Ma, csak úgy, kedvem támadt hordani a gyűrűt amit a férjemtől kaptam. Tetszik, tudod? még ha nem is a stílusom, és talán főleg azért mert nem a stílusom, mert ebben benne van a férjem és annak a jelei, hogy ki ő. Ki, milyen, milyen a gondolkodása, mit akar az életből és hogyan látja magát. Érdekes ez a kép amit róla látok ebben a 
gyűrűben... és tetszik. Nem tudom, talán ő tetszik benne. ^_^Érzelmeim valahogy egy kicsit össze vannak kuszálódva tegnap óta. Óvatosan olvass, mert most csupa fura dolog jön! Talán nem is pontosan tegnap óta, de tegnap igen erősen hatott rám. De mi? Ahogy most Césarnak mondtam, Iván hacker-kodik érzelmeimben. Más szóval, ellenem használja az empátiámat, és felém dobálja érzelmeit Alberto iránt. Már csak az kellett! Már fura is volt nekem, hogy ennyire szeretem a gyereket. Hát igen, tegnap folyamatosan ezzel foglalkozott, majd lassan vagy a Albertóról eset szó, vagy boszorkányságról.
Minél többet beszélek vele, annál jobban győződöm meg arról, hogy nem megy ez így jól, és közben ő egyre jobban nyomja, hogy mennyire összetartozunk. De akkor kérdezek valamit: ha annyira összetartozunk miért akadályozza most, hogy Alberto és én megint találkozzunk? Mert látta, hogy ahelyett, hogy a gyerek hozzá menekülne, hozzám menekül? Rossz lehet, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése