Le Foulard

Egy pénteken, gondolva, hogyan tudnám öltözetemet feldobni egy parányi eleganciával (mivel farmerban akartam menni az irodába), hátha akad egy hirtelen gyűlés (amelyekkel napjaim most tele vannak), magamra dobtam  a hosszabb fekete zakócskámat és alá fehér-barna kockás pakisztáni-szerű (Peruban készült) kendőmet úgy, hogy csak egy szegélyt alkotott a zakó nyaka mentén. Jól nézett ki, kellemes volt és védett a hidegtől, melegben pedig kihúzhattam és forradalmár formában lazán nyakam köré tekerhettem. Szoktam én néha-néha kendőt tekerni nyakam vagy vállaim köré, de most valahogy mindenki felfigyelt rá, kérdezték, hogy hova megyek ilyen "elegánsan" és a Tapintatlan Bunkócska meg is jegyezte, hogy "úgy nézel ki, mint egy európai". Ahá, Fél Bunkócska meg én csak bámultunk rá mint akik próbálnak valamilyen értelmetlen modern festményt kibogozni. Fél Bunkócska volt az, aki figyelmére hozta, hogy "Te, ő európai".

Mivel azért észrevettem mennyire fel tudja dobni a ruhát ez az egyszerű darab, és milyen sok lehetőséget kínál, hamar elkezdtem más és más kendőimet is kihuzigálni sálas dobozomból, ahol több ilyen darabb lakozik mint amire emlékezni tudok.

Masniba kötve, előre omlós, oldat összefogott, vállra esős, zakó szegélyes, nyakkendő csomóval, lazán előre kocka csomóval, Ascott stílusban, 50-es évek kis nyakköré kötött... lehetőségei szinten végtelenek, és közben, ahogy egy pamacs színt és mozdulatot nyújtanak az együttesnek, szintén feltöltik egy nem feltétlenül előtte létező összeállítást előkelő entourage-zsal. Így lassan egy hete folyamatosan nyakam köré tekerem a selymet, a pamutot, viszkózt ilyen vagy olyan stílussal, attól függően, hogy hogyan tudunk a ruha, a kendő meg én jobb együttműködésre jutni.

Habár itt lehet kendőt, vagy ahogy én hívom, kedvenc nyelvem után, foulard, venni, igazán nem nagyon látni senkit aki hordaná, kivéve egypár aszalt, múmia-szerű gazdag matrónán akik széna-szárazra festett rövid hajukkal, tetőtől talpig mű selyem ruhában, kövér lábukat pedig magas sarkú cipőbe bújtatva hatalmas  csillogó 2010 RAV4-okban kocsikáztatják magukat. Habár ezek a nők az öreg oligarchia pénzeket képviselik, senki sem akar úgy kinézni mint ők, viszont ha nem a matrónák hordják a kendőt, fogalmuk sincs arról, hogy hogyan vagy ki viselje.

Érdekes, hogy amennyire hanyag otthon a smink kultúra, ahol több hölgyet láttam az utcán akik valahogy azzal a filozófiával sminkeltek, hogy nem akarnak úgy kinézni, mint bohócok, tehát csak fél bohócot festenek arcukra, itt csak a reggeaton prostituált-kábítószer forgalmazó kultúrát ismerve, az emberek olyan filozófiával öltözködnek, hogy "azért ne legyen teljesen prostituált" tehát 2 cm-vel test-takaróbb, 1 cm-vel szorosan testhez állónál bővebb (tehát csak nagyon testhez álló), férfiak pedig csak egy picivel kevésbé színes, csak két masszív arany nyaklánccal kevesebb. Prostituáltakhoz jellemzően, pedig legyen a ruha minél kevesebb: fehérnemű (parányi kis tanga és tömött melltartó), nadrág vagy miniszoknya, blúz, cipő, ékszer. Zakó csak ritkán, és rögtön levevő, kivéve ha nincs alatta blúz (mert ilyen is van). Tehát, ilyen filozófia keretében mit lehet kezdeni egy kendővel? Egy olyan helyen ahol a réteges ruhát csak úgy tudták bevezetni, hogy a mellényre varrták az ing nyakát és ujjait?

Íme így valaki aki felteker egy kendőt és nem néz ki mint egy vén, pénzes nyanya, az elegáns és más, és biztos valakinek cicomázta fel magát. (Ja, mert az ember nem öltözködhet csak magának...)

Amikor ilyenek történnek, nem bírom csodálni a körülöttem levőket és megnyilvánult tudatlanságuk, szűk elméjük borzadalmas apróságát. Kultúra ez, ahogy az egyetemi társadalmi tudósok igyekeznek érvényesíteni az efféle katasztrofális baklövéseket, vagy egyszerűen mély tudatlanság, szűk eszmék kimutatása?

Hogy meddig fogok foulardot hordani, azt jelenleg magam se tudom. Addig míg meg nem unom, és közben, az emberek bámulni fognak mindenhol, hogy "WOW, olyan mintha európai lenne..."