Nekem eszembe se jutna óvakodnom az Atitól, vagy gyanakodni, kérdőjelezni, vagy nem adni meg neki valamit amit kér, ha nekem megvan. Ma Ati felhívott és (magyarul, ami nagy szó!), kért tőlem pénzt. Nem szokott tőlem kérni, de ha kér akkor biztos kell.
- Van pénzed? - kérdezi tőlem.
Háááát, igazán sosincs.
- Valamennyi. Mennyi kell?
- Tízezer.
Na, találd ki épp mennyi volt nekem? Igen. Tízezer. De hát az Atinak kell, nem is gondoltam sokat.
- Jó. Van. Adom.
- Jó, akkor megyek.
Átutaltattam a bankszámlámra ahonnan kártyával ki tudom venni, és elszaladtam a Contraloría-hoz, három sarokra innen (OK, talán 5 sarokra...) ahol az egyetlen banki automata van, ahol szó szerint kiürítettem a számlámat. Gondoltam, hogy ezen a héten fizetnek, van még k.b. kétezer colónom amivel valahogy tudok majd buszozni, plusz az Apu tud néha hozni vinni, tehát, át tudom valahogy vészelni a dolgot. Ati jött, odaadtam a pénzt és ő gyorsan elmagyarázta, hogy alkatrészre kell, amit készpénzzel kell kifizetni. Hát ilyen van.
Örültem, hogy tudtam segíteni az Atinak, mégha nem magyarázza meg minek kell a pénz, mert végül is az ő dolga, és mégha nem is adja vissza, habár azt mondta, hogy holnap visszaadja.
Másoktól azt hallom, hogy tartani kell a testvérektől, hogy nem lehet bennük megbízni, és hogy a Biblia is azt mondja, hogy szükségnem jobb a barát mint a testvér. A testvérek kizsákmányolják az embert. A testvérek csalnak, lopnak, kihasználnak, árulnak... Mi féle rémes testvérei vannak az embereknek? Az Ati nem olyan, és én remélem én sem vagyok olyan. Az ember testvére végül is az ember legközelibb ismerőse, aki pontosan tudja, vagy legalább jobban tudja mint a többiek mi is az ember története.
Nekem egy kedves, aranyos és megbízható, rendes testvérem van. Szerintem mindenkinek a családomban jó testvérei vannak. Persze, az ember néha összekap... főleg amikor gyerek, de mind az hátramarad. Vagy lehet, hogy az Ati meg én felhasználtuk minden veszekedésünket gyerekkorunkban????
- Van pénzed? - kérdezi tőlem.
Háááát, igazán sosincs.
- Valamennyi. Mennyi kell?
- Tízezer.
Na, találd ki épp mennyi volt nekem? Igen. Tízezer. De hát az Atinak kell, nem is gondoltam sokat.
- Jó. Van. Adom.
- Jó, akkor megyek.
Átutaltattam a bankszámlámra ahonnan kártyával ki tudom venni, és elszaladtam a Contraloría-hoz, három sarokra innen (OK, talán 5 sarokra...) ahol az egyetlen banki automata van, ahol szó szerint kiürítettem a számlámat. Gondoltam, hogy ezen a héten fizetnek, van még k.b. kétezer colónom amivel valahogy tudok majd buszozni, plusz az Apu tud néha hozni vinni, tehát, át tudom valahogy vészelni a dolgot. Ati jött, odaadtam a pénzt és ő gyorsan elmagyarázta, hogy alkatrészre kell, amit készpénzzel kell kifizetni. Hát ilyen van.
Örültem, hogy tudtam segíteni az Atinak, mégha nem magyarázza meg minek kell a pénz, mert végül is az ő dolga, és mégha nem is adja vissza, habár azt mondta, hogy holnap visszaadja.
Másoktól azt hallom, hogy tartani kell a testvérektől, hogy nem lehet bennük megbízni, és hogy a Biblia is azt mondja, hogy szükségnem jobb a barát mint a testvér. A testvérek kizsákmányolják az embert. A testvérek csalnak, lopnak, kihasználnak, árulnak... Mi féle rémes testvérei vannak az embereknek? Az Ati nem olyan, és én remélem én sem vagyok olyan. Az ember testvére végül is az ember legközelibb ismerőse, aki pontosan tudja, vagy legalább jobban tudja mint a többiek mi is az ember története.
Nekem egy kedves, aranyos és megbízható, rendes testvérem van. Szerintem mindenkinek a családomban jó testvérei vannak. Persze, az ember néha összekap... főleg amikor gyerek, de mind az hátramarad. Vagy lehet, hogy az Ati meg én felhasználtuk minden veszekedésünket gyerekkorunkban????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése