Továbbra is olvasom Fake-et, és imádom!!! Nem tudok megtelni ezzel a mangával. Bizonyára Sanami Matoh a világ egyik legjobb mangakája. (Persze Kaori Yuki, Angel Sanctuary mangakája a leges legjobb, művészeti szempontból, vizuális mű szempontjából, szerintem...) Nem mondom, hogy nem hittem volna, hogy még tudom élvezni a mangát, vagy Fake-et, de mondhatom, hogy nem hittem volna, hogy ennyire tudom még mindig élvezni. Már a hatodik mangánál tartok (hétből), és olyan jó érzés, hogy végig tudom őket olvasni, hogy nem kell várnom míg a boltban megjelenik az újabb manga.
(Ez itt balra Angel Sanctuary!)
Mivel Karival most járkáltunk ide-oda bankokba és egyéb türelem tornáztató helyekre, volt lehetőségem szintén olvasgatni tovább Oscar Wilde Dorian Grey című regényét. Hát nem mondom, idáig Mr. Wilde írói képességei nem nyertek el. Rettenetesen mű, nyavalygós és túlzottan affektált. Az a "Jaj, ne vedd el tőlem Dorian Grey-t mert ő az életem"... kérem, Jane Austen Marianne Dashwood-ja se volt ennyire undorítóan magatehetetlen és függő. Utálom a függő személyiségeket, még az irodalomban is.
Ez itt Fake.
De közben ma másról akartam röviden beszélni, és nem azért, mert rövid lenne, vagy mert rövidre veszem... habár most rövidre is veszem, hanem csak azért, mert meg akarom említeni: Végre tegnap levágtam a hajamat. Igen! Ezer év után MEGINT, VÉGRE levágtam a hajamat! Most, ha lófarokba veszem a hajamat, akkor sokkal rövidebb mint volt és az ebben a melegben olyan nagyon kellemes! De azért nem vágtam rövidre, csak megbeszéltem a fodrászommal, hogy mit akarok, mit nem, és rétegekben vágtuk le, úgy, hogy kibontva továbbra is olyan hosszú legyen mint amilyen lett volna a két heti hajvég vágás után. Nem igazán látni most a különbséget, de nekem nagyon tetszik!!! ^_^
Na, most megyek, mert Kari honfoglalni akar.
Peace Out!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése