Megkaptam a Gyuszi Levelét!!!

Miért van az, hogy néha olyan nehezzen tudunk beszélgetni? Tudod, az az érzés, hogy nem tudsz "odaérni" és megmondani mind azt amit gondolunk? Én arra a következtetésre értem magammal kapcsolatban, hogy egyszerűen képtelen vagyok kimondani az igazat. Nem tudok hazudni, de nem tudom kimondani az igazazt, tehát mindig csak félig mondom ki. Bloggomnak, neked, épp ez a lényege: hogy kitudjam mondani őszintén mind azt amit gondolok. Bolond lennék? Az az igazság, hogy ha nem tudom Gyuszinak megmondani a teljes igazságot, akkor senkinek sem tudom megmondani. Azt hiszem igaza lehet: Gyuszi ismer engem a legjobban. ^_^ Ő végül is az én Gyuszim, mégha azt is mondja, hogy ő senkié. Nem tartozik hozzám, de az enyém mert összetartozunk: család és barátság. Mi lehet ennél erősebb? Ő az én Gyuszim. Még gondolkodom egypár dolgon amit a levélben mondott, amiket nem úgy látok ahogy ő, amiket máskép éreztem át... mit mondjak ezekre? Azt szeretném mondani neki: "Nem, én tudom mit láttam, mit éreztem, mit kellett nekem átélnem." Én tudom a sajét oldalamat, de Gyuszi biztos jobban tudja a Kati oldalát. Szavainak egy furcsa utóíze van amin nem tudom keresztül tenni magamat. Milyen utóíze? Olyan, mintha igyekezne valamit gyorsan kisimítani. De miből is gondolnám ezt? Vannak dolgok amik nem adnak össze. Miért lenne Kati azért féltékeny, hogy a Gyuszi mellém ült amikor a Gyuszi ült le elöbb és a Kati ültetett le engem a Gyuszi mellé?

Lehetnek a dolgok olyanok mint amilyenek voltak amikor először találkoztunk? Nem tudom, sok port rúgtunk össze, ráadásul a csendesbe, ami nem könnyen oldható meg. Sose mondtunk semmit egymásnak, tehát nincs min kezdeni el beszélni. A rosszérzéseket nem lehet könnyenlerázni. Szeretem a Gyuszit, de emiatt szeretnem kell a barátnőjét? Megpróbálom, de végül is jó ha mindenki a fejében tartja, hogy

1. Kati a Gyuszi barátnője, nem az enyém, nekem nem kell vele bajlódnom.
2. Ha valami valaha is lehetne a Gyuszi és köztem az már megtörtént volna. Ha nem történt idáig nem is fog. Plain and simple. Mi ebben olyan nehéz? Mit nem lehet ebben látni vagy érteni? P-Leeease!
3. Kati ott van vele az egész évben, és csak évi egyszer vagyok ott, KÉT HÉTRE!!! Nem lehet ennyi ideig lélegezni hagyni a gyereket?

Mit kezdjünk ezzel, kedvesem? Tudod, hogy szeretlek, ugye tudod? De nem ezért hagyom, hogy mások bántsanak. Nem kell, hogy a "másiknak" lássanak, nem kell egy olyan helyre menni, ahol durvák velem azért amit rólam gondolnak, legyen az igaz vagy sem. Nem kell nekem, hogy magyaráznom keljen baráságomat, hogy mindenki nyugodt legyen. Nekem sose kellett volna ilyen helyzetbe kerülni. Miért nem lehetet ezt előre mindenkivel megtísztázni?

- Nézzétek, jön egy kedves barim Costa Ricából. Itt marad két hétre és szeretnék vele egy kis időt tölteni.

... Igen, még egy kicsit hevernem kell ezen az ügyön.

Néha komplikációkkal jön az, hogy valakit szeretünk, ugye? És én komolyan, mélyen szeretem a Gyuszit. ^_^

Agresszív vagyok, ugye? ^_^ Tudom, de ahhoz, hogy az ember talpraeset legyek, tudni kell karmokkal kapaszkodni és megállni a helyedet.