Kapcsolat Tartás

Ma megint van munkám bőven, mivel tegnap kaptam még három levelet levelező barátnőimtől amivel már hatra nő a levelet száma amikre válaszolnom kell. Leültem így az egyikre válaszolni, de még nem fejeztem be, mivel ahogy belemélyedek a levélbe csak tovább és tovább tudom írni, de ha valamiért abbahagyom fennáll az a lehetőség, hogy nem tudom majd folytatni amiért el kell dobnom és újra kezdeni. Ja, levél írásban nem vagyok a legökologikusabb ember a bolygón.

Tulajdonképpen, ahogy belegondolok, még válaszolnom kell egypár e-mailre is. Hn, a munka, szakdolgozat és egyebek közt hogy fogok eljutni odáig, hogy legyen időm ezt is elintézni? Nem adom fel, azért, mivel ez a hobbim (az egyik hobbim) és szeretem.

Levelekben, úgy mint bloggokban (oké, néhányban, nem mindegyik olyan jó), barátaim mindig kifejtenek olyan dolgokat magunkról és életükről amiktől csak bámulni tudok, amiket úgy olvasok mintha regényben találnám. Aki rendszeresen ír, legyen az levél, blog, napló vagy irodalom, az mindig kifejleszt egy író-személyt és én nagyon bukok ezekre a személyekre.

Ma találtam egy új bloggozót akit "Sivatag Szemeinek" fogok hívni, aki azt mondta, hogy tetszik a bloggozó stílusom, és így gondolt egyet és alapvetően kipróbálja ezt a stílust. Egy kicsit elgondolkodtam, mert annak ellenére, hogy tudom, hogy mindenkinek meg van a saját stílusa, nem tudtam elképzelni, hogy végül is mi is az én stílusom. Gondolom ez természetes, mivel benne élek és nehéz így kívülről ítélni. Megnéztem így Sivatag Szemei blogját és valamennyire megértettem: ez a stílus a "Megmondom azt amit gondolok szépítések nélkül". Bejegyzéseiben barátairól és egyéb emberi bolygókról beszélt akik zűrösebbek Szaturnusz felszínénél. Ezt nagyon megtudom érteni.

A mai világban, ahol minden kapcsolatnak van egy virtuális oldala, egy távoli oldala, szintén keletkezik egy erősebb sötét oldala. Nem minden barátság amit manapság kötünk igaz vagy életre szóló, és habár a mai technológia segítheti ezeket tovább élni időről időre meg kell magunktól kérdezni mit éltetnek ezek a kábelek és vezeték nélküli hullámok, még ér és ad az ember életéhez jelentést, vagy csak egy érzelmeken és időn táplálkozó cyber-zombi, baráti holttest. Megtartani vagy kikapcsolni? Megbeszélni vagy kihúzni a drótot a falból? Van amit meg lehet beszélni, gondolom, habár nekem fura az ilyeneket barátok közt megbeszélni, mivel a barátságban az ember mindent mindig megbeszél, és ha már nem tud megbeszélni, akkor már nem barátság - gondolom én. Ha pedig a megbeszélésen túl van az ember, ha annyira elkülönültünk, annyira nem értjük már egymást, akkor jobb kikapcsolni.

Nem hiszem, hogy a levelező barátok jobbak lennének, mint a szemtől-szembe megismert barátok, és azt sem hiszem, hogy csak azok a jó barátok akik életre szólóak, de barátok azok akikben lehet bízni, akikkel meg tudsz osztani valamit.

Hn. Lassan vissza kellene térnem a levélírásra.