Tegnap rengeteget beszélgettünk az MSN-en. Felvetettem a lehetőséget, hogy elmenjünk egy kicsit Mac's-ba biliárdozni és cigizni, de azt mondta, hogy nem. T_T Nem egyenesen, persze, mert az nem a stílusa, de azt mondta, egyszóval, hogy nem. Szomorú voltam. Annyira, de annyira szerettem volna látni! De nem volt lehetséges. Aaaaa! Mennyire gyűlöltem! Ezer ördögöt kívántam lelkére, és hogy megegye a fene! Utáltam és fájdalmam csak gyarapította bennem a mérget és az undok gondolatokat. Megbeszéltem Cynnel, és lassan faragatlan fráternek és bunkó alaknak neveztük. Cyn szível felduzzadt átvett haragommal, és ketten gyűlöltük a pasit. Ekkor aztán zene ömlik ki a mobilomból és Eve lassú, szexdús hangján súgja "let me blow your mind". Kinek adtam ezt a ringtone-t? Felkapom a telefonomat és elhűlök. JP. Szívem ki akart törni a mellkasomból, olyan vadul dobogott, majd hamar válaszoltam.- Szia, hol vagy? - kérdezte.
- Hol akarod, hogy legyek?
- Hahahaha! Hol vagy?
A buszon voltam.
- A busz...nál?
Megint nevetett.
- Hát arra gondoltam... arra gondoltam... hogy... hogy...
- Igen! Jó! Hol?
- Hahahahaha! "Hol?" Nem, nem.... épp vezetek... Nehéz egy kicsit így...
Hírtelen nem értettem mit akar.
- Mit szólsz ha holnap--- ja igen, holnap nem tudsz.
- Igen, - mondtam neki - Szeretlek, de nem annyira, hogy hiányozzak érted órára.
Megint nevetett.
- Mit szólsz, ha pénteken elmegyünk valahova?
♥ Istenem... ez igaz? Felhívott, hogy meghívjon valahova pénteken?
- Jó. De... nem fogod lemondani, ugye? - kérdeztem egy kicsit gyerekes hangon. Mindig lemondja.
Nevetett.
- Nem, nem. Tuti megyünk. Nem mondom le.
Örültem, habár szinte biztosra tudom, hogy lefogja mondani. Elbúcsúztunk, letettük a telefont és én egész este boldog voltam. Szétszakad a szívem, mert komolyan szeretnék vele találkozni, és mára már annyira ... szerelmes vagyok belé, hogy nagyon fog fájni, ha lemondja a randit. Nem szeretem ezt az érzést. Le kell ráznom. De addig is, kihasználom, és végig írom minden fájdalmas mozdulatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése