2008. november 24., hétfő

Az Első Karácsonyi Ajándékom

Tegnap elmentem az Anyuékkal csizmát venni egy cipőboltba amiről Anyu mindig beszél: Picadilly. A cipők jók de nem pontosan a stílusom. Volt ott két fajta fekete, magas csizma. Az egyik nem igazán tetszett mert van rajta egy pánt és két fajta anyagból van amitől úgy néz ki mintha egy szandál lenne fekete zoknival alatta. A másik sima volt és szép, de tű sarkú és csúcsos orrú mint a jelenlegi Lazo fekete csizmám. Mindkettő több mint dupla annyi volt, mint amennyit hajlandó lennék fizetni értük. Apuék nagyon nyomták a pántosat. A pántos jobb volt mert a sarka vastagabb és az orra gömbölyű. A másikban jól tudtam járni, de attól féltem nem lesz valami stabilis havas és fagyott téren. Tehát gondolkodni kezdtem mi lenne a legjobb. Anyuék továbbra nyomták a pántosat, ami igazán nagyon, nagyon zavart.

A végén a pántosat választottam, mert ha nadrággal veszem fel nem látszik majd rajta milyen komolytalan csiri-csári. Persze, más, tehát talán Magyarországon nem lesz valaki más ilyen olasz, csiri-csári csizmával. Egy pillanatig azon töprengtem, hogy megveszem mind a két csizmát, de a végén nem tettem, mert csak egy csizmát akarok magammal vinni, hogy könnyebb legyen a csomagom, aztán igazán semmi értelme, hogy két egyforma csizmám legyen, ugye? Tehát a pántos lett a nyerő. Hírtelen Apu kijelentette, hogy kifizeti készpénzben, és lealkudta az árát, majd felesbe fizette ki az Anyuval. Na, ez jól jött. Ezek után kijelentette, hogy ez a karácsonyi ajándékom. Hn. Cuki. Apu igazán nem képes semmit se adni ha nem karácsony vagy szülinap. Szomorú. Persze, miből is gondolhatná az ember, hogy egy zsugori ember hírtelen csak azért adna egy ajándékot.

Bah, megvan a csizmám és nem is kellett kifizetnem. Ezen a héten pedig meglesz Nagi, az új laptopom.

Nincsenek megjegyzések: