Az ilyenek a legstresszelőbb bejegyzések, mert ilyenkor az ember nem tud nyugodtan elmélyedni gondolataiban, egy kis zenével, felváltva az írást egy kis olvasással, egy kis munkával, egy kis Odaáttal, hanem csak nézi az órát, hogy "Édes Palacsinta! Már mennem kell!". Igen, a blogger élet nem mindig egy könnyű élet (most eltekintve a kínai bloggerek éltétől, akiknek nem csak nehéz irományaikat megalkotni, de aztán az Államuk kergeti őket ezekért, levadássza, és minden emberi jogot semmibe véve (mert minden jel szerint a Kínai Állam úgy véli, hogy a kínaiak nem emberek, amiért nem is érdemelnek emberi jogokat) vagy összeverik, vagy börtönbe csukják, vagy megölik).
Ilyenkor koncentrálni kell, és gyorsan legépelni azt amit mondani akartunk, feltéve emlékszünk arra, hogy mit akartunk mondani. Hál' az Édes Palacsintának (mert nem szabad Isten nevét hiába használni) nekem van: Google felajánlotta, hogy Zümmögjek, tehát most ezt is kipróbálom. Fogalmam sincs mi a franc lehet ez a Zümmögő dolog (olyan privát Twitter szerűség lehet, vagy Google-ra méretezett Facebook "what am I doing" dolog, vagy Interpals Wall szerűség), de idáig minden oké, minden jó. A kérdésem az most, hogy Te is Zümmögsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése