Holnap Kari már indul vissza haza, és képzeljétek mi? Még mindig nem pakoltunk! Oké, ja, tegnap jöttünk vissza a tengerpartról, de még így is! Holnap délután megy haza és még egyszer se csináltunk próbapakolást! Tudom, hogy sok ember nem csinál ilyet, de én igen, főleg amikor most hazaviszi 8 bögrémet, nem tudom hány könyvemet, lehet, hogy valamennyi ruhámat is, és a két geekpillow-t. Mind ezt valahogy be kell pakolni, és ahhoz hosszú, tüzetes, rendezett tervezés kell, és mi mind tudjuk, hogy ezek nem pontosan kedves Karink erős pontjai, vagy erélyei. (jól írtam? A magyar szót kerestem arra, hogy virtue.)
A végén nem volt tortilla aliñada és Kari se csinált lángost. Nem mentünk el a Fiesta del Maíz-be se a Karib tengerre. Ma elmegyünk Kari második hitelkártyájáért, majd elmegyünk Lilita nagynénémhez, hogy Kari megismerje a nagymamámat, a Lilimamit.A Lilimami az az ember aki folyamatosan, megállás nélkül prédikált mindenkinek, de főleg Atinak meg nekem amikor kicsik voltunk. Teljesen kibírhatatlan volt. Lilimami meg az Isten: nem volt az egyik a másik nélkül. Most, sokkal öregebb korában, valahogy egy picit megnyugodott ebből a szempontból. Közben, mivel Kari nem beszél magyarul, tuti nem fogja zaklatni. :-) Hehehehe.
Irigylem a Karit, mert már lassan megy haza. Jaj, mikor megyek én is! (Habár már eldöntöttem, hogy amikor megint megyek, az már végléges lesz! Tehát Marcsi mama, János papa, készüljetek! Lesz akkor rendszeres látogatás!!)
Más tenni valónk is van mára. Karinak meg kellene írnia a listát azokról az emberekről akiknek vinni akar valamit, hogy be tudjunk vásárolni ajándékokban, de még mindig nem írta meg. Fogalmam sincs miért totojázik ennyit vele. Nem akar sokat vinni, mivel cuccaim rengetegek, amiért nem kellene, hogy nehéz legyen a lista összeállítása. Könnyíteni is fogja, majd a dolgait otthon amikor tudja, hogy mit kinek szánt. Na, lesz ami lesz.
Van egy dolog azért amiért nem irigylem a Karit: cipekednie kell. Uhhh... ewww... tehát ciao bello! Jó utat drágám! ^_^ Utálok cipekedni. Persze, nem mintha hamarosan nem kell majd nekem is cipekednem, ugyanis a cégben elmegyünk egy új épületbe, ahol együtt lesz az egész (állítólag) távközlési kar és ahhoz lesz selejtezés, csomagolás, pakolás, cipekedés, kipakolás, elrendezés... Hogy fogok egy irodát, egy teljes irodát egy apró kis cubby-ba szorítani? Erről tuti bejegyzés fog készülni, sok képpel.
Egy másik bejegyzésen is gondolkodom, de az angolul majd, a Dorian Gray című regényről. Remélem a vége jó lesz, mert már több mint két harmadát olvastam el és egyszerűen gyalázatos! Én nem is annyira arról van szó, hogy maga a történet lenne rossz, hanem arról, hogy Mr. Wilde írása annyira kibírhatatlan! Affektáltságának nincsenek korlátjai, és csak csapong ide-oda a mindenféle hülyéskedés és olcsó kis érzelem közt. Jó ötlet, ócska kivitel, de hát meg fogom várni a végét, hogy megmondjam véleményemet hivatalosan a könyvről.
Habár igen, megvárom a végét, hogy véleményt alkossak a regényről, mint egy összegezett műről, szerintem megbocsáthatatlan egy íróban, hogy ne igyekezzek az egész regényen keresztül megütni a megfelelő hangot. Miért bocsássunk meg egy rossz regényt csak azért mert a vége jó? Nem, legyen jó az egész! Addig írjon az ember míg jó. Már eleve nem tetszenek Oscar Wilde meséi, patetikusak és ó-annyira-szerencsétlenek!, de most úgy látom regényíró képességeit sem tudom tiszteletben tartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése