Haza, Haza, Haza!

Ma van az Anyu és a Zsuzsanéni születésnapja. November 18.-a. Azt, pedig, hogy hány évesek lettek ma... 32+25= 57 évesek.

Kaptam egy e-mail-t a Gyuszitól. Kicsit... nem is tudom. Vannak dolgok amiken nem lehet visszamenni. Nem lehet "nem tudni" őket, a tapasztalatot "letapasztalni" vagy "eltapasztalni", és sajnos vannak dolgok amiket nem felejtek el. Hát igen, tavaly a dolgok nagyon elsikerültek és egy év alatt nem volt lehetőségünk kiegyenesíteni. Arra gondolok most, hogy valahogy lehetne, ha NEM a Gyuszi jönne-menne a "felek" közt. Mi lenne ha a felek maguktól keresnék meg egymás barátságát? Végül is, és ezt nem azért mondom, hogy bátsak senkit, de enneke kezd egy bizonyos "mesterkélt" íze lennie. Az egyik félnek ő ezt meg azt mondja, és az a fél arra gondol, hogy vajon komolyan ezt mondta a másik fél, vagy Gyuszi mesterkél annak érdekében, hogy a felek kijöjjenek valahogy egymással? Sajnos EZ a fél kicsit tart az információtól amit kap. És tart a másik féltől. Idáig a másik fél folyamatossan vonszolt a saját területére, ahol csupa kellemetlen meglepetés várt.

Van plusz valami ami egy ideje megy és ami problémát okoz az egyik félnek. Gyuszi és én nagyon, nagyon jó, közeli barátok vagyunk. Talán nem tudunk mindent egymásról, de szeretjük egymást és elfogadjuk egymást olyannak amilyenek vagyunk. Ez van. Részemről mindig egy elég "fizikai" gyerek voltam: szeretem csókolni, ölelgetni barátaimat, beléjük kapaszkodni, rájuk támaszkodni, simogatni... néha-néha harapdálni is szoktam őket... vállon, állkapcson, fülükön... szeretek közeli lenni velük és szeretem ha barátaim közeliek velem. Nem minden barát, persze, de ezt az ember valahogy érti, érzi, hogy kivel esik jól és kivel nem. Volt már olyan barátom és barátnőm akinek a szája széléről nyalva tisztítottam le a fogkrémet vagy a csokit. Az ember egyszerűen nem gondol sokat rá, egyszerűen odahajol, lenyalja és kész. Macskaszerű! Gyuszival azért nem jutunk el odáig, sőt, sokáig nem tudtam meddig lehet eljutni, mert valahogy úgy működött az egész, hogy ő csókolhatott--- boccs, PUSZILHATOTT de én nem igazán, vagy fenekemre üthetett de én nem igazán. Igen, arra gondolsz amire én akkor: "Dude, what's the deal?" De aztán az ember megszokja: jó, ez egy "aktív barát" aki nem szeret "passzív barát" lenni. Semmi gond, én hajlékony vagyok az ilyenekben. Nem tudom lassan viszi-e, vagy kezdi megszokni a pajtás-barátnőket, vagy nem tudom. Ami legyen, az a helyzet, hogy már lassan NBA kapcsolatot tartunk. Valamennyi testi kapcsolat engedett ami az átlag embereknél nem szokott... épp úgy mint a sportban.

Tudjuk, hogy 2007 decemberében Gyuszi szájon puszilt amikor elbúcsuzott tőlem... és ott volt a Kata. Nem lett volna szabad... őszintén. Kata nagyon is rosszul értheti a dolgot, és mind az ami utána jött nagyon is erősítheti ezt a gondolatot. Igen, igen. Persze ezeket a ráncokat nem nekem kell kiegyenesíteni, mert, a.) nem az én kapcsolatom, és b.) nem az én kapcsolatom. De hogy én végül is, hogy jövök ide? Úgy, hogy én is a Gyuszi életébe tartozom (^_^ yaaaaaay!) és nem akarja, hogy a dolgok rosszul menjenek a Katival. ô_ô. Nem tudom mit csinálhatnék Én ezzel kapcsolatban. Nem akarom kitenni magam kellemetlen helyzeteknek, az biztos, és sok mindent nem tudok kiküszöbölni. Az vagyok aki vagyok és úgy viselkedek ahogy akarok. Azért vagyok egyedül, hogy ne keljen semmilyen kapcsolat alá kötnöm magam. Akkor miért kell magamat valamilyen kimondatlan, számomra tisztázatlan szabály rendszer alá vetnem magam egy kapcsolatban ami nem is az enyém? Nem veszekszem, és nem akarok veszekedni, de megállom a helyemet. Nem vagyok én a "második feleség", mert nem is vagyok "feleség", tehát nem kell magamat tartanom az "első feleség" szabályaihoz.

Jaj, ez komplex. Miért nem lehet odáig visszapedálozni amig mindenkinek világos, hogy mi barátok vagyunk, és kész, és senki nem gyanakszik olyan dolgokra amik nem is léteznek?



A Gyuszi szülei is írtak. A Marcsi és a János. ^__________^ Lesz mézes pálinka!!! Majd megyünk sok szép helyre is! Alig várom, hogy otthon lehesek! Mekapták a levelet meg a képeslapokat és nagyon tetszett nekik! ^_^ Úgy örülök! Várnak már ott, és olyan nagyon kedvesek! Nagyon, nagyon szeretem őket!

Azt gondolom, hogy kellene írnom a férjemnek és a férjem anyjának is...

hn...