Ja Igen

Első sorban meg szeretném jegyezni, hogy a cég kezd az agyamra menni. Most leblokkolták nekem a bloggomat? Mi alapján??? Mert... bloggozom? De azért a Twittert nem tiltják le. Hát, mondom, ez szép. Mi lesz a következő? Letiltják szintén a gmail-t?? No jó, nem mintha az engem meg tudna állítani amikor mondani valóm van, és most nekem az van: mondanivalóm. Azért szégyen gyalázat. Mit várnak? Hogy hozzam be minden nap Nagit, vegyek bele egy mobil internetet és azzal bloggozak az irodából? - The Nerv -

Na, minden esetre, mesélni akartam, hogy ma szüleim megismerték Kari papáját, és Kari szerint nagyon, de nagyon jó jöttek ki. Nem is furcsállom, ugyanis Lajos egyszerűen imádni való! Majd egyszer szintén be kellene mutatni Marcsi Mamának és János Papának. Még mindig nem beszéltem az Anyuékkal a találkozásról, de nagyon várom, hogy már itthon legyenek, hogy meséljenek mint gondoltak róla. Biztos csupa jót.

Na most, ha őszinte akarok lenni, már nagyon várom őket haza, mert a növények kezdenek az agyamra menni. Hazaérek mindig amikor már beesteledett, fáradt vagyok, csak le akarok rogyni az ágyra egy Smirnoff Ice Black-kal (ezt ne mondjátok meg az Anyunak! Anyu azt hiszi, hogy ha az ember megiszik egy alkoholos italt otthon csak úgy, akkor már alkoholista, és elkezd idegeskedni. János papa, persze, fogná a pálinkáját és az ember mellé ülne! ^_^ Össze kell majd ütnünk egypár ilyet!), feltenni a tévét és csak bámulni a képernyőt és a rajta kibontakozó legújabb CSI (Felügyelők) krimit. De nem, most meg kell locsolni a kinti virágokat és a belső udvari virágokat. Fogalmam sincs meddig kell, tehát csak rájuk engedem a slagot míg jó vizesek nem lesznek és mindenhol csöpög a víz. Közben arra gondolok, hogy nálunk nem lesz növény, talán csak kaktusz és vázás virág amit az ember kidob amint elhervad. ha Kari locsolni akar akkor legyen annyi növény, DE CSAK SZÉP NÖVÉNY!!! amennyit ő locsolni bír. Oké, tulipánokra tudok vigyázni, mert ezek szépek, és nem kell egész évben látni őket.

Aztán persze vannak a hülye halak. Idáig egyikük se halt meg, pedig már gondolkodtam a hal-gyilkosságon. Nem kellene sokat csinálni, csak kiagyalni egy módot, hogyan magyarázzam meg, hogy berontott... mondjuk, hogy Argus, szomszéd kutyája, és ledobta az akváriumot, majd minden cica a környéken beszaladt és megették a halakat. Ja, még dolgoznom kell ezen. Közben azért észre vettem, hogy ezek a bolond halak néznek engem. Igen, nem csak ide-oda úsznak, hanem figyelik a szobát, és ha valaki ott közel mozog akkor követik. Talán azt gondolják, hogy kaja-idő van? Nem tudom, de engem zavar, és ne is beszéljünk arról, hogy mennyire creepy egy csendes állat ami csak bámul, ami nem is pislog és nem lehet megsimogatni. Brrrr! Rémség! Igen, nincs jobb a macskánál.

De vissza szüleimre, legalább ők már jönnek haza a jövő héten, és ez azt jelenti, hogy végre itt lesz a mamám és nem kell majd főznöm, se takarítanom, se halakat etetni vagy növényeket locsolni. Igen! Persze, nem tömhetem tele a frizsidert Smirnoff Ice-szal, Heinekennel, Budweiserrel és egyéb finomságokkal, mint az általam szeretett sajtok (Mozzarella, Brie, Camembert, La Vache qui Rire) és egyéb cuccokkal amik túl drágák Apu kommunista szempontja szerint, nem is beszélve arról, hogy a márkák mind Yankee márkák és Apu annyira Amerika-ellenes mint a Kari, sőt még jobban!

Azért is jó, közben, hogy szüleim jönnek már haza, mert így nincs már idejük meglátogatni mélyen utált anyósomat. ^_^ Ez fantasztikus jól jött ki! Persze jó lett volna az anyós orrára dörgölni, hogy az Anyukám milyen szép, fiatal, kifinomult, úri hölgy, jó családból, kiváló oktatással rendelkező, de még, ja, grófi családból származó (ezt Apu az első lehetőségnél tuti orrára dörgölné), és ha ez nem lenne elég, ő Magyarország egyik kitüntetett Spanyol-Magyar és Katalán-Magyar fordítója. A másik a nagynéném. Doktoriját is érdemes lenne megemlíteni, meg azt, hogy ő Egyetemen tanít? Hnnnn... nem tudom. Persze jó lett volna, ha Ő Undoksága szembe került volna Apuval, aki nevetve mondta volna neki, hogy "az aki nem ért munkájához, az lesz tanár" ("Quien no tiene talento, enseña"). Apu majd anélkül, hogy egy pillanatig szóhoz hagyna jutni, folyamatosan beszélne arról, hogy Ati meg én mennyit értünk el idáig életünkbe, milyen kiváló az eszünk, milyen erős cégben dolgozunk, mennyit keresünk, milyen jó az életünk, hogy neki itt mi mindene van, négy ház és egy tengerparti telek, de tervei szerint hamarosan tíz ház lesz és kabinok a tengerparton. Hogy tervezik, hogy egy hatalmas nagy telket vesznek, ahol három házat építenek fel: egyet nekik (szüleimnek) egyet Atiéknak és egyet nekünk. Ja, mert hogy Costa Ricában meg lehet élni, miközben Magyarországon... *Apu közül néz a szobán sajnálkozva*... nem.

Ja igen, ebből biztos egyszerre kitörne a balhé, és Ő Undoksága feladná azzal, hogy megint találkozni akarjon szüleimmel, ami csak is jó dolog. Ugyanakkor, ismerve Anyut, tudom, hogy ő nagyon, de nagyon kényelmetlenül érezte volna magát ebben a helyzetben, ugyanis Édes Mamámban nincs egyetlen egy gonosz porcika ami megengedné neki a bosszú élvezetét. (Ezt én biztos Aputól örököltem.) Folyamatosan lopva nézné az ajtót várva azt a parányi lehetőséget, hogy onnan kiszökhessen. Apu erősebb, de szintén megviselné Ő Undokságának figyelmetlen, egyenesen goromba, felvágós modora, ugyanis ne felejtsük el, hogy Apu egy igen szegény családból származik. Minek tenni ki őket teljesen haszontalanul ennek? Főleg amikor egy olyan emberről van szó aki nem is ismerve még őket merte kérdőjelezni erkölcseiket? Természetesen ezt megmondtam szüleimnek, megmondtam nagynénémnek és mindenkinek rettenetesen rosszul esett.

Habár jól jönne valaki aki pofon vágná végre, nem kívánom szüleimet kitenni ilyen ember felelőtlen magatartásának és figyelmetlen szavainak. És, persze, szépen lavírozgatva, Karit (sajnos) fenyegetve és gorombáskodva vele, sikerült megkímélnem papáimat az ilyen mostoha lelkű, gonosz, undok lénytől. Mondanom se kell, hogy boldog vagyok. ^_^

Kicsit, persze aggódom a Karimért, mert tudom, hogy jelenleg ő húzza a rövidebbet ebben a huza-vonában. Dühít, közben, mert ez az én csatám, ez az én harcom, ez az én balhém, és abszolút nem tetszik, hogy Karin csattan az ostor. Hogy mi lesz ennek a vége, nem tudom, de egyet azt tudom: mint minden Latin, nekem majdnem nulla a tűrő képességem és nagy a veszekedő hajlamom. Félelmem nincs és vesztenivalóm sem.

"Yo no pregunto cuantos son sino cuántos quieren, de uno en uno o todos a la vez. A como quieran yo quiero." Pedro Infante.