2008. december 15., hétfő

A Bőrönd továbbra is Hülyéskedik

Annyi probléma volt már ezzel a bőrönddel, hogy nem igaz. Hol túl nehéz lesz, hol ezt vagy azt felejtem ki, most pedig elkallódott. Se híre, se hamva. Közben persze, én továbbra is költögetem a pénzemet, veszek új ruhát a régi helyet és arra gondolok, hogy csak kézipoggyásszal lehet utazni. Ide jutottunk.

Na, legalább már otthon vagyok. Illetve nem "otthon", mert most a Leroyban ülök és a az ő internetjüket használom. Mindenki bekapcsolódott és mindenkivel beszélgettem, pedig csak egy e-mail-t kellett volna küldenem a főn9k9mnek, hogy már legyen olyan kedves és lépjen kapcsolatba Arrieta Adrianával, és mondja meg neki, hogy Villalta Marióval kell beszélniük, hogy az SLA tervet betegyék a stratégikus tervbe, hogy projektként lehessen kezelni.

Már beszéltem a Gyuszival és a Jánossal, hogy elrendezzük a Mezőkövesdre való utazást. Férjemet is felkellene hívni, de nem emlékszem megvan-e a telefonszáma valahol.

Tudod, nagyon jól érzem magam. Nem érdekel a csomag, előkerül-e vagy sem. Egyszerűen boldog vagyok. Persze, azért remélem nem lesz baj a vonatokkal amikor Bécsre és Szófiába megyek. Attól nagyon, nagyon mérges lennék. De erről majd szóloki, hogy hogy s mint.

Már vettem mindenféle pipere cucott magamnak, hogy meglegyek. Testkrém, sampon, balzsam, túsfürdő, dezodor, fogkrém... bugyi, tampon. Mind ezek a nagy bőröndbe maradtak, a Rosa rózsaszín smink táskájában. Jó, hogy a legeslegfontosabb cuccok nálam voltak! Három blúzt is vettem a Jeans Club-ban. Elég cukik! De persze, nem Benetton. Most igen sajnálom, hogy nem vettem ruhát Párizsban. Innen egy rég tudott fontos tanulság: "Ha tetszik, vedd meg. Könnyebb a hitelkártyát kifizetni, mint aztán azon sopánkodni, hogy valamit nem vettél meg".

Nincsenek megjegyzések: