Egy Jó Hétvégén

Pénteken letudtunk az első látogatást. Nem mentünk se Chira se Venado szigetre, hanem "földön" maradtunk Punta Morales-nél, ahol az egyetemnek van egy Tengeri-Biológiai állomása. Ott Martín bemutatott Milenát és engem Oscar Pachecóval, egy ottani "tudóssal" aki három helyi településsel dolgozik, és aki igen sokat tud az ottani halászokról, és a körülményeiről. Sok mindent tudtunk meg, amit nem is képzeltünk el, és sok mindent is mondott, amiről észrevettem, hogy nem lehet teljesen bízni abban amit ez az ember mond. Valahogy olyan "beporosodott" az agya, hogy sok mindent nem képes elképzelni. Hát mit mondjak? Így van.

Martín elküldte neki a szakdolgozatunk tervét, majd ott megkért Milenát és engem, hogy adjuk elő. Én teljesen összeakadtam. Jó, hogy úgy akadtam össze, hogy nem tudtam egy szót kimondani az elején, és nem úgy, hogy butaságot mondtam, de őszintén, nem erre készültem. Persze, nem mintha ez indok lenne, az embernek mindig mindenre készen kell állnia, és most szépen fel fogok mindenből készülni, hogy ez ne forduljon elő többé. Nekem kérdéseim lettek volna, de ahogy belekezdtem volna velük, valahogy Martín elterelte a figyelmet. Hn, az furcsa volt. Valahol pénzkérés is volt a dologban, mivel Martín kérni akart Pachecótól pénzt a tervre. Megtudtam Martíntól, hogy nem nagyon fog pénzt adni neki. >_>

Pacheco megfigyeléseket írt fel a szakdolgozat tervére, amit nem találtam helyénvalónak, de alapvetően arról volt szó, hogy voltak dolgok amiket nem értett. Kiderült, hogy Martín kevesebbet készült mint én. Lehet, hogy azt várták el tőlem, hogy valamilyen sablon beszédet magoljak be, mint ő, és azt adjam elő? Ez könnyen megeshet. Azért minden esetre volt produktív oldala is a látogatásnak, mivel kaptunk valamennyi adatot, és egy felajánlást, hogy Mile meg én odamehetünk amikor csak akarjuk, adnak nekünk helyet hol maradni és segítenek a szállítással a különböző helyekre. Ott láttunk helyi asszonyokat akik épp az osztriga tisztítással és ültetéssel foglalkoztak. Nem, nem már magyarázom is. Az osztriga egy állat, de a termelését, úgy nevezik, hogy "ültetés", és a kisbaba osztrigákat pedig osztriga magoknak. Én is nagyon megkeveredtem, mert csak nem tudtam elképzelni, hogy lehet egy állatot elültetni. Nagyon csodálkoztam amikor megtudtam, hogy szinte nagyon kevés osztriga hall meg e termelés folyamán, mivel épp hoztak egy csomagot 22 ezer maggal. Most majd mind ezeket kell kisztogatniuk és külön-külön választani allap alapján, hogy milyen gyorsan nőnek? Ez igenis hosszadalmas munka lehet!

No.1.: A helyi asszonyok tisztítják és nagyság szerint osztanak el egy csomag osztrigát.

No.2.: Osztrigák

(Most nem tudom rendesre visszaállítani...) Na! Végre (az html kóddal kellett babrálnom).

Szombaton láttam egy kis Rugbyt a TV5 csatornán, ami egyébként jó volt. Az argentínok és a franciák alaposan összeverték egymást. Franciaország 12, Argentína 6. Természetesen a franciákra drukkoltam! ^_^ Később pedig elmentem San Pedróba, ahol találkoztam a Caroll-lal, akivel előbb a Bagelmen's-ben kávéztunk, majd onnan elmentünk a Rokollas-ba. Hogy mennyire lerobbant az a hely! Az új hely kicsi és fele se olyan szép, mint a másik volt, nagy ablakokkal, isteni kilátással. Az ital jó volt, mint mindig, de sok mindent nem tudtak csinálni, mivel még mindig nem tudtak teljesen átköltözni. Az asztalok pedig túl zsúfoltan állnak a picike kis helységen. Ki tudja sikerül-e nekik megint tálpra állni a kényszer költözés után. (A cégünk kivette a vásárló központ felső emeletét, ahol ez a borozó volt. Ezért kellett nekik onnan elmenniük, és ezért vesztették el az ablakokat, meg a bő helyet.)

Megkaptam végre a születénapi fikkemet... ami olyan rettenetesen ROSSZ volt! Jaj, életemben sose olvastam valami ilyen rámeset! Na, talán igen... de nem vártam ezt a pocsék minőséget tőle... Főleg nem miután ennyit késet vele!

A hét nyugisan kezdődik. Pénteken betörtek az irodába, de szerencsére nem az én irodámba, hanem a Cynthiaéba (az asztalon hagyta a számítógépét!). Ezekután mind a főnök, mind a főnök főnöke egy kicsit komolyabban vették az e-mail-jeimet, habát továbbra is nem a megfelelő módon. Nem tudom miért nem lehet az embereket összehozni és megmondani nekik mit kell csinálni, hogy a dolgok biztonságba legyenek, ahelyet, hogy sok tervet és drága költséget találjanak ki. A biztonság maguknál az embereknél kezdődik.

Marco nyugis velem, ami azt jelenti, hogy vagy nem tudta még meg, hogy bejelentettem, vagy azt jelenti, hogy valami gonosszságot tervezik, aminek mihamarabb elejét kell vennem a lehető legjobb fegyveremmel: munkaképességemmel. Abszolút sietnem kell a szakdolgozattal, ez tuti. Ma közben beszélnem kellett LD-vel, akit nem tűrök, a biztonság esetében, és közben szótlanul szépen elsimítottam a dolgokat, hogy azért én legyek továbbra is a "jó" és a "felnőt".

Na, most megyek valamennyit dolgozni.