Most Mi Van a Tálcán

Két hét és két hónap múlva megyek haza. Valahogy egy kicsit olyan elképzelhetetlen, olyan álombelinek tűnik. Annyit kellett erre várni, sokszor olyan messzinek, olyan lehetetlennek tűnt, de most már lassan itt van a nap. Igen ám, de most más dolgokkal is kell foglalkozni amikkel régebben nem kellett, mint például elindítani a diplomám hitelesítését (az a több részes futkározás ami Mexikóig is elvihet minket), majd a pakolás és költözködés nagyobb része. Ez nagyon érdekes lesz, ugyanis valahogy fel kellene mérni, hogy mekkora lenne a csomag amit majd hajóra kell feladni. Ennek nem kellene nehéznek lenni, kivéve, hogy nem csak könyveket kellene küldenem. Na, de ezt is majd valahogy elintézzük. Főleg mert most pénteken kihasználtam a Black Friday-t. A könyvek nem gond, ugyanis azokat amiket e-book formátumban tudtam megrendelni így is rendeltem meg őket és már a kedves kis Kindle-emben van. Imádom a Kindle-t! Persze, amiket megrendeltem és amiket majd haza is kellene cipelni... azok sorozatok. X-Files, Californication, Spartacus: Blood and Sand, Spartacus: Gods of the Arena és White Collar. Nem rendeltem meg Supernatural hatodik évadát mert nem valami jó, de mivel megvan az előző öt rész, azokat haza kellene vinni, vagy haza küldeni hajóval.

Mi marad itt, mi jön velünk, mit adunk fel, hogyan adjuk fel... ezeket mind el kell intézni majd.

Közben otthon a dolog nem olyan egyszerűen mint gondoltuk volna eleinte, de nem is olyan rémesek mint lehetnének. A jó dolog az, hogy Karival Budán fogunk élni, ami nekem nagyon, nagyon tetszik. ^_^ A dolgok Palotával kicsit megkomplikálódtak, amiért jobb ha akkor Budára megyünk lakni. Nem egy nagy, rémes helyzet, de sok a gond és a zűr és én nem szeretek bizonytalan, bolondos körülmények közt élni. Nem is beszélni arról, hogy nagyon nem kellemes szomszédok vannak arrafelé és én inkább valamennyivel normálisabb helyen laknék. Már eleve meg kell megint szoknom, hogy nincs guayaba lekvár, a kukorica nem ugyanolyan és nincsenek tortillák, de hogy még ennek a fejében még mások háklijaival is kelljen küszködnöm vagy élnem? Nem, én nem. Aztán persze az is van még hátra, hogy mivel a Budai lakás kisebb mint Palota (ami tulajdonképpen jobb), valahogy el kell rakosgatni a sok cuccot, és nekem SOK cuccom van. Nem csak a sok könyv és a sok ruha, de rengeteg DVD, nyuszi, és egyéb cuccocska.

Ezen a héten lesz a diploma osztás (és ha lesznek fényképek, akkor majd felteszem ide), és ennek a nyomában gyorsan el kell kezdenem a futkározást. Remélhetőleg meg lesz a Costa Ricai rég még mielőtt Kari ideér, és addigra majd eldől a Mexikói helyzet. És ha addigra nem mérem fel a hajóra feladandó cuccom méretét, akkor abban a Karinak is segítenie kell. :-P Igen, van munka, van tennivaló, de legalább már nem kell a vezetőtanárral küszködni.

Közben gyűlnek a levelek amikre válaszolnom kell, és most a kocsiban németezek a Deutsch Welle podcast-jával "Deutsch, warum nicht?". Igen, a sok tennivaló közben azért kellemes és szórakoztató dolgokkal is foglalkozom. Nem lenne jó, ha csak problémákkal foglalkoznék ^_^.

Bizonyos Dolgok Vissza Tudnak Fordulni

Tegnap Félbunkócska fel volt háborodva, és jött is hamarosan mesélni, hogy mi történik. Úgy tűnik, hogy Zsugorinak el kellett mennie valami gyűlésre és küldött neki egy SMS-t, hogy munka után menjen majd érte erre a másik helyre, hogy onnan majd haza vigye. Igen, ez szemérmetlenségnek tűnik az átlag ember szemébe, de ha az ember figyelembe veszi, hogy Félbunkócska több mint nyolc éve fuvarozza a munkába és vissza, nem is olyan fura. Többször is volt már olyan, hogy Félbunkócska eltért az útjából és megállt várni a Zsugorira, hogy hazavigye. Fura, nem? Miért most? Miért zavarja most? Miért nem mondta neki előbb, hogy ez zavarja?

Szokásához híven előhozott egy csomó dolgot, hogy hogyan kunyerálja ki a reggelije felét, hogyan szolgáltatja ki magát, hogyan próbált előre kifacsarni magának egy magasabb fizetést egy cukkolás alapján, ahol többen mondogatták, hogy jövőre ha előléptetik a főnököt, akkor Félbunkócska lesz a csoport főnöke. Persze Félbunkócska meséjében arra utalt, hogy Zsugori azt mondogatta, hogy neki jobban kell az előléptetés mint nekem, mert én úgyis megyek Magyarországra. (Tudomásom szerint nem tudja mikor megyek el.) Félbunkócska hangosan mondogatta, hogy nem megy el érte, majd mondja neki, hogy korházba megy és holnap (illetve ma) nem is megy el érte, hogy munkába hozza. Tegnaphoz képest ma egy picit később indultam el (főznöm kellett egy thermosnyi kávét!) ami miatt arra mentem amerre Félbunkócska megy, és kit látok a sarkon? A Zsugorit. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy talán engem vár és le akar inteni, hogy vigyem a munkába, de aztán észrevettem, hogy Félbunkócska csak járatta a száját, képes és elment érte munka után. Persze, amikor ideértek, amit lehetősége nyílt, Félbunkócska hozzám sietett és mondta, hogy tulajdonképpen majd pénteken fogja faképnél hagyni, mert pénteken nagyobb a forgalom és nehezebb közlekedni. Aha, persze. Csupa gonoszság és semmi köve sincs ahhoz, hogy ő egy gyáva kukac aki képtelen megállni a helyét.

No jó. Elkezdünk beszélgetni, hogy kinek mennyit kell fizetnie a kocsiért majd a forgalmi adó miatt (vagy gurulási adó, nem tudom mi a neve). Félbunkócskának olyan 57 ezer forintot kell fizetnie kb, én tavaly fizettem olyan 20 ezer forintot és tippelem, hogy az idén szinte annyi lesz.Megkérdezem a Zsugorit, és azt válaszolja, hogy 34 ezret kell fizetnie.

- Mind a három kocsira? - kérdezem csodálkozva.

El kezd dadogni.

- Ne..em... az Accord-ra, és a [nem tudom mi]re... ennyit...

Ez csak két kocsi, nem a három kocsi amire eleinte utalt.

- Hn, az nem sok? Főleg ha nem is használod a kocsit? El kellene adni - mondom én.

Hát hogy azt még nem lehet eladni, hogy még javítani kell.

- De mire vársz? - nyomom én.
- Hát pénzre... - válaszolja ő, mint mindig.

Magamba mosolygok.

- De hát mi van azzal a pénzzel amit befektettél, és amire mondtad, hogy olyan jó üzlet, hogy havi 2%-ot fizet a tőkére? Hát egy... mennyi is volt? 7,6 millió forint? (Tulajdonképpen 15,2 milliót mondott amikor erről beszélt) Hát havi 2% kamat az olyan 152 ezer forint havonta. Nem elég hogy abból a kocsit megjavítsd?

Hümmögött és zümmögött válaszképpen, de tulajdonképpen nem tudott semmit se mondani.

- Javaslom, hogy minél előbb add el a kocsit, vagy használd te, úgysincs neked és jól esne, nem?
- Hát igen, - mondja - de az emberek kevesebbet hajlandóak fizetni egy kocsiért amit javítani kell.
- Igen, de évről évre öregebb lesz a kocsi és kevesebbet fog érni.

Nem tudott erre válaszolni.

- És mi van a kocsiddal? - kérdezte.

Nagyot mosolyogva válaszoltam.

- Jaj a Babszemecském olyan jó! Ő a világon a leges legjobb kocsi!
- Használt a szidás? - gúnyólt.

Fogalmam sincs, hogy mire mondta, mert Sookie-t sose kellett megszidni. (Babszemecskének hívjuk az irodában a fekete babszemek miatt: picike, cuki és szerény.)

- Milyen szidás? Babszemecskét sose kell szidni! Az az áldott kis kocsi minden hülyeségemet bírja és olyan jól viselkedik midig, annyira takarékos... egy igazi kis angyal!

Lementem kólát venni és amikor visszajöttem ő valahova eltűnt. Rohant majd hozzám Félbunkócska nevetve, hogy milyen gonosz dolgokat mondtam a Zsugorinak, hogy annyira feldühödött, hogy amint elmentem a boltba oda ment hozzá panaszkodni, hogy miért ütöm az orromat a dolgaiba, hogy semmi közöm hozzá, nem értem és bla, bla, bla.

Érdekesek. Félbunkócskának csak jár a szája, hogy mennyire nem tűri már a Zsugorit, hogy mennyire szeretné, ha lekopna, mennyire már kezd a családjára is rámászni (Félbunkócska családjára) és egyebek. Bezzeg ő maga inkább nem mond neki semmit egyenesen és óvódás stratégiákkal próbálja rávenni, hogy hagyja békén. Közben Zsugori járatja a száját, a sok okos befektetése, az üzletei, három kocsija amivel majd pénzecskét fog keresni, mert ő erre született és olyan jó... Maga mondta, tehát ha ezek a megjegyzések sértik a saját szavai sértik.

A végén azok ketten összetartoznak: Félbunkócska szeret gúnyolódni, de nem képes szembeszállni a helyzettel és nyíltam megmondani mi zavarja, és Zsugorit tulajdonképpen csak az érdekli, hogy valakit ki tudjon használni, de azért bántja, ha szembehozzák saját képtelenségével - de nem annyira, hogy már ne használja ki a többieket.

Most Zsugori meg van sértve velem, ami azért jó, mert egypár hétig nem fog nekem kunyerálni, hogy kocsiztassam.

Boldog Halloween és Áldott Samhain!

Igen, nem mindenki tartja ezeket az angol-amerikai szokásokat, de nekem ez a nap, ez az ünnep kiváltképpen tetszik. Halloween a boszorkányok és a szellemek napja, és habár manapság teljesen másképp ünnepeljük, mint talán régen ünnepelték az emberek, továbbra is egy érdekes, kellemes, izgi nap, telis-tele édességekkel, fincsi kajákkal, hátborzongató történetekkel, töklapásokkal és egyéb érdekességekkel.

Az idén beszereztem egy tököcskét - oké, nem is volt olyan kicsi - és tegnap el is készítettem (ma dolgoznom kellett, tehát nem állhattam hozzá munka után! Jövőre viszont Karival - igen, Karival csináljuk meg a töklápást! - fogjuk majd faragni, vasárnapon, és majd a következő vasárnapig hagyjuk). Nem is olyan egyszerű dolog, mint az ember hinné (amiért jövőre Karit feltétlenül be kell vezetni a tökfaragás művészetébe). A tök válogatása egyszerű, ugyanis csak arra kell ügyelni, hogy jó mérete legyen (ha lehet inkább magas mint kövér!), és amilyen sima és szimmetrikus amilyen lehet. Aztán otthon azt ember megmossa, majd kivágja a tökfej búbját. Igen ám, de ezt ÓVATOSAN kell csinálni, 45°-ban tartani a kést és egy jelet vágni a kör hátsó részén (mint egy kiálló fogat a körből), hogy amikor visszateszed a tök tetejét, tudjad hol van az eleje és hol a háta. A vágás szög pedig azért fontos, hogy amikor visszatesszük a tetejét, ez ne essen be a tökbe. Aztán jön a kellemetlen rész. :-P Miután levesszük a levágott tetejét ki kell belezni a tököt. A tök bele tele van nyálas, ragacsos szálakkal és magokkal. Én gumi kesztyűt vettem és így kapargattam ki belőle a tölteléket. Ha kanállal kapargatjuk a tök belsejét könnyebb. A magokat megtarthatjuk. Ezeket megmossuk, megszárítjuk majd meg lehet pörkölni vagy elültetni.

Miután kitisztítottuk a tök belsejét, muszáj lesz a tök falait levékonyítani. Ehhez fogjuk a kanalat és kapargassuk a tököt belülről míg k.b. olyan 1 cm vagy 1,5 cm vastag nem marad. A reszeléket ne dobjuk el, mert ebből lehet tökpitét (pumpkin pie) csinálni! Ezt a munkát általában a gyerekekre szokták hagyni, mert nem kell erősen kaparni, de egy jó ideig kell kapargatni. Nem uncsi, és eléggé el tudja foglalni az embert, ugyanis figyelni kell ne hogy az ember kikaparja a tök oldalát!

Amikor a tök már ki lett kaparva, akkor jön a legkényesebb munka. Most jön a faragás! Nem fontos, hogy a tök belseje teljesen sima legyen, sőt, a kaparások jelei érdekesebbé teszik a lámpást! A faragáshoz előbb rajzoljuk a tökre az arcot amit faragni szeretnénk. Olyan tollat vagy filctollat válasszunk amit le is tudunk mosni! Előbb a szájt rajzoljuk, majd az orrot és a szemeket. Az orr általában egy felfelé mutató háromszög, és a szemek lehetnek felfelé vagy lefelé mutató háromszögek. FONTOS! Ha most faragunk töklámpást először ne akarjuk belefaragni Barack Obama árcát! A tök keményebb de törékenyebb mint gondolnánk! Azért kezdjük a szájjal, mert a utoljára hagyjuk, akkor nagyon lent lesz. Az a legjobb ha nem látni a gyertyát, tehát amennyiben lehet, a száj alsó része legyen magasabban mint a gyertya.

Miután megrajzoltuk az arcot, ÓVATOSAN vágjuk ki a részeket, úgy, hogy a vonalakon belül kezdjük, majd lassan tovább faragjuk. Ne próbáljuk egyből az egész formát kivágni! Csak lassan, előbb faragjunk elég helyet a késnek és onnan óvatosan érjük el a vonalakat. Amikor már megvagyunk elégedve a kifaragott töklámpással, alaposan dörzsöljük be a belsejét és minden vágást sütő olajjal vagy vazelinnel (ha vazelint használunk, utána ki kell majd dobni a tököt!). Ez megelőzi a töklápás kiszáradását és repedését. Tegyünk majd bele egy gyertyát és gyújtsuk meg. Általában a meggyújtott gyertya mellett vissza lehet tenni a tökre a tetejét. Azért jó vigyázni, ne hogy megégjen! Egy picit azért meg szokott pörkölődni, ami egy igen kellemes illatot szokott kiadni.

A töklámpást otthon lehet tartani, ki lehet tenni az ablakba vagy kitenni az ajtó elé, a teraszra, hogy látható legyen.

Mit szóltok? Leültök velem jövőre töklámpásokat faragni?

Meghívás a Késésre

Nem furcsa módon a minap Félbunkócska szóvá tette, hogy már rég nem kérem meg, hogy hozzon be a munkába. Persze tudják, hogy most Sookie-val utazom föl és alá, főleg, mert Zsugori igenis megjegyezte, hogy én bizony nem fuvarozom amikor Félbunkócska nem tudja vinni, pedig a minap meg is próbált újra megkérni, hogy fuvarozzam a munkába és vissza csütörtökönként, amikor a Félbunkócska otthonról dolgozik. (Persze kifacsartam magam a társadalmi illedelem kötelesség alól mondván, hogy nem arra szoktam menni, mert nem szeretem azt az utat.) Visszafelé, pedig mindig van tennivalóm, ha kell, tehát könnyen kitalálhatom, hogy nem haza megyek, hanem az ellentétes irányba, és így lerázom. Igen ám, de azért vannak napok amikor nem hozom el Sookie-t valamilyen oknál fogva - pl., hogy el kell mennem egy olyan helyre ahol nem tudom letenni.

Costa Ricában jelenleg van egy közlekedési rendelés, miszerint hétköznap bizonyos rendszámú kocsik nem közlekedhetnek a fővárosban reggel 6-tól este 7-ig. Így hétfőn nem közlekedhetnek azok a rendszámok amik 1-re, 2-re végződnek, kedden a 3-as, 4-es, szerdán az 5-ös, 6-os, csütörtökön a 7-es, 8-as és pénteken a 9-es és a 0-ás. Nekem és Apunak péntekre esett a tilalom. Részemről betartom a rendeletet, de nem mindenki tartja be - sőt! - ami arra készteti őket, hogy mindenféle kerülő utakat keressenek, és kitaláljanak mindenféle stratégiát, hogy kikerüljék a közlekedési rendőröket. Ennek fejében a minap a Félbunkócska megkérdezte, hogy hogy csinálom a tilalom napján. Én csak néztem rá furcsálkodva, és azt válaszoltam:

- Otthon hagyom a kocsimat.

Nekem természetes, de neki persze nem. Igen Félbunkócska felfogása szerint a törvények arra lettek kitalálva, hogy a lehető legjobb kiutat keresse meg az ember. Neki elképzelhetetlen, hogy valakinek legyen kocsija és csak azért, mert tilalom van, ne használja. Rémüldözve megkérdezte, hogy akkor mit csinálok. Természetesen, ő komolyan azt hiszi, hogy a tömegközlekedés egyetlen oka az, hogy takarítókat vigyen be munkájukba, Nicaraguaiakat vigyen ki és be az országba, és hogy a kocsija előtt foglalják el az utat, tehát amikor mondtam neki, hogy természetesen buszozok majd belehalt rémületében.

- Nem, az nem lehet, - mondta - csak szóljál nekem és én beviszlek!

Itt megint mosoly és elkerülő technikákat kellett használnom. Jaj, nagyon köszönöm, de komolyan jól esik a buszozás, más különben alig gyalogolok és mozgok... és ilyenek. Az igazság az, hogy tudom mennyire pletykás és megbízhatatlan, és nem akarom kitenni magam dolgainak, de ezen felül, már egy ideje rendszeresen késik reggelente és nem is keveset. Egyszerűen amióta eldöntötte, hogy nem jelenti be az emeletem, amikor érkezik és amikor elmegy - és miután több embert is meggyőzött erről! - nem érdekli a munka ideje és szabályszerűen 20 perceket késik reggel, majd 15-20 perceket lop el a nap végéből. Úgy tűnik, hogy már rájuk is szóltak (a Zsugorira is, mivel ő azt teszi amit a Félbunkócska, csak ne keljen a saját pénzéből szánni a közlekedésre!), hogy folyamatosan késnek. Nyavalygott is eleget, hogy az nem lehet, hogy miért szekálják őt az ilyenek miatt (ne is merje mondani, hogy az érdekelje őket, hogy mit és mennyit dolgozik, mert épp most hanyagolt el egy munkát amit múlt héten kértek tőle és amiből nem csinált semmit). Közben persze, szemet szúr neki, hogy ez a kis nyuszika minden nap itt van korán, annak rendje és módja szerint bejelentkezik az ajtónál és az emeleten, majd a munkaideje után jelentkezik ki minden ponton. Ha fuvaroztatni tudna, akkor biztos lehetne arról, hogy legalább heti egyszer késem és akkor rám is szólnak, de hát én nem. Nem alaptalan paranoia, mivel egyszer már fuvaroztatott és 20 percet késtünk, majd megjegyezte, hogy miért jelentkezem be a rendszerbe. Tehát igen, inkább nem kockáztatom a dolgot, tovább nyavalygok péntek reggel, buszra szállok és időbe érek be a munkába.

Tudom, hogy többen hülyeségnek nézik, nem csak a bejelentkezést, hanem a fuvar nem elfogadását, de nekem fontosabb a függetlenségem. Függetlenség attól, hogy egy kívülálló személy döntse el, hogy kések-e vagy sem, függetlenség attól, hogy kitegyem magam megjegyzéseire, dolgaira, függetlenség attól, hogy most tartozzak neki valamilyen mértékben szívességekkel amiért fuvarozz. Nem, köszönöm. Igen, a tömegközlekedésben is függ az ember a busz vagy a taxi vezetőtől, de ezeknek be kell tartani egy időrendet ami előrelátható és amivel számítani lehet, ami nem szívesség, ami nekik munka, nekem szolgáltatás és ahol nincsenek ilyen személyre szóló dolgok a kockán. Tehát a titkos indulatú meghívást kecsesen elutasítom. Köszi, de nem köszi.

Készülődés

Na, kicsit megkomplikálódtak a dolgok a hazamenetemmel kapcsolatban, de semmi komoly. Írt nekem tegnap a Magyar Nagykövet, aki Mexikóban van, és azt mondja, hogy le kell fordíttatnom a diplomámat, hogy majd ő összetudja hasonlítani a magyar és a spanyol verziót. O_o Azt hiszem a bácsi nem értette mit kérek tőle. Neki nem az kell néznie, hogy jól lett-e lefordítva magyarra, hanem azt kell néznie, hogy az aláírások azok amelyeknek lenniük kell. *sóhaj* Attól tartok az lesz a vége, hogy a Karinak meg nekem el kell majd utaznunk Mexikóba, hogy beszéljünk a bácsival. Hát nem igazán örülök neki, és még remélem valahogy máshogy is meg tudjuk ezt oldani, mert én inkább dél felé mennék kirándulni, mint Mexikóba, vagy akárhova Costa Rica és Mexikó között. De hát ha ez van, ez van. Akkor nem leszek én az egyetlen a családból aki nem volt Mexikóban. Ezt persze csak is itt írhatom le, ugyanis a Szitakötő olvassa a másik bloggomat, és ha észreveszi, hogy nem gondolom, hogy Mexikó a legeslegjobb hely a világon, vagy, hogy nem szívesen megyek oda, akkor biztos rossz néven veszi.

Szitakötő most nemrég jött vissza egy egy hónapos szabiról, amit teljes egészében Mexikóban töltött, és rettentően szomorú, hogy megint itt kell lennie. Mondom, az lesz a vége, hogy a Szitakötő ki fog menni élni Mexikóba. Én nem. Bocsi, de egy narco-bandával tele, egy kábítószeres-lordok kezében fekvő ország nem az álmom.

Ezen a fordításos dolgokon kívül - amit hamarosan ki is derítünk és majd időben elintézünk, és ami szép és tökéletes lesz mire haza megyünk, még ha nem is készül el időben, és majd az Anyuéknak vagy az Atinak kell utánam küldeni vagy hozni - minden megfelelően megy. Valahogy az van bennem, hogy a szakdolgozat legyőzése után nincs semmi ami megterhelő vagy nehéz lehetne, és amit nem tudnék időben elintézni. Már azon is forog a fejem, hogy februárban pontosan mikor menjek fel a Marcsiékhoz, mennyi ideig maradjak ott (vasárnaponként persze Budapesten kell lennem, mert megyek templomba) és majd hogy legyen a vezetéssel (szerintem tuti kell majd nekem a saját kocsim). Karival beszélgettünk mostanában és először is azt mondta, hogy hát az első hetekben lehet, hogy költözködés lesz, és berendezés... Miért tartana az HETEKIG!!!??? Az ember egy nap alatt berendezkedik - legalább elrendezi a dolgok javát egy alapvető és élhető módon -  és a többivel majd csak hagyja, hogy a Világ Egyetem sugalmazza a helyét. Más szóval, az ember eleinte eltervezi a lakberendezést, mindennek helyet keres, igyekszik, hogy minden szépen nézzen ki, de nem aggódik azokkal a dolgokkal amiknek nem találja meg egyből a helyét, mert majd eljön a nap amikor megjön az ihlet és talál nekik megfelelő helyet.

Készülődés része is lenne a cuccaim hazavitele, amihez majd lehet, hogy hajós konténert kell szerezni. A Gyula javasolt egy embert, de úgy tűnik, hogy ez az ember nem valami komoly, tehát valamilyen más úton kell a dolgot megoldani. Persze, igyekszem nem nehezíteni a dolgokat azzal, hogy még több könyvet veszek, ami egy nagy-nagy megerőltetés nekem, és nem mindig sikerül megállnom. Azért az a jó, hogy könnyebb dolgokat próbálok venni, mint pólókat a kedvenc Amerikai futball csapatomtól: Indianapolis Colts. ^_^ Igen, már a sálam mellé van egy hosszú ujjú pólóm, egy rövid ujjú kék, egy magenta színű, amit a mellrák megelőzési hónapra adtak ki és egy mez a quarterback (a kapitány) számával és nevével. ^_^ Egy dogtag nyakbavalót is vettem. Ez olyan mint azok a kis fém plakátok amiket a katonák hordanak nevükkel és rangjukkal. Az enyém persze más mert nincs a fémbe nyomva a Colts csapat neve és jele, hanem kemény, átlátszó műanyagba öltve a fém lapocskára. Tök szép és nagyon szeretem.

Ezen kívül ott van szintén a Halloween, ami holnaptól két hétre lesz. Lassan erre is készülődök apró kis díszekkel, mint egy kis műanyag bogrács boszorkány stílusban és egy szinte pici műanyag faragott tököcske, amiket pénteken vettem az egyik kedvenc bevásárlóközpontban. Mindkettő meg van töltve édességekkel és a bográcshoz egy pici műanyag pók gyűrű is jött. Tök jó, mert amikor az ember az ujjára húzza olyan mintha a kezén egy bogár mászna. ^_^ Totál munkába viszem 31.-én! Ezekből kettőt vettem, és az egyik a kocsiba kerül, de azt hiszem vissza megyek és veszek mégy kettőt, hogy legyen az irodába is, és az Anyunak is - Anyunak nagyon megtetszett!

Ezzel kapcsolatban, tegnap amikor a kedvenc nagyboltomba jártam, láttam, hogy árulnak olyan tököt amiből töklápást lehet faragni. Na, gondoltam, nem kell az Aleékra hagyatkozni, veszek majd én is tököt és itthon faragom! (Ugyanis gyakorolnom kell, hogy majd jövő évben a Karival együtt faragjunk!) Anyunak ez az ötlet is tetszett, főleg, mert a kikapart belsejéből tök pitét csinálunk. Anyu arra is megkért, hogy csináljak boszorkányos gyömbér kekszeket is. ^_^ Ebben az évben talán megkísérlem a színes máz elkészítését is, és kiszínezem a kekszeket, hogy szebbek legyenek. Majd keresek Halloween-os keksz formákat, talán kísérteteket, boszorkányokat, söprűket, macskákat és egyebeket.

A tökpite receptjét az internetből töltöttem le, de majd keresek más verziókat is: jobb több forrást is felkutatni! Csak azt remélem, hogy otthon megtalálok minden hozzátevőt, és majd otthon is tudok csinálni tökpitét, mert érdekes módon komolyan fincsi.

Oktoberi Dolgok

Itt van már október és ez azt jelenti, hogy hamarosan itt lesz a tél, (itt is egy picit hidegebb lesz a nap), az év vége, az év végi szünet, karácsony, Kari és egyebek. Maga október azt jelenti, hogy itt lesz hamarosan Halloween, az egyik kedvenc "ünnepem", jön a Samhain (ejsd "szauen") amivel jönne a második Sabbath amit Alix meg akar tartani "boszorkányosan", teljes erőben van az NFL, minden héten játszik Indiannápolis Colts csapat (habár a quarterback (kapitány), Peyton Manning, nem játszik ebben a szezonban, mert meg kellett műteni), és szinte ez a Mellrák megelőzési hónapja. Az NFL-ben minden játékos és bíró valami élénk rózsaszín cuccot hordanak, itt a vonatokon is rózsaszín zászlók lebegnek, és a Pink Ribbon Cancer Awareness oldalon is több cuccok jelennek meg. Egyebek közt, mivel olyan jó kislány voltam, és itt az NFL szezon, úgy döntöttem, hogy ideje, hogy legyen valami más a kedvenc csapatomtól, nem csak a szép sálam. Így gondoltam egyet, bementem a Colts hivalatos oldarára, ahol átléptem a hivatalos boltjukba, ahol felpakoltam egypár pólót (kell a jógához) és egy Peyton Manning mezt.

Nem volt olyan könnyű mint más oldalakon, de remélhetőleg itt lesz... talán 2-3 hét múlva? Amint itt lesz felteszek egy képet az egyik cuccról. :-)

Mielőtt mondtok valamit, komolyan, Februárban otthon leszek, hogyan tudnám az USAból hozatni kedvenc Amerikai Futball csapatom cuccait? Látjátok? Most kellett megvennem. ^_^

Közben tegnap elkezdtem nézegetni a Californication című sorozatot. Előtte sose érdekelt igazán, de mivel most meging nézem az X-Files sorozatot, kedvem lett többet látni Mulder-ből (David Duchovny, nem magyar), és így találkoztam ezzel a sorozattal (amit még mindig forgatnak!). Megnéztem három részt és komolyan, komolyan tetszett! Eléggé erősen nyomja a szex témát, ami sok embernek kicsit kényelmetlen lehet, de közben ez az egész elég szépen hozza össze az alapvető elemeket, és összeköti a történetet. Tetszik, hogy ilyen elemeket használ, hogy lerajzol egy olyan helyzetet ahol egy ember (Hank Moody) elveszti az uralmat saját élete fölött és rendetlenségben teng-leng. Egyszerű megjegyzések olyan dolgokról amiket a társadalom elgázól és eltorzít. Ja, nézni fogom, és megkérem a Black Friday-en. Ezt is majd cipelni kell haza. :-)

Meggondolandó

Megint meggondolom, megint azon jár a fejem, hogy mi legyen a barátságommal Alix-szal. Vak módon próbálhatok továbbra is okokat találni arra, hogy miért mondja azt amit mond, miért csinálja azt amit csinál, de egyszerűen eljutottunk arra a pontra ahol már nem tudom tovább mentegetni, és dolgainak a súlya akkora és olyan kényelmetlen, hogy képtelen vagyok még egy lépést ezzel tenni.

Igen, tudom jól, hogy az élete nem olyan jó - oké, alapvetően rossz - és persze, lehet, hogy azért olyan mert nem tudja hogyan tud ebből a kulimászból kievickélni, de kezd már sok lenni az egészből. Nem is kezdek bele abba, hogy a férje egy szemét alak, aki nem érdemli meg a levegőt amit a tüdejébe szív, se abba, hogy miért olyan hülye, hogy továbbra tűri a bántást. Ez az ő férje, az ő házassága, az ő élete, ő ügyvéd és tudja hogyan tudna mind ennek véget vetni. Fülem mellett engedem el azt a sok marhaságot amit mond arról, hogy máshol mennyire jobb az élet, hogy ki kell kerülni Costa Rica-ból, mert itt semmire se lehet vinni az életet. Ha így lenne, miért nem ment már el? Ott volt a Spanyolországi terve, Panama terve, az is, hogy ő majd szerez egy nem tudom milyen munkát az ENSZ-szel és elmegy New York-ba dolgozni. Nem a szüleim miatt nem megy el, nem a lánya iskolája miatt nem megy el, miért nem megy el? Nem akarom kimondani, hogy azért mert "humbug" és nem is igaz, tulajdonképpen nem is tudna mit kezdeni egyik országban sem, de mondjuk, hogy ez is most elengedjük a fülünk mellett.

Nem tetszik amikor összehord hetet-havat az állami munkásokról és az állami egyetemekről, olyanokat mondva, hogy ezek mind korrupt, naplopók, hogy nincs rosszabb az állami egyetemekbe, ahova csak azok kerülnek akiknek politikai összeköttetései vannak. Ahá. Amikor ő is bekerült Costa Rica legjelesebb állami egyetemébe - ami egyben Costa Rica legjobb egyeteme, ugyanis itt köztudott, hogy nincs egyetlen egy privát egyetem ami jobb lenne az állami egyetemeknél, mivel a privát már eleve azzal versenyzik, hogy ők gyorsabban juttatják a diákokat a diplomához -, ő állami főiskolába kezdett el tanulni (és ha le is tagadja akkor is tudjuk, hogy azért volt, hogy felkeltse Dmitrij figyelmét, mert neki a mai napig tetszik Dmitrij, Dmitrij mindig is tudta, de neki én tetszettem. Bocsi.), majd kilépett akármilyen ok miatt.

És az, hogy sose dolgozott az államban? Hát igen, mindenki itt szeretne dolgozni, DE ahhoz, hogy ide valakit felvegyenek, megnézik honnan való a diplomája, és az akármilyen kis privát egyetemekből származó "professzionálist", amikor köztudott, hogy az az adott egyetem híres a "szuper gyors" diplomákról és az épp-hogy-nem-baromi-rossz szakembereiről. (Ja igen, egyébként idáig minden főnököm mindig kijelentette, hogy csak is állami egyetemekből származó szakembereket vesznek fel.) Nem az én hibám, hogy ő elpazarolta lehetőségeit. Nekem nem kell hallgatnom hogyan hazudd föl és alá rólunk, csupa irigységből. Kellemetlen de irigységére írom fel, és élete alatt alaposan lekopott illedelem érzésére.

Ennek persze az az eredménye, hogy egyre kevesebb dologról vagyok hajlandó beszélni vele. Kezdtem észrevenni, hogy hazudozik föl alá teljesen jelentéktelen dolgokban. Már nem csak a sok fantázia volt arról, hogy ők tudják, hol lehet jobban élni, vagy ő tudja hogy ide vagy oda csak alattomos módon lehet bekerülni, de kitalált családtagokat és történeteket amik sokkal hajmeresztőbbek voltak, mint Gróf Úr történetei  - amik legalább szépen voltak megfogalmazva - és amikről szégyenletesen lerítt, hogy kitalálás az egész.

Aztán volt pofája szememben hazudni olyan dolgokról amikre én is emlékszem és jól emlékszem. Kitalálja, hogy neki egy felülmúlhatatlan belépő jegye volt az egyetemre, amikor én tudom, hogy nem igaz, amikor pontosan emlékszem a jegyére, és alacsonyabb volt az enyémnél? Hogy ő orvos akart lenni amikor akkoriban ő helyszínelő vagy régész akart lenni? Hogy akkoriban kiszámolta, hogy mennyibe került volna az orvosi és nagyon drága volt, és az Apja azt mondta, hogy ő nem fizeti ki neki. O_O Állami egyetemben akkoriban akármilyen szakban maximum félévente 13 ezer colón-t kellett volna fizetnie (olyan 7500 Ft-ot) - tudom, én annyit fizettem! - annyi órát vitt volna amennyit bírt volna (minden órára ki volt osztva egy adott kredit szám, de az ember nem fizetett soha 12 krediten fölött). Mi volt benne a drága? Mi amikor elment egy főiskolába ahol pontosan ugyanannyit kellett fizetnie? És olyan pontszámmal amit ő mondott, hogy kapott ösztöndíja lett volna, tehát INGYEN tanulhatott volna orvosnak.

Hogy azt hazudja, hogy a főiskolában 30 ezer colón-t kellett fizetnie óránként (nem is igaz, mert ott kreditekre volt bontva a számla), majd, hogy 2 millió colón-t kellett volna fizetnie a diplomázás jogok miatt... amiért most Mile meg én 13 ezret fizettünk? Hülyének néz?? Csak a biztonság kedvéért több embert is megkérdeztem akikről tudom, hogy arra a főiskolára mentek, és tagadják Alix verzióját.

Ennek a fényében elgondolkodom, hogy mi más lehet hazugság. Lehet, hogy mégis Li-nek és Frannak volt igaza amikor azt mondták, hogy az Ale egy inkompetens ügyvéd? Nem tudja rendesen elvégezni a munkáját és zsebre vágja az adó és illetékek pénzt? Végül is miért nem volt képes idáig rendesen elhelyezkedni? Talán  tíz éve vetélkedik a piaccal de még nem volt képes egyetlen egy rendes, komoly, stabil állást szerezni. Lehet, hogy épp ezért?

Elegem lett a hazugságából, nehezemre esik, hogy nem bízhatok meg benne, hogy a köszönést se tudom lehinni tőle, hogy minden szavát hitelesítenem kell más forrásokkal, és minden egyes forrás ellent mond. Minek így egy barát? Elegem van a ki nem mondott irigységéből, gonosz szavaira, passzív- agresszív modorából. Már nem merem saját paranoiámra hagyatkozni, írói képzelgésemre (egyébként írói képzelgésem sokkal jobb történetekkel foglalkozik, nem ilyen ócska kis drámákkal), de úgy éreztem nem igazán esett jól neki, hogy Swatch órát (és karkötőt) ajándékoztam lányának születésnapja alkalmából (jól elkésve), megjegyezve, hogy ők is, persze, egy nagy ajándékot adtak neki, csak épp év végén, egy utazás Arubába, vagy valamilyen Karibi szigetre. Gondolom az is zavarta hogy nem két héttel előtte adtam neki egy szülinapi ajándékot és meghívtam tequilázni (remélem nem kutatta fel a könyvek árát, vagy tuti elájul).

Tehát szemembe hazudik, de ráadásul az életstílusom és körülményeim zavarják őt. Ahogy Li mondta, Alix irigy. És akkor most ezért szemétkedik alattomosan? Az én hibám, hogy neki nem olyan az élete mint az enyém, vagy jobb? Nem, akkor miért velem ilyen?

No jó, rossz az élete, ki kell találnia egy újat, el kell kergetnie mind azt ami fantáziáját tönkreteszi. Legyen. Akkor én is megyek. Ta-dá. Bye-bye, Baby Bye-bye. Mi legyen? Nem egy barátnőt veszítek, csak egy lassan elmérgezett kapcsolatot szakítok meg.

Mi ebben a legrosszabb? Hogy nem is érzem rosszul magam, inkább felszabadultnak érzem magam.

Megyek Haza

Ha van olyan olvasóm akivel nem beszélek gyakran - vagy akit nem hívtam fel az utóbbi napokban, és nem szólt valaki más, akkor szeretettel közlöm, hogy Milenával megvédtük a szakdolgozatunkat és az iskolánkhoz képest egy igen kitűnő jegyet kaptunk. Persze, nem lett 100%-os mert az jogosult volna minket egy Magna Cum Laude diplomára, és azt csak is "speciális körülmények" alapján adják. Ne menjünk bele, hogy mik is azok, csak annyit mondok, hogy nincs szoros összefüggésbe a kutatói képességekkel, vagy az akadémikus tudással.

A védés dátumáról kis idővel értesültünk. Hétfő késő délután szóltak, hogy pénteken kettőkor kellett védenünk. Milenával már kidolgoztuk a slideshow-t (vetítő bemutatást), de még nem gyakoroltuk. Ennek a fejében kikötötték az egyetemen, hogy vennünk kellett mindenkinek vizet, megrendelni a nassolni valót, a kávét, a virágokat és a névjegy tartókat. Az iskola nagy kegyesen kölcsön adta a szalont, asztalokat, székeket, abroszokat és videobeam-t. Ettől a perctől fogva folyamatosan sírni akartam. Waaaaah~! Nagyon ideges voltam. Persze, nem csak én, de a Mile is, aki mondta, hogy ő is szinte minden nap sírhatnéka volt. Nem tudtunk aludni, csak izgulni, míg végül ott volt a péntek, minden cucc amit megvettünk, megérkeztek a vizsgálók és elkezdődött a védés.

Nagyon jól ment. Anyu ott volt, mint a vendégem - és csak ő, ugyanis a Mile nem hozott senkit, hogy ne legyen idegesebb. Anyu megjegyezte, hogy kitűnő volt a mód ahogy a Mile meg én váltogattuk a szót egymás között, mintha ikrek lennénk. Tulajdonképpen nem is volt elég időnk készülni, és igazán csak egyszer gyakoroltuk át együtt a bemutatást. Mile meg én arra támaszkodtunk amit diák napjainkban tanultunk: hogy a csoporttársak kisegítik egymást. Mindketten kívülről tudtunk a témát - hisz ezen törtük magunkat négy év alatt! - és védés közben egy pillantás elég volt, egy kis hang, hogy az egyik a másiknak átadja a szót.

A vizsgálók alapvetően kedvesek voltak hozzánk, kiváltképpen kedvenc olvasónk, egy biológus, aki kihasználta kérdés idejét, hogy sok szépet mondjon rólunk, hozzáadjon a témához, majd olyan kérdést tett fel amire a válasz több értéket adott a kutatásunkra. Volt egy undokocska, épp az az ember aki a vezetőtanárt helyettesítette mint kar igazgató. Ő elég sok pocsék dolgot mondott, de úgy, hogy "arra nem kell válaszolni", és olyanokat vágott fejünkhöz, hogy a munka nem egyezett meg a közgazdasági iskola "filozófiájával", és sok minden ki lett hagyva. Miléval csak néztünk egymásra, majd sajnálattal esett le a tantusz: az embert a tanárunk választotta ki, ő szuggerálta mit mondjon, de mind az amit mondott a vezetőtanáron csattant. Ha az igazgató a vezetőtanár, nem lenne az a normális, hogy az a szakdolgozat lenne az ami a legjobban összhanggal van az iskola filozófiájával? Nem kellene neki mint igazgatónak jobban vigyázni ezekre a dolgokra? Mind ennek a tetejére az is került, hogy a dékán helyettes, egy igen tekintélyes ember, aki utoljára beszélt, azt mondta, hogy a munka tökéletes, hogy a Milena meg én egy szép, teljes, komplett munkát csináltunk, dicséretre méltót, csak persze, sajnos a vezető tanár nem látott túl és nem irányított minket modernebb teóriák felé.

Milenával megkaptuk a jegyet, decemberben pedig a diplomát, és a vezetőtanárt lehordták. Annyit akart megkaparintani, annyit kizsákmányolni, és most le lett szögezve. Elveszíti majd a pozícióját, kapcsolatait, hatalmát. Hát igen, amit csinálsz az mindig visszatér.

A védés után boldog és szomorú lettem. Most már vége és tényleg megyek haza. Hiányozni fog az Anyu, a Hippie, a Sookie, a főnököm, a jó munkám, az Ati, az Apu, a tortillák... Nehéz.

Ma megvettem a jegyemet haza és beszéltem a főnökömmel. Ő mondta, hogy hát nem örül igazán a dolognak, de megérti és segít. Megbeszéltük, hogy ne mondjak le, hanem kérek egy engedélyt és ha majd minden jól megy otthon, akkor lemondok. Javasoltam helyettest és láttam örült neki.Ő is megértette, hogy jobb ezt még nem mondani meg senkinek, mindent csak titokban, hogy a kígyók ne kezdjenek el spekulálni a pozíciómmal. Jó volt érezni, hogy megért, hogy velem van és segíteni akar, hogy mondja, hogy majd szívesen látna újra engem itt, ha úgy döntök, hogy visszajövök. Ez egy jó főnök, és ez egy jó munka. Hiányozni fog.

Kocsi

Már lassan több mint más fél hónapja vezetem a kocsimat. Már voltam nagy dugókban, meredek utakon dugókban, fölfelé, esőben, este, lyukas utakon (és KOMOLYAN lyukas utakról beszélek). Mentem bevásárló központban, parkoltam bevásárló központban, és a minap tettem rá egy új matricát: "I Love My Cat" =^_^= Már nem idegesít tankolni, nem félek attól, hogy elvesztem a kocsi uralmát és elütöm a tankoló gyereket, vagy belemegyek a benzinbe. A minap szintén kicseréltettem életemben először az olajat a kocsiban. Őszintén már nem gondolok annyira arra, hogy jaj-hogy-vezetek, és inkább nagyon kényelmesen érzem magam Sookie-val és most arra koncentrálok, hogy több kisebb problémát kijavítsak. Persze, még nem parkolok 100%-osan, az majd később jön, majd lassan gyakorolom, de nem ez a pláne, hanem az, hogy annak ellenére, hogy mások csak nézték és gondolták, hogy nem jön majd el az a nap amikor én vezetni fogok, vagy jól fogok vezetni (egy barátnőm aki Amerikában, aki sose látott engem vezetni mindig cukkolt és mondogatta, hogy ő "csak tudja", hogy ha majd vezetek egy rémes vezető leszek), még ha nem is vezetek nagyon jól, lassú vagyok és nem tudom beparkolni a kocsit egy gyufa skatulyába, de nem vezetek rosszul - őszintén - és ami a legfontosabb, nem hiszem, hogy Vin Diesel vagyok, tisztában vagyok képességeimmel és igyekszem javulni, jobban csinálni. Hány ember van aki ezt teszi?

A minap, ugyanakkor, történt valami nagyon kellemes. Vacsoráztam az Anyuval és egyszer megjegyezte, hogy ő őszintén sose hitte volna, hogy én ilyen szépen megtanulok vezetni, ilyen gyorsan (gyorsan megtanulni, nem vezetni!), óvatosan.. és hogyan megfigyelte a minap, hogy amikor kiállok a kocsival, van egy mozdulatom ami pontosan olyan mint az Atié. ^_^ Ez nagyon jól esett, mert Ati itthon a leges legjobb vezető. Igazán szeretnék olyan jó lenni, mint az Ati, vagy fele olyan jó, tehát ez nagyon, nagyon jól esett. :-D Végül is, habár nem szabad, hogy az ember hagyja, hogy mások negatív megjegyzése elvegye az embertől a kedvet, vagy a biztonságot, a bátorságot, de közben a kedves szavak és a biztatást érdemes szívhez venni, hogy az embernek több ereje legyen tovább dolgozni és jobb lenni.

A Cicákkal Kezdődik

Ahogy elkezdem ezt a bejegyzést, nem tudom milyen címet adjak neki. Fejemben vagy három téma jár, mind a háromról akarok írni, de ezek majd az angol blogba kerülnek. Ide mi kerül? Hát rengeteg szétszórt mindennapos dolog. Egyrészt egy hete vettük észre, hogy a Cirmi szült, és itt szült nálunk, ami azt jelenti, hogy a kiscicák a mieink. =^_^= Cirmi - a Hippy barátnője - két kiscicát szült, egy szürkét és egy szőkét. A kis szőke teljesen olyan, mint Hippy, tehát Hippikénk nem tagadhatja le: ő a papa. A két kiscica még mindig nem jött ki a mama találta búvóhelyről, de mi megpillantottuk őket. Nagynehezzen már adtunk nekik nevet is. Nem lehetet filozófus nevük, ugyanis Cicerus és Marx nem tartottak sokáig. Nem lehet Egyiptomi nevük, mert Ramses és Anubis hamar meghaltak, Thanatos is meghalt hamar. Hippy - Hyperion - az sokáig nálunk maradt, tehát lehet égi test nevük. (Hyperion Szaturnusz egyik holdja, ha jól emlékszem, és Seifer gunblade-je, de nem akarok egy macskát Lionhart-nak vagy valamilyen más videojátékban szereplő fegyvernek hívni. Gundam? Mecha? Nunchaku?) Mivel az egyik szőke, a másik szürke, vagy mondhatjuk, hogy az egyik arany, a másik ezüst, és égitest név kell, gondoltam, hogy lehetnek Nap és Hold. Igen ám, de egyikben sincs se "c" se "i". Spanyolul "Sol" és "Luna", tehát nem jó. Angolul "Sun" és "Moon", és az se jó. Franciául "Soleil" és "Lune"... nem. Japánul "Ni" és "Tsuki" (cuki). Az jó! Persze "Ni" az nagyon rövid, tehát Ni Nini lett. Így született meg a két kiscica neve: Nini és Tsuki. Így megvan a védő égitest név, és magyarul is édes kis jelentésük van. =^_^=

Kiscicákkal kapcsolatban, tegnap bedobtak az Aleékhoz egy kis fekete cicát. Ale lefényképezte és feltette a facebookra, de eldöntötte, hogy elviszi az állatmenhelyre. A kiscica, akit én "Maleficio" (átok)-nak neveztem el, nagyon, nagyok cuki volt, és gondoltam elmegyek az Alehoz jétszani vele, de mire odaértem ő már megszabadult tőle. Mivel már ott voltam és hát fura lett volna, ha hazamegyek mivel nincs cica, ott maradtam beszélgetni. Ale egyből belement az "Anyósom az Undok" beszédbe, és vagy másfél órán keresztül beszélt arról, hogy miket csinál a kibírhatatlan anyós. Eszembe jutott egy facebook magyar barátnőm akinek szintén élhetetlen anyósa van, és ahogy Ale tovább mondta mennyire alattomos, kibírhatatlan az anyósa, azon tűnődtem, hogy miért tűri egyáltalán a nőt. Miért keseríti az életét? Javasoltam neki nyugodtan, hogy csinálja azt amit én és egyszerűen már ne látogassa.

- Ha én azt tehetném,-  sopánkodott és tovább mondta miket csinált az anyós ellene, fértje és lánya ellen.

Fura, de hát ez van. Ahogy beszélt a témáról és mindenről amit az Anyós kifogásol, és amit ő maga gondol, ami neki természetes, egyszer csak azt mondja, hogy "mi Wicca-k". Mi "Wicca"-k? Ezt rá és rám mondta. Oké, én keresztény vagyok. Persze érdekes a Wicca és a pogány út, és a szezonok ünneplése személy szerint tetszik, mert szerintem a természetet ünnepli, ami egy Istenhez közeli elem. Hív engem az a gondolat, hogy ne csak az emberi tetteket ünnepeljük, a függetlenségeket és csatákat, koronázásokat és felfedezéseket, de a természetet is. Ez szellemi és ökologikus, alap és humán. Gondolkodtam magamba, hogy majd kezdem magamban ünnepelni őket, de csak úgy. Na, Ale kijelentett minket "Wicca"-knak, és javasolta, hogy a következő ünnepet - Mabon - ünnepeljük meg. Jó, semmi gond. Mondtam neki, hogy fel fogom kutatni és majd átmegyek hozzá ünnepelni. Nem lesz nagy boszorkánykodás se semmi, nem hiszem, hogy komolyan ezeknek adná a fejét, de majd valamit főzőcskézünk és a témával kapcsolatosan meditálunk... gondolom én.

Ale fura. Miért gondolkodik most boszorkányságokon? Miért akar pogány lenni? Lenne ez annak jele, hogy szökni akar élete elől?

Sampon

Nem, nem Ranma 1/2 japán rajzfilm sorozatban szereplő hosszú, aqua-kék hajú kínai kislányról van szó, Shampoo, hanem a hajmosó szerről. A képet azért itt hagyom, mert tuti ti akik olvassátok ezt a bloggot nem tudjátok ki Shampoo, vagy Ranma és nagy eséllyel nem is néztetek japán rajzfilmeket. ^_^

Szeretem a hajamat, alapvetően mert szép és selymes és puha, és fincsi, finom illatú és kellemes. Már rég nem változtatom a színét - nem is hinném, hogy már megtenném, tetszik olyannak amilyen - vagy a frizuráját, habár talán amikor 40-50 éves leszek rövidebbre fogom vágni; de azért sokat foglalkozom vele. Két havonta levágatom a végeit, ápoló krémeket teszek rá és hajvég ápoló vagy fényápoló samponnal és balzsammal szoktam hetente kétszer mosni, mindig ugyanazokon a napok, ugyanabban az időtájban. Ez mindig szépen tartja a hajamat, de időről időre a hajam megunja a krémeket és a finom samponokat és nagyon elkezd zsíros lenni. Eleinte nem tudtam ez miért van, és a fodrászom megmagyarázta, hogy alapvetően olyan mintha a haj és a fejbőr túl sokat kapna valamiből és kezdené visszautasítani. Ilyenkor pihentetni kell a hajat és a fejbőrt egy darabig.

Általában ilyenkor nem teszem fel a krémeimet, pakolásaimat, és csak sampont használok. A sampont is kicserélem, és baba sampont használok. Mivel zsíros lesz a hajam, tulajdonképpen zsíros hajra való sampont szeretnék használni, de legalább itt Costa Ricában valamiért nagyon nehéz ilyen sampont találni. Egy ideje eltűntek a rendes samponok, amikből volt: normál, száraz, zsíros és korpás. Most olyanok vannak, hogy töredező, száraz, extra-száraz, anti-frizz, hullámos, sima, fekete, szőke, vörös, festett, vegyszerrel kezelt, kihúzásra készülő, fésülhetetlen, ökologikus, növesztésre való, dúsabb hajra való, direkt bozontos... legalább ennek a fele korpásban is található, de nincs zsíros.

Na, mivel eljutott az a nap amikor megint pihentetni kell a hajamat, elmentem keresni zsíros hajú sampont, mert nem akarom megint a Dani samponját fogyasztani. Három nagy boltba is elmentem míg végre találtam EGY sampont. Olyan olcsó fajta, hatalmas bödönös, mentholos, de volt. Se a Panthene, se a Gliss Kur (Latin Amerikában Bonawell), se a Sedal, Vidal Sasoon, Herbal Essences... nem. Egy régi márka - Mood - amit még a hetvenes évek krízisei alatt készítettek amolyan piacnak ami nem vehetett semmit ami külföldi, mert nem volt rá pénz - kivévé a kólát.

Hatalmas falak, tele samponokkal, 15 méter per 2,5 méter telis tele, és csak EGY zsíros hajú sampon. Komolyan, mi történik? Én lennék az utolsó ember a világon akinek zsíros haja van? Vagy ilyen csak Costa Ricában van? Magyarországon rendesen lehet zsíros hajra sampont? Remélem igen.

Választások és Következmények

Ha van egy dolog a világon ami biztos, az az, hogy az ember nem menekülhet el önmaga elöl. Akármit is választ az ember, még azt is, ha az választja, hogy mások választanak helyette, választásának az eredménye, minden velejárójával mindig visszatér. A Wicca vallásban ezt a szabályt "Wicca Rede"-nek nevezik, és szerinte mindent amit a világegyetembe küldesz, háromszorosan visszajön. Más vallásokban is szerepel egy elég hasonló fogalom, a karma, miszerint a cselekedetek következménye mindig visszajön az okozóhoz. Babona vagy nem, butaság vagy nem, ezt az ember mindenhol láthatja, ha tud látni, de főleg tudván, ki tudná kerülni a kellemetlenségeket.

A minap volt az újságban egy cikk Jack Ryan-ról, egy mérnök akinek beleszólása volt a Barbie baba kitalálásában. Jack Ryan, feleségül vette Gábor ZsaZsát, akit mint "magyar szinésznő és aranyásó"-t mutatnak be (aranyásó: nem tudom pontosan mi a neve magyarul, de azokra a nőkre mondják, akik gazdag férjet keresnek, és csak pénzért mennek férjhez). Őszintén, amikor ilyenek jelennek meg, kérdésre mindig azt mondom, hogy Costa Ricai vagyok, mert magyarnak lenni ezekkel szembe igen is ciki. Persze, azért ZsaZsa Gáborok mindenhol vannak, minden színben, méretben, korban és nemzetiségben, és ismerek is nem egyet.

Van ez a csaj, aki komolyan okosnak akarja mutatni magát. Ha van diplomája akkor azt dörzsölgeti mindenki orra alá, majd azt mondja, hogy mivel neki ilyen meg ilyen diplomája van, akkor csak is olyan férfit tud maga mellé fogadni akinek legalább akkora diplomája van és magasabb fizetése. Mondogatja fűnek-fának is, hogy mennyire szeret olvasni, hogy mi minden érdekes, fontos, klasszikus könyvet olvasott már el. Mert ő olyan okos. De ezek mind látszatok. Igen, lehet, hogy van egy diplomája, de nem azért szerezte, mert őt érdekelne az az adott karrier, hanem azért, mert úgy gondolta ott könnyebben talál milliomost, vagy a milliomosok azokat kedvelik a legjobban. Igen, lehet, hogy olvasott, de nem azért, mert érdekelné a könyv, hanem azért, mert azt gondolja, hogy ezzel le tudja venni a lábáról a milliomost. Kihívóan öltözködik - nem is feltétlenül drága cuccokban, ugyanis egy ilyen aranyásót az ember nehezen talál egy Armani kosztümben - és kedvenc szólása "aki nem mutogat, nem árul".

Többször is van olyan megjegyzése, hogy ez meg ez a pasi mondta neki, hogy tetszik, hogy mennyire utána szóltak az utcán, hogy ki mit mondott, róla, hogy milyen csinos... ja igen, és okos, de főleg csinos! Kedvenc történetei barátairól, szeretőiről azok, ahol az adott pasi rengeteg pénzt költött rá. A pénz mindig benne van a történetben. Az a születésnap amikor vett neki egy méreg drága nyakláncot, az a karácsony amikor elvitte valamilyen menő távoli országra, vagy egy méreg drága hotelba. Nincsenek olyan kellemes emlékei, olyanok amikről szívesen beszél, és amik nem kerültek pénzbe. Nem hallunk tőle olyanokat, hogy milyen jó volt, amikor egyszer nagyon esett az eső, és összekuporodott kedvesével egy fotelba, takaró alatt és egész idő alatt rémtörténeteket meséltek egymásnak. Nincs arról szó, amikor együtt sütöttek kekszeket, vagy ki kellett kergetni a macskát a házból, ketten vadásztak egy egérre, felfedeztek egy filmet egy fiók mélyében és leültek megnézni, vagy csak elgyalogoltak valahova - mondjuk Magyarországon a Margit Szigetre - és leültek a fűre beszélgetni míg el nem fogyott a kóla, vagy be nem esteledett. Mindig a kinézett, a ruha, a pénz, a cipő, a kocsi, a lakás, a fizetés. Az ember szinte megkérdezné komolyan: te a pasit szereted, vagy a pénztárcáját? Nem egy szemérmetlen azt mondja, hogy ha a pasi elveszti a pénzét akkor ő sem marad vele. "Nem olyan hülye".

"A szerelmet nem lehet megenni". Igen, egyet értek ezzel, de épp ezért dolgozik a csaj, ugye? Mindenki dolgozhat, mindenki kereshet pénzt, de nem mindenkit tud az ember szeretni. De ezt az aranyásók nem fogják fel. Kinevetik azokat az embereket, akik szerelmesen, szerelemből vannak együtt. Persze van is aki nem neveti ki, és mondja, hogy ő maga is szerelemből van valakivel. Igen, ahogy mondaná a Marcsi Mamám, $z€r€l€mből. Míg egyedül vannak mondogatják mindenkinek az életfilozófiájukat, húzzák az orrukat minden átlagos gyerekre, mit sem érdekelve, kedves-e a fiú, vagy nem, és görcsösen oktatják a nőket körülöttük, nehogy úgy válasszanak maguk mellé pasit, hogy az ne fizessen ki mindent körülöttük. Egy csaj akit az egyetemen ismertem, mindig azt mondta, hogy ő úgy tette próbára a pasit, hogy az első randevún kikövetelt valami drága éttermet, és ott a legdrágább ételeket kérte. Volt is javaslata: "ha nem tudod mi a legdrágább kérjél lobster-t. Az mindig drága". (Lobster: egy tengeri rák ami hosszúkás és nagy.)

Telik-múlik az idő, és ahogy itt Latin Amerikában szokás mondani "Igazságokhoz, az Idő" ("para verdades, el tiempo"). Kiderül, hogy az aranyásó nem boldog. Megszerezte a milliomosát, de nem bírja ki. Félti, mert a milliomos körül folyamatosan 18 éves csinos kislányok keringenek akik akármikor leszedik az öregedő aranyásót a pozíciójáról. A milliomos úgy viselkedik körülötte, mintha nem is ember volna, hanem egy tárgy vagy egy cseléd. Elvárja, hogy maradjon csendbe, hogy hozza neki a papucsot, hogy pontosan azt csinálja amit ő akar. Mire föl? És erre mi, a "buták", akik azért állunk össze valakivel, mert szeretjük azt az embert, mert szeretőnk és barátunk, haverunk, mert tök jó vele lenni, mert segítünk ha kell, és elfogadjuk tőle a segítséget, ha rászorulunk, mert nem tartunk számlát arról, hogy ki mennyit adott kinek... mi a buták nézünk az aranyásóra és nyelünk mielőtt azt mondanánk neki, hogy "mert a milliomosod megvett".

Az aranyásót leszerelik egy idő után. Nincs kapcsolatában szerelem, még ha szereti is eleinte a milliomos, egy idő után beáll a csalódás, a valóság és vele együtt a keserűség. Többet is ismerek, csak egyet akinek még nem tették ki a szűrét. Ez van. A milliomos megunja a megvásárolt babát, és kidobja a szemétbe. Elválik tőle, szakít vele, ott hagyja, és visszatér régi életére. A milliomosnak nem gond, mert amikor társaságot vagy szép nőt kíván maga mellé, mindig akad neki elég választéka, de az aranyásó? A nő aki mindent arra tett, hogy drága szexként adja el magát, hogy pénzhez mehessen feleségül? Mert amikor egy butát kidobnak a munkájából, vagy megszűnik a munkáltatója, kereshet egy másik munkát és kész. Nem veszít semmit, tudja, hogy továbbra is képes dolgozni, továbbra is megy az esze, de az aranyásó? Nem az eszén forog a dolog, mert nem az esze kell, csak a szépsége... ha még marad neki. A butának maradnak barátai, emberek akik szeretik, és marad neki saját maga, őszintesége, esze, tapasztalata, képessége. Könnyen kezdi újra, könnyebben áll lábra.

Tudjuk mi, hogy a buta nem is buta, hanem önmagához, érzelmeihez őszinte, de ezt az aranyásó nem látja, és nem is fogja, és élete utolsó napjáig nem fogja érteni miért depressziós, miért minden olyan szürke körülötte, és hogy lehet, hogy a marha aki együtt van egy középosztályú pasival, aki egy pici lakásban él, csak egy kocsijuk van és hétvégenként lemennek a közeli parkba bringázni és picnic-ezni olyan őszintén boldognak néz ki.

35 Éves Vagyok!

Tegnap volt a születésnapom. Ez alkalommal nem olyan volt mint más években, ugyanis nem mentem el barátaimmal ünnepelni, hanem inkább otthon ünnepeltem apuékkal. Nem is mentem el szokásos szülinapi könyvtúrára, mert végül is még van rengeteg könyvem amit még haza kell cipelni. Persze felírtam magamnak egypár könyvet ami megtetszett, vagy érdekesnek találtam, mint Gioconda Belli "The Scroll of Seduction", Sarah Blakley-Cartwright "Red Riding Hood" és Albert Camus irományai (azt hiszem nekem otthon megvan A Pestis... nem emlékszem, de tudom, hogy van legalább egy Camus könyvem). Persze, most azt csinálom, hogy kikeresem otthon és vagy a libri.hu-n keresztül veszem meg amiket megtalálok, vagy megkérem a Karit, hogy legyen ez a szülinapi ajándékom. Még gondolkodom ezen, mert ha magam rendelem meg a netten, akkor használhatom a törzsvásárló kártyámat. Ha a Kari veszi meg, akkor rávehetném, hogy ő is vegye ki a törzsvásárló kártyát és akkor mindketten kaphatunk akciós árat. Ez az online könyvvásárlás egy dolog ami nekem biztos nehéz lesz majd amikor otthon leszek. Olyan rossz, hogy az amerikai amazon.com nem szállít ki Magyarországra és nincs más cég aki megtenné! Nulla amazon.com, nulla barnes&noble, nulla Champions On Display (ahol az NFL - Amerikai futball - cuccokat veszem), nulla JCPenny, nulla Macy's... :-(

Sokan felköszöntöttek, köztük munkatársaim akik nem is beszélnek sokat velem, és persze a két drága nyuszim, a legeslegjobb barátom a világon, a Gyuszi, és a szerelmem, a Kari. Ati is felköszöntött SMS-en keresztül. A Félbunkócska nem köszöntött fel, de nem is volt a munkában, ugyanis ő tegnap telenetworkingozott (azaz, hogy otthonról dolgozik), a Zsugori pedig megtett minden megtehetőt, hogy ne keljen velem beszélnie. Hn, vajon azért, mert észrevette, hogy én most kocsival jövök be a munkába minden nap és nem csak, hogy nem meséltem el neki, de még mertem nem ajánlani fel neki, hogy fuvart adok? Amikor elmeséltem az Anyunak, előbb csak furán nézett, hogy én miért nem akarok fuvart adni neki, de amikor mondtam, neki, hogy azután teljesen levakarhatatlanná válik és komolyan elvárja, hogy az ember cipeljen vele minden nap és várjon rá, vigye el a ház ajtajáig, akkor igazat adott.

Caroll szeretett volna találkozni velem és ünnepelni, de én nem igazán rajongok azért, hogy ürügyet adjak neki  egy újabb alkohol orgiára. Állítólag holnap megyünk valahova ünnepelni, de kijelentettem, hogy kocsival megyek, tehát az alkohol ki lesz zárva. Hogy ne érezze magát olyan rosszul, javasoltam, hogy tartsunk egy muszlim ünneplést: alkohol mentest. Mivel zsidó gyűlölő, biztos nem lesz kifogása egy "halal" ünnepléssel kapcsolatban. ("Halal": engedett, arabul. Az engedett kajákra és dolgokra mondják. Olyan, mint a "kosher" a zsidóknak. Persze, az ünneplés nem lesz igazán "halal", mivel gondolom, hogy ha lesz szalonna, bacon vagy babyback akkor nem fogjuk letagadni ^_^.)

Lassan egyre több ember tudja, hogy terveink szerint - ha minden jól megy a szakdolgozattal - akkor jövőre már megyek haza, amiért több ajándékot amit most kaptam "felemészthető" jellegűek voltak. Testkrémek, mindenféle faramucis post-it blokkocskák, ebédek és egyebek. Anyuék könnyebbre vették a dolgot: megkérdezték, hogy mit szeretnék, mert nekik már nem jut eszükbe mit lehetne nekem adni. Igen, tudom, állítólag nehéz ajándék esett vagyok. Ezért csináltam nekik egy listát, hogy mi minden mindig jó ötlet. Ezekből egy ajándék helyett kettőt is kaptam! ^_^ Anyutól egy gyönyörű szép barna, valódi bőr táskát, aminek két rekesze van (azt hiszem "rekesz" a neve), tágas, elegáns és minden az égvilágon belefér. Ma nem hoztam el, mivel  ma fehérbe öltözködtem és nem ment volna a táskám a ruhámhoz, de hétfőn már tuti hozom. ^_^

A másik ajándékot az Aputól kapom: a riasztót Sookie-ba. Egyébként gondolkodtunk a légkondiról, de Apu azt mondja, hogy nagyon drága lenne: k.b. fél millió colon. Hn, hát még gondolkodom rajta. talán fogszabályozó helyet légkondit teszek a kocsiba, és a fogszabályozót majd otthon tetetem fel. Igen, fel akarom tenni, hogy fogaim - amik már eleve tökéletesek - teljesen tökéletesek legyenek.

Ha minden jól megy, ez lesz az utolsó szülim Costa Ricába. Jövőre szombatra esik a szülinapom, tehát lehet, hogy szombaton Nagyapiékhoz vagy a Zsuzsanénihez megyünk, és vasárnap a Marcsi mamáékhoz... vagy fordítva. :-P Ezt majd idővel megbeszéljük. Vajon lesz cseresznye szülinapomra? Mikor is érik a cseresznye? Mert finom lenne egy vödörnyit enni :-P

Holnap nem megyek gyakorolni vezetést. Ja, most a benzint inkább csak arra használom amikor megyek valahova, nem csak kocsikázásra, főleg mivel úgy tűnik, hogy sztrájkol a finomító. Még jó, hogy nemrég tankoltam!!! Tehát... ja. :-) Megyek dolgozni, mert azt is kell.

Puszi mindenkinek!!!!

Kocsikázom!

Szombaton fogtam először Sookie-t és bementem vele San José-ba. Ez alkalommal volt egy ebédem Livel San Joséban, pontosabban dél Sabanában, közel a munkahelyemhez. Az út nagyon jól ment. Nyugisan vezettem, nyanya tempóban, végig 40 kmph, semmi gond, ami persze igazán felidegesített nem egy embert akinek MUSZÁJ volt +120 kmph sebességgel száguldoznia. És tudod mit? Bánom is én! Nem ordibáltam, nem jeleztem, csak mentem és mosolyogtam és huzigáltam a vállam olyan "oops! sorry mister! I'm new at this" stílusban és robogtam tovább. Nem is mondok semmit, főleg mióta múlt héten lelőttek egy gyereket amiért rádudált egy másik vezetőre. Simán, szépen bementem San Joséba, a munkám környékébe, befordultam ott ahol kellett, odaértem kedvenc venezuelai éttermünkhöz... és nem volt hova letenni a kocsit! Le kellett mennem egy szűk, kashbah szerű utcácskán - amolyan fél sávos szerű, darabos aszfaltos - és leértem egy pici zsákutcába (amit a képen lehet látni. Tegnap lefényképeztem a 15. emeletről). Na, a fényképen nem lehet igazán látni milyen gyalázatos állapotban van az utca, de igazán rettenetes. 50 méterre egy új cement utca van, 2x2 sávos, és amellett egy méreg drága aszfaltos sztráda, és ezen az utcák csak darabkák voltak mindenből. Na, itt parkoltam le. Nem, nem két kocsi, azt még nem csinálom, és lehet, hogy vagy egyszer megfogom Aput vagy Alet, hogy segítsen, vagy megvárom a Karit, hogy most ezt tanítsa meg (végül is alapvetően azt mondhatom, hogy most azért vezetek, mert a Kari volt olyan türelmes és merész, hogy leült velem gyakorolni. Köszi Szívem!! Szeretlek!!!).

Miután ezt letettem, elgondolkodtam, hogy végül is mit kell várnom ahhoz, hogy bemehessek a munkába kocsival? Ja igen, hogy apuék belenyugodjanak, mert közben valamit észrevettem: imádok vezetni! Utálom a hülyéket, de imádok vezetni! ^_^ Visszafelé volt dugó rendesen - igen, szombaton - de nekem volt rádióm, tehát nem volt kibírhatatlan. A kocsi nem oltódott el se semmi, szépen mentem vele, hümmögtem a zenét, néha-néha hátrapillantottam a tükrön keresztül a marhára aki komolyan azt hiszi, hogy egy pici Suzuki Swift lyukat tud fúrni egy kamionon és egy buszon keresztül, hogy ő gyorsabban mehessen. Komolyan mondom, az emberek természetes butasága többszörösére fokozódik a kormány kerék közelében.

Vasárnap nem mentem el gyakorolni. Volt egy pár tennivalóm a városban, de inkább nem mentem kocsival, ugyanis annyira megtetszett a kocsikázás, hogy gondoltam, hogy azért mozogni is kell, tehát inkább gyalog mentem. Helyette délután kocsival elmentem Laurához odaadni a nagyon elkésett szülinapi ajándékát és elhozni a cuccokat amiket a Rosa küldött. Ott elcsevegtünk egy darabig, majd amikor besötétedett mentem el. Ummm... elfelejtettem, hogy kellett a lámpákat felkapcsolni, tehát az úton csak parkoló lámpákkal (parking lights) jöttem. Hehehehe... Na, legalább most már tudom. :-P Nagyon szépen is parkoltam, nem a szokásos helyre, hogy a fű is levegőzzön, de az Ati mégis kifogásolta. Nem tudom miért, ugyanis szépen középre álltam, egyenes volt a kocsi és nem voltam közel a kerítéshez, de a növényeket sem nyomorgattam össze. Apu még vasárnap eldicsekedte Atinak, hogy én elmentem Sabanába szombatom. ^_^ Apu nem mondja és sokat cikiz, de büszke rám.

Tegnap nem hoztam be a kocsit, mert ugyanis terv szerint csak a jövő héten kezdem el hozni, de most azzal a kifogással, hogy végül is gyakorolnom kell ezt az utat, ja, és azért is mert lekéstem a buszt (neeeeeeem, nem direkt! Deeeeeeeehogy!), fogtam a kocsit és behoztam. Fantasztikus volt! Ott vettem észre végül, hogy imádok vezetni, hogy nekem ez tetszik, és lehet, hogy nem száguldozom, de ez... ez nekem nagyon bejön! Ja igen, én nem automatikus kocsin, hanem igazi, váltós kocsin. Korán beértem, beparkoltam egy szép helyre... kicsit közel egy oszlophoz, de mivel pont ott fordul be mindenki, inkább beljebb, mint kijjebb. Egyenesen parkoltam, szépen, és majd megnézzük milyen lesz visszafelé, habár tuti jó lesz és kellemes. :-)

Nyuszika már vezet!

Kibújt a Nyúl a Zsákból

Múlthéten a Félbunkócska és a Zsugori elkezdtek beszélni mindenkivel - munkatársainkkal - hogy fellázadjunk és ne jelöljük be a beérkezési és távozási időnket az osztály ujjlenyomatos óráján. Az érv elég jónak tűnt: miért csak mi (a 15-ik emeletesek) jelölgessünk és a 16-osok - akik szintén az osztályunkhoz tartoznak - nem? Én azért bólogattam nagy bölcsen és komolyan, de mégis nyomogatom tovább az órát. Részemről nem zavar már, ha van vagy nem, én úgyis mindig időben itt vagyok és szokás szerint tovább maradok. Ők már elkezdték és egypár embert már bele is vittek ebbe a nyomogatós-elleni forradalomban. Ma, pár nappal a forradalom kezdete után, a Félbunkócska és a Zsugori fogták magukat két órával a munkaidő vége előtt és leléptek. Nincs beírva nekik gyűlés, nincs semmiféle munka jelenleg amit nekik együtt kellene elintézni, amire együtt mennének gyűlésre, és főleg nem fél kettőkor.

Tanulság: ha a Félbunkócska és/vagy a Zsugori valami forradalmat tervez, nem a többiekre gondolnak, hanem csak a saját terveikre, hogy minél kevesebbet dolgozzanak és keljen az irodában tartózkodniuk, miközben többet keresnek a többieknél. Szép.

Boldog... ummm

Az utóbbi hetekben rettenetesen el voltam foglalva. Nem csak, hogy rengeteg munkám volt az irodában (ahol egyebek közt újra kellett - nekem egyedül - kalkulálnom a Roaming díjat: perc, sms és adat), de a szakdolgozat is a nyakamba szakadt, mert Milena valahogy most nem tűnik annyira érdekelve. Komolyan mondom, kedvelem a lányt, de kezd az idegeimre menni, hogy én vagyok az egyetlen egy ideje aki dolgozik, aki kutat, halászokat hívogat telefonon, találkozik a tanárokkal, ír, számít és egyebek.

A minap, egyébként, voltuk a Caroll születésnapját ünnepelni. Érdekes egyébként egy olyan ember születésnapját ünnepelni, aki mindig letagadja a korát. Ha számításaim jól vannak, akkor már 30 éves, ha nem egy picit több. Nem tudtunk találkozni csütörtökön, szokás szerint, de találkoztunk szombaton. Eleinte arra gondoltam, hogy kocsival megyek, de aztán meggondoltam magam, ugyanis Carollal mindig bőségesen megy az alkohol. És úgy is volt. Nem tudom, mit akar elérni, de ott ahol Kate meg én fejenként 4-5 koktélt ittunk meg szép lassan, Caroll megivott kilencet és folyamatosan noszogatott, hogy igyuk meg gyorsan italainkat és kérjünk még. Hn, hát... Caroll elég gyorsan és elég alaposan berúgott, és Kate-tel csak néztük, hogy most hogy és mint lesz a dolog.

Kezdtem azt is észrevenni, hogy valahogy kifogynak a beszélnivalóink Carollal, és tulajdonképpen a munkán kívül nem nagyon marad semmi amiben közös érdekünket tudnánk találni. Caroll egy részt eleinte moziba akart menni velem is Kate-tal, ami már eleve nem sikerült volna, ugyanis Kate későn jön ki a mukájából, és kitalálta, hogy meg akarja nézni az X-Men legújabb filmet. Ja, igen. Nem. Mondtam neki, hogy igazán nem rajongok a filmért, de semmi gond, közben én valami más nézek meg. Erre Caroll elkezdte a noszogatást, hogy mennyire jó film, mennyire meg kell nézni, és blah, blah, blah. Nem érdekel, komolyan! Megnéztem az elsőt és nem érdekelt, megnéztem a másodikat és Wolverine csatája közepette elaludtam. A gyerekek akikkel akkor mentem a film végén ráztak fel. Tehát, megnézni egy másik ilyen filmet? Nem én. Közben azon furcsálkodtak, hogy most én elkezdtem nézni a Vampire Diaries sorozatot. Igen, ugyanazt amit a Kari kezdett el nézni és amire én mondtam neki, hogy fúúúúúúj! és jaj ne! Caroll és Kate nagyon húzódnak a sorozattól, és őszintén én is húzódnék. Tehát mi történt?

Seeeeeeemi! Miért kellene valaminek történni? Csak kíváncsi lettem (miért? Nem tudom, de semmi köze egy bizonyos kék szemű ízletes szereplőhöz), felkerestem a neten, megnéztem egypár részt és azóta is nézem. Nem töltöm le, nem rakom el, nem veszem majd meg Black Friday-nél, ugyanis a történet nem is lehet rosszabb, hülyébb vagy hajmeresztőbb - igazán pocsék a történet - de azért megnézem a... ummm... a művészet érdekéért. (Ja. Én sem hiszem el.) Mindenesetre, ja, míg ez a pasi nem játszik másik sorozatban vagy filmben, nézni fogom ezt a butaságot.

De vissza a születésnapi ünneplésre, az a helyzet, hogy azon kívül, hogy a dolgok a Carollal kezdenek nagyon elgyengülni, a barátság szerintem már az utolsókat rúgja, történt valami ami nem tetszett. Az a helyzet, hogy a Caroll és a Kate mindig ugyanoda mennek szórakozni, és ez nem gond, ugyanis én kezdtem el oda menni még amikor a bankban dolgoztam, évekkel ezelőtt, a régi helyükön, és igazán kellemes hely. Bizonyos dolgok változtak azóta, mint például már nincs egy mix-snacks de ha valaki kér egy ilyet, akkor minden egyes összetevőt külön számolnak, mintha teljes tálakat kértek volna, annak ellenére, hogy kevesebb van bennük. Aztán most történt valami kellemetlen, még pedig az, hogy szerintem sokkal többet írtak fel a számlára, mint amennyit fogyasztottunk. Sötét a hely, és próbáltam utána számolni, de egyszerűen nem volt lehetséges. A számla nagyon magas volt, komolyan nagyon magas még ahhoz is képest amit idáig szoktunk fizetni, és Caroll olyan rendetlenül kért italokat, hogy lehetetlen volt számon tartani, hogy az a 9 koktél mi is volt, speciálisan amikor a számlán az italok "üzleti neve" szerepel. (Ez a hely kitalálta, hogy a koktélok rendes nevét kicseréli saját nevekre, tehát ha az ember a koktélt úgy kéri, hogy "long island", úgy jelen meg a számlán, hogy "Jukebox 80's".)

Kellemes hely volt, de én nem megyek már oda többet. Ezen felül, szerintem innentől fogva Carollal csak úgy találkozom, hogy viszem a kocsit, így még ha ő rendetlenül is iszik, nekem lesz egy kifogásom, hogy ne igyak és szemmel tudom tartani ő mennyit iszik, mit iszik és rendben van-e ezzel kapcsolatban a számla.

Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz szülinapomon, őszintén inkább Shimmy Ginnel ünnepelném. Valahogy ő egy sokkal kellemesebb ember számomra.