Nagyon késő van már. Azt hiszem le is késtem azt a filmet amit kinéztem. Érdekes mennyi ember érzi rosszul magát azért, hogy nem tudtam menni Szófiába, hogy mindent le kellett mondani az utolsó pillanatban. De hát Szófia nem egy vásár ami csak most van nyitva, és ők nem is tehetnek arról, hogy a vasutasok hülyéskednek. Vissza tudtam kapni a pénzemet a jegyért, még ha nem is a teljes összeget, és már el is költöttem naplókra és naptárakra... és egy domborra. ^_^ Igen, van egy domborom!
Elmentem volna, ha Gyuszi nem hívott volna, és nem szól, hogy elsejétől sztrájkolni fognak a vasutasok. A tudakozónál a kislány nem tudott semmit mondani, se igent se nemet, és nem tudta biztosítani nekem, hogy haza tudnak szállítani ha netán komolyan betör a sztrájk. Mert egyébként lehet, hogy csak hülyéskednek, de nekem semmi kedvem hirtelen észrevenni Szófiában, hogy nincs visszafelé út, nincs hely a buszokon és repülőkön és akkor próbálni valamit kitalálni. Nem kell elkeseríteni bolgár élményeimet, ugye? Megyek amikor biztosra tudom, hogy mehetek, hogy semmi gond az utazással.
Ma viszont itthon maradtam, kipakoltam, pihenek, és egy jó barátnak köszönhetem, hogy biztonságba tudhatom magam, és hogy megyek majd Győrre holnap, Gödöllőbe holnapután és majd Szilveszterezek a Gittáékkal.
Öregfejjel megtanulom lassan, hogy Isten jobban tudja mint mi mi a jó nekünk, és úgy mozgatja a dolgokat. Minek izéljek most? Ő tudja mi jön és mi jöhetne. Csak csinálja tovább munkáját, úgyis tudom, hogy Vele én csak nyerek. Lám, küldött ma nekem egy igazi Angyalt, az Én angyalomat, hogy megmentsen... és ráadásul túrós palit is kaptam! ^_^
Persze, ne is beszéljünk a GYÖNYÖRŰ naplókat, azok közül az a bizonyos Ápiszban talált keskeny, kék foltos fedelű világszép napló amit nem találtam volna és nem vettem volna meg, ha ez az utazás mégis ment volna. Nem beszéltem volna azzal a csini fiúval a vásáron... nem lenne domborom. Van akinek nehéz elképzelni mi a jó egy naplóban, vany miért kell még egy amikor otthon már vagy négy lapul használatlanul a fiókban, és kaptam egy másikat a Jetty-től. Hát még hogy vegyek PLUSZ hármat!? Ok, az egyiket a Katty ajándékénak szánom. Ő bloggot ír, de nem tud mindig hozzáérni, ráadásul január 20.-án indul Mexikóba, tehát gondoltam, adok neki valamit amibe beleírhatja gondolatait, ha nem tud a blog közelébe lenni, vagy ha olyasvalamit akar leírni, amit nem akar mindenki orrára kötni.
Vettem egy sima lapú, kemény fedelű egyszerű füzetet is, hogy majd abba jegyzeteljek a munkába a gyűléseken. Őszintén jobb szeretek sima lapokon írni, mint vonalazot lapokon. Nem szeretem amikor előre be van "osztva" az író helyem. Nekem, ihletemnek a sima lapok függetlensége, szabadsága kell.
Na, mennem kell lasan aludni.
Szeretem kedves, drága, angolból-le-nem-felsőfokuzó őrangyalomat! ^_^ Szeretlek, Gyuszi!!!
Elmentem volna, ha Gyuszi nem hívott volna, és nem szól, hogy elsejétől sztrájkolni fognak a vasutasok. A tudakozónál a kislány nem tudott semmit mondani, se igent se nemet, és nem tudta biztosítani nekem, hogy haza tudnak szállítani ha netán komolyan betör a sztrájk. Mert egyébként lehet, hogy csak hülyéskednek, de nekem semmi kedvem hirtelen észrevenni Szófiában, hogy nincs visszafelé út, nincs hely a buszokon és repülőkön és akkor próbálni valamit kitalálni. Nem kell elkeseríteni bolgár élményeimet, ugye? Megyek amikor biztosra tudom, hogy mehetek, hogy semmi gond az utazással.
Ma viszont itthon maradtam, kipakoltam, pihenek, és egy jó barátnak köszönhetem, hogy biztonságba tudhatom magam, és hogy megyek majd Győrre holnap, Gödöllőbe holnapután és majd Szilveszterezek a Gittáékkal.
Öregfejjel megtanulom lassan, hogy Isten jobban tudja mint mi mi a jó nekünk, és úgy mozgatja a dolgokat. Minek izéljek most? Ő tudja mi jön és mi jöhetne. Csak csinálja tovább munkáját, úgyis tudom, hogy Vele én csak nyerek. Lám, küldött ma nekem egy igazi Angyalt, az Én angyalomat, hogy megmentsen... és ráadásul túrós palit is kaptam! ^_^
Persze, ne is beszéljünk a GYÖNYÖRŰ naplókat, azok közül az a bizonyos Ápiszban talált keskeny, kék foltos fedelű világszép napló amit nem találtam volna és nem vettem volna meg, ha ez az utazás mégis ment volna. Nem beszéltem volna azzal a csini fiúval a vásáron... nem lenne domborom. Van akinek nehéz elképzelni mi a jó egy naplóban, vany miért kell még egy amikor otthon már vagy négy lapul használatlanul a fiókban, és kaptam egy másikat a Jetty-től. Hát még hogy vegyek PLUSZ hármat!? Ok, az egyiket a Katty ajándékénak szánom. Ő bloggot ír, de nem tud mindig hozzáérni, ráadásul január 20.-án indul Mexikóba, tehát gondoltam, adok neki valamit amibe beleírhatja gondolatait, ha nem tud a blog közelébe lenni, vagy ha olyasvalamit akar leírni, amit nem akar mindenki orrára kötni.
Vettem egy sima lapú, kemény fedelű egyszerű füzetet is, hogy majd abba jegyzeteljek a munkába a gyűléseken. Őszintén jobb szeretek sima lapokon írni, mint vonalazot lapokon. Nem szeretem amikor előre be van "osztva" az író helyem. Nekem, ihletemnek a sima lapok függetlensége, szabadsága kell.
Na, mennem kell lasan aludni.
Szeretem kedves, drága, angolból-le-nem-felsőfokuzó őrangyalomat! ^_^ Szeretlek, Gyuszi!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése