Június első bejegyzése.
A munka tovább tornyosul, tovább van és továbbra foglalkozni kell vele. Az élet továbbra is megy, játszódik, kibontakozik, még ha az ember nem érti, hogyan mehet mindent továbbra is a maga útján. Ma, pont ma, épp ma, amikor három különböző szolgáltatással kellett foglalkoznom, dolgokat kellett elintéznem, majd valamit gyorsan átnézni, egy munkát amit csak most adtak be, de mindenféle bizonyítékot fabrikáltak, hogy bemutassák, hogy már rég elküldték... és közben az EGÉSZ dokumentum le lett egy másikból másolva. Egyetlen egy szó nincs, amit hozzáadtak volna. Minden egyes bekezdést megtaláltam egy másik dokumentumban.
Ma rengeteg munka volt, gyűlésekkel is, egy pillanatom se volt bloggoznom, e-maileket olvasni vagy Odaátot nézni. És épp ma, ahogy a fekete lassan belém ivódik, tiszta fekete ruháimból amikről nekem Bernalda Alba jut eszembe, de mindenki más ma még "elegánsnak" nevez, hogy vannak emberek akiknek ez annyira fontosnak kell lennie, mint nekem, talán még fontosabb, de nem az. Hogy lehet ezek után csak tovább élni, nem emlékezni?
Holnap megint rengeteg munka lesz, szokás szerint, sok minden ami eltereli a figyelmemet egyéb dolgokról, de nem tünteti el. Az ami fontos mindig marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése