Esküvő

Ma volt a Jetty esküvője, ma ment férjhez... másodszor. Itt van nálam a meghívó amit a búcsúztatóján kaptam, de nem mentem el. Bah, nem olyan mintha lemaradtam volna élete "legfontosabb" napjáról, mivel ebből már volt neki előtte is egy. Tudom, gonoszság ilyet mondani, de igaz. Ma reggel SMS-t írtam neki, ahol mondtam, hogy nem tudok elmenni, és csak annyit válaszolt rögtön, hogy jó, semmi gond. Jó, akkor nem mentem.

A nap már be volt régen jelölve a határidő naptáramba hetekkel ezelőtt. Egy kicsit kényelmetlen volt, hogy miután vele ültem egy asztalon a búcsúztatón az esküvőjén külön asztalra kerülünk. Hát gondoltam erre van oka, és gondoltam, hogy majd valamit ki kell találnom, mert rajta és most férjén kívül nem ismerek igazán senki mást. Családja és barátai egy nagyon zárt közösség, tehát az ember nem csak oda megy és el kezd beszélgetni. De hát még úgy is gondoltam, hogy feltalálom magam.

A meghívóm egy emberre szólt, ami szintén egy picit rossz volt, mert nem hívhattam magammal valakit, mondjuk Mariót vagy Laurát, vagy Carollt, vagy valakit, hogy ne legyek egyedül. Most csütörtökön találkoztunk véletlenül, mivel az utolsó pillanatban el kellett mennem abba az épületbe ahol ő dolgozik. Gondoltam meglátogatom és meg is tettem. Fura volt velem, mintha azon igyekezne, hogy elmenjek. Másokkal beszélt, nem nézet a szemembe, alig váltott szót velem, igyekezett kihúzni magát az alól, hogy velem ebédeljen... kényelmetlen volt. Aztán hirtelen megkérdezte, hogy vajon nem szeretnék valakit vinni magammal. O_O Szemeim hatalmasra tágultak.

- Nah, lehetetlen, - mosolyogtam - akit vinnék az Magyaroszágon van.

Honnan szerezek valakit kevesebb, mint 48 óra alatt? Ekkor kezdtem el dönteni, hogy nem megyek. Tegnap rengeteget kellett dolgoznom, aztán találkoztam Marióval, előtte keresgéltem egy bőr hátizsákot amit az irodában is használhatok, és amibe belepakolhatom a netbook-omat. Miközben vártam a Marióra a Oui-Oui palacsintázóban, és írogattam naplómba, eszembe jutott, hogy nem akarok elmenni az esküvőre. Valahol az éveken keresztül a barátságunk teljesen elillant. Akkor most csak azért menjek el mert illik, tudván, hogy kényelmetlenül fogom érezni magam, hogy nyilvánvaló lesz, hogy nem tartozom oda, vagy ne menjek el. Ma, reggel, úgy döntöttem, hogy nem megyek. Jó, hogy még nem vettem meg az ajándékot.

Ma pihenhettem. Ja, és ma vettem meg a vadonatúj bőr hátizsákomat! Picike, elegáns és egyszerűen csodálatos! Mostantól ebben fogok mindenhol pompázni!