Van egy munkatársam, nem dolgozik a csoportomban, hanem a volt főnökömmel van. Milyen nevet adjak neki? Szamár. Na, az a helyzet, hogy Szamár olvas engem a Zümmben, ahol, egyebek közt, megjelennek a blog bejegyzéseim. Mind az angol, mind a magyar. Ma felhívott, hogy segítsek neki felkapcsolni a blogját a Zümmjéhez. Őszintén, nem hittem volna, hogy valaki olyan mint ő egyáltalán tart egy blogot. Ja, de igen, az egyik legöregebb blog az országban. (Ja, annyira mint az enyéim.) Az a helyzet, hogy aztán elkezd arról beszélni, hogy milyen élményei voltak már a blogjával, hogy miket lehet írni, miket nem, és ha-ha hogyan játszott ki valakit aki bántani akart neki valamiért amit írt, de nem sikerült, de hogy azért... Ja, ühüm, érdekes.
Szamárnak, látom, nincs az ég adta egy világon semmi dolga, amiért el kezdte böngészni a blogjaimat, míg rá nem talált arra a bejegyzésre, ahol Fabi esküvőjét firtatom. Csak látta a képeket, a dátumot, és elképzelte, hogy mi lehet oda írva. Ismerve, tuti keres egy online fordítót, hogy elolvashassa. Minek? Csak úgy, mert nincs semmi dolga. Ja, de nem csak az, hanem elkezdi a Google Talk-on, hogy mi lesz ha Fabi elolvassa, mi lesz, ha megtalálja, vigyáznom kell, és bla-bla-bla. Érdekes, mert nem tudtam, hogy a magyar az új angol, és hogy mindenki magyarul beszél manapság. Ja nem, mert aztán elkezdte kérdezni, hogy mit is írtam.
Egyszer megmondtam neki, hogy magyarul van, direkt, hogy senki se értse, csak azok az emberek akikkel az adott dolgot meg akarom osztani, ÉS egyébként véleményem. Kész. Lehet, hogy ő olyanokat irkál élete egyetlen blogjába amiket nem hajlandó alátámasztani, amikért nem áll ki, de én nem vagyok olyan.
Milyen marha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése