Mi Legyen, vagy mi NE Legyen

Nyugalom--- van? Hn, nem igazán. Nyugalomra vágyok. Kari szeretne ha mennénk valahova, de részben arra gondolok, hogy most mennyire okos lenne egy tengerparti hotelra költeni, amikor maradhatnánk itt egy kicsit, pihiznénk és végre leülhetnék olvasgatni Dorian Grey-t, írni leveleket barátaimnak. Hiányzik nekem ez a kis nyugalmas, itthoni élet.

Persze értem, hogy most, hogy a Kari itt van valamit illene csinálni, valahova vinni, hogy ismerjen, de valahogy nagyon hiányzik az a kis idő amit kedves kis dolgaimmal töltök, ÉS az is aggaszt, hogy most hogyan legyen az agyagi rész, hogyan oldjuk meg okosan. Hn.

Lesz ami lesz.

22:30 HU/14:30 CR

Kipróbáltam magamnak ezt a honfoglaló mi-a-francot. Duuuuuuuuuuude... uncsi. Ahogy gondoltam, "ki mit tud" játék. Mi ebben a pláné? Na, legalább már játszottam, már tudom milyen, már "jogosan" mondhatok róla véleményt: van a világban más játék is, és mindegyik jobb ennél! Láttam itt ott 3 Jewel játékot. Na, azt szívesen játszanám. Tetris is érdekesebb, de 3 Jewel... hol lehet azt játszani????

Tudna valaki küldeni egy kis maradék havat? Vagy egy kis hideget?

Ja, még nem haltam meg, csak épp itt van a Kari, ami azt jelenti, hogy kicsit nehezebb leülni bloggozni, ugyanis vagy van csinálni való, vagy Kari honfoglalódzik. Hn, talán nekem is ki kellene próbálnom ezt a játékot ---- Nah, nem szeretem az ilyen "ki mit tud" játékokat. Ennél azért jobbak a Facebook játékai, és azokat sem szerettem igazán. Na, az a pláne, hogy nem tudtam idáig bloggozni (itt), de most leültem, tehát örüljetek, hogy adok nektek olvasnivalót. ^_^ Jaj, de kegyes vagyok!

Mostanában nagyon, de nagyon irigylem az otthoniakat, ugyanis otthon fincsi hideg van miközben itt olvad az ember az agyforrasztó melegben. Utálom a meleget! Néha annyira, de annyira meleg van, hogy még mozogni, vagy gondolkodni se tud az ember. Kiszárad szeme-szája (szó szerint) és mindenféle fejfájások és fura érzések veszik elő, minthogy lelazul a feje, ami olyan mintha tele lenne gőzzel (a sok elpárolgott agysejtből) és el akar valahova szállni. Lehet, hogy valakinek ebben a lelazul, bolygó fej állapotban sok jó ötlete lesz, de engem zavar, én ugyanis szeretem amikor a fejem szépen a nyakamon űl és nem akar függetlenséget kijelenteni a testem többi részétől.

Erre a két hétre nincsenek igazán terveink, mint más alkalommal, ugyanis ezen a héten (Szent Hét) mindenki kint van a tengerparton és nyaral, amiért minden hotel dugig van emberekkel. Jövő héten, (amikor eredetileg szerettem volna menni, mert kevesebb ember lett volna) habár van szabim, nem mehetek igazán messze, mert főnököm akármikor behívhat az irodába, egy be nem fejezett fontos munka ügyében (főnököm főnökének a főnöke továbbra is hülyéskedik), amiért alapvetően olyan probation (feltételes szabadláb) időben vagyok. Tehát tengerpart? Nem nagyon, vagy legalább, nem úgy mint ezelőtt. Ilyen az élet. Na, erről majd írok többet... ha lesz rá időm és kedvem. Hahahahaha!

A múltkor olvasgattam Sivatag Szemei blogját, ahol elég érdekes dolgokat írt mindenféle emberkéről és a kifacsart valóság tudatukról. Nagyon elkapta a figyelmemet, ahogy leírt egy bizonyos társasjátékot amit másik két emberrel játszott (vagy lehet, hogy azért továbbra is leülnek játszani) és úgy tűnik, hogy az egyik játékos nem volt teljesen tisztában a szabályokkal, vagy talán azt hitte, hogy vannak szabályok amik nem tartoznak rá, vagy ki tudja, de az a pláne, hogy megbántódott. Mivel Sivatag volt az aki az adott "szabályokon belül, de nem teljesen tisztázott" lépést tette, valahogy azt hitte, vagy gondolta, hogy talán valami rosszat tett.

Szerintem amikor valaki belemegy egy játékba, és nem tudja a szabályokat, meg kell ezeket keresni, fel kell kutatni, vagy jól megbeszélni. Persze, azért sokszor van olyan, hogy az embernek nem magyarázzák meg, vagy nem mondják el a játék minden szabályait, és akkor kellemetlenül éri amikor egy ilyenre bukkan, még pedig úgy, hogy az ember ellen fordítják a játékot. Előfordult ez már velem Manccala és Magic The Gathering alatt is, de hát az ember mindig felkutathatja a szabályokat, VAGY játék előtt tisztázhatja. Szerintem nem Sivatag hibája, hogy a másik játékost bántódás érte - mondjuk így - hanem alapvetően az a hibás aki nem magyarázta meg neki a játék szabályait, és maga a játékosé is, aki nem kutatta fel a játék szabályait a játék elkezdése előtt.

Magic... wah, rég nem játszottam. Szerintem már nem is tudok, ugyanis nekem egy nagyon régi csomagom van, még Legion idejéből. Akkor én általában csupa zombival és manóval (elf) játszottam, semmi tárggyal, vagy varázslattal. Mindig teremtményekkel szerettem játszani, de ki tudja most már meddig fajult a játék.

Itt van

Karim végre itt van! Tegnap érkezett meg, még pedig olyan korán, hogy ő neki kellett ránk várnia a reptéren. Megint, a hosszú haja és a pulóvere alapján ismertem meg. Magas, vékony, hosszú és hosszú hajú. A kis Bobika is ezt jegyezte meg. Bobi egy családi barátnőnk unokatestvérének a lánya. Olyan két éves és rögtön szerelmes lett Kariba. Mai fiatalok, mit mondjak. I mean, Kari csinos és jó ízlése van a gyereknek, de járni is alig tud, hogy fog akkor megtetszeni neki valaki? De visszatérve a Karira, megvolt, minden megérkezett (ő is!), de rettenetesen fáradt volt. Segítettem neki gyorsan kipakolni, átadtuk az ajándékokat, beszélgettünk egy kicsit, ledőltünk az ágyunkra, majd átmentünk a szobámba, ahol ott is ledőltünk az ágyamra, miután Kari szörnyülködve nézte, hogy még mennyi könyv van amit át kell az Óceánon cipelni. Hát ja, nem kevés, az tény.

Kaptam a Karitól egy 3D üvegkockás képet. ...érdekes... Furán néz ki, az az igazság, nem tudom másképp mondani. Talán csak meg kell szokni, de... fura. Egy Eiffel torony az oké, vagy egy Big Ben, egy lánchíd vagy egy Empire State épület, de egy emberi fej? Olyan Star Trek-szerű!

Közben, szokásához híven, nem aludt az egész úton, amiért olyan fáradtan ért ide, hogy majdhogy állva is elaludt volna! Sok ember nem tud a repülőn aludni, Kari ilyen. Én nem. Amikor álmos vagyok egyszerűen akármilyen helyen el tudok aludni. Már volt arra is példa, hogy az egész repülős úton végig aludtam. Volt olyan is, hogy az út szélén, az aszfaltra hajtottam a fejem és ott el is aludtam. Ilyenkor érdekes, de az aszfalt roppant kényelmes tud lenni az alváshoz.

Tegnap tehát rögtön le is hajtotta a fejét és hamarosan már aludt is. Én közben egész éjszaka nem tudtam aludni. A tegnapi gyűlés a főnököm főnökének a főnökével, ahol a főnököm és a főnököm főnöke is ott volt, annyira, de annyira feszült volt, annyi ordibálás ment, annyi hülyeség, annyi gonoszkodás, annyi gyerekes, irracionális dolog ment, 8:30-tól egészen 14:00-ig, hogy egész este nem tudtam kipihenni. Az a tudat, hogy most az a marha azt akarja, hogy MEGINT megváltoztassunk mindent, csupán azért, mert ő nem érti, mert ő nem úgy látja (vagy egyszerűen mert annyira gyerekes, hogy keresztbe akar tenni az egyetlen dolgozó csoportnak, amelyik nem a kedvencei közé tartozik, plusz mi megkérdőjelezzük azoknak a munkáját akik neki a kedvencei). Egész éjszaka csak Excel táblázatok táncoltak a szemem előtt. Rémes volt.

Ma tök jó volt, mert a Karim mellett ébredtem, ami mindig jó, habár fordítva aludtunk, és ő volt az ébresztő órám oldalán. Szerintem Kari nem is hallotta, pedig ott zenebonát a füle mellett. A munkában elég könnyen megoldottam a dolgokat, találtam egy pár érdekes adatott és találtam egy tök jó (és rettenetesen veszekedős, ellenállós módszert), hogy valamit elintézzek. Főnököm, egyem meg a drága szívét, gondolkodás nélkül aláírta szabimat a Szent Hét utáni hétre, még ha magam is voltam az aki mondtam neki, hogy tartsa magánál a papírokat péntekig, amikor kiderülni kellek-e vagy sem. Mosolygott, mondta, hogy semmi gond, csak annyi, hogy ha kellek akkor sajnos behív. Legyen.

Látjátok? Nekem itt olyan jó az életem! ^_^

Kari ma jön értem a munkába. Meg kértem, hogy azért ne túl korán jöjjön, mert semmi kedvem, hogy a sok kíváncsi jöjjön az irodába megnézni "a magyar srácot aki nem tud spanyolul és furán néz ki". Karival ma elballagunk Pavas-ba, ahol kérünk neki hitelkártyát. Oké, egy mellék hitelkártyát az enyéimből.

Tengap Kari megkérdezte, muszáj-e a kártya. Komolyan kérdezett ilyet? A mai világban ahol minden, MINDEN hitelkártyákon keresztül forog? Plusz, az egyikkel, egy elég exkluzív kártya, belépőt kap a reptér VIP termébe.

- És az miért jó? -  kérdezte a drága szerelmem.

Sose hittem volna, hogy valakinek el kell magyaráznom miért jó a VIP. Miből vannak a magyarok? Hogy lehet nem vágyni a VIP után? Legjobb hely, legjobb kaja, legjobb ital, legjobb kiszolgálás... ha az ember mehet a jobba miért maradjon a közönségessel? Na, megkérjük neki és majd eldől, hogy kihasználja-e vagy sem.

Nyafi és a Rend

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan kezdjem el ezt a bejegyzést, mert eléggé olyan történet-beli, tehát gondolom, hogy csak bele fogok vágni. 

A nevek meg lettek változtatva, néhány azért, mert nem is tudom őket. 

Akármilyen hasonlóság a valósággal azért van, mert ez egy igaz történet.

Van nekem egy barim, akit Nyafinak fogok itt hívni. Nyafi ege elég rendetlen gyerek, kedves, segítőkész, nyugodt, habár éretlen és nyafogásra hajlamos (innen veszem most a nevét). Éretlensége miatt (amit életében sose vallana be) sokat függ másoktól, főleg mások véleményétől ami arra készteti, hogy ne tudjon igazán nemet mondani ha valaki kér valamit tőle, mert alapvetően éreznie kell, hogy kell valakinek, hogy valamennyire nélkülözhetetlen valakinek. Így van az, hogy Nyafi Mocskos Piócával (vagy egyszerűen Pió) dolgozik, aki nevéhez híven, szívja Nyafi vérét, folyamatosan nyaggatja, kihasználja, kevesebbet fizet neki, mint amennyi járna, és ráadásul sok magán munkát is csináltat vele. Ja, tudom, és én mondom, hogy rémes főnökeim voltak. Nyafi többször nyafogott Pióról, amit nem csodálni, de akárhányszor javasoltam, hogy hagyja ott Piót és menjen máshova dolgozni, a folyamatos nyafogásával ellentétben mondta, hogy nem, mert azért ő jól jár. Persze, gondolat támad az ember fejében az, hogy ha jól jár, akkor miért nyafog, de hát Nyafi ilyen.

Na, kiderült, hogy Piónak van egy öccse, Öcs. Nyafi meg Öcs ismerik egymást és Öcs néha kér szívességeket Nyafitól. Hát a múltkor nyafogott Nyafi arról, hogy miután Pió föl-alá zaklatta, most Öcs is zaklatja. Na, ez sok.

- Munka? - kérdeztem.

- Nem, egy szívesség.

- Miért nem mondtad, hogy nem?

- Mert nekem nem kerül semmibe.

Oké, nem értettem. Ha zaklatja, akkor kerül neki valamibe, nem? Nem, mert szívességért teszi. Ezen a ponton szögeztem le magamba, hogy Nyafi alapvetően csak azért nyafog, mert szeret nyafogni, és ha nincs nyafogni való akkor keres, vagy kitalál egy nyafogó témát. Nem értem mi olyan nehéz abban, hogy az ember nemet mondjon valakinek aki olyasvalamit kér az embertől amit az ember nem akar megcsinálni. Az ember egy szívességet szívesen csinálja meg, de ha az adott szívesség zaklatásnak számít, akkor az embernek nem kell csinálnia és már nem szívesség, hanem kényszer. Innen jön egy fontos Nyuszizmus Elv:

Szívességet CSAK szívesen tegyen meg az ember.

Egy dolog amiről Nyafi nyafogni szokott az, hogy sose talál meg semmit. Hát rendetlen, ahogy azt az elején mondtam. Gondoltam segíteni tudok rajta és felkutattam egypár tippet és egyszerű rendszert amit felhasználhat. Egypárat használ, egypárat nem, egypárat félig használ de alapvetően úgy veszem észre nem nagyon segít, mert továbbra is nem találja azokat a dolgokat amiket keres. Adhattam volna neki még egypár tippet, de tulajdonképpen ezen a ponton fontos megérteni azt, hogy egy rendszer, egy tipp csak akkor működik, ha az ember rendszeresen csinálja, de főleg VÉGIG csinálja, tehát azt javasoltam neki, hogy egyszerűen dolgozzon ki valami egyszerű rendszert ami működik neki. A válasz? Hát, hogy az olyan nehéz és egyébként mivel lesz egy költözése, ez most lehetetlen.

O_O

Say what?

Na, és ez a bejegyzésem témája: "Hogyan Kell Egy Rendező Rendszert Rendezni".

Ezt azért nehéz lépésről lépesre leírni általános módon, mert mindenki más, mindenki másképp gondolkodik és mindenkinek más dolgai vannak amiket  rendezni kell. Igyekszem azért valahogy röviden leírni mindenkinek, hátha többen is tudnak profitot húzni ebből.

Egy rendező rendszerhez MUSZÁJ, hogy az ember tudja, hogy önmaga milyen, miből áll az élete és mit akar a rendszertől.

Ha az ember egy olyan rendszert keres amivel megtalálhat mindent amit keres, legyen az irat, papír, kisebb cucc, az az első dolog, hogy az ember eldöntse, hogy milyen kategóriákat akar fenntartani. Ezek a kategóriák az ember életének és napjainak a különböző körei. Adok egy példát. Kategóriák a rendezésre lehetnek:

- Iskola

- Számlák

- Munka

- Utazások

- Személyi Iratok

Lehetnek ennél sokkal tágabb kategóriák, mint Enyém, Övé, Házé, vagy sokkal részletesebbek, mint az Iskola kategóriát az ember felbonthatná tárgyakra, vagy magukat a tárgyakat vizsgákra, jegyzetekre, házi feladatokra, stb. Hogy az ember milyen részletesre vagy tágra veszi ezeket teljesen attól függ, hogy az embernek mi működik, vagy mi nem. Egy tipp amit javaslok itt az, hogy az ember tágabb kategóriákkal kezdje és majd ahogy részletezni kell, akkor részletezzen az ember.

Ha az ember nem tudja eldönteni, hogy milyen kategóriákat csináljon, azt javaslom, hogy gondoljon alap dolgokra, mint a Rendszer Három Szentsége: Munka (vagy suli), Saját és Számlák. Innen lehet terpeszkedni.

Miután ez megvan, ezeknek a kategóriáknak házat kell találni. Ez a ház lehet egy polc, egy fiók, egy doboz, egy boríték, egy dosszié vagy egy sarok. A rend kedvéért azt tudom javasolni, hogy legyen valami olyan ami egy helyen tartja a dolgokat. Roo barátnőm és nővérei nagy műanyag dobozokat használtak. Ezek tök jók, mert mindent egy helyen tartanak, és ha az ember költözködik, vagy csupán rendezkedik, nem kell mindent egyenként keresgélni és új házat találni neki, hanem csak az egészet megfogja az ember és oda teszi ahova kell. Nem is muszáj rendbe tartani, mert az ember csak beledobálja a cuccokat és amikor keresgél valamit csak előveszi a dobozt és benne keresgél. Nem muszáj a lakást Drezda módra rendezni.

Szerintem az a fontos, hogy az ember, ha nincs még egy kialakított rendszere, valami alap rendszerrel kezdje és ezt megszokja, mielőtt jobban kidolgozza. A rendszer mindig magától az embertől függ, szükségleteitől és ízléseitől. Tehát Nyafik és Elveszett Lelkek ott kint, legyen vége a keresgélésnek és nyavalygásnak, és csináljatok végre valamit magatokért. Változtassátok meg a rendetlenséget és a negatívumokat életetekben.

Hamburgeres Fecsegések

Iri meg én elmentünk ma ebédelni, egyedül egy gourmet hamburger étteremben. Nincs neki pontosan gourmet stílusa, hanem inkább olyan Diners, Driver-Ins and Dives érzést keltett. Ezen a helyen kap az ember egy lapot, olyan kérdőív szerű kis táblán, kitölti és beadja, kifizeti és aztán hozzák egy hatalmas tálon rengeteg hasábburgonyával. Waahh! Isteni!

Fabi itt volt egész idő alatt, de nem hívtuk meg. Gondoltam, hogy talán Iri szeretne vele is beszélni, de ebéd közben észrevettük, hogy mindketten már teljesen elvesztettük iránta érdeklődésünket. Szegény Fabi! Ahogy Iri meg én összevetettük megfigyeléseinket a sráccal kapcsolatban egyre csúszott lejjebb és lejjebb az általános pontozása, míg arra a következtetésre nem jutottunk, hogy egyszerűen barátság pocsékolás. Nem tudom vissza tud-e menni a régibe, de már az emberben benne marad, hogy ebbe a gyerekbe mi más is rejlik.

Ez ebéd alatt rengeteget tudtam meg Iri életéről, családjáról, körülményeiről. Észrevettem, hogy nem igazán egy érett, felnőtt 24 éves nőről van szó, ahogy az annyiszor tűnik, hanem egy rettenetesen ijedt kislányról aki annyira össze van égetve traumákkal, annyira sebzett és torzult, hogy folyamatosan rohan minden lehetséges bántódástól. Nem rossz gyerek, nem lökött, nem gyógyszerre szoruló, és tulajdonképpen jó helyen van a feje, de traumái erősen a markaiban tartják, és ő is, észrevétlenül, görcsösen kapaszkodik beléjük.

Az ebéd isteni volt és nagyon élveztem Iri társaságát, a beszélgetést, de nem tudom lerázni azt az érzést, hogy jobb szerettem volna olvasgatni. Hn.

Az Emberi Butaság Beburkolja a Világot és Rojtokban Lóg Le

Lassan, lassan kezdem elfogadni, vagy talán belebékülni abba a tudatba, hogy van egy elnyomóan nagy emberfajta ami folyamatosan saját elpusztulására, terveinek meghiúsítására törekszik.Nem akartam idáig ezt a hatalmas nagy igazságot elfogadni, mert ez azt jelentené, hogy hát igen, az ember nem egy okos faj, de hát sajnos, a butaság nem csak szaporodik, hanem specializálódik és tovább fejlődik egyre hatalmasabb, magasabb szférákba, eltörölve így lassan a realizmust míg ebből nihilizmus fakad.

Van egy barim itt a munkában, Fabi, akinek szerintem nagyon szemmelláthatóan tetszik egy új kislány , Iri, aki szinte itt dolgozik talán egy hónapja, de már holnapután elmegy egy másik osztályba, másik épületbe dolgozni. A kislány nagyon kedves, nagyon szép és érdekesen beszél, ugyanis Ecuadori. Mind Fabi, mind én nagyon jól kijövünk Irivel és nagyon sajnáljuk, hogy hamarosan itt hagy minket, de azért Fabi jobban sajnálja, természetesen.

Idáig mindig nagyon jó véleményem volt Fabiról, és mindig egy okos gyereknek tekintettem, de Iri után... Amióta találkoztunk és beszélgetünk nagyon közel összekerültünk, annyira, hogy szinte egyedi csoportot alkottunk. Együtt ebédelünk (itt-ott), együtt kávézunk, együtt megyünk ide-oda, megosztjuk dolgainkat, stb. Na ja, csak hogy úgy tűnik Fabi elfelejtettem, hogy ez egy egyedi, filozofikus és elme alapokra épült baráti kapcsolat, és nem egy loosers-go-crazy vadászati terület. Nincs semmi gond azzal, hogy tetszik neki Iri, sőt, Iri olyan csinos kislány, hogy ha nem tetszene neki, akkor tuti meleg, de miért kell lecsúsznia ezért a teljes hülyeség legmélyebb pontjára?

Valahol, a beszélgetéseink közepette, talán amikor egyszer elkezdett hátrálni amikor Iri meg én nagyon belementünk egy témába, de egyszer csak a tök-jó-álláspontok-srác elkezdett elvetemült, hülye és oda-nem-való megjegyzéseket tenni, vagy döntéseket hozni. Iri csodálkozva nézett rám, hatalmas barna szemeiben pedig az Ókori kérdés villant: "what the fuck?". Én csak bámultam Fabira és megjegyeztem magamban, hogy fejére csapott az emberi butaság egyik rojtja és magával ragadta.

Fabinak van egy barátnője, amivel semmi gond. A barátnőjének tegnap volt a szülije. A csaj reggel vele utazott, Fabi kiszállt az iroda előtt, átadta a kocsit a lánynak és a lány tovább ment a munkahelyébe. Miután Fabi átlépte az iroda kapuját eszébe jutott, hogy a lánynak aznap volt a szülije. Holy Fuck. Rohant be, és megmondta Irinek, majd rohant tovább rendelni egy csokor virágot a lánynak, nagyon szép virágot amit nem is tudott megmondani, hogy milyen virág, úgy tűnik több fajta is volt a csokorban, de pontosan tudta, hogy narancssárga. Nem tudta mit vegyen a lánynak, tehát ingadozott egy méreg drága színes ceruza doboz közt és egy bonszai fa és egy kutya (igazi kutya) közt, majd úgy döntött, hogy vesz neki egy festőállványt, egy festő vásznat, egy orchideát és az orchideába egy lapot rejt, ami egy vacsorai meghívásra szól, amikor majd még egy ajándékot add neki.

Mivel aznapra az volt megbeszélve, hogy velünk ebédel, azt akarta, hogy egy munkatársa, Joe, elvigyen minket hárman egy nem közellevő bevásárló központba ahol ő megkeresi az ajándékot, és ha marad ideje, akkor majd leül ebédelni velünk. Ja, Iri meg én meresztettük a szemünket. No fucking way. Mondtuk neki, hogy Iri meg én megyünk ebédelni itt a közelbe, ő csak menjen nyugodtan, keresse fel a csajt és hívja meg ebédre. Nem, semmi félé képen. Aztán Joe is kikérte a magáét, mert most kedvet kapott arra, hogy valakivel ebédeljen, annak ellenére, hogy Iri meg én nem akartunk vele ebédelni. Fabi rávette Joe-t, hogy vigye el megvenni a barátnőjének az ajándékokat ebéd előtt, ami felemésztette az egész reggelüket, majd Fabi meg Joe megjelentek ebédre, épp amikor Iri meg én igyekeztünk előlük elszökni. Eddig a ponting Iri véleménye Fabiról leépült tök jó gyerekről egészen Világhírű Nagy Looser-e.

Már az úton az étterem felé Joe elkezdte lehetetlen szövegét, amitől Iri meg én a falra tudtunk mászni. Fabi mellé közeledtem, mosolyogva és nevetve derekánál átöleltem, és amikor boldogan hajlott közelebb, hogy szorítson egy kicsit az ölelésen, fülébe morogtam "you fucking blew it. Why did you had to bring him along?". Szám szélesen mosolygott, de szemeim mérget sugároztak. Elengedtem, és Irihez rohantam, kezénél fogva huzigáltam ő pedig felé huzigált, mintha öt évesek lennék. Nevettünk, szórakoztunk, és amikor közelebb kerültük megjegyeztük "most ki kell bírni ezt a marhát?".

Iri meg én egymás mellé ültünk és igyekeztünk szórakoztatni egymást. Joe folyamatosan beszélt és emelte is a hangját, hogy figyeljenek rá. Iri egyszer se nézett rá, és mintha nem is lenne ott beszélt néha Fabihoz, cukkolva azzal, hogy elfelejtette a barátnője szülijét, és amikor Fabi nem tudott neki válaszolni, vagy hirtelen odafigyelt Joe-ra nagy kínszenvedésében, akkor Iri velem beszélt és teljesen kizártuk a srácokat a beszélgetésből. Joe folyamatosan nyomta butaságát, vagy hatszor mondva ugyanazt, lekicsinyítő megjegyzéseket téve a nőkről, a nőjéről, fontoskodva. Fabi, látván, hogy Iri nem veszi vele a lapot lassan, a figyelmemet kereste mindenféle meglehetősen meleg megjegyzéseket téve magáról.

Ebéd után visszaballagtunk, Iri meg én összefont karokkal hosszan áradozva Ben Barnes felmérhetetlen, felülmúlhatatlan szépségéről, és arról, hogy mennyire istenien néz ki, mint Dorian Gray. Fecsegtünk, nevetgéltünk egy magunk mögött hagytuk Fabit aki kényszerült Joe tételeit végighallgatni arról, hogy ő miért ilyen sikeres, és milyen nagy férfiassági prófétákkal volt szerencséje diskurálni a nők természetéről.

Véleményem kedves Fabiról lecsúszott az érdekes-gondolkodású-gyerektől a looser-ig és onnan, ebéd után a tökkeütött-hülye-gyík-ig. Utálni nem tudom, mert azért kedvelem hülye fejét, de most mélyen sajnálom. Hogy lehet valaki ennyire buta? Szemmelláthatóan Irivel kerülgettünk bizonyos megjegyzéseket, és valahogy ő úgy vette ezeket, mint egy meghívás arra, hogy ő legyen az aki megteszi. Dude, come on! Lépésről lépésre nagyon baklövésbe keveredett olyan mély pontig ahova még Mariót se láttam sose süllyedni, és Mario aztán olyan mélyre süllyedt már amilyen mélyre előtte ember sose süllyedt.

Leírom ezeket, hogy mások is tanuljanak belőle: íme mit nem szabd csinálni amikor az embernek tetszik valaki!

Jelenleg csak azon töprengek, hogy hogyan tudok magam mellé engedni ekkora nagy hülyéket. Ideje elengedni Fabit?

Nők Napja

Első sorban, boldog Nők napját kívánok minden nőnek, minden lánytestvéremnek a világon. Nem tudom otthon, de legalább itt nem hiányzik az az alkalmi hülye aki megkérdezi, hogy nem tartja meg a Nők Napját mert nem igazságos, ugyanis nincs Férfik Napja.  - duuuude -  No jó, ha majd mártíroskodtok egy kicsit a nemetek egyenjogúságáért, majd adunk nektek is egy napot. Vagy mi? Nektek is kell GYES, GYED és terhességi szünet?

A mai nap, közben, úgy kezdődött volna, hogy mi nők felköszöntjük egymást, ugyanis épp a férfiak azok akik elszokták legjobban felejteni ezt a napot - ugyanis nem mindenki olyan, mint a Gyuszi, aki az embert mindig felhívja, vagy mint a Don Rodolfo, aki minden nő dolgozónak hozatott egy szál vörös rózsát -, de nem igazán tudtuk erre rátérni, mivel azzal fogadtak minket, hogy (megint) betörtek az irodákba. Ahogy az elképzelhető, első dolgunk mindannyiunknak az volt, hogy felrohantunk irodánkba és megnéztük csukva vannak-e, meg van e minden. Nálam nem hiányzott semmi, kivéve az egyszer már ellopott Capricornius öngyújtóm, de más honnan hiányoztak a laptopok és egyéb számítógépes kellékek. 7 laptop összesen, ami több mint amit a múltkor kiraboltak. Egyből kihívták az őröket és a takarítókat, majd kikérdésre jutott a sor. Minden arra mutat, hogy az a takarító gyerek akiről többen is gyanakodtunk és tartózkodtunk, mert valahogy nem bizalomgerjesztő, és a jelenlegi egyetlen őrnő, aki igyekezett is mondogatni ahányszor csak esélye volt rá, hogy a srác rabló az elkövetők.

7 laptop. Nem semmi. A fiú, közben kiderült, hogy már ült a börtönben súlyos rablási ügyben. Nem tudom mi a neve magyarul, spanyolul robo agravado, és annyit tesz, hogy a gyerek nem csak ellopott valamit, de fegyverrel tette.

Hn. Hogy miért nem vették észre, hogy ilyen mielőtt felveszik?

Mivel nem most fordult elő először, hogy betörnek az irodába, itt az emberek nagyon durvák és kegyetlenek tudnak lenni az "alsóbb rendű munkásokkal", ami alapvetően azt jelenti, hogy most mindenki boldogan feljelenti a takarító gyereket és az egyik őrt, a nőt aki annyira próbált barátkozni velünk, fülbevalót árulni és a végén még mert pénzt kérni, amivel végképp maga ellen fordította az egész épületet. Ezt nem lett volna szabad. Közben most csodálkozva nézem, hogyan a Fél Bunkócska meg én lettünk a Kalapácsok, azok akiktől mindenki fél és aki mellé mindenki áll amikor valami baj van, vagy valaki ellen fordul az áram.

Sajnálom a takarítókat és az őröket, akik nem voltak ebbe a szégyenletes ügybe keverve, mert most mind úgy kezelik mint a bűnösöket, amikor nem azok, és közben nézem a takarító céget és az őr céget akik nem voltak képesek arra ügyelni, hogy ne vegyenek fel bűnözőket. Az OIJ ( Organismo de Investigación Judicial, a Costa Ricai FBI) felkutatta már mindenkinek a múltját (elég gyorsan) és hamar ki is derült, hogy a takarító pasit 10 millió colon rablásért bocsátották ki az előző munkahelyéből. Elképesztő.

...

Hehe, Kaptam Nők Napi képeslapot a Karitól telis-tele csokival! Remélem jövőre igazi csokit és egy Smirnoff Ice-t vagy egy Black Magic-ot kapok Leroy-ban. Ja, Black Magic a Leroy-ban ^_~ 

Most megyek.

Le Foulard

Egy pénteken, gondolva, hogyan tudnám öltözetemet feldobni egy parányi eleganciával (mivel farmerban akartam menni az irodába), hátha akad egy hirtelen gyűlés (amelyekkel napjaim most tele vannak), magamra dobtam  a hosszabb fekete zakócskámat és alá fehér-barna kockás pakisztáni-szerű (Peruban készült) kendőmet úgy, hogy csak egy szegélyt alkotott a zakó nyaka mentén. Jól nézett ki, kellemes volt és védett a hidegtől, melegben pedig kihúzhattam és forradalmár formában lazán nyakam köré tekerhettem. Szoktam én néha-néha kendőt tekerni nyakam vagy vállaim köré, de most valahogy mindenki felfigyelt rá, kérdezték, hogy hova megyek ilyen "elegánsan" és a Tapintatlan Bunkócska meg is jegyezte, hogy "úgy nézel ki, mint egy európai". Ahá, Fél Bunkócska meg én csak bámultunk rá mint akik próbálnak valamilyen értelmetlen modern festményt kibogozni. Fél Bunkócska volt az, aki figyelmére hozta, hogy "Te, ő európai".

Mivel azért észrevettem mennyire fel tudja dobni a ruhát ez az egyszerű darab, és milyen sok lehetőséget kínál, hamar elkezdtem más és más kendőimet is kihuzigálni sálas dobozomból, ahol több ilyen darabb lakozik mint amire emlékezni tudok.

Masniba kötve, előre omlós, oldat összefogott, vállra esős, zakó szegélyes, nyakkendő csomóval, lazán előre kocka csomóval, Ascott stílusban, 50-es évek kis nyakköré kötött... lehetőségei szinten végtelenek, és közben, ahogy egy pamacs színt és mozdulatot nyújtanak az együttesnek, szintén feltöltik egy nem feltétlenül előtte létező összeállítást előkelő entourage-zsal. Így lassan egy hete folyamatosan nyakam köré tekerem a selymet, a pamutot, viszkózt ilyen vagy olyan stílussal, attól függően, hogy hogyan tudunk a ruha, a kendő meg én jobb együttműködésre jutni.

Habár itt lehet kendőt, vagy ahogy én hívom, kedvenc nyelvem után, foulard, venni, igazán nem nagyon látni senkit aki hordaná, kivéve egypár aszalt, múmia-szerű gazdag matrónán akik széna-szárazra festett rövid hajukkal, tetőtől talpig mű selyem ruhában, kövér lábukat pedig magas sarkú cipőbe bújtatva hatalmas  csillogó 2010 RAV4-okban kocsikáztatják magukat. Habár ezek a nők az öreg oligarchia pénzeket képviselik, senki sem akar úgy kinézni mint ők, viszont ha nem a matrónák hordják a kendőt, fogalmuk sincs arról, hogy hogyan vagy ki viselje.

Érdekes, hogy amennyire hanyag otthon a smink kultúra, ahol több hölgyet láttam az utcán akik valahogy azzal a filozófiával sminkeltek, hogy nem akarnak úgy kinézni, mint bohócok, tehát csak fél bohócot festenek arcukra, itt csak a reggeaton prostituált-kábítószer forgalmazó kultúrát ismerve, az emberek olyan filozófiával öltözködnek, hogy "azért ne legyen teljesen prostituált" tehát 2 cm-vel test-takaróbb, 1 cm-vel szorosan testhez állónál bővebb (tehát csak nagyon testhez álló), férfiak pedig csak egy picivel kevésbé színes, csak két masszív arany nyaklánccal kevesebb. Prostituáltakhoz jellemzően, pedig legyen a ruha minél kevesebb: fehérnemű (parányi kis tanga és tömött melltartó), nadrág vagy miniszoknya, blúz, cipő, ékszer. Zakó csak ritkán, és rögtön levevő, kivéve ha nincs alatta blúz (mert ilyen is van). Tehát, ilyen filozófia keretében mit lehet kezdeni egy kendővel? Egy olyan helyen ahol a réteges ruhát csak úgy tudták bevezetni, hogy a mellényre varrták az ing nyakát és ujjait?

Íme így valaki aki felteker egy kendőt és nem néz ki mint egy vén, pénzes nyanya, az elegáns és más, és biztos valakinek cicomázta fel magát. (Ja, mert az ember nem öltözködhet csak magának...)

Amikor ilyenek történnek, nem bírom csodálni a körülöttem levőket és megnyilvánult tudatlanságuk, szűk elméjük borzadalmas apróságát. Kultúra ez, ahogy az egyetemi társadalmi tudósok igyekeznek érvényesíteni az efféle katasztrofális baklövéseket, vagy egyszerűen mély tudatlanság, szűk eszmék kimutatása?

Hogy meddig fogok foulardot hordani, azt jelenleg magam se tudom. Addig míg meg nem unom, és közben, az emberek bámulni fognak mindenhol, hogy "WOW, olyan mintha európai lenne..."

Kapcsolat Tartás

Ma megint van munkám bőven, mivel tegnap kaptam még három levelet levelező barátnőimtől amivel már hatra nő a levelet száma amikre válaszolnom kell. Leültem így az egyikre válaszolni, de még nem fejeztem be, mivel ahogy belemélyedek a levélbe csak tovább és tovább tudom írni, de ha valamiért abbahagyom fennáll az a lehetőség, hogy nem tudom majd folytatni amiért el kell dobnom és újra kezdeni. Ja, levél írásban nem vagyok a legökologikusabb ember a bolygón.

Tulajdonképpen, ahogy belegondolok, még válaszolnom kell egypár e-mailre is. Hn, a munka, szakdolgozat és egyebek közt hogy fogok eljutni odáig, hogy legyen időm ezt is elintézni? Nem adom fel, azért, mivel ez a hobbim (az egyik hobbim) és szeretem.

Levelekben, úgy mint bloggokban (oké, néhányban, nem mindegyik olyan jó), barátaim mindig kifejtenek olyan dolgokat magunkról és életükről amiktől csak bámulni tudok, amiket úgy olvasok mintha regényben találnám. Aki rendszeresen ír, legyen az levél, blog, napló vagy irodalom, az mindig kifejleszt egy író-személyt és én nagyon bukok ezekre a személyekre.

Ma találtam egy új bloggozót akit "Sivatag Szemeinek" fogok hívni, aki azt mondta, hogy tetszik a bloggozó stílusom, és így gondolt egyet és alapvetően kipróbálja ezt a stílust. Egy kicsit elgondolkodtam, mert annak ellenére, hogy tudom, hogy mindenkinek meg van a saját stílusa, nem tudtam elképzelni, hogy végül is mi is az én stílusom. Gondolom ez természetes, mivel benne élek és nehéz így kívülről ítélni. Megnéztem így Sivatag Szemei blogját és valamennyire megértettem: ez a stílus a "Megmondom azt amit gondolok szépítések nélkül". Bejegyzéseiben barátairól és egyéb emberi bolygókról beszélt akik zűrösebbek Szaturnusz felszínénél. Ezt nagyon megtudom érteni.

A mai világban, ahol minden kapcsolatnak van egy virtuális oldala, egy távoli oldala, szintén keletkezik egy erősebb sötét oldala. Nem minden barátság amit manapság kötünk igaz vagy életre szóló, és habár a mai technológia segítheti ezeket tovább élni időről időre meg kell magunktól kérdezni mit éltetnek ezek a kábelek és vezeték nélküli hullámok, még ér és ad az ember életéhez jelentést, vagy csak egy érzelmeken és időn táplálkozó cyber-zombi, baráti holttest. Megtartani vagy kikapcsolni? Megbeszélni vagy kihúzni a drótot a falból? Van amit meg lehet beszélni, gondolom, habár nekem fura az ilyeneket barátok közt megbeszélni, mivel a barátságban az ember mindent mindig megbeszél, és ha már nem tud megbeszélni, akkor már nem barátság - gondolom én. Ha pedig a megbeszélésen túl van az ember, ha annyira elkülönültünk, annyira nem értjük már egymást, akkor jobb kikapcsolni.

Nem hiszem, hogy a levelező barátok jobbak lennének, mint a szemtől-szembe megismert barátok, és azt sem hiszem, hogy csak azok a jó barátok akik életre szólóak, de barátok azok akikben lehet bízni, akikkel meg tudsz osztani valamit.

Hn. Lassan vissza kellene térnem a levélírásra.