Naplózás

Tegnap egész nap naplóztam. Nem itt, persze, mert azt láthattad volna, hanem a... tudod... hogy kell ezt mondani, a "rendes", kézzelírott naplómba. Azzal kezdtem, hogy feltehetőleg találkoznom kellett a Carollal, és mivel csak 2 lapot írtam be a naplójába, valami mást is jó lett volna hozzá tenni. Mit csináltam hát? Leültem valamiről írni. Mivel nem volt más a fejembe, mint a munka, elkezdtem mesélni neki, hogy most mi volt, hogy miket ki nem találtak, miért volt haszontalan hogy azt az adott beszámolást visszaküldték, amikor szemmel láthatóan azt csináltam amit a memorandum kért... és erre elment alapvetően +15 lap. Két oldalán teleírva. Ühüm. Hát mit mondjak, ilyen a munkám: sok mesélni való van ami több is lehetne, ha nem kellene egypár dolgot titokban tartani. Az volt a terv, hogy tulajdonképpen pénteken találkoztunk volna, mint minden pénteken, hogy átadjuk egymásnak a naplókat, DE nekem egy egésznapos kurzusom volt a Costa Ricai Gazdasági Tudomány Szakemberek Egyesületében (CPCECR a spanyol kezdőbetűi szerint) egy meglehetősen érdekes témáról.

Kicsit magyarázok most erről, jó. Costa Ricában, úgy mint más helyeken is, adott szakembereknem be kell lépniők ilyen egyesőletekben, hogy dolgozhassanak. Ez azért kell, mert adott szakmák igen kényesek és muszáj valamilyen módom biztosítani a szakemberek etikai viselkedését. Az az alapgondolat, hogy amikor valaki fel akar fogadni egy ilyen szakembert, muszáj, hogy előbb megnézze az egyesületben, hogy minden rendeben van mielőtt felveszi. Ugyanakkor, ha egy "egyesült" szakember szeretne egy posztot amire szemmelláthatóan egy magafajta egyesült szakember kell, DE nem egy ilyen egyesült szakember foglalja, akkor feljelentheti a céget az egyesülettel és ez arra kötelezi a céget, hogy az adott nem egyesült szakembert váltsa le azonnal és egy egyesült szakembert tegyen oda. Ugyanakkor az egyesület különböző más szolgáltatásokkal "kedveskedik" mihozzánk (akik havi 10€-t fizetünk be neki), mik között van a munka ajanlási szolgáltatás, egy üdülő hely, és mindenféle szemináriumok, kurzusok és konferenciák amik vagy csak nekünk szólnak, vagy nekünk sokkal olcsóbban adnak. Vannak mindenféle árkedvezmények több helyen (de már elfelejtettem hol), egy két havi újság (ingyenes és csak nekünk szól) és különböző ösztöndíjjak. Na, ezeknek a keretében volt nemrég egy kurzus sorozat amiből kiválasztottam hármat és amiket a főnökség jóváhagyott, majd kifizetett nekem. (Tehát a cég fizette ki a 200 €-t, helyettem. Yupi!)

Az első kurzus ez az egynapos kurzus volt ahol a ... jaj, ez nehéz lesz. Na, nem tudom se magyarul, se angolul, csak spanyolul, de alapvetően vannak a pénzügyben és a könyvelésben egy csoport ilyen "érvek" (razones) amelyek szerint meglehet alapítani milyen helyzetben/állapotban van egy adott cég. Például mennyi a vagyon az adóságokhoz képest és így. Na, ez az első kurzus ezeknek az érveknek a hasznalatoságáról szólt. Döbbenetessen vettem észre, hogy ezek az érvek tulajdonképpen milyen haszontalanok. Bámultam az új tudásra, és arra végytam, hogy találkozzak egy olyan valakivel akivel ezt megoszthatom. Ez nem lehetet Caroll, aki annyit tud a pénzügyről és a könyvelésről mint az atomfizikáról, és ennyire is érdekli. Minek találkoztam volna vele? Hogy homokos pasikról, homokos történetekről beszélgessünk? Hogy elmesélje a munkahelyében történő legújabb pasi-pasin pletykákat? Nem, nem hiszem. Pénteken fel voltam perdülve a pénzügyön és csak az érdekelt. Minden más téma, pletyka, felületes kis szórakozás haszontalannak tűnt. Tehát SMS-eztem neki és lemondattam a találkát. Tegnapra tetettem.

Tegnap Carollnak dolgoznia kellett, tehát munka után találkoztunk volna, de az utolsó pillanatba mondta le, azt mondva, hogy családi okok miatt haza kellett menni munka után. Ühüm. Tényleg, nem érdekel mit mondanak barátaim, engem inkább a tények érdekelnek: nem találkozunk- jó, nem találkozunk. Viszont az a fura, hogy Caroll már annyiszor hazudott és olyan gyakran csinálja, hogy lassan az ember megszokja, hogy egy szava se igaz. Miért kell ennyit hazudnia? Miért nem mondja csak, hogy nem volt ideje a naplóba írni (ami sejtek az volt az oka)? És mi van vele? Olyan mint ez a helyzett a "With Caution" regényke folytatásával. Megkérdeztem tőle:

- Beleszállsz, hogy írunk egy-egy lehetséges verziót arra, hogy mi lesz a Rhys és Sterling közötti kapcsolat kialakulása?
- Jó, persze! Beleszállok!

Ühüm. Idáig csak én írtam. Érdekes, nem? Ja igen, elfelejtettem: én vagyok az író. Tehát mikor találkozunk most? Kedden. Szeretném ha hozna magával Gabs-ot, mivel most az ő naplóján dolgozom. Igen, abba is írni kell, de nem tudom mit. Gondoltam, hogy egy kis meleg mesét írok neki, de milyen témával? Két történek van a fejembe, új történet, de mind a kettő meglehetősen hosszú, tehát nem használhatom fel őket. Így, kihasználva, hogy szereti a divatot, gondoltam, hogy erről írok neki. Mi másról ha nem? Caroll ugyanakkor rendszeressen azon mesterkedik, hogy ne jöjjön össze a találka. Miért? Nem most csinál ilyet ő. Ha Gabs és én közelebb kerülünk, akkor nem lesz nekünk rá szükságe és ő hatalmat veszít baratságunk fölött.

Caroll nem képes felnőni. Közben egy másik barátnőm sem: Jetty. Vele Péntek reggel találkoztam, mivel a CPCECR San Pedrőban van és ő ebben a városban dolgozik. Még nem adtuk át egymásnak a Szent Bálinti ajandékjainkat, tehát gondolom kihasználom az alkalmat. (Igen, Szent Bálint február 14.-én van, tudom.) Szereztem neki egy kis Moi testkrémet és egy tűsfürdőt egy loofa-szivaccsal. Krémes barack illatú. Ő megszerezte nekem a Les Bienveillantes c. regényt. Ez egy francia regény egy volt Nazi katonáról. Nem hittem volna valaha is meg tudja szerezni nekem, mivel a mi amerikai kis Amazonunk Franciaországból hozatja négy hónap alatt. Miért? Ki tudja. Nagyon megörültem az ajandéknak és már egy kicsit aggódva kezdtem el arra gondolni, hogy mit adjak neki most 22.-én szülinapjára. Bizonyára hozatnom kell valamit az Amazonból, vagy valami cukit keresni neki egy ékszerboltban. Könyvet? Igen, lehet mindig könyvet venni, de most már mit? Nem olvas ő regényt, és csak az életrajzok érdeklik, vagy a krimik, de azok is csak az Anne Perry regények. Ez nem is egy olyan jó krimi író. Nem tudom tudja-e a Jetty milyen regányeket szeretek olvasni, de alapvetően tudja, hogy ha meleg történeket, közgazdasági könyvek vagy könyvek franciául, akkor minden biztonsággal tetszeni fog nekem. Részben így is igaz. Ugyanakkor minden könyv amit adott nekem a polcokon porosodnak. Más könyveket kezdek el mindig olvasni: azokat amiket magam veszek, amiket magam választok ki.

Jetty-nek új pasija van, akit most be is mutatott. Odahívta az irodájába és megmutatta. Isten bizony, rémessen ronda ember, ráadásul nem látszik rajta, hogy Jettynél fiatalabb, hanem inkább öregebbnek látszik. Mit gondoljon az ember egy olyan férfiről aki huszon-valahány évessen majdnem negyvennek nézki? Ronda, mondom, mint egy kinyújtott indián. Igen, mint akik világszerte metrókban játszák a perui zenét. Minek neki egy ilyen? Azt mondja, hogy ez jó, mert van pénze, és most veszi meg a saját kocsiját. Én azt mondom, hogy rossz mert megint egy irodai, cégi gyerek aki otthagyta az előző csaját érte. Jetty komolyan azt gondolja, hogy komoly? Problémak lehetnek ebből a munkában, mert itt nem nézik jó szemmel, ha az ember "fraternizál" a cégen belül. Plusz, a pasi fiatalabb nála, gondolod, hogy nem fogja a Jetty-t otthagyni egy fiatalabb csajért?

Jetty régen sokkal jobban nézet ki. Profi kosztüm, szép cipő... úgy nézet ki mint egy komoly üzletasszony. Nekünk alapvetően így kell kinéznünk. Tudós létemre szoktam néha egypár "vadabb" dolgot csinálni, alapvetően hippisebb, sportosabb ruhával, DE mindig amennyire lehet, a komoly öltözködéssel kapcsolatban. Jetty most hiper-rövid farmer szoknyákban tündököl minden nap csípő fémes övvel és "wife beater" toppokban. Mi van vele? Miért csúszik le a szakmai kinézet legalacsonyabb szintekig? Olyan mint egy "human resources" dolgozó, egy tanulatlan ringyó aki csak férjet keres... akármilyen férjet. Mi van vele? Teljesen kétségbe ejtő.

Boccs kicsikém, de most mennem kell. Esik az eső és állandóan elmegy a villany, és nem akarom, hogy valami baja essen kedves Omimnak. Ugye érted?