Íme megint itt vagyunk. Mikor engedi, mikor nem az itteni I.T., hogy egyenesen beléphessünk a blogba, azt senki se tudja. Van amikor igen, van amikor nem. Hülyéskednek.
Ma egyedül ebédeltem. Az állt tervemben, hogy elmegyek az elmegyógyintézetbe, de otthon felejtettem a berendelési kártyámat. E nélkül nem nagyon adnak nekem beutalót, vagy miafrancot. Tehát. Mivel nem hoztam ebédet, elmentem a japánokhoz ebédelni. Tök jó volt, mert elvittem a naplómat (duh) és 45 percig szórakoztam gondolataimmal, teljesen szabadon, kötetlenül. Persze, holnap már hozom a kártyámat és elmegyek a diliházba a beutalómért. Ez azt jelenti, hogy MEGINT egyedül leszek 45 perc alatt messze a munkától. Tudod, ha olyan történne, hogy otthagynak, mert hogy olyan nagyon istentelenül bolond vagyok, az olyan jó lenne! Nem kellene visszajönnöm a munkába! Jaj, az szupi lenne. Még ha bolondok házába is, de egy kis szabi lenne, messze ezektől a bunkóktól. Persze, az én szerencsémmel, olyan nagyon normális vagyok inkább kitesznek, hogy nekem ott mi dolgom van.
Jaj. Csak nem azzal ábrándoztam, hogy a diliházban nyaralok? Igen, nem vagyok normális.
Dolgozgatnom kellene egy picit a különböző történeteken amiket folytatok. Nem tudom, talán majd otthon. A fejem kicsit tele van Queer as Folk-kal. Jó volt ez az első szezon. Most már jöhet a második. Remélem Caroll tényleg befejezi nekem szombatra a második szezon égetését. és közben mi? "Bareback", Rosa-tól örökölt könyve. Nem is olyan jó. Az a "The Man Who Doesn't take His Clothes Off" nagyon elvesztette az érdekességét a felétől fogva. Nem tudom mit talál ki most az írója, de szerintem nagyon elfuserálta.
Kezdem unni a történetet amit Sandrával írunk. Olyan... semmilyen.
És közben? Lássuk, lássuk... Több nyuszi kell az irodába. Tele akarom tölteni orosz nevű nyulakkal. Már van Igor és Vasszilij, de szeretném, ha lenne Vanja, Stanyiszláv, Vadjim, Kolja, Kosztyik, Aljosa, Petya, Djima, Misa, Mity, Nyikita, Ilja, Artyom, Vitya... és egyebek.
Ma egyedül ebédeltem. Az állt tervemben, hogy elmegyek az elmegyógyintézetbe, de otthon felejtettem a berendelési kártyámat. E nélkül nem nagyon adnak nekem beutalót, vagy miafrancot. Tehát. Mivel nem hoztam ebédet, elmentem a japánokhoz ebédelni. Tök jó volt, mert elvittem a naplómat (duh) és 45 percig szórakoztam gondolataimmal, teljesen szabadon, kötetlenül. Persze, holnap már hozom a kártyámat és elmegyek a diliházba a beutalómért. Ez azt jelenti, hogy MEGINT egyedül leszek 45 perc alatt messze a munkától. Tudod, ha olyan történne, hogy otthagynak, mert hogy olyan nagyon istentelenül bolond vagyok, az olyan jó lenne! Nem kellene visszajönnöm a munkába! Jaj, az szupi lenne. Még ha bolondok házába is, de egy kis szabi lenne, messze ezektől a bunkóktól. Persze, az én szerencsémmel, olyan nagyon normális vagyok inkább kitesznek, hogy nekem ott mi dolgom van.
Jaj. Csak nem azzal ábrándoztam, hogy a diliházban nyaralok? Igen, nem vagyok normális.
Dolgozgatnom kellene egy picit a különböző történeteken amiket folytatok. Nem tudom, talán majd otthon. A fejem kicsit tele van Queer as Folk-kal. Jó volt ez az első szezon. Most már jöhet a második. Remélem Caroll tényleg befejezi nekem szombatra a második szezon égetését. és közben mi? "Bareback", Rosa-tól örökölt könyve. Nem is olyan jó. Az a "The Man Who Doesn't take His Clothes Off" nagyon elvesztette az érdekességét a felétől fogva. Nem tudom mit talál ki most az írója, de szerintem nagyon elfuserálta.
Kezdem unni a történetet amit Sandrával írunk. Olyan... semmilyen.
És közben? Lássuk, lássuk... Több nyuszi kell az irodába. Tele akarom tölteni orosz nevű nyulakkal. Már van Igor és Vasszilij, de szeretném, ha lenne Vanja, Stanyiszláv, Vadjim, Kolja, Kosztyik, Aljosa, Petya, Djima, Misa, Mity, Nyikita, Ilja, Artyom, Vitya... és egyebek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése