Na, ezt most komolyan mondod?

Döbbenetes. Igen az. Már hogy valaki azt gondolja, hogy az ember csak akkor lehet boldog ha van mellette valaki. Micsoda nagy baromság! Rosszabb az amikor az ember azt hiszi, hogy nem lehet a munkában örömet találni. Na, ez egyenesen szomorú. De ilyen soknak az élete. Nem tanulnak és világ életükben csak sopánkodni képesek. Jaj de rémes a helyzet, mindenki szegény és szomorú és csak a korrupt tud megélni, és ezért is vagy tovább sopánkodok, mert fogalmam sincs hogy tudnék én is sikkasztani, vagy elmegyek valahova más hova ahol az élet egyszerű és mindenki gazdag, vagy igen, elkezdek csalni és sikkasztani. Ezek a lottó-hülyék. Azok akik komolyan azt hiszik, hogy az életük egyetlen kiútja az, hogy megnyerják a lottót, vagy örököljenek valamilyen gazdag valakitől, vagy hozzá menjenek valamilyen gazdag pasihoz, vagy nőhöz vagy ki tudja mi.

Nem tanul, nem igyekszik, nem próbál... mindennek csak a szürke oldalát nézi. Rengeteg ilyet ismerünk, mi, ugye? Ismerek vagy ismertem nem is egy olyan csajt és fickót aki csak akkor volt boldog ha talált magának valakit aki eltartotta. Minél drágább dolgot szerezhetett a másiktól annál jobban és annál sikeresebbnek érezte magát. De mi az ilyenben a jó? Nem veszik észre, hogy ezzel gyakorlatilag prostituálják magukat? Mi a jó abban, ha valaki aki nem az ember maga adja az embernek azt amit az ember akar? Kérjen és kunyeráljon minden alkalommal, majd fizetésképpen legyen cseléd, mosson, főzzön, babusgasson és feküdjön le amikor a másiknak kedve szottyan és csinálja azért, mert így "fizet"? Mi a jó és az egészséges ebben?

És van aki ezt a munkába nyomja: fizessenek neki sokat, vagy valaki valami ok miatt tartsa el, de VALAKI adjon neki, mert ő maga nem képes saját magát eltartani. Szomorú. Szánalmas.

Először is, miért nem lehet az ember boldog azzal ami van? Nem kell palota és Enzo kocsi, Gucci és Louis Vuiton. Csak az kell ami kell, amivel az ember megvan, ami kényelmet ad. Kész. Nem kell több.

Másodszor is, az ember legyen azzal akit azért szeret, mert olyan amilyen és aki azért szereti az embert mert olyan amilyen. Nem a pénzért. A pénz az csupán egy eszköz ami a jószágok cseréjét elősegíti. Kész. Legyen az ember egy egyenlő, egyenrangú, értelmes emberrel. Minek egy eltartó vagy egy háziállat?

Harmadszor, ha az ember akar valamit, akkor dolgozzon meg érte. Ugyanakkor a munka nem csak egy megélhetési eszköz amivel pénzt lehet szerezni, hanem egy fantasztikus találmány miáltal mi emberek csinálhatunk valamit ami tök jó, tök érdekes és még ráadásul fizetnek is érte! A munka önmagában lehet öröm, ha az ember szereti azt amit csinál. Persze, nagyobb lehetősége lehet az embernek ehhez, ha tanul. Mondjuk betanulja a cipész mesterséget, vagy tanul orvosnak, vagy tudósnak, vagy mérnöknek. Minden, minden csupa szép és érdekes dolgokból áll. Talán épp ez a jó abban, hogy az ember olyan amilyen: tulajdonképpen, ha szervezettek és biztonságosak, igazságosak a munkafeltételek, mindenre van valaki aki szereti csinálni. Akkor hét miért ne dolgozna az ember örömmel?

Én szeretem a karrieremet, és szeretem a munkámat... még ha a főnököm baromi hülye és nem mindig adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy a munkámat, az igazi munkámat végezzem. Persze, a pénz fontos, de amikor az ember szereti a munkáját, a pénz, a fizetés teljesen másodlagos!

Megdöbbentem, mert nem hittem volna, hogy valaki annyira zárt eszű, hogy nem tudja felfogni, hogy valaki egy karriert választ egy "akármilyen csak legyen" pasi helyet.

Milyen üres és szürke néhány ember élete. Vajon ezert miért nem lesznek öngyilkosok?