Igen!!!

Nyuszika 34 Éves!!!

Solstorm

Tegnap elkezdtem olvasni Larsson Asa "Solstorm" c. regényét - spanyolul, mert nem tudok (még) svédül. Írtam is erről az angol blogba, egyébként, és valahogy eleinte nemo nagyon jött be nekem, mivel maga a fogalmazás kicsit merev volt és erőltetett. Habár az első fejezet, vagy fejezet-rész jó volt, valamennyiben Werber Bernard-ra (Les Fourmis, L'Empire des Anges, Nous Les Dieux, Le Miroir de Cassandre, stb.) emlékeztető módon kezdődött. Az egyik főszereplő, Martinsson Rebecka, bemutatása buta volt és erőltetett. Sok lényegtelen részlettel zsúfolta be az egyébként nagyon is jelentéktelen jelenetet. Svéd regény helyett hírtelen valami kis harmad osztályú doushinji történetre emlékeztetett, amit szimpla, simanyelvű japán tinik készítenek.

Hol itt a mester munka? Hol itt a "superb"?

Gondoltam, hogy talán a fordító hibája lehet - ja, és két fordító van! - de vannak dolgok amik... nem. Túl sok volt a szöveg, hogy ez most a fordító félresikeredett írói pálya kicsapongása legyen. (Egyébként tisztelem a fordítókat, mivel családomban többen fordítunk!) Azért nem adtam fel, attól függetlenül, hogy mennyire unszimpatikus volt Rebecka (van egy Victor, a holttest, de van egy Victor!), és tovább olvastam ma.

Ma teljsen más benyomásom volt a regényről. Alig tudtam elengedni! Anna-Marie, a terhes rendőr felügyelő fantasztikus. Színre léptek szintén a képtelen főnökök, akiktől röhögnéket kaptam mivel volt főnökeimre emlékeztettek. Ja, igen, közben ott fekszik Victor, a holttest, ja... jelenleg ez nem lényeges, mivel vannak hülye főnökök és csajok akiket sületlenségük nem izgatják.

Jó ez a könyvecske. ^_^

Az "Értéktelen" Boldogság és a Még "Értéktelenebb" Emberiség

Körbe-körbe felhők között ülök. Be van borulva a város, sehol egy karcolásnyi napsugár, sehol egy morzsa meleg, sehol egy darabka munkakedv. Sorban ül mindenki a munkahelyeiben, csendben, unottan, míg arra gondolnak, hogy mennyire jobb lenne valahol máshol lenni. Ja, és még csak hétfő reggel van. Körbe körbe felhők és körbe körbe munkatársak akik keresik a netten mivel foglalkozzanak, hogy ne kelljen dolgozniuk.

Érdekes azt emberiség ebből a szempontból, ahogy hazudnak azért, hogy megkaphassanak egy munkát, nyafognak, hogy felkerülhessenek egy adott pozícióba, majd nem is hajlandóak dolgozni, mivel alapvetően csak azért ülnek az irodában, hogy havi kétszer fizetést kapjanak, amin szintén nyavalyognak, hogy az is milyen kevés. Miért nem tudnak megelégedni? Miért van az, hogy az embereknek semmi se jó, mindig az kell ami nincs, mindig a boldogság után nyafognak és rohannak, de amint ez a kezükbe kerül akármilyen ürüggyel eltaszítják, lekicsinyítik, lebecsülik, és tovább nyafognak?

A hétvégén az egyik levelező barátnőm levelét olvasgattam és válaszolgattam, és valahogy ott is bepillantást nyertem az emberek kifacsart észjárásában. Számomra teljesen érthetetlen, hogy lehet az, hogy valaki nyafog mert nincs valamije és amikor megkapja, akkor ép azon nyafog, hogy van. Van aki azért nyafizik, mert levelező partnerei nem írnak neki elég sokat és elég gyakran, de amint mindenki felköti a gatyáját és produkál neki 12 oldalas leveleket, akkor azért nyafizik, mert olyan sok dolga van és alig tud mindenkinek válaszolni. Van olyan aki azért nyafizik, mert nincs barátja, egyedül van, nem kell senkinek, de amint akad neki egy pasi, akkor azon nyafizik, hogy milyen kiállhatatlan a fickó, nem hagyja egyedül, folyton vele kell foglalkoznia, már nincs ideje saját magának és így tovább. Van aki azért nyafog, mert szüleivel él, de amint meghalnak az a baja, hogy egyedül van. Van aki nyafog, hogy nincs saját lakása, de amint van, azért nyafog, mert sok a munka vele.

Mi ez? Nyafi-pandémia? Miért nem lehet annak örülni ami van? Meg mondom miért. Azért mert van egy szuper modern "motivációs" két-fitying-filozófia amit minden könyvesboltban lehet venni az "Önsegély" és az "Üzleti" osztályokban, miszerint az igazán sikeres emberek nem elégednek meg semmivel, hanem mindig tovább törtetnek annak érdekében, hogy mindig minél jobb legyen... akármi ami jobb lehet. Ha valaki, pedig, véletlenül megelégedik, akkor már egy sikertelen, vesztes fickó akiből sose lesz semmi.

Elképesztő, hogy hogyan mernek bizonyos személyek ilyeneket írni, kiadni, árulni és megvenni. Elképesztő mennyire el van butulva a világ, hogy nem veszik észre ezek a hamis filozófusok rakás szemetét, és helyette veszik, eszik, isszák, eldobják maguktól a boldogságot ragaszkodva abba, hogy majd ezzel a torz úttal elérik a sikert, majd egy olyan szuper boldogságot is ami majd valamikor megjelenik előttük. Elképesztő hogyan nem látnak orrukon túl, de még addig sem.

Körbe körbe vesznek minket a felhők, a nap pedig lassan gördül előre, itt-ott valaki lassan feléled és kegyeskedik egy picit dolgozni, mivel nem talált semmi néznivalót az internetben. Járkálnak ide-oda  csevegnek, keresik továbbra a módját, hogy kibújhasanak a munka alól a fennmaradó 5 óra és 36 percben. Szánalmas.

Körbe körbe egyre jobban beborul az ég, egyre kevesebb látható a városból ahol tulajdonképpen nincs semmi látnivaló. Az emberek tengnek, lengnek és közben keresik magukon kívül annak az okát, hogy ennyire szerencsétlenek. Ilyenkor sajnálkozva nézek a világra és arra gondolok, hogy miért lesznek öngyilkosak azok akiket szeretünk, és maradnak helyettük ezek a tetűk, akik sajnos sose emelnék a kést ereikhez.

Vuvuzelák és Busz Söför Rádiók

Érdekes ez az új iroda. Ahelyett, hogy kényelmesebb, modernebb, jobb, szebb és egyéb lenne, kezd egyre jobban hasonlítani egy vidéki buszra. Jobbra halljuk a vuvuzela csoportot, akik harsogó hangon beszélnek arról amit épp olvasnak az interneten, vagy káromkodnak a világbajnoksági meccsekkel kapcsolatban, vicceket mesélnek vagy egyszerűen pletykálkodnak.

Balra, mint minden kis busz járat amit Nicaraguai sofőr vezet, hangosan bömböltetik a zenét, mindenféle itt "popularis" latin zenékkel, vagy Lady Gaga egyik számával újra meg újra meg újra. Azt hittem mindenki tisztában volt azzal, hogy egy ilyen irodában, ahol nincsenek falak, mindenki FÜLHALLGATÓVAL zenél. Ja, de ez a személy nem. 

Nem lesz ez jó.

Nem emlékszem hogy van otthon, de itt épp ilyenek a buszok. Ül az ember a zsúfolt tragacson körbe-körbe emberekkel akik telefonjaikkal babrálnak (és sokszor a sofőr ezek között van!), hol SMS-eznek, hol interneteznek, hol Twittereznek, hol zenélnek, hol pedig itt-ott az egyik harsogó hangon meséli valakinek a bajait egy ütközéssel, vagy miért Ikszipszilonka szakított a barátjával, és miért szemét a pasi, és miért hülye Ikszipszilonka. Közben a sofőr - aki lehet, hogy babrál a telefonjával - bömbölteti a rádiót valami istentelen zenével amiről az embernek fogalma se volt, hogy még hallgatja valaki a világon, amit minden utasra, akik mind fizetőek, mert itt készpénzzel kell felszálláskor fizetni, rákényszerít.

Egy busz utazás lehet, a legrosszabb esetben 2 óra, a munka 9 óra 36 perc. Ja, rosszul jártunk.

Million Dollar Baby

Megbeszéltem Anyuval és Apuval, hogy szülimre mégse egy matyóblúzt adjanak (habár nagyon-nagyon szeretnék egyet, de most egy egyeneset, mivel már van darázs derekú, és másféle is jó lenne. És egyébként, nincs olyan, hogy "sok matyó blúz"), hanem egy kocsit. Ummm... igen. DE, de, de nem egy Chevrolet Impalát kérek, hanem csak valami kis tragacsot, valami olcsót. Meg is beszéltem velük, hogy olyan kocsira gondolok ami nem is éri el az egy millió colón-t, (500 ezer Ft), és amennyiben lehet, legyen 700 alatt (350 ezer Ft).

Anyu bólogatott, szerintem nem volt nagyon boldog az ötlettel, de Apu, érdekes módon elkezdett a kocsi vásárt támogatni. Hogy milyen jó lesz, mennyire kell majd, milyen hasznos és lehetne egy Hyundai, mint a régi kocsija (amit a garázsból loptak ki).

Na,  mivel van egy munkatársam az irodában aki, az itteni munkája mellett kocsikereskedő is, gondoltam, hogy segítek neki is és nála veszem meg a kocsit. Így hát mondom neki, hogy ilyen meg olyan kocsit keresek, és nekem az a fontos, hogy legyen 1 millió alatt, de amennyiben lehet 700 alatt. SEMMIFÉLE KÉPEN NEM LEHET 1 MILLIÓ FÖLÖTT. Erre elkezdi mondani, hogy azok a kocsik milyen rosszak, hogy mennyi bajuk van, hogy a hosszú távon drágábbak lesznek, hogy jobb pénzt nyomni egy 1,4 milliós kocsiba... Oké, mondom én, ezt tudom, de azt is tudom, hogy elég jó kocsikat lehet kapni már 700-ért (mint Roo Herby-je). Nekem nem kell, hogy szép legyen vagy új, csak az, hogy járjon és jó legyen. Gondoltam, persze, hogy ha egy kocsikereskedőhöz fordulok, ő ismeri a kocsikat amikkel kereskedik, és mivel munkatársak vagyunk tud nekem szerezni valami megfelelőt, de nem. Ő csak nyomta és nyomta, hogy azok a kocsik nem érdemesek, hogy 1,4 millió, 1,8 millió...azok "olcsók" és biztosabbak.

- Nincs annyi pénz! - mondtam - Ki kell futnia maximum 1 millióból.

A gyerek csak nyomta a magáét.

Nagyon csalódtam benne. Rossz volt, mert az volt az érzésem, hogy csak azt nézi mennyi pénzt tud az emberből kipréselni. Igen, tudom, hogy egy olcsó, használt kocsi hajlamos arra, hogy elromoljon, de ez igaz tulajdonképpen minden használt kocsira. Romlik a trabi ahogy romlik a bentley.

Sajna, de ezt az üzletet elvesztette rossz nekiállása miatt.

Költözködés

Na, régen írtam, de régen volt már rá időm, kedvem és mondanivalóm. Munka az sok volt, amire nem volt időm, nem volt kedvem, de hát csinálni kell. Azt hiszem egyre jobban arra az elhatározásra jutok, hogy majd otthon elfiókolom a közgazdasági diplomámat és elmegyek képviselőnek. Már sokat dolgoztam, nem akarok többet dolgozni, csak be akarok menni amikor kedvem van, pihengetni, szórakozni, tévét nézni hatalmas videokonferenciás képernyőn, és egy szemtelenül ÓRIÁSI fizetést bezsebelni minden hónapban.

A múlt héten, mindennek a tetejében, átköltöztünk az új épületbe, a Bábel Toronyba, a 15. emeletre. A kilátás persze szép, körbe-körbe ablakokkal és minden. Be lehet nézni a Tennis Club pályáira, és medencéire, a házak udvaraiba, látjuk mi van a magas falak mögött, a csinos kertek és házak rejtett titkait, és a temetőbe is belátunk. Körbe-körbe hegyek és egy felmérhetetlenül szép kilátás. Persze, azért mindenki az íróasztalához, illetve a "cubicle"-éhez van láncolva, amiért nem lehet egész nap a kilátást csodálni. Persze, azért látjuk az esőt mielőtt ideérne. Tisztábban lehet látni amikor az egyik vulkán, az azt hiszem ötből amit innen látni lehet (Irazú, Turrialba, Barva, Poás, Arenal), hamut pufog vagy egyéb látványos hülyeséget művelnek. A vulkánok már csak ilyenek, mint mondjak? Azért van néha-néha valaki aki így elvándorol, megnézi mi van látható és a telefonjával csattint egypár képet. Waaah, a kis iroda-túrista. (Én blogger vagyok, az más.)

Mindenki új "munkaegységet" kapott, nem mintha az előtte levők rosszak lettek volna, csak, hogy épp az a pláne, hogy mindenki PONTOSAN ugyan olyan hellyel rendelkezzen. Minden legyen "standard" és személytelen. Ühüm...

Igen, személytelen. Ja, én azt nem ismerem, sorry.

Pénteken terrorizáltak minket az "Nem Kávé" politikával, amit be akarnak vezetni, de nem írják le, mert szabálytalan, de ami minket nem ijeszt meg, mivel a mi csoportunk nagyon is jól ismeri a jogait, plusz a szuper főnökünk mellettünk áll. Ja, nem csak az, hanem ma jött megkérdezni, miért nem kínáltuk meg pénteken őt kávéval, és amikor megmondtunk neki, hogy itt egy csoport ugri-bugri senki terrorizál mindenkit és mindenféle ronda megjegyzéseket tesznek, úgy bepipult, hogy nem igaz.

- Nem, - jelentette ki - itt mindenki továbbra is kávézni fog! Ezekre ne figyeljetek! Mindjárt ellátom a bajukat.

Persze, aztán hogy-hogy nem észrevettük, hogy egy adminisztratív nőnek az irodájában (ja, mert ők kapnak irodát) egy mini frizsider van (oké, nekünk mini, de a magyar méretekhez képest, egy házi frizsider). O_O Igen, tehát mi "contrabando"-zunk egy termosz kávéval, és "szabályokat szegünk meg" egy vízmelegítővel és egy francia préselővel, de az asszisztens nem vétkezik egy frizsiderrel???? Szupi.

Ez Háború.

Anyukám, Apukám és egyebek

Első sorban, egy kicsit az angol bloggom mai bejegyzésével kapcsolatban, csak annyit akartam mondani nektek, hogy szerintem a mamám nagyon, de nagyon szép és fiatal korában WOW-WOW-WOW-YIPEEE-YO-YIPEE-YAY volt. (Igen, az az ultra-csinos lány a képen az én mamám! És az az egész az ő haja. Ugye Anyukám nagyon, nagyon csinos?) És mivel ma leszkennereltem egypár képet a régi albumból (amiket fel is tettem a blogba, mind you), gondoltam, hogy ide is felteszem legkedvenceimet... alapvetően, hogy mindenki irigykedjen, hogy nekem milyen szuper-csinos anyukám van.

Ezt a képet itt balra Apu csinálta Anyuról a Margit Szigeten valamikor, azt hiszem, hogy 1970-71-ben. Ugye olyan az Anyu mint egy manöken? Anyum nagyon, de nagyon, nagyon, nagyon, nagyon csinos. Annyira csinos, szerintem, hogy büszkén fenntarthatja a világnak azt az elképzelését, hogy a magyar nők rendkívül csinosak vagyunk, ami egyébként igaz is.

Aztán itt a kép az Apuék esküvőjéről.

Mind Apu meg az Anyu olyan nagyon csinosak itt! Persze, ezt látván teljesen érthető miért vagyunk az öcsém meg én ilyen szépek ^/////////////^. Anyu egyébként nagyon a nagyapámra ütött a vonásaiban. Nincs kéznél képem nagyapámról amikor fiatal volt, mert meg tudnám mutatni. Nagyapám is rendkívül csinos ember volt fiatal korában.

Végül egy kép amit nagyon szeretek, még ha magam nem nézek ki olyan jól rajta. ^_^

Anyukám meg én. Olyan jó látni a képen is, hogy Anyu milyen nagyon, nagyon szeret engem! (Még ha közben én egy annyira elvont, semleges, szinte unott képet vágok. azt hiszem nincs is mosolygós kisbaba képem... Elég rosszkedvű, veszekedős, patáliás lehettem akkor... hnnn... most már értem miért mondja Apu, hogy a Dani olyan mint én...)

közben két hét múlva Anyu meg Apu mennek haza három hétre. Yep, mennek Magyarországra. Már most kötöm a lelkükre, hogy el KELL menniük Mezőkövesdre meglátogatni Marcsi Mamát és János Papát, amit majd egyeztetni kell szépen, mert még nem tudom ki fogja kivinni őket, kinek mikor van ideje, stb. Muszáj, hogy már megismerjék a Marcsiékat, hogy végre legyen lehetőségük élvezni Marcsi Mama végeérhetetlen kedvességét és forró, édes szívét és János Papa jó kedvét és érdekes elgondolásait. Talán megint ott lesz a Kristóf, akit már annyira láttam fent a nagyszülőknél, hogy szerintem ott az állandó lakhelye. Remélem már javult a súly dologban és a honfoglalásban!

Nem tudom rávenni az Anyuékat, hogy menjenek el Bécsbe. :-( Hogy lehet egyáltalán Magyarországra menni és nem menni Bécsbe? Ki hagyják a Schönbrunni kastélyt? A Kunst und Historische múzeumot, a Herrengassét, a Mariahilfe strassét, Stephansplaztot és egyéb szépségeket? No jó, gondolom nem mindenki azt nézi, hol van egy új Benetton bolt és mit lehet benne megvenni. (Idáig a legjobb Benetton bolt amiben voltam Párizsban van, az Avenue de L'Opera-nál, két sarokra az Operaháztól, Louvre irányában., az utca jobb oldalán. Hatalmas épület, nem lehet eltéveszteni! Hogy ott mennyi szép darab van!!! Ja, drága, de teljesen megéri!)

Lelkükre is akarom kötni, hogy meglátogassák Lajos Papát, mert őt is mindenkinek meg kell ismernie. Lajos Papa a világon az egyik legérdekesebb, legszebb, legaranyosabb, legkedvesebb, leg... leg... egyedibb ember. Szofisztikát, de egyszerű modora, beszéd stílusa, hangjának tökéletes tónusa és tempója... Lajos Papa született tökély. Egyébként, ha mind ez nem volna elég, Kari szerint ő is rák és Júniusi (mint én) ami még tökéletesebbé teszi! Kihasználva, hogy Anyuék mennek haza, küldök neki egy apró kis ajándékot. Azt hittem lehetetlen lesz megszerezni, de sikerült kihalásznom az Amazon.com-ból. Nem mondom meg a Karinak mi is az - habár már egyszer megmondtam, de látom, hogy nem figyelt, vagy elfelejtette... ami ugyanaz - amiért most folyamatosan tűkön ül. Mindig megkérdezi mit vettem.

Apuék nem voltak otthon, együtt, nyáron 1978-óta. Vajon megint készül egy kép Anyuról a Margit Szigeten?

Kocsi Kérdés - Az "Americana" Roham

Karinak nem tetszik az a kocsi ami nekem tetszik. SŐT! Kari még sose látta "XXX" és "XXX: State of the Union". Sőt, ha nem hurcoltam volna el a "Fast and Furious 4" (magyarul "Halálos Iram" Ki fordítja ezeket?Milyen un-cool!), ja, mert egyébként nem ismeri, NEM LÁTTA egyetlen egy "Fast and Furious" filmet. Ez nekem annyira... elképzelhetetlen! Van egy darab férfi a világon aki nem meleg, de nem látta ezeket a mega-autós filmeket. Ez valahogy olyan mintha azt mondanák nekem, hogy van egy heteroszexuális srác akinek nem tetszenek a nők. Elképzelhetetlen. Lehet, hogy nem is látta Nicholas Cage és Angelina Jolie "60 Seconds" filmjét sem? Magyar férfiak, mondom: furák.

Na, de nem az a pláne, hogy most szereti-e vagy sem a Vin Diesel filmeket, vagy élvezi a kocsikat, hanem az, hogy azt hiszem ez az oka annak, hogy nem tetszenek neki azok a kocsik amik nekem tetszenek. (Ma az angol és a magyar blog ugyanarról a témáról szól... alapvetően. Nem direkt, de tényleg... kocsik!) Tegnap mutattam neki egy tökjó képet egy bombázó szépségről: egy 1967-es Pontiac GTO. És szerinte? Hn, nem jön be neki.

Say what?????

Ja, a kocsi nem jön be neki. Én szívem szerint végig nyalnám a kocsit és betolatnám az ágyba, hogy minden este átölelve aludjak el, de neki nem jön be. Hogy nem jön be egy ilyen.... egy ilyen... egy ilyen... isteni kocsi?

Na, legalább beleegyezik abba, hogy a 1967-es Chevy Impala egy isteni, szuper kocsi. Ja igen, csak hogy már megmondtam neki, hogy ha nekem lesz egy Impalám, sohanapján adom kölcsön neki. Inkább kifizetem a kölcsönzőt vagy a taxit. De azért... hogy ne tetsszen a 67-es GTO? En nem gyakori.

[FEKETE]

Június első bejegyzése.

A munka tovább tornyosul, tovább van és továbbra foglalkozni kell vele. Az élet továbbra is megy, játszódik, kibontakozik, még ha az ember nem érti, hogyan mehet mindent továbbra is a maga útján. Ma, pont ma, épp ma, amikor három különböző szolgáltatással kellett foglalkoznom, dolgokat kellett elintéznem, majd valamit gyorsan átnézni, egy munkát amit csak most adtak be, de mindenféle bizonyítékot fabrikáltak, hogy bemutassák, hogy már rég elküldték... és közben az EGÉSZ dokumentum le lett egy másikból másolva. Egyetlen egy szó nincs, amit hozzáadtak volna. Minden egyes bekezdést megtaláltam egy másik dokumentumban.

Ma rengeteg munka volt, gyűlésekkel is, egy pillanatom se volt bloggoznom, e-maileket olvasni vagy Odaátot nézni. És épp ma, ahogy a fekete lassan belém ivódik, tiszta fekete ruháimból amikről nekem Bernalda Alba jut eszembe, de mindenki más ma még "elegánsnak" nevez, hogy vannak emberek akiknek ez annyira fontosnak kell lennie, mint nekem, talán még fontosabb, de nem az. Hogy lehet ezek után csak tovább élni, nem emlékezni?

Holnap megint rengeteg munka lesz, szokás szerint, sok minden ami eltereli a figyelmemet egyéb dolgokról, de nem tünteti el. Az ami fontos mindig marad.