Ma az Anyuék megismerték a Marcsiékat. Nagyon szerettem volna tudni, hogy hogy ment, de ma nem beszéltem Karival. Volt egy telefon hívás, ismeretlen, amiért nem tudtam visszahívni, de nem is vettem fel, ugyanis a munkából küldtek nekem hétvégi munkát és semmi kedvem nincs ezzel foglalkozni, amikor nem rajtam múlt a késés, és nem is rajtam csattan majd az ostor a késés miatt.
Kari ma nézte a meccset, tehát feltettem, hogy tudjam, hogy mikor kellene hívnia, de nem hívott. Na, gondolom dolga volt, vagy szegénykém túl fáradt. Remélem tud egy jót aludni ma este, és holnap majd beszélünk és elmeséli hogy ment minden.
Közben, jól jött, hogy ma nem tudtunk beszélni, mert ma ÉN nem tudok beszélni. Nem tudom, de hirtelen nagyon berekedtem. Ma el kellett mennem az egyik bankba befizetni az Oriflame számlát, majd az ICE-be befizetni a lejárt telefonszámlámat. Utána el kellett rohannom a Paseo-ba megvenni Roo-nak Asa Larsson regényét, mivel holnap Lau megy Californiába, és Roo mondta, hogy nyugodtan küldjem el neki a könyvet. (Ez a szülijére szántam, Asa Larsson regénye isteni!, de az egyik e-mail-jében azt mondta, hogy ne küldjek neki könyvet. Amikor mondtam neki, hogy jó, sajnos könyvre gondoltam de akkor küldök neki valami más, felhívott és mondta, hogy mi az, hogy nem küldöm neki a könyvet, küldjem el, amiért ma el kellett rohannom a könyvért.)
A héten összefűztem neki egy choker nyakéket halvány lila gyöngyökből, amit, mondanom kell, isteni lett, és nagy eséllyel csinálok magamnak is egyet. Csináltam hozzá fülbevalót is, szokásom szerint, majd Laurának készítettem két nyakláncot kedvenc színében: világos kékben. Ezek is fülbevalóval jöttek, természetesen.
Mind kettőnek vettem egy-egy bonbon-t a kedvenc csokimból: Sibú maracuyá krémes csoki. Sibú valamilyen itteni indián nyelven Isten neve. Tudom, mert sok Costa Ricai mesekönyvemben előfordult. Most már nem látni Sibút mesékben, de pici barna és türkiz dobozokban jelen meg.
Annak ellenére, hogy beteg voltam, találkoznom kellett a Laurával. Az út eléggé elhúzódott, majd hazajövetel betértem Saisaki-ba sushiért ebédre. Sake Onigiri: rossz. Sose ettem ennyire rossz onigirit életemben. Dragon Special Roll, nem volt olyan rossz.
Ahogy vártam hirtelen el kezdett esni az eső, majd jég kezdett potyogni az égből. Mi is ennek a neve magyarul? Már eleve beteg vagyok, tehát nem indultam volna el az eső alatt, de jégesőbe még kevésbé. Félelmetes volt. A lány a sushi étteremben ijedve nézte ahogy potyogtak a jég gyöngyök a padlóra, gorombán ütve a padló agyagcsempéit, dobálva a falakat, ütve a tetőt.
- Sose láttam ilyet - jegyezte meg.
Megijedtem, mert arra gondoltam, hogy a jég darabok letarolják majd a növényeket amiket idáig locsoltam. Ennyi munka semmire.
Délután találkoztam a Laurával, átadtuk egymásnak az ajándékokat (tőle kaptam egy teal pántos GAP blúzt és egy átlátszó ajak csillogó zselét), és nagy örömömre, tetszett neki minden amit adtam. :-) Laura egy jó gyerek. Beszéltünk hosszan munkáról, barátokról, a bankról, emlékekről, az egyetemről. Szegény Laurám, remélem hamarosan jobb munkahelyzetbe kerül. Neki aztán egy olyan rossz főnöke van, és olyan lehetetlen a helyzetem mint amilyet én sose ismertem, és remélem nem is fogok.
Azután hazajöttem mielőtt hideg lett volna kint, és bebújtam az ágyba.
Most megyek aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése