Múzeumok a Kártyák Ellen, avagy Bécs Csúnya Része

Tehát elmentem a múzeumba ahol addig járkáltam a művek között míg meg nem éheztem. Ez magában jó, kivéve, hogy ezek az osztrák múzeumosok nem fogadják el a kártyákat, ami engem nagyon nem tetszik. Nagyon nem tetszik. A múzeum boltjában elfogadnak mindent, kivéve a földszinti boltban, ahol láttam cukorkákat antik gyógyszerész üvegekben, amiket nagyon megkívántam, de nem tudtam venni, mert csak Maestro kártyával lehetett, vagy készpénzzel. Utolsó euróimat arra költöttem, hogy kifizettem a jegyet a múzeumban.

Tehát olyan két óra tájt megyek valamit ebédelni az elemeten, igen szép hely, de mivel olyan piszkáló hely, előbb megnéztem elfogadják a hitelkártyákat. Láttam a kis gépet és nem volt rajta semmilyen matrica, miszerint, tudomásom szerint, minden kártyát le lehet rajta húzni. Nem volt kaja, még egy sajt szendvics sem, amiért majd csak egy kólát éy egy csoki tortát kértem. Na, írogattam a Wordbe, hogy majd a másik blogba tegyem fel, és amikor már menni akarok, kérem a számlát és az arany VISA kártyámmal várom a csajt.

- Nem fogadunk el hitelkártyát, csk készpénzt - mondta undokul a csaj.
- Jó, - mondom - hol lenne a közelbe egy automata?
- Nem.

Mi?

- Csak forintok vannak nálam.
- Nem.
- Jó. Bank automata? Valahol? - mondom lassan a nőnek angolul, hátha felfogja. Nem tudok neki csaj úgy eurókat rajzolni. Főleg mert csak 6€ volt a számla.

A nő csak húzta az orrát és én csak néztem rá, hogy most mit csinál.

- Jó, - mondja - de legközelebb kérdezze meg előbb.

Na, gondoltam, most elmegy a boltos csajhoz akinek van lehúzósa és lehúzza a kártyát. Nem. Meglepetésemre, kiadja a számlát majd azon a lehúzós gépen lehúzza a kártyámat és semmi gond nélkül kifizetteni a számlát. Hát ez nem igaz!, mondom magamban. A lusta dög! Nem akarta mentenni a munkát, hogy lehúzza a kunschaft kártyáját! Majd megállt az eszem! Aztán jön a csaj, hogy írjam alá a számlát, és megint el mondjam, hogy legközelebb meg kell kérdezni előtte! Ilyen hülyét!

Zsuzsanéni és a Gyuszi többször mondták már, hogy jobb lenne ha Bécsben keresnék munkát és nem Budapesten, de őszintén, egy olyan helyen ahol nincs gazdasági evolúció, ahol csak a Stephansdom és a Herrengassenál lehet rendessen vásárolni, ott nekem nincs keresnivalóm. Otthom a dm-ben minden kártyával lehet vásárolni minden félét. A csajt nem is érdekli ha japánul van a kártya, csak legyen jó. Itt csak készpénz vagy Maestro. Ugyanez van a magyar Libri és az itteni Libro boltok közt. Otthon a 4-es taxit már kártyával is ki lehet fizetni, itt lehet, hogy még Schillinget kér! Íme egy példa arról, hogy milyen süketek szoktak lenni azok a magyarok akik szerint külföldön minden jobb. Nem, nem jobb, és Magyarországon sem a legrosszabb minden. Az embernek csak tudni kell értékelni azt ami van, és ha el akar menni máshova, akor legyen meg benne az a becsület, hogy megmondja, hogy azért akar elmenni, mert az a másik hely jobban tetszik mert... nem tudom, szereti a kilátást, a csajokat, a kaját, a nyelvet, a kiejtést, a művészetet, de ne jöjjön elő olyan hülye dolgokkal, hogy "mert ott jobb az élet". Magyarország nem Zimbabwe! Lehet, hogy nem lehet úgy élni, mint Marci Hevesen, de meg lehet élni. Szépen, szerényen, boldogan. Mit akarunk, tehát, mi emberek?

Bécs nem jobb, Budapest nem rosszabb.

Egyébbként a Kellemetlen Hülye Múzeumos (KHM... hahahahaha!) volt az utolsó kellemetlen találkozásom Bécsben. Mindenki más olyan aranyos és kedves volt mint mindig... és vettem magamnak két pólót. Sajnos nincs Apotheke-s cukrom. talán holnap el tudom még ugrani érte!