Nem akarok ma a sok körülöttem történő hülyeségről beszélni, tehát csak a szépre és érdekesre fogok koncentrálni. Szeretnék valami meleget olvasni, de nincs semmi amit olvashatnék... ja, nem, van több is! ^_^ Hú de jó, hogy sokkal gyorsabban vásárolok, mint ahogy olvasok! Imádom amikor ilyen tök jó meglepetéseket adok magamnak. azt hiszem talán el fogom kezdeni a Paul Reidinger regényt. Igen... mert azok közöt amiket a Rosa küldöt nehezzen fogok valami érdemeset találni.
Ma egy buta szemináriumra küldtek, ami $1000-ba kerül emberenként és amiért egy 2 éves szerződést kellett aláírnunk a céggel. Úgy döntöttem, hogy ez lesz az utolsó: nem megyek soha többé ilyen szemináriumokra, vagy semmilyen más "szerződéses" szemináriumra. 2010 december 3.-áig szerződésen vagyok, és ha előbb akarok elmenni a cégtől akkor ki kell majd fizetni az arányszerint járó részletet ami hátravan a fennmaradó aláírt szerződésekből. Mind minden más ilyen drága szerződéses szemináriumon, semmi hasznosat, igazán hasznosat a cégnek nem tanulunk. Azért fizettek ki $1000-t fejenként, hogy az emberek megtanuljanak tervekkel dolgozni. Ugyanakkor ezt csak egy kis csoportnak fizették hi, akik nem is hoznak igazén döntéseket. Egyet nem értek: van aki lassan 20 éve dolgozik különböző terveken a cégben, miért csak most tanunak erről? És egyébbként, meg fogját tanulni mi is az?
Na, az a helyzet, hogy ebédre (amitől egyébként rögtön hasmenésem lett, olyan rémes a kaja) mindenkinek uncsi guanábana üdítőt hoztak, én szerettem volna egy kólát, de nem volt. Egy pincért viszont megsájnált és hozott nekem egy pohárral, mert mondta, hogy neki van egy barátnője, aki kóla-függő, és gondolta, hogy talán én is az vagyok. Nagyon hálás voltam! ^_^
Kicsit tudtam csak olvasni a halászokról ma. Kicsit szégyellem magam, mert a Mile két óra alatt befejezte az egészet, és én itt küzködöm vele már három napja. >_> Na, igyekszem ma előre vinni és holnap befejezni!
Ma írok először blog bejegyzést Nagin. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, mivel kissebb, és kevesebbet kell kinyújtani az ujjaimat. A képernyő is kissebb mint az Omié és sok mindent nem látni. A hírek nem olyan láthatók, sé fogalmam sincs, hogyan tudnám jobban hozzáállítani. Mennyire kellene az ablakot elosztani, hogy többet olvashassak? Tudod, az szokott a baj lenni a számítógépes olvasmáníokkal: nem az a baj, hogy az ember szemét fárasztja a képernyő fénye, hanem az, hogy nem lehet egyszerre többet is olvasni. Egy lapon sokkat böbb szokott lenni, mint amit at ember a képernyőn lát. Azért szoktam én kicsire venni a betűt, és két oldalra állítani a PDF iratokat: mert meg akarom tartani a lapok formátumát, mert többet akarok látni egyszerre. Azért sem értem azokat akik 130%-ra veszik a dokumentokat és mozgatják az ablakot, hogy egy mondatott el tudjanak olvasni.
Yuly megismerte Nagit tegnap. Nem tetszet neki, mert szerinte túl kicsi. Ő inkébb egy Omi méretűt szeretne. Tudomásom szerint Ati megakarja venni neki. Felajánlott neki egy kocsit és egy laptopot. De akkor miért nem gyűjt pénzt a Magyarországi utazásra? Miért várja el, hogy Anyu szedje össze a pénzt a Yuly, a Dani és az ő jegyére? Részbe ezért nem tud az Anyu utazni.
Hideg van megint. Ma érkezik be még egy hideg front. Na, még csak az kell, hogy itt is essen a hó! Kiválasztottam a holnapi holmimat: barna kord nadrág amit lassan ki kellene cserélni, mert olyan kopott (de nekem tetszik! És fincsi!), barna hosszú ujjú póló és a tetejére a bézs pulcsimat, ami nem is olyan nagyon meleg, de fincsi. Borosztyán fülbevaló és nyaklánc és a Tommy bordó kabát amit a rablás után nem vettem megint fel.
Most jutt eszembe, MEGINT, hogy még nem írtam meg a Sandra levelét. (Vagy igen?) Nem, még nem írtam meg, mert word-on szeretném megírni neki. Több hete mát, hogy halogatom, hogy úgy erzem nincs elég időm, hogy nyugodtan leüljek és írjak neki. Azon gondolkodtam, hogy holnap elviszem MóNagit a szemináriumra, de minek? Nem mintha lenne időm levet írnom, vagy a munkával foglalkozni (úgy is az Kolyán van), és inkább az olvasmánnyal foglalkozom. És egyébbként semmi értelme kitenni a Nagit...
Sok a munka... még mindig.
Ma réfermedtem a főnökre. Viccből elkezdett úgy tenni, mintha ostorral verne amikor épp olvastam a szünetben. Viccesnek tartotta és főleg egy másik kollegája miatt tette aki ott volt.
- Maga szerint ez vicces? -kérdeztem komolyan.
- Mi?
Milyen hülye! Megint megkérdeztem.
- Maga szerint ez egy jó vicc?
Látta és hallotta, hoyg mérges vagyok, amikre volt KÉPE megharagudni.
- Nem. - válaszolta.
Kedvem lett volna megkérdezni, hogy akkor miért csinál ilyeneket, miért hülyéskedik és bosszantja a többieket, de helyében keményen a szemébe néztem.
- Akkor jó.
És tovább olvastam.
Na, kimondtam. Ez volt ami ma felzavart. Most nyugodtabb vagyok, hogy kimondtam és kitudtam a rendszeremből. Fúúúúúúúj! Most jmegyek olvasni és aludni. Holnap megint menni kell a hasmenéses szemináriumra.
Ma egy buta szemináriumra küldtek, ami $1000-ba kerül emberenként és amiért egy 2 éves szerződést kellett aláírnunk a céggel. Úgy döntöttem, hogy ez lesz az utolsó: nem megyek soha többé ilyen szemináriumokra, vagy semmilyen más "szerződéses" szemináriumra. 2010 december 3.-áig szerződésen vagyok, és ha előbb akarok elmenni a cégtől akkor ki kell majd fizetni az arányszerint járó részletet ami hátravan a fennmaradó aláírt szerződésekből. Mind minden más ilyen drága szerződéses szemináriumon, semmi hasznosat, igazán hasznosat a cégnek nem tanulunk. Azért fizettek ki $1000-t fejenként, hogy az emberek megtanuljanak tervekkel dolgozni. Ugyanakkor ezt csak egy kis csoportnak fizették hi, akik nem is hoznak igazén döntéseket. Egyet nem értek: van aki lassan 20 éve dolgozik különböző terveken a cégben, miért csak most tanunak erről? És egyébbként, meg fogját tanulni mi is az?
Na, az a helyzet, hogy ebédre (amitől egyébként rögtön hasmenésem lett, olyan rémes a kaja) mindenkinek uncsi guanábana üdítőt hoztak, én szerettem volna egy kólát, de nem volt. Egy pincért viszont megsájnált és hozott nekem egy pohárral, mert mondta, hogy neki van egy barátnője, aki kóla-függő, és gondolta, hogy talán én is az vagyok. Nagyon hálás voltam! ^_^
Kicsit tudtam csak olvasni a halászokról ma. Kicsit szégyellem magam, mert a Mile két óra alatt befejezte az egészet, és én itt küzködöm vele már három napja. >_> Na, igyekszem ma előre vinni és holnap befejezni!
Ma írok először blog bejegyzést Nagin. Még meg kell szoknom a billentyűzetet, mivel kissebb, és kevesebbet kell kinyújtani az ujjaimat. A képernyő is kissebb mint az Omié és sok mindent nem látni. A hírek nem olyan láthatók, sé fogalmam sincs, hogyan tudnám jobban hozzáállítani. Mennyire kellene az ablakot elosztani, hogy többet olvashassak? Tudod, az szokott a baj lenni a számítógépes olvasmáníokkal: nem az a baj, hogy az ember szemét fárasztja a képernyő fénye, hanem az, hogy nem lehet egyszerre többet is olvasni. Egy lapon sokkat böbb szokott lenni, mint amit at ember a képernyőn lát. Azért szoktam én kicsire venni a betűt, és két oldalra állítani a PDF iratokat: mert meg akarom tartani a lapok formátumát, mert többet akarok látni egyszerre. Azért sem értem azokat akik 130%-ra veszik a dokumentokat és mozgatják az ablakot, hogy egy mondatott el tudjanak olvasni.
Yuly megismerte Nagit tegnap. Nem tetszet neki, mert szerinte túl kicsi. Ő inkébb egy Omi méretűt szeretne. Tudomásom szerint Ati megakarja venni neki. Felajánlott neki egy kocsit és egy laptopot. De akkor miért nem gyűjt pénzt a Magyarországi utazásra? Miért várja el, hogy Anyu szedje össze a pénzt a Yuly, a Dani és az ő jegyére? Részbe ezért nem tud az Anyu utazni.
Hideg van megint. Ma érkezik be még egy hideg front. Na, még csak az kell, hogy itt is essen a hó! Kiválasztottam a holnapi holmimat: barna kord nadrág amit lassan ki kellene cserélni, mert olyan kopott (de nekem tetszik! És fincsi!), barna hosszú ujjú póló és a tetejére a bézs pulcsimat, ami nem is olyan nagyon meleg, de fincsi. Borosztyán fülbevaló és nyaklánc és a Tommy bordó kabát amit a rablás után nem vettem megint fel.
Most jutt eszembe, MEGINT, hogy még nem írtam meg a Sandra levelét. (Vagy igen?) Nem, még nem írtam meg, mert word-on szeretném megírni neki. Több hete mát, hogy halogatom, hogy úgy erzem nincs elég időm, hogy nyugodtan leüljek és írjak neki. Azon gondolkodtam, hogy holnap elviszem MóNagit a szemináriumra, de minek? Nem mintha lenne időm levet írnom, vagy a munkával foglalkozni (úgy is az Kolyán van), és inkább az olvasmánnyal foglalkozom. És egyébbként semmi értelme kitenni a Nagit...
Sok a munka... még mindig.
Ma réfermedtem a főnökre. Viccből elkezdett úgy tenni, mintha ostorral verne amikor épp olvastam a szünetben. Viccesnek tartotta és főleg egy másik kollegája miatt tette aki ott volt.
- Maga szerint ez vicces? -kérdeztem komolyan.
- Mi?
Milyen hülye! Megint megkérdeztem.
- Maga szerint ez egy jó vicc?
Látta és hallotta, hoyg mérges vagyok, amikre volt KÉPE megharagudni.
- Nem. - válaszolta.
Kedvem lett volna megkérdezni, hogy akkor miért csinál ilyeneket, miért hülyéskedik és bosszantja a többieket, de helyében keményen a szemébe néztem.
- Akkor jó.
És tovább olvastam.
Na, kimondtam. Ez volt ami ma felzavart. Most nyugodtabb vagyok, hogy kimondtam és kitudtam a rendszeremből. Fúúúúúúúj! Most jmegyek olvasni és aludni. Holnap megint menni kell a hasmenéses szemináriumra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése