"and time is on my side" - Rolling Stones

Ezen a héten, idáig találkoztam a vezetőtanárunkkal (és Milenával), Marióval és Caroll-lal. Sok ember sokkal több találkát szokott egy hét alatt lebonyolítani, de nekem k.b. ez az normális átlagom. Ez közben nekem egy amolyan "mutató" arról, hogy mikor kezdek egy utazás után vissza szokni ahhoz, hogy itt vagyok. Kezdek megint visszazökkenni a régi kerékvágásba. Ez kellemes. Közben igyekszem az újévi ígéretemet betartani, és mindennap két gyümölcsöt enni és egy salátát, de hát az utóbbi napokban valahogy nem nagyon jön be. Azért amennyiben tudom, betartom, főleg a gyümölcsös részt, mert végül is ki tudna ellenállni ezeknek az istenien finom Navel narancsoknak, vagy a mandarinoknak? Néha egy körte, vagy egy alma, amit a piacon veszek (amikor vannak és nem túlzottan csúnyák vagy drágák, főleg mert már megtanultam, hogy a nagy boltokban kapható almák és körték savanyúak, vagy ízetlenek.

A következő napokban más találkáim is vannak barátaimmal, még egy Twitter #pintotour, ez alkalommal Alajuela megyében, Fraijanes-ben egy étkezőben aminek az a neve, hogy Chubascos, Jetty esküvője, egy ebéd Lidiette-tel, Germaine-nel és Eugenie-vel Maurizio új éttermében egyebek közt. Így hát találkozom barátaimmal, megiszunk egy kávét vagy egy koktélt (tulajdonképpen csak fiú barátaimmal szoktam sört inni. Egyszer barátnőimmel voltam és kértem egy Heinekent és úgy néztek rám, mintha hirtelen azt javasoltam volna, hogy ne beszéljünk srácokról és inkább nézzünk meg egy amerikai futball meccset), valami kis rágcsát eszünk (mozzarella pálcikákat, nacsókat, hal palcikákat... attól függ, hogy hova megyünk) vagy sushit. Elbeszélgetünk kellemesen egy darabig, majd lassan elballagunk a taxiig, vagy a buszunkig, elbúcsúzunk, majd egymásnak SMS-t küldünk ahol megmondjuk mennyire jó volt találkozni, és mennyire szeretjük egymást.

Mivel a PDA-m beadta az unalmasat, de nem tudok igazán megszakadni az elektronikus határidőnaplóktól, ma nekiültem átírni a papír határidőnaplómból a tennivalóimat, randijaimat, időpontjaimat és így valahogy észrevettem tulajdonképpen mennyi mindennel kezd megint tele lenni az életem, és megint az az érzés fogott el, hogy igazából nincs időm semmire. Waaah~! De nem is arról van szó, hogy nincs időm, hanem nincs lehetőségem időpontokat rendezni több emberrel, mivel nem mindenki tud ugyanakkor találkozni. Szombatjaim dugig vannak megbeszélt időpontokkal, találkákkal, és most ki kell majd találnom hogyan tudok leülni a Milenával dolgozni a szakdolgozaton. Közben itt-ott fel kell hívnom embereket a szakdolgozattal kapcsolatban, valahogy felkutatni azokat az embereket akik hajlandóak lesznek információt adni... és van is nekik. Ez egyre komplikáltabb lesz, ahogy egyre jobban az az érzésünk a Miléval, hogy az egész egy nagy füst függöny, és tulajdonképpen hatalmas nagy pénz sikkasztások mennek alatta. Most már lassan nem veszik fel a telefont a Halászati Intézményben (INCOPESCA), nem válaszolnak leveleinkre sem. Hn. Ejtenem kell egy reggel egy sétát arrafelé, és majd mag kell kérjem a Félbunkócskát, hogy tartsa a hátamat az irodában.

Holnapra az a program, hogy reggel elmegyek Marióval a Twitter-tour-ra. Ez egy reggeli Twitter találka lesz, amit #pintotour-nak nevezünk a Costa Ricai hagyományos reggeli ételnek tiszteletében: a pinto. (A pinto alapvetően fekete bab összekeverve rizsával. Van aki Lizano szószt tesz rá, ami egy egyedi szósz amit zöldségekből és fűszerekből csinálnak, de senki se tudja pontosan, mivel a Lizano cég gyártja és mindenki egyszerűen megveszi, vagy tejföllel. Karinak ízlik, de én nem szoktam enni. Én valamennyivel európaibb vagy amerikaibb vagyok.) Idáig voltam két Twitter-touron, az egyiket alapvetően én rendeztem tavaly, és mindegyik idáig különböző helyen volt. Most a Poás vulkán közelében lesz valahol, egy étteremben minek az a neve, hogy Chubascos. Igen, viszem a fényképezőgépemet, főleg, mert gyönyörű kilátása van a helynek, de még nem döntöttem el, hogy viszem-e a számítógépemet, vagy nem. (Igen, tudom, egyszerűen olyan szerencsés vagyok! Otthon ki mondhatja, hogy holnap reggelizni megy egy vulkán közelébe, de nem is akármelyik vulkán, hanem a világ legnagyobb kráterű vulkánhoz.)

Közben továbbra is igyekszem időt találni ahhoz, hogy egyedül lehessek, hogy naplózhassak, hogy lefényképezhessem azokat a dolgokat amik felhívják a figyelmemet, vagy, hogy képbe fogjam azokat a dolgokat amik jelentenek nekem valamit, amik valami ok miatt szépnek tűnnek. Ebédeltem kedvenc kis olaszok éttermemben, Barbato's, ahol már ismernek engem, és mindig kedvesen fogadnak. Túróval töltött raviolli ragú szósszal. Még ott volt mindenhol a Szent Bálint dekoráció, amiről az jutott eszembe, hogy majd egyszer szép lenne Február 14.-én elmenni valahova vacsorázni, egy picit borozni majd hazamenni és összebújni egy kicsit. A tulajdonos adott egy lapot, hogy kitöltsem, mivel igyekeznek egy adatbázist összeállítani rendszeres vendégjeikről. Ott volt az a kérdés, hogy mikor van az évfordulónk. Nem, nem a szülinapomra gondolták, mert azt már megkérdezte előbb. Most volt mit írnom erre: 01-01.

Ebédeltem nyugodtan és naplóztam, amit bizonyára az étteremben már megszoktak, nem firtatják, nem félnek attól, hogy vendéglátó kritikát írok róluk, de azért látni a pincérlány kerek arcán, nagy barna szemén, hogy izgatja mi lehet az amit annyit firkálok, és bizonyára zavarja, hogy betűm annyira pici, hogy nem lehet messziről tisztán olvasni. Rajtam kívül csak a Laurát ismerem, aki naplót visz de ő nem cipeli mindenhova, mint én. Én kóros naplóíró vagyok.

Azt hiszem meséltem, hogy adtam Mariónak születésnapjára egy naplót. Általában könyvet szoktam neki adni, de gondoltam most egy olyan könyvet adok neki, amit majd ő maga ír. Ez egy tuti érdekes könyv lesz, akármire is használja, grimmoire-nek (boszorkánysági könyv), jegyzetelő füzetnek, konspirációs teóriák összefoglalójának, programáló jegyzetelőnek, Baduk játszmák leírására és tervezésére, vagy naplónak. Mario meghatottan fogadta az ajándékot, csodálta a napló finom szépségét és mondta, hogy neki idáig sose volt naplója. Mosolyogva mondtam neki, hogy legyen óvatos, mert a napló könnyen válhat függőséggé.

- Tudom, - mondta - már láttalak.

Hát igen, ebben saját tapasztalatból beszélek!

Most megyek, mert már jó lenne egy kicsit dolgozni a szakdogán, plusz le akarom tölteni (vagy megpróbálni) a Dorian Gray filmet.