Amolyan Gyors Gondolatok

Igen, mert sajnos manapság már másra nincs időm. Papír darabkákra irkálom ötleteimet amikkel levelet akarok írni Martina barátnőmnek Németországban, de nem tudok leülni magát a levelet megírni. Egy hete cipelem Sonja levelét könyvemben ("Ratzinger Ellen") de még mindig nem olvastam el, és persze, így még mindig nem válaszoltam rá. Bloggozni is csak egyre ritkábban jutok, és ne is mondjam el milyen gyakran naplózok a napokban! Persze, azért a naplózáshoz úgy jutok, hogy kint ebédelek és így, falafel wrap és hummus majszolás közben röptetem a fekete tintát a lapokon.

De mire megy el az időm? Sajnos munkára, még pedig olyan munkára az utóbbi napokban, ahol mások eszméleten butaságát kellett kijavítanom, egyebek közt Bunkócska butaságait, akinek egyetlen öröksége az irodánkra a rá méltó hanyag, rendetlen, hamis adatokkal tele dokumentumok zöme. Hogy az az idétlen, fejetlen Félbunkócska miért védi továbbra nem fér a fejembe. Természetesen nem balhézok, nem teszem szóvá (velük), kerülöm a szúrós helyzeteket és gyakorlatba hozom a hat-hét évvel ezelőtt tanult fontos leckéket: a képmutatás a békés munkahely és az összhangos közreműködés titka. Még ha ki nem állhatjuk az illetőt mosolygunk rá, nevetünk vele, ebédelünk vele, úgy teszünk mintha figyelnénk rá óvatosan, illendően bólogatva amikor kell, kérdezünk családja felől, stb. A munka végül is munka, az emberek benne pedig munkatársak. Nem élet, nem közeli barátok.

Azért néha a képmutatás is jól jön a barátságban, ami nekem sajnos nem szokott mindig sikerülni. Amikor mutogatják a kisbabát vagy képeit és elvárt az embertől, hogy azt mondja, hogy jaj de szép amikor az ember tulajdonképpen irtózik a gyerekektől és csak egy zsugorított, tömörített, gyűrött, ronda, büdös emberi hús csomót lát. Vagy amikor ronda kis kanári madarukat, hülye kis halaikat, undorító kis hörcsögjeiket, vagy kibírhatatlan kis kutyájukat csodáltatják velünk. Oké, megmondom megint a világnak: én egy macska-ember vagyok. A macskákat szeretem. Minden más állat, ha nem ehető, vagy nem felvehető akkor nem érdekel! Kevés az olyan nem macska állat amit szeretek (Marcsi mama és János papa Ginája egyik az ilyen nagyon kivételes eseteknek! Pisze nem. Gina szép és okos és farkas szerű és én szeretem a farkasokat. Pisze nem.) Van olyan is amikor valaki büszkén mutogatja a kocsiját, hogy milyen húúúú meg hááá, vagy mutogatja unalmas gyűjteményeit, vagy pisztolyait, vagy hogy mi mindene van egy akármilyen csapattól... Kis apám, komolyodjunk meg. Miből gondolod, hogy ez engem, vagy a világon akárki mást is érdekelne? Persze, neked nagy szám, de nekem egy rakás szemét ami csak azt mutatja amit mi közgazdászok mindig is tudtunk: akármennyire is dolgozunk tételekben tökéletes piacokban ahol racionális fogyasztók élnek, a való életben ezek nem léteznek. Az ember csak irracionális vagy TELJESEN irracionális vagy IRRACIONÁLISAN irracionális.

Egyszer azért meg kellene ezeket az embereket kímélni a képmutatás pajzsától és arcukba mondani: "A pokolba milyen ronda ez a gyerek! Ugye megtartottad a blokkot és még visszaadhatod?"