Határok

07:46 óra: Bepipultam. Hogy lehet, hogy valaki ne értse, hogy vannak HATÁROK az emberi kapcsolatokban? Mi van most? A "Rossz Szokások Hete"? És nem, nem vagyok most "érzékeny" módban, egyszerűen elegem van abból, hogy az emberek idétlenkednek körülöttem. Most a ki kihozott a sodromból ez a magyar csaj akit lassan Kérdés Kisasszonyként ismerek. Persze hívhatnám más kép, "Múltszázadi Romantika", "Női Értékek Visszafejlődése", "Élhetetlen Vesta", de nincs jobb név rá, mint Kérdés Kisasszony. Már írtam róla és beszélgetési módjáról. egyszerűen mindent megkérdez, és valahogy nem képes észrevenni amikor valami kényeset kérdezett, de inkább elkezdi jobban faggatni. "Miért nem szeretek, ha erről vagy arról kérdezek?" "Miért zavar?" "Fáj?" "Mindig erre vagy arra gondolsz?" "És miket mondanak?" "És mit gondolnak a többiek rólad?" "De azért igazán érdekel az amit a többiek gondolnak rólad, ugye?" "Igen de azért mégis fontos neked, hogy a többiek mit gondolnak rólad?". Van két szó amiről biztos vagyok, hogy egyáltalán nem ért: "nem" és "elég". Valahogy az van a fejében, hogy csak azért, mert az ember bloggot ír, azért neki joga van MINDENT kérdezni az emberről... még azt is van joga megtudni amit az ember nem akar megmondani. Nem, dehogy! Az ember a cybervonal másik oldalán annyira virtuális, hogy nem is létezik mint ember. Nem válaszol? Bah, csak egy technikai probléma.

A mai kérdés támadás minden lehetséges vonalon ment. Voltál már az Ikeában? Szerettél itt lakni? (Amikor ezredszer kérdezik, majd mondják, hogy szeretnék a házat is megnézni, kezd sok lenni.) Kitől béreltetek? (WHAT THE FUCK?) --- Miért akarja ezt tudni? Kíváncsi. Ismerni akarja a sorsomat. Huh? Milyen "sors"? Az csak rám tártozik. --- Ehem... sokat kérdezel... Melyik szerelmemmel Magyarországon szeretném felvenni a kapcsolatot? Semelyikkel. Igen, de melyikkel? Semelyikkel. Ne legyél ilyen! Melyikkel? --- Ez nem fogja abba hagyni. Szemmel láthatóan nem érti, hogy NEM. Mi? Nehéz megérteni, hogy az ember egyszerűen NEM KÍVÁNCSI A TÖBBIEK SORSÁRA? Volt, nincs, nem érdekel. Ha találkozunk, jó, ha nem akkor is. Kivel találkozom majd Budapesten? Hol laknak barátaim? Hol szoktam velük találkozni? Hogy becéztek engem a pasik? Igen, de amikor szerelmesek voltak belém? És miket mondtak szex közben? --- O_O Hyne! Nem válaszolok semmit, vagy csupa kis semmit se mondó dolgokat és ilyeneket MER kérdezni??? Miféle nevelést kap egy a gyerek!? Nincs válasz, és akkor nyomja. Mondom magamba, hogy ez nem normális. Csak a perverz, beteges emberek nyomják ennyire a kérdéseket, és főleg az effajta kérdéseket. --- Hagyjuk, jó? --- Ha! Mit reggelizel? Hol veszed? Miért tart 30 percig? Mivel eszed? És miért nem szeretsz beszélni az Andrásról?

Na, ez már több a soknál.

Oké. Megyek. Szia. --- kimegyek a Google Talkból, írok neki egy kis levelet: --- Kedves Kérdés K, ennyit ebből, nem akarok többé veled levelezni. Ne írj, ne olvass, menj Isten hírével. Én. --- Majd rögtön felkeresem a kapcsolat listában és letiltom. Látni se akarom. Elegem volt az ingyenes Inkvizícióból!


De lenne ez a legrosszabb helyzet. Lenne ez a legrémesebb rémálom ismerőseim kusza tárában. Nem. Kérdés K csak gyerek dolog. letiltom, megszakítom a kapcsolatot, letudom mint barátomat, volt, nincs és egy darabig boldogan ugrabugrálok, hogy felszabadítottam magamat. Fura, hogy ennyi örömöt okoz nekem a szakítás. Felszabadulás. Na persze, nem minden alkalommal, azért van szívem és szeretem az embereket, de a felszabadulási érzés nekem egyszerűen mámorító.

A másik nagy kő a cipőmbe továbbra is - ki más? - Iván. Mi a baj vele? Mi NEM baj!? Az elszakadás tőle nehezebben megy, mert őt sajnos nehéz kirekeszteni. Sajnos nem foghatom magam, hazamegyek Magyarországra és letiltom a Messengerből. Az új baráti csoportom egy része is szintén a barátja, tehát valahol mindig van érintkezés. Ezt lassabban kell kibogozni. Előbb oldani kell a kötelékeket. Kevesebbet találkozni, kevesebbet beszélgetni... lassan csökkenteni a kapcsolatokat, lassan átvinni a közös barátokat (mármint azokat amik megérik) külön terekre, külön találkozni velük, mértékelni mit lehet és érdemes megtartani, mit kiselejtezni, és közben, folyamatosan, mosollyal az arcomon hátra sétálni, egyre messzebb és messzebb míg a végén már ott se vagyok. ^_^ Működik és baromi jó eredményeket add!

Na, ma "kedves" módban volt, magam is nagyon boldogan üldögéltem az irodámban miután letudtam a Kérdés K ügyet, amikor lekezdünk beszélgetni és mindenféle hülyeséget bepötyög az MSN-be. "Mit csinálsz ma este?" "Találkozom vejemmel, azt már tudod?" "A vejed?" "Igen, Víctor." "Melyik Víctor? César pasija?" .... "Igen, a fiam pasija. Nem gondolod, hogy Alberto pasijával találkozom, ugye?" "Alberto az én pasim!" ... Olyan nehéz, komolyan, megérteni, hogy Alberto nem meleg? Igen, rettentessen nehéz. Elképzelhetetlen. Fújja föl-alá, hogy Alberto az ő pasija, és így meg úgy... hát mondom neki, hogy örülök annak, hogy megint jóban vannak, amire azt válaszolja, hogy ők mindig jóban vannak, hogy most jobban megvannak, mint régebben, sokkal közelebb... bla bla bla bla... Albertóval lesz a hétvégén, de amikor megkérdezem Albertótól, ő nem tud erről semmit. Na lám. Érdekes. Hát nem nekem hazudik, hanem önmagának. Engem nem érdekel kivel tölti a hétvégéjét. ^_^ Nekem megvan a saját tervem.

Egy kicsit elbeszélgetünk, és rögtön beismeri azt amit én már tudtam: barátaitól függ. Azért nem tudja elengedni, még ha már nem is szereti őket, mert neki kellenek a többiek, hogy értékelni tudja magát. Azért nem kezd el velem nyíltan veszekedni, mert tudja, hogy én az első megjegyzésre elhúzom a csíkot. Hát már távolodom, de egy veszekedés bizonyára jól esne, mert akkor nem kellene lassan távolodnom, hanem tudnék egyből elmenni. (Ő biztos feltenné a youtube-ba a videókat, de azzal majd később foglalkoznék...) Csak ezt az egyet nem vallotta be. Még mindig nem képes bevallani, hogy haragszik rám.

Nem bír egyedül maradni. Igen neki MUSZÁJ barátait életébe aktívan részesíteni. Barátai életének fontos része. Igen, tudok valamit erről mondani: az aki a többiekre nyomul, aki ennyire függ a többiektől az önmaga nem ér semmit, mert nincs belőle semmi. Undorodom az ilyen... rovaroktól.