Ez a nap ennek a hétnek az utolsó napja. Három óra múlva fogom a cuccaimat és hazamegyek, átöltözök tornaruhába, felballagok a kondiba, edzek olyan fél nyolcig, maximum, majd hazamegyek, átöltözöm és megyek Ivánnal Kashmirba inni és elektronikus zenét hallgatni. Ja igen, pluszban lehet, hogy elmegyek Ivánnal szintén, megint Babylons-ba, mert lesznek stripperek. Izgi este lesz ma, de milyen a nap? Háááát... mit mondjak?
Már korán befejeztem a munkámat, tegnap befejeztem a GSM Hálózati Beszámolást és a jövő héten folytatnom kell majd a Szabvány munkát, amiből ma hazaviszem a mappákat, hogy ezen a három napos hétvégén egy kicsit átolvassam és tovább jegyzeteljek belőle. Azért kemény munka, ne hidd, hogy nem! Most pedig semmi dolgom sincs, illetve lehetne, de semmi kedvem valami mást csinálni. Fél tizenkettőkor összehoztak minket a videokonferencia terembe, ahol egy anyáknapi ebédet készítettek a szokásos kukoricás rizsával (fúúúj!) és fehér mártásba fullasztott sonkás csirkemellel (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!). Valami igazán borzalmas salátával és egy kis ajándékkal: egy kis csésze ami nem is olyan szép, valamilyen félig elkészített agyagból, mert most ez a rusztikus/oda-nem-figyelő stílus a menő. Hogy mit csinálok majd vele, azt nem tudom, de hazaviszem. Majd akad kinek adni. Holnap lesz az Anyák napja, tehát majd holnap (valahogy) korán kell kelnem és venni az anyunak egy vázát amibe valami szép fehér virágokat akarok venni. Fehér rózsákat és liliomokat, talán valami narancs színű virággal, de még nem tudom mit lehetne hozzá adni. Majd ott megnézem. De ma...
Ma reggel óta csak a tegnapi Supernatural fejezetre tudok gondolni, ahol Dean arra céloz, hogy Sam meleg. Ezzel a fejembe, elkezdtem keresni mindenféle fanfic-ot ezzel kapcsolatba, ami által kikötöttem a Sam&Dean Archive oldalon, ahol végig olvastam minden jónak látszó NC-17 slash sztorit. Fura, hogy tud az ember mindenféle furaságot megszokni. Sztorikban hát persze. Ez egy töredék amit valahonnan felszedtem és magamba tápláltam. Igen, mert tegnap felfedeztem, hogy az emberek csupa töredékből vannak összeállítva, és ezek a sztorik töredékes agyakból jönnek, és mi mind töredékekben olvassuk el őket. Az Internet maga nem más mint egy nagy kupac töredék. De honnan törnek le ezek a töredékek? És íme, még egy töredék: JP írt. MSN-t, persze, nem e-mailt. Megtudta, hogy elmentem erre az "üzletelési" micsodára, tudod, a második részre, amire ő nem ment. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem ment, mondta, hogy beteg volt. Úgy tűnik, hogy Curridabat-ban, Hacienda Vieján megpróbálták elvenni tőle a kocsit és összeverték nagyon. O_O Igen, igen... Nem tudom sikerült elvenniük a kocsiját, de amikro többet akartam kérdezni. ő ezt mondta:
- Ez egy hosszú és dramatikus történet. Inkább szemtől szembe mesélem el neked.
^_^ Tehát számíthatok találkára? Jaj de jó! Megint ígéretek, hogy megyünk majd inni, hogy találkozunk, de semmi konkrét. de azért jól eset. Ezt nem vártam. Lehet, hogy ez is beindul? Lehet, hogy hamarosan lehetőségem lesz "kifizetetni" egy pár haragot vele. ^_^ Igen, ezt, még nem felejtettem el. De közben, és addig... ♥ És az Allen? Nem tudom. Lehet, hogy használatlanul kihajítom.
Már korán befejeztem a munkámat, tegnap befejeztem a GSM Hálózati Beszámolást és a jövő héten folytatnom kell majd a Szabvány munkát, amiből ma hazaviszem a mappákat, hogy ezen a három napos hétvégén egy kicsit átolvassam és tovább jegyzeteljek belőle. Azért kemény munka, ne hidd, hogy nem! Most pedig semmi dolgom sincs, illetve lehetne, de semmi kedvem valami mást csinálni. Fél tizenkettőkor összehoztak minket a videokonferencia terembe, ahol egy anyáknapi ebédet készítettek a szokásos kukoricás rizsával (fúúúj!) és fehér mártásba fullasztott sonkás csirkemellel (fúúúúúúúúúúúúúúúúúúj!). Valami igazán borzalmas salátával és egy kis ajándékkal: egy kis csésze ami nem is olyan szép, valamilyen félig elkészített agyagból, mert most ez a rusztikus/oda-nem-figyelő stílus a menő. Hogy mit csinálok majd vele, azt nem tudom, de hazaviszem. Majd akad kinek adni. Holnap lesz az Anyák napja, tehát majd holnap (valahogy) korán kell kelnem és venni az anyunak egy vázát amibe valami szép fehér virágokat akarok venni. Fehér rózsákat és liliomokat, talán valami narancs színű virággal, de még nem tudom mit lehetne hozzá adni. Majd ott megnézem. De ma...
Ma reggel óta csak a tegnapi Supernatural fejezetre tudok gondolni, ahol Dean arra céloz, hogy Sam meleg. Ezzel a fejembe, elkezdtem keresni mindenféle fanfic-ot ezzel kapcsolatba, ami által kikötöttem a Sam&Dean Archive oldalon, ahol végig olvastam minden jónak látszó NC-17 slash sztorit. Fura, hogy tud az ember mindenféle furaságot megszokni. Sztorikban hát persze. Ez egy töredék amit valahonnan felszedtem és magamba tápláltam. Igen, mert tegnap felfedeztem, hogy az emberek csupa töredékből vannak összeállítva, és ezek a sztorik töredékes agyakból jönnek, és mi mind töredékekben olvassuk el őket. Az Internet maga nem más mint egy nagy kupac töredék. De honnan törnek le ezek a töredékek? És íme, még egy töredék: JP írt. MSN-t, persze, nem e-mailt. Megtudta, hogy elmentem erre az "üzletelési" micsodára, tudod, a második részre, amire ő nem ment. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem ment, mondta, hogy beteg volt. Úgy tűnik, hogy Curridabat-ban, Hacienda Vieján megpróbálták elvenni tőle a kocsit és összeverték nagyon. O_O Igen, igen... Nem tudom sikerült elvenniük a kocsiját, de amikro többet akartam kérdezni. ő ezt mondta:
- Ez egy hosszú és dramatikus történet. Inkább szemtől szembe mesélem el neked.
^_^ Tehát számíthatok találkára? Jaj de jó! Megint ígéretek, hogy megyünk majd inni, hogy találkozunk, de semmi konkrét. de azért jól eset. Ezt nem vártam. Lehet, hogy ez is beindul? Lehet, hogy hamarosan lehetőségem lesz "kifizetetni" egy pár haragot vele. ^_^ Igen, ezt, még nem felejtettem el. De közben, és addig... ♥ És az Allen? Nem tudom. Lehet, hogy használatlanul kihajítom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése