Lassan, lassan kezdem elfogadni, vagy talán belebékülni abba a tudatba, hogy van egy elnyomóan nagy emberfajta ami folyamatosan saját elpusztulására, terveinek meghiúsítására törekszik.Nem akartam idáig ezt a hatalmas nagy igazságot elfogadni, mert ez azt jelentené, hogy hát igen, az ember nem egy okos faj, de hát sajnos, a butaság nem csak szaporodik, hanem specializálódik és tovább fejlődik egyre hatalmasabb, magasabb szférákba, eltörölve így lassan a realizmust míg ebből nihilizmus fakad.
Van egy barim itt a munkában, Fabi, akinek szerintem nagyon szemmelláthatóan tetszik egy új kislány , Iri, aki szinte itt dolgozik talán egy hónapja, de már holnapután elmegy egy másik osztályba, másik épületbe dolgozni. A kislány nagyon kedves, nagyon szép és érdekesen beszél, ugyanis Ecuadori. Mind Fabi, mind én nagyon jól kijövünk Irivel és nagyon sajnáljuk, hogy hamarosan itt hagy minket, de azért Fabi jobban sajnálja, természetesen.
Idáig mindig nagyon jó véleményem volt Fabiról, és mindig egy okos gyereknek tekintettem, de Iri után... Amióta találkoztunk és beszélgetünk nagyon közel összekerültünk, annyira, hogy szinte egyedi csoportot alkottunk. Együtt ebédelünk (itt-ott), együtt kávézunk, együtt megyünk ide-oda, megosztjuk dolgainkat, stb. Na ja, csak hogy úgy tűnik Fabi elfelejtettem, hogy ez egy egyedi, filozofikus és elme alapokra épült baráti kapcsolat, és nem egy loosers-go-crazy vadászati terület. Nincs semmi gond azzal, hogy tetszik neki Iri, sőt, Iri olyan csinos kislány, hogy ha nem tetszene neki, akkor tuti meleg, de miért kell lecsúsznia ezért a teljes hülyeség legmélyebb pontjára?
Valahol, a beszélgetéseink közepette, talán amikor egyszer elkezdett hátrálni amikor Iri meg én nagyon belementünk egy témába, de egyszer csak a tök-jó-álláspontok-srác elkezdett elvetemült, hülye és oda-nem-való megjegyzéseket tenni, vagy döntéseket hozni. Iri csodálkozva nézett rám, hatalmas barna szemeiben pedig az Ókori kérdés villant: "what the fuck?". Én csak bámultam Fabira és megjegyeztem magamban, hogy fejére csapott az emberi butaság egyik rojtja és magával ragadta.
Fabinak van egy barátnője, amivel semmi gond. A barátnőjének tegnap volt a szülije. A csaj reggel vele utazott, Fabi kiszállt az iroda előtt, átadta a kocsit a lánynak és a lány tovább ment a munkahelyébe. Miután Fabi átlépte az iroda kapuját eszébe jutott, hogy a lánynak aznap volt a szülije. Holy Fuck. Rohant be, és megmondta Irinek, majd rohant tovább rendelni egy csokor virágot a lánynak, nagyon szép virágot amit nem is tudott megmondani, hogy milyen virág, úgy tűnik több fajta is volt a csokorban, de pontosan tudta, hogy narancssárga. Nem tudta mit vegyen a lánynak, tehát ingadozott egy méreg drága színes ceruza doboz közt és egy bonszai fa és egy kutya (igazi kutya) közt, majd úgy döntött, hogy vesz neki egy festőállványt, egy festő vásznat, egy orchideát és az orchideába egy lapot rejt, ami egy vacsorai meghívásra szól, amikor majd még egy ajándékot add neki.
Mivel aznapra az volt megbeszélve, hogy velünk ebédel, azt akarta, hogy egy munkatársa, Joe, elvigyen minket hárman egy nem közellevő bevásárló központba ahol ő megkeresi az ajándékot, és ha marad ideje, akkor majd leül ebédelni velünk. Ja, Iri meg én meresztettük a szemünket. No fucking way. Mondtuk neki, hogy Iri meg én megyünk ebédelni itt a közelbe, ő csak menjen nyugodtan, keresse fel a csajt és hívja meg ebédre. Nem, semmi félé képen. Aztán Joe is kikérte a magáét, mert most kedvet kapott arra, hogy valakivel ebédeljen, annak ellenére, hogy Iri meg én nem akartunk vele ebédelni. Fabi rávette Joe-t, hogy vigye el megvenni a barátnőjének az ajándékokat ebéd előtt, ami felemésztette az egész reggelüket, majd Fabi meg Joe megjelentek ebédre, épp amikor Iri meg én igyekeztünk előlük elszökni. Eddig a ponting Iri véleménye Fabiról leépült tök jó gyerekről egészen Világhírű Nagy Looser-e.
Már az úton az étterem felé Joe elkezdte lehetetlen szövegét, amitől Iri meg én a falra tudtunk mászni. Fabi mellé közeledtem, mosolyogva és nevetve derekánál átöleltem, és amikor boldogan hajlott közelebb, hogy szorítson egy kicsit az ölelésen, fülébe morogtam "you fucking blew it. Why did you had to bring him along?". Szám szélesen mosolygott, de szemeim mérget sugároztak. Elengedtem, és Irihez rohantam, kezénél fogva huzigáltam ő pedig felé huzigált, mintha öt évesek lennék. Nevettünk, szórakoztunk, és amikor közelebb kerültük megjegyeztük "most ki kell bírni ezt a marhát?".
Iri meg én egymás mellé ültünk és igyekeztünk szórakoztatni egymást. Joe folyamatosan beszélt és emelte is a hangját, hogy figyeljenek rá. Iri egyszer se nézett rá, és mintha nem is lenne ott beszélt néha Fabihoz, cukkolva azzal, hogy elfelejtette a barátnője szülijét, és amikor Fabi nem tudott neki válaszolni, vagy hirtelen odafigyelt Joe-ra nagy kínszenvedésében, akkor Iri velem beszélt és teljesen kizártuk a srácokat a beszélgetésből. Joe folyamatosan nyomta butaságát, vagy hatszor mondva ugyanazt, lekicsinyítő megjegyzéseket téve a nőkről, a nőjéről, fontoskodva. Fabi, látván, hogy Iri nem veszi vele a lapot lassan, a figyelmemet kereste mindenféle meglehetősen meleg megjegyzéseket téve magáról.
Ebéd után visszaballagtunk, Iri meg én összefont karokkal hosszan áradozva Ben Barnes felmérhetetlen, felülmúlhatatlan szépségéről, és arról, hogy mennyire istenien néz ki, mint Dorian Gray. Fecsegtünk, nevetgéltünk egy magunk mögött hagytuk Fabit aki kényszerült Joe tételeit végighallgatni arról, hogy ő miért ilyen sikeres, és milyen nagy férfiassági prófétákkal volt szerencséje diskurálni a nők természetéről.
Véleményem kedves Fabiról lecsúszott az érdekes-gondolkodású-gyerektől a looser-ig és onnan, ebéd után a tökkeütött-hülye-gyík-ig. Utálni nem tudom, mert azért kedvelem hülye fejét, de most mélyen sajnálom. Hogy lehet valaki ennyire buta? Szemmelláthatóan Irivel kerülgettünk bizonyos megjegyzéseket, és valahogy ő úgy vette ezeket, mint egy meghívás arra, hogy ő legyen az aki megteszi. Dude, come on! Lépésről lépésre nagyon baklövésbe keveredett olyan mély pontig ahova még Mariót se láttam sose süllyedni, és Mario aztán olyan mélyre süllyedt már amilyen mélyre előtte ember sose süllyedt.
Leírom ezeket, hogy mások is tanuljanak belőle: íme mit nem szabd csinálni amikor az embernek tetszik valaki!
Jelenleg csak azon töprengek, hogy hogyan tudok magam mellé engedni ekkora nagy hülyéket. Ideje elengedni Fabit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése