Amolyan Gyors Gondolatok

Igen, mert sajnos manapság már másra nincs időm. Papír darabkákra irkálom ötleteimet amikkel levelet akarok írni Martina barátnőmnek Németországban, de nem tudok leülni magát a levelet megírni. Egy hete cipelem Sonja levelét könyvemben ("Ratzinger Ellen") de még mindig nem olvastam el, és persze, így még mindig nem válaszoltam rá. Bloggozni is csak egyre ritkábban jutok, és ne is mondjam el milyen gyakran naplózok a napokban! Persze, azért a naplózáshoz úgy jutok, hogy kint ebédelek és így, falafel wrap és hummus majszolás közben röptetem a fekete tintát a lapokon.

De mire megy el az időm? Sajnos munkára, még pedig olyan munkára az utóbbi napokban, ahol mások eszméleten butaságát kellett kijavítanom, egyebek közt Bunkócska butaságait, akinek egyetlen öröksége az irodánkra a rá méltó hanyag, rendetlen, hamis adatokkal tele dokumentumok zöme. Hogy az az idétlen, fejetlen Félbunkócska miért védi továbbra nem fér a fejembe. Természetesen nem balhézok, nem teszem szóvá (velük), kerülöm a szúrós helyzeteket és gyakorlatba hozom a hat-hét évvel ezelőtt tanult fontos leckéket: a képmutatás a békés munkahely és az összhangos közreműködés titka. Még ha ki nem állhatjuk az illetőt mosolygunk rá, nevetünk vele, ebédelünk vele, úgy teszünk mintha figyelnénk rá óvatosan, illendően bólogatva amikor kell, kérdezünk családja felől, stb. A munka végül is munka, az emberek benne pedig munkatársak. Nem élet, nem közeli barátok.

Azért néha a képmutatás is jól jön a barátságban, ami nekem sajnos nem szokott mindig sikerülni. Amikor mutogatják a kisbabát vagy képeit és elvárt az embertől, hogy azt mondja, hogy jaj de szép amikor az ember tulajdonképpen irtózik a gyerekektől és csak egy zsugorított, tömörített, gyűrött, ronda, büdös emberi hús csomót lát. Vagy amikor ronda kis kanári madarukat, hülye kis halaikat, undorító kis hörcsögjeiket, vagy kibírhatatlan kis kutyájukat csodáltatják velünk. Oké, megmondom megint a világnak: én egy macska-ember vagyok. A macskákat szeretem. Minden más állat, ha nem ehető, vagy nem felvehető akkor nem érdekel! Kevés az olyan nem macska állat amit szeretek (Marcsi mama és János papa Ginája egyik az ilyen nagyon kivételes eseteknek! Pisze nem. Gina szép és okos és farkas szerű és én szeretem a farkasokat. Pisze nem.) Van olyan is amikor valaki büszkén mutogatja a kocsiját, hogy milyen húúúú meg hááá, vagy mutogatja unalmas gyűjteményeit, vagy pisztolyait, vagy hogy mi mindene van egy akármilyen csapattól... Kis apám, komolyodjunk meg. Miből gondolod, hogy ez engem, vagy a világon akárki mást is érdekelne? Persze, neked nagy szám, de nekem egy rakás szemét ami csak azt mutatja amit mi közgazdászok mindig is tudtunk: akármennyire is dolgozunk tételekben tökéletes piacokban ahol racionális fogyasztók élnek, a való életben ezek nem léteznek. Az ember csak irracionális vagy TELJESEN irracionális vagy IRRACIONÁLISAN irracionális.

Egyszer azért meg kellene ezeket az embereket kímélni a képmutatás pajzsától és arcukba mondani: "A pokolba milyen ronda ez a gyerek! Ugye megtartottad a blokkot és még visszaadhatod?"

A Marha

Van egy munkatársam, nem dolgozik a csoportomban, hanem a volt főnökömmel van. Milyen nevet adjak neki? Szamár. Na, az a helyzet, hogy Szamár olvas engem a Zümmben, ahol, egyebek közt, megjelennek a blog bejegyzéseim. Mind az angol, mind a magyar. Ma felhívott, hogy segítsek neki felkapcsolni a blogját a Zümmjéhez. Őszintén, nem hittem volna, hogy valaki olyan mint ő egyáltalán tart egy blogot. Ja, de igen, az egyik legöregebb blog az országban. (Ja, annyira mint az enyéim.) Az a helyzet, hogy aztán elkezd arról beszélni, hogy milyen élményei voltak már a blogjával, hogy miket lehet írni, miket nem, és ha-ha hogyan játszott ki valakit aki bántani akart neki valamiért amit írt, de nem sikerült, de hogy azért... Ja, ühüm, érdekes.

Szamárnak, látom, nincs az ég adta egy világon semmi dolga, amiért el kezdte böngészni a blogjaimat, míg rá nem talált arra a bejegyzésre, ahol Fabi esküvőjét firtatom. Csak látta a képeket, a dátumot, és elképzelte, hogy mi lehet oda írva. Ismerve, tuti keres egy online fordítót, hogy elolvashassa. Minek? Csak úgy, mert nincs semmi dolga. Ja, de nem csak az, hanem elkezdi a Google Talk-on, hogy mi lesz ha Fabi elolvassa, mi lesz, ha megtalálja, vigyáznom kell, és bla-bla-bla. Érdekes, mert nem tudtam, hogy a magyar az új angol, és hogy mindenki magyarul beszél manapság. Ja nem, mert aztán elkezdte kérdezni, hogy mit is írtam.

Egyszer megmondtam neki, hogy magyarul van, direkt, hogy senki se értse, csak azok az emberek akikkel az adott dolgot meg akarom osztani, ÉS egyébként véleményem. Kész. Lehet, hogy ő olyanokat irkál élete egyetlen blogjába amiket nem hajlandó alátámasztani, amikért nem áll ki, de én nem vagyok olyan.

Milyen marha!

Esős Időszak

Hatalmas, hosszú, ideges formájú fényes villámok csapongtak tegnap az első erősebb eső közepette köszönt be az esős évszak... egyik évszaka. Most legalább augusztusig (k.b.) esni fog délutánonként legalább, reggel többször és este is. Most majd gyakrabban kell borotválnom a lábaimat és sokat fogok szoknyában járni, mivel a szoknyát fel lehet emelni (mondjuk térdig) amikor nagyon esik, hogy ne legyen nedves (ugyanis utálok nedves ruhában járni, és a nadrág nagyon nedves tud lenni). Nem maradt annyi szandálom, mint régen volt, de azért igyekszem a lehető legalkalmasabb cipőkben járkálni. A szandált azért szeretem, mert ha már eleve belemegy az eső legalább ki is tudd menni. ^_^ Hatalmas, zöld Benetton esernyőmet is meg kell tatarozni, mert majd azzal megyek mindenhova. Nagy és kényelmetlen, de azzal egyszerűen nem ázik meg az ember. Barátaimmal szoktuk mondani, hogy ez az esernyő olyan nagy mint egy busz megállómás. Azért is szeretem, mert ezzel vihetek valaki mást is anélkül, hogy egyikünk megázzon. Esős időszakban ez fontos szokott lenni.

Ma borúsan köszönt ránk a nap. Szokás szerint elintézni valóim voltak de esőben valahogy nem volt kedvem elindulni, főleg mert nem volt igazán megfelelő cipőm. Egy darabig totojáztam, de aztán elindultam. Tenni valóim a következők voltak:

• Benézni a Postába, van-e levél nekem.
• Elmenni egy BCR bankautomatába.
• Elmenni a BPDC egyik fiókjába.
• Elmenni a Promérica Bankba elrendezni a Játékvár vásárlást.
• Bevásárolni a listán való dolgokat

Ezen a listán volt egy pár dolog, de közben gondoltam, hogy pluszban még egypár dolgot kellene vennem. Egyrészt a doki felírt egy gyógyszert amit a gyógyszertár nem volt hajlandó küldeni mondván, hogy "kifogytak". Aztán a cellux szalagom is fogyóban van, azt is be kellett szereznem, majd kellett egy új tornacipő mivel mindkét tornacipőm elszakadt és az új épületben (ahova május 5.-én költözünk) kelleni fog a kényelmes, nem csúszó cipő amivel fel tudok szaladni a 15. emeletre, ahol a munka posztom lesz. A cipő nem lehet drága, mivel egyrészt vigyázok a költségeimre, és másrészt, mert annyira fogom majd használni, hogy hamar tönkremehet, és utálnám, ha egy $150-os tornacipő négy hónap alatt megy szét. Az esős időszak miatt gumi csizmát akartam venni.

Az eső miatt kevés ember volt az utcán, kevés ember volt a bankautomatánál és nem is volt ember a bankban (az első bankban). Annyira kellemes volt! A másodikban volt egy ember aki épp valamilyen kártyás dolog miatt reklamált. Az ilyen helyzetekben az ember óvatosan hegyezi a fülét, hogy mások problémáiból tanuljon és tudja miket kell kerülni. Ez alkalommal látom, hogy az extra financiálást kell nagy ívben kikerülni.

Itt is elég gyorsan mindent el tudtam rendezni, majd lassan elmentem bevásárolni, és minden fontos dolgot beszereztem. Kóla, mogyoró krém, tejszínhab, cellux szalag, arcbőr tisztító krém, mirelitek, gyógyszerem, tornacipőm és gumi csizmám. Csak egy dolgot vettem ami nem igazán kellett, de hasznos és nem volt nagyon drága sem, sőt. Jól esett, meg kell, hogy mondjam, hogy ennyi mindent sikerült elintéznem. ^_^ Ez egy jó hétvége.

A Nők és a Fürdőszoba: Az Idő Titka

Úgy ahogy mindenki tudja, hogy a Nap Keleten kel, és Nyugaton nyugszik, hogy a Kínai csecsebecsék pocsékok és hogy a kóla fekete, szintén tudja, hogy a nők sokkal több időt szoktak tölteni a fürdőszobában mint a férfiak. Hogy miért, azt ma felfedem a világnak.

Na most, tekintsünk el olyan dolgoktól, mint a borotválkozás, ahol a férfiaknak fél arcot kell leborotválniuk miközben a nők két lábat, bikini vonalat és hónaljat is borotválnak, és gondoljunk csak a minden napos dolgokra. Na most, hogy ki mennyit totojázik a fürdés közben az teljesen egyéni és nem igazán jellemezhető nem szerint. Hogyan tudom ezt? Mert én, igen, ÉN, reggelente, munkanapokon 2-3 perc alatt tudok megfürödni. Mindenkinek csak szappanozni kell és lemosni magát és a mindenféle nemi különbségek nem igényelnek jelentősen több időt. Nem, nem ott rejlik az idő tartalom titka.

A nők mosakodásának terjedelmesebb idejének a titka maga a fürdés után van, ugyanis létezik egy nem annyira titkos rituális amit anyától leányra, nővértől húgra, barátnőtől barátnőre terjed, és manapság az újságból, tévéből és Internetből is folyamatosan árad és terjed. Ezt a rituálist, általában csak nők által gyakorlott azzal a megszentesített névvel ismerjük, hogy Bőrápolás. Persze, lehetne arról szó, hogy mi nők azt csinálnánk, mint férfi társaink nagy része és fütyülünk az ilyenekre DE akkor a bőrünk egyre keményebb, durvább lenne az évek elteltével. Vége lenne a pihe-puha, selymes, bársonyos bőröknek, amiket csókolni öröm, nyalni kéj. Nem lenne nagyobb különbség a női és a férfii bőrök között, amitől persze olyan lenne egy lánynak a nyakára lány csókot nyomni, mintha az ember ugyanaz tenné meg egy sráccal. Igen bizony, és ez tény, mert habár a nők genetikai infója arra készteti, hogy testük puhább legyen a több zsiradék miatt, maga a bőr ugyanolyan és csak is a bőrápolás rituálisai tartják lágy, krémes, örömteli állagát.

Maga a rituális alapvetően két részre osztható: a testápolás, ahol alapvetően az ember az egész testét bekeni valami finom illatú, gyorsan felszívódó krémmel, és ahol sokszor kapóra jön a Significant Other (barát,  barátnő, pasi, csaj, szerető, egyéb), hogy bekenje a nehezen elérhető helyeket. Persze, ha az ember siet, akkor inkább maga bajlódik vele, ugyanis a rituálisnak ez a része könnyen másnak értelmezhető, VAGY mivel aki keni nem érzi mennyit tesz, sokszor többet kell várni a kelleténél, míg a bőr felszívja a krémet. Az ember testétől, alapos kenésétől és magától a krémtől függően ez a rituális eltarthat olyan 2 és 10 perc közt. Komolyan. Na most, ha az ember a fürdőszobában van, kihasználhatja míg a bőre fel nem szívja a krémet, és belekezdhet a rituális második részében, és egyben a legfontosabba: az Arcbőrápolás. 

Alapvetően mindenki azt hiszi, hogy ez csak abból áll, hogy az ember kinyitja a kis kék Nívea krém dobozt, arcára ken valamennyit és kész. Ja. Nem így van.

Az Arcbőrápolás rituális alapvetően három részből áll, ami persze kiterjedhet, és kiterjedése javasolt, de az alapvető részei az arc lemosás vagy tisztítása, a mély tisztítás és pórusok bezárása, és az ápoló krém felkenése. Egy rövidített rituálisban az ember hideg vízzel benedvesíti az arcát, majd egy speciális arcbőrre tervezett habzó tisztító folyadékot, zselét vagy szappant visz fel. Fel vinni persze nem elég, hanem szépen, lágyan, körökben bele kell dörzsölgetni a bőrbe, majd többször, sok hideg vízzel lemosni és egy puha törülközővel óvatosan megtörülni. Ezek után, egy kis vatta pamacs segítségével, végéig kell az arcbőrt dörzsölgetni egy tonifikáló folyadékkal (Tonifying Astringent) amivel a bőr nem csak jobban tisztul, de a pórusokat is bezárja. Ez általában alkohol alapú folyadék amiért elpárolog. Erre jön majd a krém.

Na, egy ilyen lehet olykor-olykor csinálni, vagy akkor alkalmazni amikor az ember kamasz, de nem felnőtt korban. Ilyenkor a rituális a következőket veszi számításba, illetve ezekből a lépésekből áll:

1. Tisztító krém. Ezt lágyan bele kell dörzsölni az arcbőrbe
2. Lemosás vízzel és arcbőr mosó szappan, zselé vagy folyadék
3. Tonique, amivel mélyebbre hatol a tisztítás és bezárja a pórusokat.
4. Szemkrém. Ez egy speciális krém amit az ember a szeme alá tesz és szemöldökeire. Ezt az ember nem dörzsöli be, hanem lágy kis dobolással beledolgozza a bőrbe.
5. Arcápoló krém.
6. Napvédő krém.

És mind ez a smink előtt történik. Alapvető, hogy az ember csak úgy sminkeljen, hogy a hat lépésből álló rituálist végezze el, más különben a bőr károsodhat. Ez a rituális az ami segíti a bőr megöregedését valamennyivel lassítani. Persze, ez azért magától az embertől, életmódjától, étkezési szokásaitól és a használt termékektől is függ. Személy szerint ajánlom az Oriflame termékeket, a L'Oréal termékeket, de főképpen a L'Occitane termékeket. Jelenleg nem láttam L'Occitane-tól egy teljes termék ajánlatot, ami a rituális minden lépésére terjedne, de termékei remekek. Ja, kicsit drágák, de a befektetés abszolút megéri. (Amennyiben lehet, reptéren igyekezzétek beszerezni, mert ott sokkal olcsóbb!). Bizonyos termékek jól kombinálhatók, de fontos, hogy az ember megtartsa ugyanazt a minőség és filozófia alapot. Például, általában a francia termékeket ugyan olyan elképzeléssel fejlesztik, ami azt jelenti, hogy az egyik krém összetevői nem fognak majd valamilyen kellemetlen, előre nem látható reakciót előhozni. Vigyázni kell, mert nem akarunk Csernobilt az arcunkon!

Na, reklámon túl, ahogy az elképzelhető, a rituális második része, a terjedelemtől függően (ugyanis, ha valamilyen gyógyszer krémet is fel kell kenni, azt a tonifikáló és az ápoló krém, vagy a szemkrém és az ápoló krém közt kell feltenni), az egész dolognak az időtartalma olyan 7 és 20 perc között van. Ha nem hiszitek el próbáljatok ki!

Nőnek lenni nem nehéz, de társadalmilag sokkal több feladatunk van, ilyen szempontból, mint a srácoknak, és ez, íme, a fürdés időtartalmának a NAGY titka.

Házasság, a legbutább okok miatt

Esküvő esküvő hátára tornyosul, és valahogy ez a 2010 úgy mutat, mint valami szörnyen cliché rohanó szerelmes párok bálja. Merek nevetések és előre megtervezett mozdulatokkal, kéz kézben erősen igyekezve a kecsességre, sorra vonulnak a párok szégyenletes - mégis igaz - ló halál vágtatásban. Ki, ó ki lesz az első! Őrülten sietett Jetty, aki most már férjnél van, megint, és tele nyomkodja MSN üzenőjét csöpögősnél csöpögősebb buta kis mondatokkal olaszul, amiknek, szerintem, csak az lenne a varázsa, hogy olaszul vannak, mert annak aki érti csak is hányingert okoz. Komolyan Jets, egyszerűen undorító.

Rohangált Li, habár arról mindig tudtuk, hogy egy nagy zsák hazugság, de ő is ebben az évben akarta elhagyni hajadoni állapotát. Szegény kis butuska, komolyan azt hiszi, hogy csak álmodni kell?

Rohan a Bunkócska, aki az év végén  - feltehetőleg - fut be, mint az lánya apjának a második - vagy harmadik? - felesége, tíz év kapcsolat után, amit csak a (pénz iránti) szeretet tartott fenn idáig. Egy kapcsolat amiből annyira hiányzik a a tisztelet, az őszinteség, a megértés, az összhang, mint a szarvas hús a vegetáriánus étlapból.

Rohan most Fabi is. Ma itt járt a Bunkócska, tehát, hogy kikerüljem lementem a hülye alatta valóihoz, hogy egy picit beszéljek Minivel egy bélyeg kérdésről (Mini bélyegeket gyűjt, és én felajánlottam neki a bélyegetek amiket levelező partnereim borítékjain vannak), és ott volt Andi és Fabi. Fabi magához hívott, meg kért, hogy üljek le, és elmondta, hogy hírei vannak.

Ahogy azt tudjuk, Fabinak pár hónapja barátnője van. Nem új, tudni illik, hanem, ahogy Iri mondja, újrahasznosított barátnője van. Ők jártak, szakítottak, egy ideje nem látták egymást, Fabi egyedül volt, nem volt senkije, hiába vadászgatott, semmi sem jött be, és ekkor támadt bennük az ökologikus érzelem és reciklálták egymást. Ez az a csaj akinek a szülinapját a minap (vagy talán egy hónapja?) felejtette el. Lényeg ami lényeg, Fabinak eszébe jutott, hogy össze akar költözni a csajjal. Miért, hogy, minek, azt nem tudjuk, neki csak eszébe jutott, hogy ezt akarja. Felajánlotta a csajnak. Na, ebből, úgy tűnik, hatalmas nagy botrány kerekedett a csajnak, akinek családja ULTRA-katolikus, és nagyon-nagyon rosszul bántak vele. Nem, nem Fabival, hanem a csajjal. Nem, nem Fabi családja, a csaj családja. Ühüm. Ez Fabinak nagyon rosszul esett, amiért úgy döntött, hogy elveszi a csajt, hogy ne legyen gond, DE csak civil esküvőn. Na, ez itt nekem már nagyon zavaros és magasan illogikus.

Első sorban, miért kéri meg a kezét amikor igazából nem akarja elvenni és nem is volt terveiben, hogy feleségül veszi? Nem lett volna egyszerűbb akkor csak bocsánatot kérni és visszatáncolni? Másodszor, ha problémáztak azon, hogy össze akarnak költözni, mert hogy ULTRA-katolikusok, miből gondolja, hogy oké lesz egy civil házasság? Az ULTRA-katolikusok szemében a civil házasság és az együtt költözés egy és ugyanaz! Harmadszor, ez a csaj családja, NEKI kellene velük megbirkóznia, nem Fabinak! Ez a tipikus lökött, pihent agyú, semmire se jó eset amikor egy tökéletes hülye vállaira veszi mások problémáit. Miért nem foglalkozik inkább saját problémáival? Végül, nem gondolt arra, hogy ez NEM a dolgok megoldása?

Ja, elfogadom, hogy továbbra is a házasság egyik legnagyobb ellensége vagyok, nem hiszek ebben a társadalmi intézetben, és szerintem csak humbug, hülyeség és egy nagy értelmetlen ceremónia ami arra megy ki, hogy a liba nő azt vegye pici fejecskéjébe, hogy végre kell valakinek, és az ennél butább pasi leszögezhesse, hogy ő nem meleg, és hogy végre akadt egy nő aki hajlandó vele lenni, lefeküdni vele, és egyből le is foglalta. A házasság csak egy halom rossz ami még rosszabbá teszi a dolgokat. Sajnos így van ez, de hogy most azért menjen bele az ember ebbe a társadalmi bilincsbe, hogy egy vitát megoldjon aminek nem is biztos (sőt tuti), hogy ez a megoldása, az MARHA.

(egy nappal később folytatva)

Na most, ennek a tetejében az is fennáll, hogy Fabi és a csaj nem rég járnak együtt megint. Persze, ők már jártak előtte, de most csak nemrég kezdtek bele megint. Ez a "nem rég" talán olyan 1-2 hónapot jelenthet. Lényeg ami lényeg, nem kellene ezzel egy picit várni? Jó, jó, lehet róla szó, lehet egy terv amit majd a jövőben létrehoznak, de ilyen hamar? Főleg amikor Fabi még elfelejti a csaj szülijét és most hirtelen utazást tervez Olaszországba, csak azért, mert ő akar menni Olaszországba, és a csaj megy vele, véleménye pedig nincs arról, hogy hova mennek, mit néznek meg, stb. Ühüm, ez ám a boldog házasság alapja. Szarvasmarha és a vegetáriánus étlap.

Gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mikor vagy hogyan kell megtörténnie a házasság kérésnek, vagy ilyeneknek. (Amikor az ember menekül az ilyenektől sokat szokott erre gondolni, hogy meg tudja előzni és előbb lelépni.) Sok ember akit ismerek (főleg nők) agresszívan űzik ezt a témát, és valahogy az első pillanattól fogva, az első csóktól, vagy még előbb, folyamatosan arra várnak és arra törekednek, hogy házasságot kössenek. Van aki unszolja a párját, vagy éveken keresztül vár, vár, hogy eljöjjön a nap amikor megtörténik.

Én, pasis gondolkodásommal (mert nekem ilyen jutott), azt mondanám, hogy ha nem történik meg valamikor az első 18 hónapban, akkor már nem nagyon lesz igazán kérés. Ugyanis a házasságot általában a férfiak vetik fel, és férfi fejjel, ha valami jól működik, akkor minek akarod megváltoztatni? Nekem valahogy mindig olyan... hát velem idáig mindig az volt, hogy amikor akadt valaki valamilyen oknál fogva el akar venni, az pár hónap alatt meg is mondja, vagy legalább erősen ráutal a témára. Egy ráutalás, a téma megbeszélése jöhet, megtörténhet, de maga a házasság... azt azért az ember jól tervezze meg, jól gondolja át, és ha megteheti, kerülje el.

Mondom, nem hiszek a házasságban, de ha valamire is jó, az nem az, hogy valami helyzetet megoldjon. A házasság egy döntés, nem egy megoldás. De, persze, ez csak az én véleményem.

Itt Ott Adatok

• 18 perc múlva vége a munkaidőmnek.
• Visszatért "ama projekt" amit most a főnököm nézett át és TELE VAN HIBÁKKAL!! Waaaaaah! Mi ez??? Most megint ki kell mindent bogozni, valahogy, jó lenne tudni, hogy hogyan, de fogalmam sincs még, és csak arra tudok gondolni, hogy az lenne a legjobb ha leülnék én egy magam és mind a kérdéses három szolgáltatásnak lépésről lépésre megcsinálom a díját. Nem akarok undok lenni, de csak így lehetnék biztos abban, hogy jó. Ez van.
• Megnéztem 2 új Odaát részt, de nincs időm a harmadikat megnézni. Hn. Holnapra marad. Egyébként, Dean Winchester... Oh Sweet Hell, break me a piece of that, Honey!! Felmérhetetlenül csinos.
• 24 oldal választ el Dorian Gray végétől, és Hyne, milyen RÉMES regény! Azt hiszem ez után nem akarok más Oscar Wilde regényt, mesét, de még post-it-ját se olvasni!
• 10 perc. Több munkatársam szökött el már az irodából. Ezek azok akik csak a pénzért dolgoznak. Szégyen gyalázat!
• 9 perc. Őszintén, csak arra tudok gondolni, hogy meg akarom nézni azt a harmadik részt. Komolyan, Dean Winchester (Jensen Ackles) nagyon, de nagyon csinos!
• 5 perc. Megkeresem a 2009 Chevy Impalát a Google-ban. tudom, hogy Kari nem kereste meg, és én szeretném ha látná, mert egy nagyon, nagyon csinos kocsi. Olyan.... waaaaah~! csinos. Olyan Dean Winchester csinos. ^_^ Nekem egy ilyen kocsi kell.

Megint Itt Az Irodában

 Hát higgyétek, vagy nem, megint százezer évig kellett (még kell) dolgozgatnom az irodában. Szerintem valami nagy-nagy baklövés lett elkövetve egy bizonyos szolgáltatással kapcsolatban, és ezt valahogy nekem kell most gyorsan elrendezni. Ühüm... nagy és nem szép. Igen, igen. A sok-sok számolgatásban valaki kihagyott vagy elsinkófált egypár cuccot ami most nagyon kellene, mert kicserélünk részecskéket, de ezt olyan gyatrán nyomták össze, hogy fogalmam sincs, hogyan volt képes idáig tartani magát. Ja, a matek olyan tud lenni, mint egy kocsi: látjuk az eredményt, és remélhetőleg belül (a motor, vagy ez alkalommal a formula) gyönyörű, és általában így is van, kivéve amikor az ember a kocsiját Jóska bácsihoz viszi, akinek csak kalapáccsal dolgozik és mindent kalapáccsal intéz el. Hát mondhatom, hogy ezt rendesen szétkalapácsolták. Bárcsak ne is kellene nekem ezt a rémséget látni! De nem csak látni kell, hanem ki kell cserélnem benne egy elemet, tehát mit tegyek? Csak egy dolog jut eszembe jelenleg: Kreatív Matematika eljárásokhoz folyamodni. Kérem, ne is kérdezze senki mi is az a kreatív matematika, nem fogom megmondani. (Egyébként nehezebb tud lenni, mint az átlagos, reál matematika.)

Tegnap Kari hazautazott, és szokásához híven, nem írt nekem levelet. Én mindig-mindig írok neki, és ha netán nem írnék neki, akkor Kari képes engem felhívni kérdezni, hogy igazán nem írtam-e, vagy csak valahova elrejtegettem. Megtudná otthon valaki húzni a Kari fülét ezért? Köszike előre! ^_^

Ez az utazása valahogy nagyon rendetlenül történt: három hét alatt lett lerendezve, nem tudtam előre eltervezni, hogy mikor hova megyünk, nem voltak teendő listák, nem fizettük ki előre az adót (amiért most tartozom az Apunak ötezer náddal), stb, stb, stb. Azért azt eltudtam jól intézni, hogy legyen éjjeli szekrényem, és szabim! ^_^ Fontos az éjjeli szekrény, főleg amikor óra, mobil, könyv, kóla, toll, gyógyszer, öngyújtó, könyvek sokasága, manga és Kari-Mr.Spok-szerű-3D-feje is ott van.

Miután hazament, illetve kitettük a szűrét a reptéren, ahol minden szépen, gyorsan, gond nélkül folyt :-), le kellett volna dolgoznom az előbb szóba hozott munkácskán, de annyira-annyira nem akartam látni, hogy elkezdtem visszaköltözni szobámba. (Tulajdonképpen még mielőtt Kari elment volna, elkezdtem, a rend érdekében, egy pár dolgot átvinni, és berovaritóztam a helységet, mert utoljára az volt az érzésem, hogy hatalmas svábbogár-szörnyetegek lakoltak ott, és nem akartam az este attól félni, hogy rám másznak.) Az átköltözés-rovarirtás valahogy elkezdett alapos takarítássá alakulni, miszerint egyszerűen MINDENT letisztítottam Lysol-lal. Minden polc, minden bútor, minden könyv, minden CD, minden toll és ceruza... 25 toll és 54 ceruza. Ja. Természetesen ez eltartott olyan 5-6 órát, amit tulajdonképpen sose tennék meg. (--- ebben a pillanatban az irodai gépem el kezdett furán viselkedni. Remélem holnap még ott lesz a munkám!---) Időről időre rendezek ilyen nagy takarításokat, de csak nagyon ritkán csinálok egy ennyire alapos takarítást, és még annál ritkábban fordul elő, hogy az egész szobámat egyszerre csinálnám meg. Aztán nagyon jó érzés volt egy teljesen tiszta szobában aludni, frissen áthúzott ágyneművel.

Mielőtt Kari elment volna megmosakodott, megmosta a haját és az ágyamra ült amire friss lepedőt húztam. Haja csöpögött, és nem akartam, hogy nedves legyen az ágy, tehát megkértem, hogy vigyázzon, és nem hagytam, hogy lefeküdjön. (Jaj szegény Karim, de durva voltam vele!) Este pedig gondoltam erre és valahogy azt kívántam, hogy hátradőljön egy picit, vagy hogy hagytam volna, hátradőlni, és így, ha nem lehetett velem, legalább illata maradt volna itt. :-(

Takarítás közben Rákos Palotára gondoltam, és arra, hogy milyen lesz ott a takarítás, mert ha csak a szobám felemészt 5-6 órát, akkor Rákos Palota minimum... 12-10 órát emésztene fel. Hogy tudnám azt kitakarítani? Ekkor elmosolyogtam: nekem van egy Karim, tuti ketten sec-perc alatt ki tudjuk az egész lakást takarítani. :-) Nem lesz semmi gond! Jó, hogy van az életembe a Kari :-) (de nem csak a takarítás miatt mondom!!)

Ez Utolsó Napok

Holnap Kari már indul vissza haza, és képzeljétek mi? Még mindig nem pakoltunk! Oké, ja, tegnap jöttünk vissza a tengerpartról, de még így is! Holnap délután megy haza és még egyszer se csináltunk próbapakolást! Tudom, hogy sok ember nem csinál ilyet, de én igen, főleg amikor most hazaviszi 8 bögrémet, nem tudom hány könyvemet, lehet, hogy valamennyi ruhámat is, és a két geekpillow-t. Mind ezt valahogy be kell pakolni, és ahhoz hosszú, tüzetes, rendezett tervezés kell, és mi mind tudjuk, hogy ezek nem pontosan kedves Karink erős pontjai, vagy erélyei. (jól írtam? A magyar szót kerestem arra, hogy virtue.)

A végén nem volt tortilla aliñada és Kari se csinált lángost. Nem mentünk el a Fiesta del Maíz-be se a Karib tengerre. Ma elmegyünk Kari második hitelkártyájáért, majd elmegyünk Lilita nagynénémhez, hogy Kari megismerje a nagymamámat, a Lilimamit.A Lilimami az az ember aki folyamatosan, megállás nélkül prédikált mindenkinek, de főleg Atinak meg nekem amikor kicsik voltunk. Teljesen kibírhatatlan volt. Lilimami meg az Isten: nem volt az egyik a másik nélkül. Most, sokkal öregebb korában, valahogy egy picit megnyugodott ebből a szempontból. Közben, mivel Kari nem beszél magyarul, tuti nem fogja zaklatni. :-) Hehehehe.

Irigylem a Karit, mert már lassan megy haza. Jaj, mikor megyek én is! (Habár már eldöntöttem, hogy amikor megint megyek, az már végléges lesz! Tehát Marcsi mama, János papa, készüljetek! Lesz akkor rendszeres látogatás!!)

Más tenni valónk is van mára. Karinak meg kellene írnia a listát azokról az emberekről akiknek vinni akar valamit, hogy be tudjunk vásárolni ajándékokban, de még mindig nem írta meg. Fogalmam sincs miért totojázik ennyit vele. Nem akar sokat vinni, mivel cuccaim rengetegek, amiért nem kellene, hogy nehéz legyen a lista összeállítása. Könnyíteni is fogja, majd a dolgait otthon amikor tudja, hogy mit kinek szánt. Na, lesz ami lesz.

Van egy dolog azért amiért nem irigylem a Karit: cipekednie kell. Uhhh... ewww... tehát ciao bello! Jó utat drágám! ^_^ Utálok cipekedni. Persze, nem mintha hamarosan nem kell majd nekem is cipekednem, ugyanis a cégben elmegyünk egy új épületbe, ahol együtt lesz az egész (állítólag) távközlési kar és ahhoz lesz selejtezés, csomagolás, pakolás, cipekedés, kipakolás, elrendezés... Hogy fogok egy irodát, egy teljes irodát egy apró kis cubby-ba szorítani? Erről tuti bejegyzés fog készülni, sok képpel.

Egy másik bejegyzésen is gondolkodom, de az angolul majd, a Dorian Gray című regényről. Remélem a vége jó lesz, mert már több mint két harmadát olvastam el és egyszerűen gyalázatos! Én nem is annyira arról van szó, hogy maga a történet lenne rossz, hanem arról, hogy Mr. Wilde írása annyira kibírhatatlan! Affektáltságának nincsenek korlátjai, és csak csapong ide-oda a mindenféle hülyéskedés és olcsó kis érzelem közt. Jó ötlet, ócska kivitel, de hát meg fogom várni a végét, hogy megmondjam véleményemet hivatalosan a könyvről.

Habár igen, megvárom a végét, hogy véleményt alkossak a regényről, mint egy összegezett műről, szerintem megbocsáthatatlan egy íróban, hogy ne igyekezzek az egész regényen keresztül megütni a megfelelő hangot. Miért bocsássunk meg egy rossz regényt csak azért mert a vége jó? Nem, legyen jó az egész! Addig írjon az ember míg jó. Már eleve nem tetszenek Oscar Wilde meséi, patetikusak és ó-annyira-szerencsétlenek!, de most úgy látom regényíró képességeit sem tudom tiszteletben tartani.

Haj Kérdés

Továbbra is olvasom Fake-et, és imádom!!! Nem tudok megtelni ezzel a mangával. Bizonyára Sanami Matoh a világ egyik legjobb mangakája. (Persze Kaori Yuki, Angel Sanctuary mangakája a leges legjobb, művészeti szempontból, vizuális mű szempontjából, szerintem...) Nem mondom, hogy nem hittem volna, hogy még tudom élvezni a mangát, vagy Fake-et, de mondhatom, hogy nem hittem volna, hogy ennyire tudom még mindig élvezni. Már a hatodik mangánál tartok (hétből), és olyan jó érzés, hogy végig tudom őket olvasni, hogy nem kell várnom míg a boltban megjelenik az újabb manga.

(Ez itt balra Angel Sanctuary!)

Mivel Karival most járkáltunk ide-oda bankokba és egyéb türelem tornáztató helyekre, volt lehetőségem szintén olvasgatni tovább Oscar Wilde Dorian Grey című regényét. Hát nem mondom, idáig Mr. Wilde írói képességei nem nyertek el. Rettenetesen mű, nyavalygós és túlzottan affektált. Az a "Jaj, ne vedd el tőlem Dorian Grey-t mert ő az életem"... kérem, Jane Austen Marianne Dashwood-ja se volt ennyire undorítóan magatehetetlen és függő. Utálom a függő személyiségeket, még az irodalomban is.

Ez itt Fake.

De közben ma másról akartam röviden beszélni, és nem azért, mert rövid lenne, vagy mert rövidre veszem... habár most rövidre is veszem, hanem csak azért, mert meg akarom említeni: Végre tegnap levágtam a hajamat. Igen! Ezer év után MEGINT, VÉGRE levágtam a hajamat! Most, ha lófarokba veszem a hajamat, akkor sokkal rövidebb mint volt és az ebben a melegben olyan nagyon kellemes! De azért nem vágtam rövidre, csak megbeszéltem a fodrászommal, hogy mit akarok, mit nem, és rétegekben vágtuk le, úgy, hogy kibontva továbbra is olyan hosszú legyen mint amilyen lett volna a két heti hajvég vágás után. Nem igazán látni most a különbséget, de nekem nagyon tetszik!!! ^_^

Na, most megyek, mert Kari honfoglalni akar.

Peace Out!

Blog Kérdes

Annak ellenére, hogy a napokban nem dolgoztam, sajnos nem jutottam hozzá az Internethez eleget sem, vagy legalább nem annyit amennyire szeretnék, ami, sajnos esetemben, 24/7. Ja, de nem vagyok net-függő! Csupán.. umm... nettező. Bloggozó. Olvasgattam itt-ott, kedvenc bloggozóim bejegyzéseit, frisseket és nem annyira frisseket is. "Rendszeresen Olvasott Blogok" listámon felsorakoznak többen is amikből már komolyan gondolom, hogy le fogom építeni. Ja, ja, én vetten fel őket, de valahogy a jó olvasmányból spam lett a vége. Hát nem szomorú amikor egy érdekes blogger eladja a lelkét, gondolatait és elveit több olvasó, több follower érdekében. Filozófiám szerint, ha valakinek már sok olvasója van, akkor én nem igazán kellek, tehát nem fojtatom, ill. nem olvasom tovább. Olyan mint a Best Seller könyvek: ezeket a publikumnak írják és ezért üresek és nélkülözhetőek.

A kedvencem megint írt, aminek nagyon, de nagyon örülök! ^_^ Imádom darabjait, történeteit! Ezek a, hát mondjuk, hogy "titkos bloggok", az olyan "nincs érintkezés, nincs szó, nincs semmi, csak te meg én", azok a fantasztikus bloggok amik olyan nagyon jók, de meg akarod tartani magadnak, hogy a te titkod legyen, nem érdekel ki más olvassa a világon, de te nem mondod el senkinek, mert így, titokban jó... na, azok csemegék! Egy ismerősöm írt, és waah~ Komolyan próbáltam olvasni, de annyira, annyira unalmas és lapos és semmitmondó és sehova-se-jutó volt, hogy két sor után nem is próbáltam folytatni. Ráadásul rámentem az oldalára, hátha van ott valami, de egy elképzelhetetlen átrendezés-változás-mutáción kívül nem igazán van... hát jó, nincs semmi jó.

Sok ember, főleg a fiatal bloggozók, vagy a magukban-nem biztos bloggozók, vettem én észre, szokták gyakran változtatni a blogjuk kinézetét. Öregebb bloggozók, maga-biztosabb bloggozók szoktak néha újítani blogjuk kinézetén, de az valahogy más: megtartja a formáját, a stílusát, de valami újat bele add, fejleszti a régit, nem lép egy teljesen új útra. Mindenesetre a változások sokszor egy próbaidőn át mennek, míg tesztelik, jól néz ki vagy nem. Na, ez a bizonyos bloggozó (aki a törlendő listán szerepel), habár én nem igazán szoktam olvasni, remélem egy picit átgondolja újabb találmányát, mert Dude, nobody from this planet can read that crap.

Magam is gondoltam, egyébként egy kis újításon, de semmi igazén radikális, ez végül is a stílusom. Talán beszürkítem a betűket egy picit (szeretem ahogy a fekete és bizonyos szürkék egymáshoz passzolnak, olyan pinstrip stílusos), de alapvetően minden marad, csak a felső képet akarom felfrissíteni egy új kép collage-zsal. Na, majd még gondolkodom rajta.

Olvasgattam a napokban megint a Fake mangát, ami rengeteg emléket hozott régi időkről, régi barátokról, régi helyzetekről. Nincs meg az OAV, de szívesen letölteném és megnézném. Kari néha-néha odapislant és nézegeti, hogy mit nézek annyit ezen a képregényen. Hehehehehe, szerintem neki nem tetszene. :-) Habár már ezerszer olvastam, szerintem még ezerszer fogom elolvasni.

Kreatívnek érzem magam, habár egy szót nem írtam, mert nem találom még a megfelelő helyet vagy időt. Egy pár regényen forog a fejem folyamatosan, és kezdek egypár jelenetet tisztán látni a fejemben, forgatni, javítani. Le kellene ülnöm írni... de még nem, még nem. Most megyek.