Valaki egyszer azt mondta, hogy "minél jobban ismerem meg az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat". Na, ez én nehezen mondhatnám, mivel nincs kutyám és nem is szeretem a kutyákat, de értem és osztom a véleményt, ugyanis szokott az ember életi útjában találkozni olyan személyekkel akik csak is szégyent hoznak az emberi fajra.
Kiindulva egy előző post-ból amit az angol blogban tettem fel, ahol arról van szó, hogy az emberek kapcsolatait mennyire határozzák meg magát az embert és életét, és elméletem arról, hogy ezeken belül melyik kapcsolatok azok amit igazán meghatározóak, és miképpen határozóak; és nagyon innen kikanyarodva, találkozunk bizonyos szerelmi kapcsolatokkal, az úgy nevezett affaire-kapcsolatokkal. Affaire? Hn, magyarul nem vagyok benne biztos, de alapvetően azokról a kapcsolatokról lenne szó, ahol legalább az egyik fél megcsalja a párját valaki mással. Szememben, persze, nincs abszolút semmi rossz magával a pár ideiglenes váltással, amiért, természetesen nem erről lesz szó.
Gondolom világszerte látható az a sok ember aki kapcsolatba lép egy olyan emberrel aki már kapcsolatban van valaki mással. Nem minden alkalommal, közben, one-night-stand-ről, vagy szépen megszervezett, bőven megbeszélt komunnáról van szó, hanem egyszerű "megcsalásról", arról ami "házasságtörés"-t okoz, vagy "kapcsolattörés"-t (ami érdekes, mert ha ez kapcsolat jó és erős, egy vagy több extra személy nem töri meg, épp úgy mint ahogy egy extra barát nem tesz tönkre egy előtte létező barátságot). Hogy ki lép bele és miért, arra okok - de főleg kifogások! - annyian vannak, mint égen a csillag. Engem jelenleg az érdekel, hogy miért maradnak az emberek az ilyen kapcsolatban.
Ha magamtól kérdezem, hogy miért maradnék én egy ilyenbe - habár szívem szerint nem akarok én kapcsolatban lenni! - azt válaszolnám, hogy azért, mert a pasi a barátom és a szex jó. De amikor vége, akkor vége. Kész. Sok ember viszont kapcsolatba marad olyas valakivel akivel lenni akar, akivel kapcsolatban reméli, hogy majd egyszer elhagyja a párját, hogy vele legyen örökre, a párja közben akármilyen ok vagy ürügy miatt nem hagyja ott és nem is fogja ott hagyni a párját.
Esetek tucatnyiját ismerem, ahol az egyik folyamatosan veszekszik a másikkal amiért nem hagyja ott a "törvényes" párját, ahol az egyiknek folyamatosan keresztbe tesznek a "törvényes pár" vagy a "család" érekei miatt. Esetek ahol a "törvénytelen pár" fenyeget és veszekedésbe kerül a "törvényes párral". Esetek ahol a "lefoglalt" pár végre megszakítja régi kapcsolatát, de nem lép komoly kapcsolatba az addig törvénytelen párral, vagy hamarosan talál még egy másik párt. És mindenhol széttiport szívek hemperegnek, ragtapasszal foltozott remények, végtelen szúrós veszekedések és haszontalan várakozás egy olyan eredményért ami be láthatólag sose fog bekövetkezni.
Miért választanak az emberek ilyen szerencsétlen sorsokat és ilyen keserű kapcsolatokat? Mert igen, ez mind választás, és akármilyen racionális ember látja, hogy ez egy önkéntes választásból ered, hogy mind tudták az elejétől, hogy legalább az egyik már kapcsolatban van. Az ember azt is hamarosan észreveszi, hogy a másik ott hagyja-e az előző párját vagy nem. Az embernek azt is tudnia kellene, hogy aki egyszer csal, nagy lehetőséggel megint fog, de aki egyszer ott hagy valakit valaki másért, az minden bizonnyal megteszi megint. Tehát minek fektetnek bele az ilyenbe? Olyan, mint ha mocsárra építene az ember márvány tornyot.
Gondolok ilyenkor arra, hogy a kapcsolatok meghatározóak, de ezek a kapcsolatok nem határozzák meg az embert, csak a többieknek, ugyanis ezek a kapcsolatok előre megvannak határozva maguk az emberek által, akik létrehozzák az affaire-t. Hogy akkor ezt mi határozza meg, miért lép az ember az ilyenbe, de főleg miért engedi meg magának, hogy szenvedjen alatta, az magában az emberben van. Mit gondolhat magáról, egy olyan ember aki feltételezi, hogy neki egy szerencsétlen, kemény, keserű kapcsolatban a helye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése