy a nagy boltokban kapható almák és körték savanyúak, vagy ízetlenek.

A következő napokban más találkáim is vannak barátaimmal, még egy Twitter #pintotour, ez alkalommal Alajuela megyében, Fraijanes-ben egy étkezőben aminek az a neve, hogy Chubascos, Jetty esküvője, egy ebéd Lidiette-tel, Germaine-nel és Eugenie-vel Maurizio új éttermében egyebek közt. Így hát találkozom barátaimmal, megiszunk egy kávét vagy egy koktélt (tulajdonképpen csak fiú barátaimmal szoktam sört inni. Egyszer barátnőimmel voltam és kértem egy Heinekent és úgy néztek rám, mintha hirtelen azt javasoltam volna, hogy ne beszéljünk srácokról és inkább nézzünk meg egy amerikai futball meccset), valami kis rágcsát eszünk (mozzarella pálcikákat, nacsókat, hal palcikákat... attól függ, hogy hova megyünk) vagy sushit. Elbeszélgetünk kellemesen egy darabig, majd lassan elballagunk a taxiig, vagy a buszunkig, elbúcsúzunk, majd egymásnak SMS-t küldünk ahol megmondjuk mennyire jó volt találkozni, és mennyire szeretjük egymást.

Mivel a PDA-m beadta az unalmasat, de nem tudok igazán megszakadni az elektronikus határidőnaplóktól, ma nekiültem átírni a papír határidőnaplómból a tennivalóimat, randijaimat, időpontjaimat és így valahogy észrevettem tulajdonképpen mennyi mindennel kezd megint tele lenni az életem, és megint az az érzés fogott el, hogy igazából nincs időm semmire. Waaah~! De nem is arról van szó, hogy nincs időm, hanem nincs lehetőségem időpontokat rendezni több emberrel, mivel nem mindenki tud ugyanakkor találkozni. Szombatjaim dugig vannak megbeszélt időpontokkal, találkákkal, és most ki kell majd találnom hogyan tudok leülni a Milenával dolgozni a szakdolgozaton. Közben itt-ott fel kell hívnom embereket a szakdolgozattal kapcsolatban, valahogy felkutatni azokat az embereket akik hajlandóak lesznek információt adni... és van is nekik. Ez egyre komplikáltabb lesz, ahogy egyre jobban az az érzésünk a Miléval, hogy az egész egy nagy füst függöny, és tulajdonképpen hatalmas nagy pénz sikkasztások mennek alatta. Most már lassan nem veszik fel a telefont a Halászati Intézményben (INCOPESCA), nem válaszolnak leveleinkre sem. Hn. Ejtenem kell egy reggel egy sétát arrafelé, és majd mag kell kérjem a Félbunkócskát, hogy tartsa a hátamat az irodában.

Holnapra az a program, hogy reggel elmegyek Marióval a Twitter-tour-ra. Ez egy reggeli Twitter találka lesz, amit #pintotour-nak nevezünk a Costa Ricai hagyományos reggeli ételnek tiszteletében: a pinto. (A pinto alapvetően fekete bab összekeverve rizsával. Van aki Lizano szószt tesz rá, ami egy egyedi szósz amit zöldségekből és fűszerekből csinálnak, de senki se tudja pontosan, mivel a Lizano cég gyártja és mindenki egyszerűen megveszi, vagy tejföllel. Karinak ízlik, de én nem szoktam enni. Én valamennyivel európaibb vagy amerikaibb vagyok.) Idáig voltam két Twitter-touron, az egyiket alapvetően én rendeztem tavaly, és mindegyik idáig különböző helyen volt. Most a Poás vulkán közelében lesz valahol, egy étteremben minek az a neve, hogy Chubascos. Igen, viszem a fényképezőgépemet, főleg, mert gyönyörű kilátása van a helynek, de még nem döntöttem el, hogy viszem-e a számítógépemet, vagy nem. (Igen, tudom, egyszerűen olyan szerencsés vagyok! Otthon ki mondhatja, hogy holnap reggelizni megy egy vulkán közelébe, de nem is akármelyik vulkán, hanem a világ legnagyobb kráterű vulkánhoz.)

Közben továbbra is igyekszem időt találni ahhoz, hogy egyedül lehessek, hogy naplózhassak, hogy lefényképezhessem azokat a dolgokat amik felhívják a figyelmemet, vagy, hogy képbe fogjam azokat a dolgokat amik jelentenek nekem valamit, amik valami ok miatt szépnek tűnnek. Ebédeltem kedvenc kis olaszok éttermemben, Barbato's, ahol már ismernek engem, és mindig kedvesen fogadnak. Túróval töltött raviolli ragú szósszal. Még ott volt mindenhol a Szent Bálint dekoráció, amiről az jutott eszembe, hogy majd egyszer szép lenne Február 14.-én elmenni valahova vacsorázni, egy picit borozni majd hazamenni és összebújni egy kicsit. A tulajdonos adott egy lapot, hogy kitöltsem, mivel igyekeznek egy adatbázist összeállítani rendszeres vendégjeikről. Ott volt az a kérdés, hogy mikor van az évfordulónk. Nem, nem a szülinapomra gondolták, mert azt már megkérdezte előbb. Most volt mit írnom erre: 01-01.

Ebédeltem nyugodtan és naplóztam, amit bizonyára az étteremben már megszoktak, nem firtatják, nem félnek attól, hogy vendéglátó kritikát írok róluk, de azért látni a pincérlány kerek arcán, nagy barna szemén, hogy izgatja mi lehet az amit annyit firkálok, és bizonyára zavarja, hogy betűm annyira pici, hogy nem lehet messziről tisztán olvasni. Rajtam kívül csak a Laurát ismerem, aki naplót visz de ő nem cipeli mindenhova, mint én. Én kóros naplóíró vagyok.

Azt hiszem meséltem, hogy adtam Mariónak születésnapjára egy naplót. Általában könyvet szoktam neki adni, de gondoltam most egy olyan könyvet adok neki, amit majd ő maga ír. Ez egy tuti érdekes könyv lesz, akármire is használja, grimmoire-nek (boszorkánysági könyv), jegyzetelő füzetnek, konspirációs teóriák összefoglalójának, programáló jegyzetelőnek, Baduk játszmák leírására és tervezésére, vagy naplónak. Mario meghatottan fogadta az ajándékot, csodálta a napló finom szépségét és mondta, hogy neki idáig sose volt naplója. Mosolyogva mondtam neki, hogy legyen óvatos, mert a napló könnyen válhat függőséggé.

- Tudom, - mondta - már láttalak.

Hát igen, ebben saját tapasztalatból beszélek!

Most megyek, mert már jó lenne egy kicsit dolgozni a szakdogán, plusz le akarom tölteni (vagy megpróbálni) a Dorian Gray filmet.

Az Amolyan "Társadalmi" Pillanatok

Azok a dolgok amiket most ide fogok "firkálni" olyasfajta dolgok lesznek, mint amiket általában a naplómba írok (habár persze azért egy picit mégis visszafogom magam), tehát ha valakit ez zavar, vagy bánt, vagy nem tetszik, tudjátok mit? Ne olvassátok.Oké, miről is akartam most írni? Ja igen, a "társadalmi pillanatokról".

Az utóbbi napokban elég érdekes dolgok történtek ebből a szempontból. Most eltekintek a munka viszonyoktól, ahol, duh, Pofátlan Bunkócska alapvetően részesült a ráeső Divine Justice (Isteni Igazságosztásból?), és most lassan de biztosan készül arra, hogy elhagy minket és elmegy az Energia, Környezet és Távközlési Minisztériumba dolgozni... és nem épp a Távközlési részre. (Uuuupsssz!) És ezzel együtt eltekintünk minden más kis munkával kapcsolatos társadalmi kapcsolatokról és pillanatokról... talán egy két kivétellel. Eltekintünk szintén az egyetemi részről, ahol tegnap, például volt egy gyűlésünk a vezetőtanárral, aki igazán nem volt undok, aki adott azért egy kis reményt, és aki folyamatosan kirohant az irodájából.

Nem, ma és most más dolgokról lesz szó.

A napokban megjelent a Google-Világban a Zümm (angolul Buzz), és a Zümmel együtt az énem egy másik része is. Nem egy idáig ismeretlen részről van szó, mivel ez a részem mindig ott volt, csak épp nem mindenkinek keltette fel a figyelmet. Ez a társadalmi-forradalmár rész. A Zümmben valahogy közelebbi kapcsolatba kerültem olyan emberekkel akiktől e-mail-eket szoktam kapni környezetvédelmi témákkal kapcsolatban, akiknek csak egy cím voltam egy hosszú címlistában. Egy köszönés itt, egy megjegyzés ott, egy környezetvédelmi ötlet felvetése és hirtelen fellobbant egy csoport aktivista, javaslatokkal halmozzuk el egymást, ötleteket adunk, és kikaparjuk a vörösebb, társadalom-védelmi oldalainkat félelem nélkül. Egy csoport insurgent, eco-bolond akik komolyan veszik a világot, a szegénységet, akik nem hódolnak a neoliberális politikáknak és nem hiszik, hogy itt mindent meg lehet oldani a piacon keresztül.

Fogalmam sincs miért nem kapcsolódtunk így össze előbb, de most így van és egy Rendellenes Felbujtó Forradalmár csapat vagyunk. Rajtuk keresztül ugyanakkor más emberek is kapcsolatba léptek velem, és megismertem olyan embereket akikről nem hittem volna, hogy efféle csoportokhoz tartoznak. (Nem, nem vagyunk Kertész Guerillák, se Zöld Yihad, csak egy csoport aki csinálni akar valamit a környezetért és segíteni azokon akiket a piac jelenleg szétnyom.)

A Zümmel együtt, sajnos kapcsolatba léphettek velem olyan emberek akiket nem igazán kedvelek, mint ezt a María José csaj akivel pár éve sok gondunk volt, és aki azt hitte, hogy a csajom, hogy majd - nem tudom - összeköltözünk vagy nem tudom mi, és akinek az volt az elképzelése, hogy az a személyisége amit másokról másol le. Olyan négy-öt év eltűnés után, ahol mindenhonnan letiltottam, és két bloggot is elhagytam (tiszta Witness Protection módon), "MaJo" megint ott van, olvas engem és válaszol egypár megjegyzésemre. Nem akarok problémát, tehát egyszerűen csak nem nézek oda (a cyber-világban a letiltás agressziónak számít). Egy volt ismerősömet, amint megjelent le is tiltottam, ott több a gond ha látja, hogy írhat hozzám, mintha nem. Felbukkant szintén az Anyós. Whadda...!? Tehát próbálom a Karit felhívni a Zümmre és neki nem megy, de az anyós fellép?? No manches, carnal! Azt se tiltottam le még mindig, de majd lehet, hogy letiltom a biztonság kedvéért. Habár gondolom már levehetett engem az olvasott listájáról, elvégül is folyamatosan csak Spanyolul és Angolul csevegek... és ráadásul az angolom nem csak amerikaias, de sokszor gengszteres is. No shizzle mah nigga, ya kno whadda mean. Peace out, fellaz!

Ugyanakkor a világ nem csak Zümmből és Internetből van (habár nekem 90%-ban az). Jobban összehaverkodom az egyik nem-közvetlen munkatársammal, akit nagyon szeretek, és akivel már nem csak arról beszélünk, hogy milyen filmeket és japán rajzfilmeket nézünk meg, hanem már arról is, hogy milyenek a pasik, milyenek a csajok, hogy viselkednek az emberek, stb. Ma nagyon sajnáltam, mert emberi viselkedés filozófiáról beszéltünk, én továbbra is a "független egyedülálló" szempontból (élet filozófiámhoz ez áll közel), amire ő kedvesen megkérdezte, hogy a akarom bemutathat nekem egy ismerősét (alapvetően egy kidobható darab ember-húst) akivel nagyon kijönnél, ha én véletlenül nem vagyok "hű". WAAAAAAAAAAH~! Őszintén, ebben a pillanatban annyira, de annyira haragudtam gyűlöltem a Karit, hogy nem igaz. Megbeszéltem vele a dolgokat, hogy mit érzek, és már nem haragszom rá, nem gyűlölöm. Mondom, a kommunikáció egy fantasztikus dolog. Most vihettem volna persze ennek a helyzetnek a keserűségét a szívemben, a kérdést, hogy mi lenne ha, majd örökre gyűlölhetném a Karit amiért miatta el kellett engednem egy ajándék-prédát, de inkább megbeszélte, átlátszó voltam érzelmeimmel, gondolataimmal, átnéztük az ügyet, megbeszéltük, letárgyaltuk és most megint minden szép és jó és olyan mint mindig.  Ja igen, és továbbra szeretem azt a kócos fejet.

"Társadalmi" pillanat: milyen lett vonal ez más kapcsolatban? Kitör a balhé, és akkor a felek megtanulják, hogy jobb cselekedni és titkolni mint megbeszélni. Igen, látom, hogy ebben Kari meg én a társadalmi szokásokon kívül vagyunk. Ez egy meghitt, egyedi társadalmi pillanat.

Kapcsolatokban, megtörtént valami amit előre tudtam: egy barátnőm azt mondogatta, hogy januárban férjhez megy, de idáig sose mutatta be a barátját, aki állítólag híres. Hát nem ment férjhez. Én gondoltam is, mert szerintem a csaj hazudik. Sőt. Nem tudom miért csinálja, hiszen elég evidens, vagy miért talál ki egyre nagyobb és nagyobb történeteket. Nem érdekes, nem szórakoztató, és nem hiszem, hogy lenne elég ember aki ezt tőle elhinné. Elgondolkodtatott ő a "társadalmi" pillanatokban, és vajon miért kell valakinek ekkorákat hazudozni, hogy úgy érezze, hogy mások elfogadják.

Más emberek is furán viselkednek, mint Mario, akivel ma, talán fél óra múlva találkozom, ha a busz odaér, ha van busz ami megáll. (Nem mindig állnak meg.) Viszem neki ajándékait, és majd leülünk beszélni egy kicsit mindenről és mindenkiről. Mario egy elég normális ember amikor velem van, de másokkal nagyon... nem oda való. Úgy viselkedik mint aki nem tudja hogyan is kell tulajdonképpen társaságban viselkedni. Ciki. Nem is tudom miért az, mer ő nagyon okos, kedves gyerek, de valahogy olyan mintha az volna a fejében, hogy neki a Ciki-Bohócnak kell lennie, tehát alapvetően társaságban lealázza magát folyamatosan. Fura egy gyerek. Nihilista, azt hiszem ez a szó rá. Szegény. Én kedvelem, de már tudom, hogy nem minden társaságba vihető.

Most van egy barátnője, Andrea, aki egy abszolút, nem normális, erősen függő nő, aki kisajátítja és minden percben követi, számon kéri, hogy hogy van és kivel. Kis dráma-queen, akinek muszáj egy venezuelai telenovellát csinálni sápadt, élettelen életéből. Miért? Miért kell a nagy dráma és a nagy izgalom? A rendes nem jó?

Azt veszem észre, hogy a társadalmi élet tele van fura emberekkel, és magam is fura vagyok, és nincs semmilyen gond azzal, hogy az ember fura, csak azzal, ha nem próbál furaságaival dolgozni és racionálisan élni.

Dupla Mozizás

Tegnap végre, VÉGRE lehetőségen volt megnézni Avatart 3D-ben. WOOOOOOOW! És dupla WOW amiért végre eredeti nyelven láttam! (Ne értsétek félre, szeretem a magyar nyelvet, de szeretem a filmeket eredeti nyelven látni először.) Közben, persze, ez volt az első film amit 3D-n láttam. Nagyon, nagyon megtetszett! Nem mindig látni azt a különleges 3D izét, de azért nagyon jó volt, nem is beszélve arról, hogy maga a film is tetszett az első alkalomtól fogva. Tehát, aki csak tud, ajánlom, hogy menjen el megnézni.

Na most, ja, ezt volt az első 3D filmem, de már előtte, kis gyerek koromba láttam 3D-s képeket, ugyanis Apunak volt egy mérnöki könyve amiben egy pár kék és piros "lencsés" papír szemüveg volt, hogy az ember láthassa a rajzokat. A minden féle forma ekkor felpattant a lapról és az ember csodálkozva nézte, hogyan ül a rajz a papíron mintha egy dolog lenne.

Ugyanakkor, ahogy meséltem, tegnap dupla-mozis napot tartottam. Ezt a legjobb akkor csinálni amikor az ember egyedül van, mert nem mindenki bírja a dupla-mozizást. Igazából az volt a terv, hogy délután találkozom a Milenával, hogy a szakdolgozaton munkálkodjunk, főleg most, hogy rengeteget kell dolgoznunk a törvényekkel kapcsolatban. Már eleve gondoltam, hogy miután találkozom a Milenával elmegyek a moziba, de nem maradtam volna sokáig, mivel nálam lett volna Nagi és nem szívesen kockáztatom meg, hogy ellopják (főleg ha benne a szakdoga). Mivel nem tudtam aztán beszélni vele, háromkor fogtam magam és elmentem a moziba, gondolva, hogy ha már fogok dolgozni, akkor legalább jól kiszórakozom magam. Nálam volt a naplóm (amibe addig írtam, míg el nem fogyott a tinta, majd egy picér tollával írtam tovább), a szemüvegem és a jó kedvem.

Az első film amit megnéztem "The Wolf Man" volt, Anthony Hopkins, Benicio del Toro és Emily Blunttal. Ezt a filmet alapvetően Emily Blunt miatt akartam megnézni, és ő gyönyörű volt, de maga a film nagyon gyenge, a speciális effektek pedig elég ízetlenek. Többet lehetett volna elérni, de nagyon félbe volt hagyva. Hát néha ilyet is meg kell kockáztatni.

Közben lehetőségem volt nézegetni más filmek hirdetéseit, és kiválogatni mi mást akarok megnézni. Hát így bukkantam rá Prince of Persia és Invictus-ra. Még meg akarom nézni a "Sherlock Holmes" c. filmet, és talán "Armored"-et is. Még nem tudom.

Szeretem a filmeket, és nagyon szeretek moziba menni. Jegyet venni, filmet kiválasztani, pattogatott kukoricát venni és hatalmas nagy kólás poharakat, talán nacho-kat is sok-sok olvadt sajttal és Skitters édességeket. Otthon ez nem nagyon elterjedt, de itt azért eléggé elterjedt. Tele vannak a mozi termek, sokszor hatalmas sorok is állnak. Általában az emberek azért csoportokban mennek, nem mindenki olyan mint én, nem mindenki szeret egyedül menni (habár többen is vagyunk akik épp ezt szeretjük), de azért mindenki igyekszik menni amint megjelennek kedvenc filmjei. Gondolom a filmek, a mozizás egy elég régi emberi impulzushoz tartozik, hogy az ember lásson valamit ami szórakoztatja, és talán otthon az emberek mást néznek, de itt az emberek még mindig özönlenek a mozikba. Az embere egy kicsit kikapcsol valaki másnak a fantáziáiba, egy olyan világba lép ahol csak hinni kell amit az ember lát, és nem kell mellé képzelni semmit: ott van, és ez kényelmes. A vastagon beburkolt székbe ül, hátra dől (hol-hol felemeli a lábát), maga köré pakolja a kaját és ellazul. Magában nevetgél a "szerelmes páron" aki ott veszekedik valami teljesen hülye dolgon, mint kit hív és ki hívja a pasit, vagy elmélyül a két sorban feljebb ülő fiúk beszélgetésében, ami nem teljesen tiszta, de amit belőle érteni roppan vicces.

A mozizásban nem csak maga a film a műsör, hanem az emberek is, a megjegyzései a dolgai. Mozizás előtt, után vagy két film között a program amit az ember ki talál, a kávézás, a beszélgetés, a vásárlás, vagy a nézegetés. Tegnap voltam a könyvesboltban, a spa boltban, ruhákat néztem és nézegettem kis bőr hátizsákokat, mert szeretnék egy olyan hátizsákocskát amit a munkába is vihetek, és táskának is nézhető.

A tegnapi dupla-mozizás éjfélkor fejeződött be, fáradtan értem haza, de nagyon boldogan: a filmek és a mozizás fantasztikus! Ezt máskor is meg kell tenni.

Megint Percekkel Indulás Előtt

Az ilyenek a legstresszelőbb bejegyzések, mert ilyenkor az ember nem tud nyugodtan elmélyedni gondolataiban, egy kis zenével, felváltva az írást egy kis olvasással, egy kis munkával, egy kis Odaáttal, hanem csak nézi az órát, hogy "Édes Palacsinta! Már mennem kell!". Igen, a blogger élet nem mindig egy könnyű élet (most eltekintve a kínai bloggerek éltétől, akiknek nem csak nehéz irományaikat megalkotni, de aztán az Államuk kergeti őket ezekért, levadássza, és minden emberi jogot semmibe véve (mert minden jel szerint a Kínai Állam úgy véli, hogy a kínaiak nem emberek, amiért nem is érdemelnek emberi jogokat) vagy összeverik, vagy börtönbe csukják, vagy megölik).

Ilyenkor koncentrálni kell, és gyorsan legépelni azt amit mondani akartunk, feltéve emlékszünk arra, hogy mit akartunk mondani. Hál' az Édes Palacsintának (mert nem szabad Isten nevét hiába használni) nekem van: Google felajánlotta, hogy Zümmögjek, tehát most ezt is kipróbálom. Fogalmam sincs mi a franc lehet ez a Zümmögő dolog (olyan privát Twitter szerűség lehet, vagy Google-ra méretezett Facebook "what am I doing" dolog, vagy Interpals Wall szerűség), de idáig minden oké, minden jó. A kérdésem az most, hogy Te is Zümmögsz?

Burqa

Ha valaki olvassa a Le Figaro-t, vagy tud híreket Franciaországról, akkor biztos már sokat hallott a "burqa" dologról. Alapvetően arról van szó, hogy Franciaországban törvényt hoztak (ha jól értettem, akkor már érvényben van), hogy tilos legyen a burqa viselete.(A burqa az az affajta muszlim fátyol ami teljesen lefedi a nőt és csak a szeme látszik... amikor látszik a szeme.) Franciaországban azért lett ez betiltva, mert nemsértő, amiért ezzel a nőket korlátozza és megtagadja jogait, egyenlőségét a férfiakkal szemben.

Eleinte sokat gondolkodtam ezen. azt gondoltam, hogy ez hülye, mert végül is az ember azt mondhatja, hogy a burqa a vallás kinyilvánítása, és hogy ez alapján a burqa viseletének tagadása olyan mintha az ember kifejezését és egyben a vallási szabad gyakorlását tagadnák. De ahogy jobban belegondoltam, észrevettem, hogy a franciáknak van igazuk. Igen, ez egy nőgyűlölő szokás, és ha a burqát megengedik, akkor szintén meg kell majd, hogy engedjék a kislányok nemi csonkítását, ami egy vallásos, de brutális szokás. Keresztény országokban, a zsidók szombaton is dolgoznak, és nem adnak nekik extra ünnepnapokat a mindenféle Hannuka és egyéb vallásos ünnepért. A buddhista is rendes öltönybe megy dolgozni, és nem lepedőbe csavarva.

Ennek a fejében, ha egy keresztény nő kimegy valamilyen muszlim országban, amolyan radikálisabb típusú muszlim országba, akkor annak szintén be kell burkolóznia a mindenféle fátyolba. Nem mondhatja, hogy ja, ő most kimegy oda élni, de mivel ő keresztény akkor kibontott hajjal, farmerban és pólóban fog járkálni. Tehát, ha ők nem fogadnak el minket, nekünk miért kell hozzájuk illeszkedni?

Undok Emberek

Meleg van, még pedig olyan meleg amitől nem csak, hogy nem leszel éhes, de undorodsz a kajától, még ha finom császármorzsáról van szó. Semmi gond, elteszem és holnap megeszem. Így ma nem kell majd főznöm. Közben megeszem a "Zöld Salátát" amit a boltban vettem, aminek undorító a salátája, de finom a cherry-paradicsoma és a palmito darabkák. Na, igen, megeszem, ha fel tudom tépni ezt a rettenetesen erős "biztonsági pecsétet". Pokol! Ez olyan hülye mint amikor a gyógyszeres dobozokra szinte crypex/Fort Knox zárakat tesznek "Gyerek Biztonság" gyanánt. Hát mit adnak a mai gyerekeknek és mit tudnak ők amiért olyan nehezen kinyitható dobozokat csinálnak amiket egy felnőtt se tud feltörni?

Az utóbbi napokban történt egypár dolog amit fel szerettem volna írni, de amikor leültem volna a gép elé, hogy lebloggozam a dolgot, észrevettem, hogy kicsit kényes azért az ügy és inkább a naplómba kellene leírni, de valahogy oda se jutottam sose. Mielőtt kérdezitek, a főnököm továbbra is arany ember és édes. Bunkócska és Fél Bunkócska kicsit kevésbé, Bunkócska egyre csak gyűjti magának a titulusokat, de ezek nem szilvafákkal és kutyabőrrel vannak alátámasztva, hanem virgáccsal és patkány bőrrel. Hát igen, amellett, hogy sajnos már nagyon nyilvánvalóan mindenki tudomására hozta, hogy ő egy "felsőbb körű"... hogy mondjam ezt... nő-aki-csak-pénzért-lép-kapcsolatban-úriemberekkel, amellett, hogy vezetése továbbra is Costa Rica egyik legjelentősebb veszélye, tapintata mint a pedofilé egy bölcsődében, beszéde pedig annyira mocskos, hogy tudna egyet és mást tanítani a matrózoknak; most gazdagítja személyi portafolióját olyan értékekkel, mint "szemtelen hazudozás", "lustaság magas szinten", "hanyagság" és "feladat nem teljesítése, de beadáskor másra hárítása". Ez utolsót már a főnököm előtt is megtette. Upsz. Mínusz pont.

Azért meg kell érteni, mert fontosabb dolgokkal van elfoglalva, mint az, hogy megrendelje a legdrágább "rövid esküvői ruhát", ami oh wow, $320,-ba kerül és pasija fizeti ki majd. *Nyuszi pislog* Hn. Nahát, lehet olyan esküvői ruhát is venni, ami olcsóbb az egyik Benetton ruhámnál. De hát nem ez a pláne, hanem az, hogy most ő végre férjhez megy, mert ő még elég szép ahhoz, hogy keljen valakinek! *rolls her eyes* Nekem csak annyi a pláne, hogy most egy hétig nem lesz itt. Persze, közben most kiderült, hogy ez a lusta tökkelütött egy förtelmes munkát csinált egy szolgáltatással ami rá volt hagyatva, és mivel most valahol sütteti lusta húsát, nekem kell kitalálni, hogyan lehet rendbe hozni azt a hatalmas nagy rendetlenséget amit csapott az adatokkal.

Mindig azt gondoltam, hogy egy Excel oldal egy adott ember agyának a leghűbb fényképe, mivel itt az ember úgy rendezi el az adatokat, ahogy az ember azt logikusnak találja. Ühüm. Bunkócska Excel munkalapjai nincsenek felcímkézve, táblázatai nincsenek felcímkézve vagy formálva, csak számok számok hátán egy darab magyarázattal se arról, hogy ezek most mik, honnan jönnek, hova mennek, mit jelentenek, majd hirtelen vagy három-négy teljesen üres űrlap és utánuk több ilyen rendetlen űrlap, itt-ott egy normális táblázat, aminek adatait a Pokol se tudja honnan kerültek elő, majd itt-ott egy hamis táblázat, ami tulajdonképpen egy beillesztett kép. (O_o) Hogy ez mint  mond nekem? Hogy alapvetően egy pihent agyú, üres fejet jelképez. És hogy ez nekem most mit jelent? Hogy én leszek az akinek ezt fel kell boncolnia, kisilabizálni miféle halált haltak az adatok és rendbe vissza tenni. Embert kell csinálnom Frankensteinből.

Ja igen, sok durva ember van a világon. Egy másik ember most nemrég küldött nekem egy e-mail-t telis-tele gusztustalan szex viccekkel. Épp válaszoltam kedves Sonja barim e-mail-ére, amikor felpattant ennek az embernek (akinek e-mail-jét már le is tiltottam, hogy védjem magam több ilyen tapintatlan üzenettől) az e-mail címe és alatta egyszerűen ízléstelen mondanivalója. Elsikoltottam magam, amire berohant az egyik takarítónő, akinek azt kellett hirtelen hazudnom, hogy hatalmas bogarat láttam, amiért szegény lány rohangált föl-alá keresve nem létező bogarat. Sajnáltam a lányt, de valahogy igazán nem tudtam hogyan magyarázzam meg a sikoltást. Közben csak el akartam szaladni az irodából és kikaparni a szemeimet mielőtt a rondaság, az ízléstelenség amit láttam, még ha pár pillanatig is, az agyamba vésődne. (Sikerült, egyébként ^_^)

Mivel ez az ember nem a saját címéről írt, hanem az élettársa címéről (amit nem is értek, írjon csak mindenki a saját címéről), akit egyébként kedvelek, akkor válaszoltam neki, gondoltam talán a bácsi nem igazán ismer és tudatlanul elküldte ezt a teljesen nem illő rondaságot, gondolván nekem olyan durva, közönséges humorom van, mint... gondolom neki és az e-mail lista többi címzettei. Mit mondjak? Vannak ilyen emberek is a világon, de én nem vagyok ilyen. Én nem szeretem a szex vicceket, vagy a szexista, lealázó vicceket. Szeretem a nyelvi vicceket, politikai vicceket vagy intellektuális vicceket.

Szépen megköszöntem az e-mail-t majd megmondtam, hogy nem szeretem igazán az ilyeneket, mert ízléstelennek találom. Erre válaszolt, hogy neki sem tetszenek, de gondolta, hogy majd "kacagok" rajtuk, és egyébként vannak ismerősei akinek ezek tetszenek. Say what??? Tehát olyan dolgokat küld tovább másoknak amik neki nem tetszenek? Ezt nem értem, mert vagy nem figyel és csak küldi tovább a dolgokat ami igen buta, mert miért küldi tovább? Ha pedig tudja, hogy mit küld de nem tetszik neki, akkor az adott ember vagy buta, vagy hazug. Az embereknek tudnia kell, hogy az amit az ember küld az mutatja, hogy az ember milyen és mit szeret. Tudomásom szerint senki se küld olyan dolgokat amiket nem szeret, vagy valamennyire nem fogad el. Ez olyan lenni, mintha valaki olyan e-maileket küldene amik saját politikai pártját bántját.

Eszméletlen... eszméletlen. Na, ezt azért már lerendeztem. Visszaválaszoltam szépen, semmitmondóan, amit nagyon jól tudok csinálni, majd leblokkoltam és letudtam az ügyet. Bárcsak mindent le lehetne ilyen egyszerűen rendezni az életben is!