Elkezdem a mai bejegyzésemet, és nem igazán tetszik a kezdő betű: Times Roman. Miért, miért, miért? Mert valamit megnyomtam, hogy többet lehesen bolondoskodni a blogban, de úgy tűnik, hogy ezzel most külön kell hívnom a Georgia betűtípust, ami a kedvencem és amit idáig mindig használtam. Még ki kell próbálnom, nem mondom, de hát nagyon az agyamra megy ez a betűcsere. Remélem megéri.
Közben ma történt meg az első utazásunk, és egyből ma vettem meg a végzetes 22. Swatch órámat, ami nem is az a fekete-és-arany Swatch óra volt, Skin Swatch árral (ami egyébként emlékeim szerint nem is volt Skin Swatch) és ezzel végre rendben van a világ. Egy fém Swatch amit egyébként nem tudok még feltenni, mert rövidre kell venni, de a Ferihegyen ezt nem tudjék megcsinálni. O_O Igen, Charles De Gaulle-ban a Swatch órát helyben az ember csuklójára méretezik, de a Ferihegyen nem. Időben kint voltunk, minden rendben volt a jeggyel, vettem magamnak (a Swatch órán kívül) egy MarieClaire magazint (imádom ezt a lapot!), amiben volt egy picike his határidőnapló, mint amit 1998 óta nem használtam, meg egy Jókai Mór regényt: Eget Vívó Asszonyszív. Gondoltam, csak hozzájárulok, hogy bővüljön a könyvtáram, mint mindig, plusz egy Jókai Mór könyv mindig egy fantasztikus vétel. Ez már csak kétségtelen.
Tegnap, ahogy félig-meddig "rendezgettem" a könyveimet, illetve kipakoltam az egyik bőröndből amit a Kari hozott, nem bírtam bámulni, hogy milyen sok jó könyvem van. Hát, mondjuk, természetes, mivel én vettem, tehát tetszenek is, de ahogy kezembe vettem olyan jó volt tudni, hogy ez is megvan, és az is, és amaz is. Imádom a könyveimet, mit mondhatok? Nincs hozzájuk foghatóbb. ^_^
Na most, akik ismernek biztos furcsának találják, hogy én egy határidőnaplót vettem, még "nem közvetlenül" is, ugyan is nekem van PDA's 2002 óta és előtte filofaxom volt. Persze gondolhatná a kedves olvasó, hogy én az újságot vettem meg, és maga a határidőnapló nem érdekel, és tulajdonképpen így is van, kivéve, hogy a PDA-m kezdi beadni a "nagyon unalmasat" és egyre kevésbbé megbízható. Szívesen kicserélném, csak épp az a baj, hogy már nem igen gyártanak PDA-t, amiért lehet, hogy kénytelen leszek valami iPhone-t vagy Smartphone-t vagy ilyet venni. Igazán nem szeretnék mindent egy telefonba nyomorítani, de hát lassan látom, hogy nincs is más maradásom, erre is kell majd pénzt szánnom. De miközben átlépem a legújabbi technológiai határt, addig is, régimódian kézzelfogható határidőnaplót fogok magammal cipelgetni, amiben, legalább röviden megírom, hogy mit kell csinálnom, kivel van gyűlés, hova kell menni, kivel kell találkozni és ilyenek.
PDA, persze sokkal jobb, mert magától emlékezett nap mint nap, hogy kinek mikor a szülije, mikor kell kifizetni a hitelkártyát és ilyenek, de a kézzel írott határidőnaplónak is meg vannak a sajátságai, mint, hogy tudsz bele rajzolni, post-it-okat tenni, különböző betűkkel, színekkel írni (rovásírással jegyzetelni dolgokat, például). Na, majd lesz valami és majd erről is beszámolok.
Az út Szófiába érdekes volt, egyébként. Először Prágába repültünk egy olyan pici géppel, hogí majdnem olyan volt mint "A Turmixgép", de azért nagyobb, viszont olyan kicsi, hogy a kézipoggyászainkat nem lehetett a kabinba felvinni. Én csak néztem a kis gépet elszörnyedve. Hát nem hiába egy Fokker... A gépen azért kaptunk egy tenyérnyi "bagett" csirke felvágott szendvicset. Nem volt olyan rossz.
Prágában volt 1 óra 15 percünk mialatt elmentünk vécére, felfedeztük a felszállási kaput (A1) és elmentünk kávézni és egy picit Internetezni, illetve, én interneteztem, Kari olvasta a HVG-t.
Innen felültünk egy rendes kis repülöre, mint amik Párizs és Budapest közt járnak... mínusz a tévé képernyők és innen mentünk Szófiába. Út közben szerettem volna olvasni az egyik Habsburgos könyvemet, vagy megnézni egypár Odaát részt, de helyette lekötött a MarieClaire. Tényleg jó! Kaptunk egy tenyérnyi "bagett" szendvicset pulykasonkával. Hn. A Csehek csak tenyérnyi bagett szendvicseket adnak szárnyas felvágottal. Nem lehet valami változatos ország.
A reptér tele volt ciril betűkkel (természetesen) de ki tudtunk onnan kaszálódni. Mindenki elég kedves volt, megtaláltuk a bank automatát, ahol Kari PIN kódja nem működött (szerintem rosszul nyomta be, biztos fáradt szegénykém), kivettünk valamennyi lévát, útikönyvünk által ajánlott taxit fogadtunk és kimentünk a városba.
Első Benyomás: Istenem! Itt minden olyan lerobbant!!!! Kari megfigyelése (a kulcsszó kiejtése nélkül) teljesen helyénvaló: Ez itt a Balkán. Ja igen, én valahogy másképp képzeltem el az egészet. Azért valahol, egy nagyon "modern irodalom", teljesen "társadalmi tüntető", "társadalom igaz arcára irányuló" formában, egészen érdekes és varázslatos. Nem mondom, hogy olcsó hely, habár úgy tűnik, hogy az, de van benne egy valamilyen "nyers" kvalitás. Gyönyörű hegyek előtt terül elő a kopott, hámló lakótelep, a még használatban levő város-roncs amitől az ember csak azt tudja magától kérdezni, hogy hogyan jutott be ez az Európai Unióba? Vagy talán most már akárki is beléphet?
A szállodánk kívülről ronda, belül szép, még ha van egy pár kisebb szépség hibája is, mint egy hajszál a kádban, vagy az, hogy a nagy ágy két összetolt ágy, de ezenkívül teljesen ízléses. Ma nem megyünk sehova, kipihenjük magunkat, a koránkélést és egyebeket. Holnap kezdődik a túr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése