Élettárs Ügy Magyarországon

Na, ezt nem nagy örömmel veszem. A keresztények, illetve az úgy nevezett "keresztény párt" meg akarja semmisíteni az élettársakról szóló törvényt, alapvetően azért mert nehogy a melegek házasságban éljenek. Mit érdekli őket? Buzik és leszbikusok mindig lesznek, és igen, sajnos, a házasság mint az egy nagyon is elavult intézmény. Ha két ember szereti egymást és együtt akar élni, se a törvénynek, se a templomnak, se senkinek az ügye, hogy mennyire komoly vagy laza kapcsolatban akarnak élni, vagy ha nő és férfi, vagy két nő, vagy két férfi. Egy olyan világban ahol mindenki a másik nyakára esik, ahol annyi a baj és a probléma, szerintem örülni kéne annak, hogy vannak akik még képesek szeretni. Hogy kit, az nem a mi ügyünk, amennyiben azok akik a kapcsolatban vannak saját akaratukból lépnek bele. Rémülettel látom, hogy a világ megengedi, hogy azt gyűlölj akit akarsz: azonos neműt, más neműt, családtagot, öreget, fiatalt, ismerőst, ismeretlent, egy embert, több embert, világrészt, követ-kavicsot, állatot, viszont csak egyet szerethetsz: saját bőrszínű, saját kúltúrajú, azonos életkorú más nemű embert. Nem, nem azt mondom, hogy az ember most köthessen házasságot a kutyájával, vagy a kerítéssel, de legyünk szabadak azt szeretni, nyíltan akit akarunk. Nem hiszem, hogy a kiskorú szerethetné az öregebbet, vagy más kiskorút olyan fokon, hogy házasságot köthessen, mivel a kiskorúaknak még fejlődniük kell, de amennyiben két ember szereti egymást és az törvény elismeri mindkettőt mint saját döntést hozó képes ember, miért vonja meg őket attól, hogy összeköthessék életüket?

Azt hiszem mindannyian értjük, hogy mindenki más. És nem is arról szól mindenkinek azt élete, hogy lekülönül a többiektől, mert mindig a legszebb, a legokosabb, a legsikeresebb akar lenni? Folyamatosan a különbségekre törekszünk, de ha valaki más azt kiközösítjük. Igen, tudom, hogy az emberek nem vagyunk tökéletesek, hogy sok hülyeséget csinálunk, de azért már ideje lenne, hogy megtanuljunk egymással élni, hogy építsünk arra amit tanultunk, és ne leépítsük. Mindenesetre, mint keresztény szégyellem magam, hogy ennek a vallásnak képviselői, akiknek a vallás érvei szerint kellene viselkedniük, e vallás aki a SZERETETRE alapszik, az emberek közti szeretetre, ahol Jézus Krisztus szerette azokat is akiket mindenki kiközösített, elfogadta őket, egyenrangúként kezelte, ennek a szeretetre épülő vallásnak a képviselői ilyen alattomosan, kiközösítően képesek viselkedni.

Ezek nem keresztények. Van rájuk egy név:

FARIZEUS

A Napok Köröző Idő Vonata

Tulajdonképpen semmi írni valóm nincs. A mai nap nyugodt, a főnököm megint barátságos velem és szeretett volna velem ebédelni, és ma a sárga, budapesti Benetton pólót vettem föl az úgy ősz barna Benetton szoknyámmal. Olyan jól nézek ki, hogy csak na. ^_^ Imádom a Benettont. Szeretem ezeket a cuccokat. Tegnap befejeztem az E.800 nemzetközi Távközlés Minőségi Szabvány elemzését, be is adtam a főnökömnek, aki persze még mindig nem olvasta el, hisz ő három hét alatt olvas el egy 12 oldalas iratot, és most MEGINT a GSM hálózat havi viselkedésével foglalkozom. Természetesen, nyugisan viszem. Ma, például, mivel nincs igazán beprogramozva ez a munka (a jövő héttől kezdődik), megcsináltam a bejelentések sablonját, mint az Excel, mint a Word formátumban. Azért elkezdtem betöltögetni, hogy egy picikét haladjak. Lenne egy pár válaszolandó memorandum amivel foglalkozhatnék, de mivel nem tudnám egy nap alatt elrendezni, nem is kezdtem még bele.

Hn... fincsi ez a "nagyon lazán veszem" dolog.

Jaj, szupi most (14:02) elment a hálózat. Hogy lehet, hogy épp nekünk elmegy az Internet? Ez a mindenek netovábbja.

Nincs Internet.

Csak ez kellett.

Végre péntek van. ma olyan nagyon jól esik, hogy péntek! Haza mehetek, megnézem a Tengerészi Felügyelőket, bámulom Gibbs-t és DiNozzót... ^_^ Olyan tök jó volt, hogy a Gyuszi mamája is ezt nézi!!! ^_^ Fagyi is kellene. Rumos és Mazsolás. Hmmm... a világon a legfinomabb fagyi. Aztán holnap lesz Caroll, lesz Gabs, lesz egy kis ... valami (Multiplaza, remélem), NEM LESZ BENETTON VÁSÁRLÁS (jaj, nagyon remélem)... és valami új film a kölcsönzőből.

Megint péntek és megint örülök neki. A hét egy hét kocsis vonat ami körbe-körbe megy és mindenki csak a "pénteki" kocsiban szeretne lenni. Péntek, Szombat és Vasárnap. Vasárnap nem olyan jó, mert utánna dolgozni kell. Más féle hetet kellene kitalálni. Mondjuk

Péntek, Első Szombat, Második Szombat, Harmadik Szombat, Első Vasárnap, Második Vasárnap, Utolsó Vasárnap.

Ez egy jó hét lenne.

Országos Szekírozás

Nem hittem volna el soha, hogy én valaha is veszek magamnak egy ilyen "ballon" szoknyát. Amikor először divatba jöttek olyan nagyon rondák voltak! Vagy talán a manökenek akik hordták voltak rondák és azzal elrondították a portékát is, de nem, nem nagyon vettem volna fel egy ilyen. Nem, nem én! És íme, tegnap bekerültem a Benetton boltba és vettem magamnak egyet. Most is ebben ülök az irodában. Cuki és kényelmes, de sajnos nem nagyon jó velejárni az utcán. Ez egy valami amit nagyon utálok az itteni emberekben: mindenki cikiz. Mehetsz nyugodtan az utcán és minden férfinak oda kell néznie és valamit mondania, vagy szó szerint VÉGIG MENNEK utánad és néznek mintha valami húsdarab lennél. Semmi alapvető tisztelet az ember társak után. Mintha az ember nem is volna ember, hanem valami állatka ami majd szépen tűri a sok mocskos szót. Nem jut eszükbe, hogy az embernek joga van a nyugalomhoz és ahhoz is, hogy úgy öltözzön fel ahogy kedve tarja. Ez itt egy örök probléma, egy probléma a mi hál'Istennek otthon nem létezik. Ugyanakkor szörnyű a nők mennyire védetlenek vagyunk ezzel a zaklatással szemben, mivel nem létezik mód arra, hogy ezeket a férfiakat feljelentsük.

Szörnyülködve vettem észre nem is egyszer, hogy itt a férfiak igazán azt hiszik, hogy a nők szeretik, ha ilyeneket mondanak nekik, mert csak így érzik magukat igazán kívánatosnak. Nem, nem igaz. Az effajta szekírozás egy agresszió forma amit az ember rengeteg embertől szenved. Ha azt mondom most hogy 4 sarkon keresztül menve vagy 20-an dudáltak, vagy szóltak valamit, az meglehetősen kevés. Minden lépésre, minden elment kocsi mellett, minden kerékpáros... nem is számítva azt a három-négy elvetemültet aki eltért az útjáról csak hogy az ember után lassan menjen mindenféle undorító dolgot mondva. Az ember hiába hívná fel a rendőrséget, mert ilyenért ki se jönnek. Ez nem bűn.

Még mindig egy "paradicsom" ez a rothadt trópusi ország?

Könyv Nap. 30% Kedvezmény és Ingyen Whisky

A "könyv nap". Van ilyen Amerikán kívül, ahol csak azért találnak ki napokat, hogy lehessen valamit eladni? Ma van a könyv nap és kedvenc könyvesboltomban 30%-os árengedménnyel, whiskyvel és egyéb dolgokkal, cuccokkal, rendezvényekkel ünneplik meg. Ma kezdődik, de a kedvezmények 27.-éig tartanak. Vajon lesz ebben az elbutult, torz, tanulatlan, kultúratlan országban valaki aki majd vesz valami értelmes könyvet? Istenem, mennyire utálok itt élni. Ez az ország nem az én helyem.

Tegnap este beszélgettem az Apuékkal, és ők azzal töltötték a szájukat, hogy magyarországon milyen drága minden, hogy egy busz jegy több mint egy dollár, és hogy ott mindenki milyen keveset keres, mindenki olyan nagyon pocsékul él, hogy milyen nagy a szegénység... És itt nem olyan? Nem is megyünk itt ugyanazon az úton, talán még rosszabb úton is? tegnap láttam, hogy az Atlas céget eladták és már Mabe. A Costa Ricai cég, ami munkát adott rengeteg embernek, ami a CAFTA mellett állt és mondogatta munkásainak majd milyen jó lesz, hogy több munka lesz és verseny és ez, és az, most már eltűnt, megvette a versenyzők egyike és ez amikor csak meggondolja kidobja az utcára a munkásait, felpakolja a gyárat és kiteszi Nicaraguába, ahol olcsóbban tud munkaerőre találni. És mint mond majd a tökkelütött Costa Ricai?

- Hááát... eeee... erről senki sem beszélt nekem. Ezt én nem tudtam. Én nem erre szavaztam. Nekem mást mondtak. Becsaptak.

Na ne! Tényleg? Most pusztulj el éhen, te kis bunkó!

Apu nagyon is kellemetlen szokása szerint, elkezdett beszélni a telkeiről, házairól és hogy majd hogyan kell nekem és az Atinak ezeket elosztani, mert hogy a Santa Inés-i ház többet ér mint a többi együtt... Kit érdekel? Amúgy is én már tudom, hogy ebből én semmit se fogok látni, mert minden az Atié lesz a végén. Miért? Mert én nem leszek itt. Igen, komolyan tervezem, hogy hazamegyek. Gondolom Apuék valamennyire tudják ezt és ezért nyomják ezt a dumát arról, hogy mennyire nem jó az élet otthon, de ez engem nem érdekel. Budapest az otthonom, ott érzem magam jól. Ott születtem és ott is akarok meghalni. Ott akarom, hogy eltemessenek. Nekem ott a helyem. Persze, Costa Ricai is vagyok, de én sose éreztem magamat annak. Miért kell nekem akkor itt élnem? Sok minden van amit szeretek Costa Ricából de nekem nem ez a hazám. Nekem nem kell a dúsgazdag élet. Nem kell a sok pénz, a tengerpart a trópus és Miami itt a közelbe. Nem kell a számtalan hitelkártya és a sok fogyasztás. Én csak otthon akarok lenni. Egyszerűen ez a helyzet. Hogy drága a benzin? Sose volt nekem kocsim, nem is kell. van két lábam, tudok járni. Tudok metróval, busszal és villamossal is közlekedni. Hogy drágul a kaja? Nem vagyok én Zalavári András. Kicsit eszek, tudok kevesebbet is enni. Drágul a rezsi? Hát drágul, mindenhol ez van. majd kevesebbet fűtök, rövidebbet fürdök, nappal olvasok, gyertya lángnál vacsizok. Hogy bevezetik az Internet adót? Jó, lássuk meddig marad meg. Ingyenes hot spotokban internetezek.

Itt sem jobb, és ez a pláné. Ha itt is romlik, ott is romlik, akkor miért ne legyek ott ahol otthon vagyok? Apuék úgy döntöttek, hogy ők itt akarnak élni, de ez nem az én döntésem volt. Nekem van egy otthonom, és az az otthon Budapest. Nekem van egy hazám, és az a Magyarország, és akinek kifogása van, akinek ez nem tetszik, tudja mit? Bassza meg, nem az én problémám.

A végén Apu valami igen sértőt mondott.

- Jaj ez olyan hóbortos mint a nagynénje! Emlékszel, Jutka, hogy a Zsuzsi is azt mondogatta, hogy Spanyolországba akar kimenni?

Legyen már komoly! Miután Anyu kirepült Costa Ricába, hogy a francba mehetett volna Zsuzsanéni Spanyolországba? Ki vigyázott volna a Nagyapiékra? A kis manók?

- Legalább én kezdek valamit az életemmel. - vágtam oda.

A beszélgetés abba maradt. Azt hiszem mindenki értette, hogy az Ati béna élet formájára mondtam, és Apu sok felfújt terveire. Csődbe vitt egy üzletet és sose volt képes valamit úgy végrehajtani, ahogy azt megtervezett. Minden amibe belekezd pocsékul sikerül. Most mondja nekem egy ilyen, hogy jobban tudja mi a jó? Arra számít, hogy két év múlva nyugdíjba vonul és "megússza" a cég felbontását? És miből gondolja, hogy lesz neki nyugdíja? Majd az Ati tartja fenn amikor ez a gyerek saját magát sem képes eltartani? Ez is bomlik. Nem azt mondom, hogy az enyém a legjobb megoldás, de ez az én megoldásom.

Ezt nem gyakran haljátok majd tőlem, de vannak dolgok amik fontosabbak a pénznél. Igen, pénzből élünk, de nem a pénznek élünk. Pénz kell, hogy megteremtsük megélhetésünket, és olyan megélhetést teremtsen meg az ember mint amire telik neki. Addig nyújtózkodjon az ember míg van takaró, ez már természetes, de nem mindenkinek kell egy hatalmas paplan. Nekem nem kell.

Én egyszerűen haza akarok menni.

Még Egy Hétfő

Otthon olyan 16:36 óra lehet, itthon pedig csak 08:36 óra van. Itt épp kezdődik a hét első munkanapja, otthon pedig már lassan véget ér. Gondolom ilyenkor mennek a Gyuszi és az András "gyurmázni". Ühüm. Jut is ezzel kapcsolatban valami eszembe. Hmmm... talán egy videóval könnyebb megmagyarázni. ^_^

Ja persze, de ti nem vagytok ilyenek. Ezt mindannyian tudjuk. ^_^

Caroll-tól kaptam ezt a videót. Sajna, fiúk, de nem kaptam meg a QaF következő részét amikor szerettem volna, és most mindent ilyen szemszögből látok. Ilyen a világ.

A mait igen rövidre kell vennem, mert munkám van. Tudod, amióta nem viszem haza a munkámat, de továbbra is szórják a fejemre a munkát, and so and so... azóta ha munkálok azt itt kell csinálnom. Ma ráadásul egy órám lesz az egyesületben, tehát 11-kor már nem is leszek itt. Egyébként ma a Jetty-vel ebédelek. Antojitos. Mexikói kaja. Azteca leves, tacos és az elmaradhatatlan tequila. Holnap lesz a szülije, tehát már ma meg kell ünnepelni. Mivel két különböző város részben dolgozunk, nem találkozunk olyan gyakran, sőt, csak akkor találkozunk ha én San Pedróba megyek ami mostanság igen ritkán fordul elő. Mivel az ajándéka csak holnap érkezik meg Miamiba, persze nem fogok vele találkozni. Felhívom, felköszöntöm, de majd talán csak jövő hétfőn állítok be ajándékkal a kezemben. Közben keddre lemondtam Carollal a találkát, azzal az ürüggyel, hogy Jetty-vel kell találkoznom. Igazán, nem érzem, hogy lenne beszélnivalónk. a naplóját sem fejeztem még be, tehát mi legyen? Nem lesz semmi a tévében, de leszek magam és Omi. Az irományokkal is haladni kellene.

Na, megyek. Már csak két munkaórám maradt hátra. Robotolnom is kell, nem csak "lassú-sztrájkolnom"!

I'll be everything that I want to be
I am confidence in insecurity
I am a voice yet waiting to be heard
I'll shoot the shot bang that you hear round the world
I'm a one girl revolution

Kóla Helyzet

Igen, este 19:05 óra van és nincs itthon egy korty kóla. Hogy lehet egy ilyen háztatásban élni? Igen, nem lehet. Valakinek el kellene mennie kóláért. De kinek? Nekem? Most? Jaj de nagyon kéne egy kis kóla. Joghurtot iszom, de az fele se olyan jó mint a kóla. A kóla könnyű, buborékos, pezsgő, habos, boldog és íz dús egy olyan kis nyelv-csípős formában ami csak is a Coca-Cola-ra jellemző, amit a Pepsi nem tud elérni. Jaj de nagyon kellene most mindjárt egy kóla!! Persze, ezerszer jobb lenne, ha szerezhetnék Cherry-Coke-ot. Hmmmmmmm! Nincs a világon finomabb a cherry-coke-nál! De milyen is a cherry-coke? Hát fincsi cseresznye ízű, és még annál is jobb, mert kedvenc gyümölcsöm a cseresznye, és kedvenc italom a kóla! Ha csak a cigi ízét is bele lehetne valahogy táplálni, akkor annál jobb lenne. Persze lehet ha a dobozos kólába belefújsz egy szájnyi cigi füstöt és pár másodpercig letakarod a kezeddel. Már csak valami jó alkohollal kellene összekeverni és kész lenne a szuper-cocktail! Nyaaaa~! Nem lenne az isteni? Cseresznye, kóla, cigi és alkohol egybe!

Igen, kellene egy kóla, de már nem tudok érte menni, mert a közelebbi boltok már bezártak. Mit igyak, mit igyak? Teát? Jaj, ne. Vizet? Soha. Tejet? Hhh... valahogy nincs hozzá kedvem. Smirnoff Ice? Hát, ha nincs más... Nincs más. Ez van. Milyen szörnyű amikor nincs az amit az ember szeretne? Fura, hogy az élet nagyon olyan mint az itthoni fridzsider: mindig hiányzik belőle valami, de ha véletlenül nem hiányzik belőle valami akkor olyan mocskosan, rettenetesen tele van rothadó, hasznavehetetlen cuccokkal amik csak csúnyítják az egészet. Tudod, sokan ezt csinálják, nem csak fridzsiderükkel, hanem életükkel is. Annyira telepakolják mindennel amit látnak, amiről azt hiszik, hogy kell nekik, amikor csak a bűzt és a rendetlenséget, a zsúfoltságot fokozzák, és vele együtt minden rosszat. Láttam már egypár ilyen fridzsidert és ismerek egypár ilyen embert. Miért teszik ezt? Miért kell mindent elrondítani? Nem veszik észre milyen fertelmes lesz tőle minden? Nem, nem csak az a helyzet, hogy az emberek ilyenek, az a helyzet, hogy sok olyan ember van ott kint aki mocskos belül, rothadozik és csak továbbra tömik magukat több piszokkal, hasznavehetetlen maradékokkal, fölösleges cuccokkal amik nem is kellenek, de amiket azért vesznek mert másoknak is olyan van és nekik is ilyen kell csak is azért mert másoknak ilyen "van". Miért kell az embereknek ilyen butáknak lenni? Sokan korhadoznak belül, és nem veszik észre. Folyamatosan rosszul érzik magukat és mindenféle buta könyvecskéket vesznek, hogy jobban érezzék magukat, elmennek jógázni, masszíroztatják magukat, pszichiátereznek, tornáznak, klubbokba neveznek be, diétáznak és elterelik a figyelmet arról ami igazán fontos.

"Szinteket" akarnak elérni, pontokat gyűjtenek, barátokat adnak "buddy" listájukra akikről nem tudnak semmit, nem is érdekli őket, nem is gondolnak arra, hogy valaki másnak csak egy ismeretlen, értéktelen név amihez semmi összeköttetése, és amit ez első tisztításnál kitörölnek. Ilyen butaságokkal töltik az idejüket az emberek, és ezzel próbálják az "ürességet" betömni az életükben, csak épp nem veszik észre, hogy nem "üresség" ami bennük kong, hanem zsúfoltság.

Egy hét alatt vettem magamnak három Swatch órát és most már 14 órám van. Tegnap vettem meg a 14.-et, Egy gyönyörűszép fekete Skin Swatch. Csak ma vettem észre, hogy férfi öra, de ki fogja azt észre venni, ugye? Olyan nagyon szép!!! Az órák Vasszilisszája. De erről nem itt fogok írni, hanem a másik blogban, az angol blogomban. Valamit azért oda is kell írni, ugye?

Ahogy rá gondolok, mindig azok akik tudnak magyarul jobban járnak velem, mert többet tudnak meg. Azt hiszem, csak azok akik magyarul tudnak lesznek képesek arra, hogy a teljes igazságot olvassák ki szavaimból.

Ha egyszer majd merem kimondani.

Asztalomon még mindig ott fekszik Gyuszi levele. Nem tudom hogyan válaszoljak neki. Annyi még annyi szó jut eszembe, és annyi gondolat, és annyi érzelem és annyi dolog, annyi odavágni való, annyi minden, annyit szeretnék szemére hányni mert még mindig nem tomboltam ki magam ezzel a "Kati" üzlettel kapcsolatban, de közben minden egyetlen egy szóba végződik, minden egyetlen érzelemre vezet.

SZERETLEK.

15:17

Még 80 percet kell várnom, hogy hazamehessek. Olyan förtelmesen SOKNAK tűnik! Rég nem éreztem, hogy már haza akarok menni, hogy már unom magam és a percek lassan múlnak. Nem. amióta az ICE-ben dolgozom (és az már 4 év, hat hónap és két nap) általában az volt a baj, hogy nem volt időm. Annyi dolgom volt, annyi csinálni valóm, még ha saját munka is volt, hogy rettegtem a négy órától. Jaj ne! Csak még egy óra! Még tíz perc! Mindjárt befejezem! Ígérem! nem most. Csak forognék a székemben.

Munka az van, elég, de amióta úgy döntöttem, hogy csökkentem a tempót, hogy a főnököm leszokjon arról, hogy gépként néz, azóta förtelmesen unatkozom. Plusz, nem szeretek ide jönni.

°°°

Holnap, feltehetőleg, találkozom Carollal. Ha minden rendben megy, akkor ide adja nekem a Queer as Folk második szezonját. Tudom, tudom, már napok óta CSAK ERRŐL jár a szám, de komolyan! Már nagyon, nagyon akarom látni.

Képzeld el, csak ma rendeltem meg a Jetty szülinapi ajándékát. Te tudtad, hogy három napon belül lesz a szülije? Én nem. Illetve, tudom, hogy 22.-én lesz, csak épp nem tudtam milyen napon vagyunk. Upsz. Megesik. Na, kikerestem neki valamit a kívánság listájából és meghozattam. 22.-én ér Miamiba. Ki tudja mikor lesz itt. Na, de úgyse találkozom vele a szülinapján. Gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy a pasijával tölti a napot. Szegény, de olyan nagyon szánalmas. A pasi csúnyácska, sajnos nincs más neve és olyan ordináré mint a férje. Erre a típusra van egy jó amerikai szólás: red neck. Hogy neki miért kell mindig az ilyen alsóbbrendű krapek, azt sose fogom megérteni. Tudod, lehet, hogy ez egy ilyen átok rajtam. Illetve nem rajtam, hanem egy átok amit magammal hordok és ami barátnőimre hat: mindig a lehető legrettenetesebb vesztesekkel, hóhányókkal állnak össze. Nem lenne szabad barátnőket tartanom. Amúgy is a pasik jobbak. ^_^ Plusz, ha csak srác barátaim vannak, néha lehetne... ^_^

Héé... és ez az átok nem árt srác barátaimra is? Majd ki kell kutatni. Lehet, hogy igen. Ugyanakkor... bizonnyal tudom, hogy srác barátaim egy jelentős része vonzónak talál és többször is kapcsolatban képzeli magát velem. (Fúúúúj!) Honnan tudom? Ó, meg vannak a módjaim. Mindig van valaki aki beszél.

Végre?

Íme megint itt vagyunk. Mikor engedi, mikor nem az itteni I.T., hogy egyenesen beléphessünk a blogba, azt senki se tudja. Van amikor igen, van amikor nem. Hülyéskednek.

Ma egyedül ebédeltem. Az állt tervemben, hogy elmegyek az elmegyógyintézetbe, de otthon felejtettem a berendelési kártyámat. E nélkül nem nagyon adnak nekem beutalót, vagy miafrancot. Tehát. Mivel nem hoztam ebédet, elmentem a japánokhoz ebédelni. Tök jó volt, mert elvittem a naplómat (duh) és 45 percig szórakoztam gondolataimmal, teljesen szabadon, kötetlenül. Persze, holnap már hozom a kártyámat és elmegyek a diliházba a beutalómért. Ez azt jelenti, hogy MEGINT egyedül leszek 45 perc alatt messze a munkától. Tudod, ha olyan történne, hogy otthagynak, mert hogy olyan nagyon istentelenül bolond vagyok, az olyan jó lenne! Nem kellene visszajönnöm a munkába! Jaj, az szupi lenne. Még ha bolondok házába is, de egy kis szabi lenne, messze ezektől a bunkóktól. Persze, az én szerencsémmel, olyan nagyon normális vagyok inkább kitesznek, hogy nekem ott mi dolgom van.

Jaj. Csak nem azzal ábrándoztam, hogy a diliházban nyaralok? Igen, nem vagyok normális.

Dolgozgatnom kellene egy picit a különböző történeteken amiket folytatok. Nem tudom, talán majd otthon. A fejem kicsit tele van Queer as Folk-kal. Jó volt ez az első szezon. Most már jöhet a második. Remélem Caroll tényleg befejezi nekem szombatra a második szezon égetését. és közben mi? "Bareback", Rosa-tól örökölt könyve. Nem is olyan jó. Az a "The Man Who Doesn't take His Clothes Off" nagyon elvesztette az érdekességét a felétől fogva. Nem tudom mit talál ki most az írója, de szerintem nagyon elfuserálta.

Kezdem unni a történetet amit Sandrával írunk. Olyan... semmilyen.

És közben? Lássuk, lássuk... Több nyuszi kell az irodába. Tele akarom tölteni orosz nevű nyulakkal. Már van Igor és Vasszilij, de szeretném, ha lenne Vanja, Stanyiszláv, Vadjim, Kolja, Kosztyik, Aljosa, Petya, Djima, Misa, Mity, Nyikita, Ilja, Artyom, Vitya... és egyebek.

Csinibaba

Természetesen önmagamról beszélek. Ki másról lehetne szó? ^_^ Ma nagyon jól néztem ki és meglehetősen jól éreztem magam. Nem is kellett bevennem Clonazepamot, ami egy nagyon jó jel.

A mai ruhám teljesen véletlenül jött össze. Nem is gondoltam rá, csak próbálgattam tegnap este, hogy mi lenne jó, mi nézne ki jól és egyszer csak voilá ! megvolt. Talán senki más nem látja, és talán ebből a szemszögből nem jól látni, de van az összeállításnak egy kis "középkori" beütése. Nem, nem a rövidben, hanem abban, hogy a korál tunikám hogyan esik a ruhámra.

Tudod, érdekes, hogy Stormberry-ben ma a divat ellen írtam és közben itt, megint ruháról írok. Persze, angolul a divat ipar és a "divat" ellen írtam, itt pedig "stílusról" van szó. Az egyéni stílusomról. Bizonyára senki más nem akar középkorian öltözködni. De persze, ki fog valaha is beszélni az egyéni stílusról? Mikor lesz az a divat? Az egyéni stílus egy és egy jó darabig eltart, tehát nem lehet belőle elég pénzt kipréselni. A szezonos divatból pedig annyit lehet szedni amennyit az ember nem szégyell eladni, és ezek a divatiparosak nem ismerik a szégyent.

Ma lazábbra vettem a munkát, ami arra jött ki, hogy ma inkább picit dolgoztam és sokkal többet igyekeztem írni. Ideje, hogy a főnököm és a főnökei kezdjék érezni, hogy kell több embert felvenni, mert én bizony nem akarok továbbra is mindent csinálni. Ennek mér legyen vége. Amikor a főnököm az ő munkáját is rám hárítja, az már sok. Adja ide a fizetését, és akkor lehet, hogy meggondolom. Milyen pofátlanok itt az emberek?

Még nem vettem meg a Jetty ajándékát, de nem izgulok. Majd megveszem és oda adom neki. Mi a gond, ugye? Ez van. Kész. Holnapra pedig nem viszek ebédet. Azt hiszem elmegyek az elmegyógyintézetbe, hogy felírjanak erre a "personality disorder" vizsgára. Vajon lesz valamilyen egyéniségi rendellenességem? A narciszizmuson kívül, persze.

Semmi kedvem munkába menni. Ez rossz. Szeretni szoktam. Minden a főnököm hibája.

Tudod, lehet, hogy szombatra Caroll DVD-re égeti nekem Queer as Folk második szezonját! Az nagyon jó lesz! ^_^ Továbbra is azon töröm a fejem honnan szerezhette meg Márton Queer as Folk-ot Magyarországon. Én keresztem, de nem volt. YouTube?

Kéne, kéne...

• Nekem ez a magyar film: 9 és 1/2 Randi
• Caroll-nak egy CD Márton Edwin zenéjével

Upsz... nem mondtam meg neki, hogy most Szilveszteren Ő zenélt a Magyar Tévében... Meg üt a guta, olyan ronda a szegény!!!!

Válaszolnom kell még Gyuszi levelére.

Hn.

Jobb szeretek történeteket írni! "With Time" meglehetősen jól halad! "Bitch" kicsit berekedt.

Dél Afrika

Tudom mint akarsz mondani: "DÉL AFRIKA? MIN JÁR A FEJED!" de még sose voltam Afrikában, tehát miért nem? Most már tudom miért nem.

Van egy barátnőm a Facebookban aki Dél Afrikában lakik. Cape Town-ban, ha jól értettem. Megadta a telefonszámát, és mivel ma tényleg minden miatt nagyon nem volt kedvem beszélni vagy gondolni a jelenlegi helyzetre, felhívtam. Nem tudom, valahogy már a hangjáért nagyon jól eset hallani. Beszélgettünk egy jó darabig, majd valahogy arra gondoltam jó lenne egy kicsit lemenni hozzá Dél Afrikába. Végül is Dél Afrika nem Ázsia, ugye? Nincs is olyan messze. Ühüm. Először is a repülők vagy Johannesburg-ba, vagy Cape Town-ba mennek. Jó, Cape Town kell. Igen, de nem $3000 (1500 €)-ért! Ez Cape Town. Johannesburg lehet $2500 (1250 €)-ért. Johannesburg több mint 980 Km-re van Cape Town-tól. Igen, tudom, Afrika, polgári háború, katona gyerekek, vérengzés... Tudod, nem mindenhol van, és Dél Afrikában most nincs. Fura, tudod, hogy az ország közepén van egy másik ország, Lesoto. Majd megkérdezem a Sandrát. De mondjuk itt közel van Colombia, a FARC, majd aztán az a sok guerrilla öldösködés, a sok kábítószer és mégis itt nem olyan.

Sandra szerint Dél Afrika egy nagyon szép ország, és én szeretném megnézni. Valahogy érdekesnek tűnik.

Ugyanakkor van még ami Dél Afrika ellen szól. Nevezetesen a menetrend: San José-Houston (3 óra), Houston-Amszterdam (10 óra) (és KLM!!! Jaj ne!), Amszterdam-Cape Town (12 óra). Visszafelé pedig Cape Town-Amszterdam (12 óra), Amszterdam-Mexikó Város (12 óra), Mexikó Város - San José (3 óra). Az nekem nagyon sok. Főleg egy nem-Air France gépen!

Élmény: Nem csak kedv kell hozzá, hanem érzék is!

Istenem, Istenem, ezer éve írtam utoljára. De most egy kis szünetet tartok. Most talán tíz perce fejeztem be végre a GSM Hálózat Viselkedési Havi Bejelentést. Érdekes módom, most volt először, hogy arra számítottam, hogy a bejelentés legyen a lehető legkisebb. Miért? Mert csak fele, hanem csak egy negyedét adták meg az adatoknak amik kellettek a bejelentés megszerkesztéséhez. Borzasztó. Tehát, februárban volt két hét "viselkedés", egy hét "működési hiba". Príma. És most mi? Hát én felére vágtam a munkát, semmi analízis sehova, semmi fölött (kivéve az Alcatel-Lucent hálózathoz, amihez volt elég adat) és nem is írtam eredményeket és megjegszéseket mert, miből? Mi alapján vonjak le következtetéseket HA NINCSENEK ADATOK? Miért olyan nehéz bizonyos embereknek ezt megérteni?

A főnököm komolyan bepörgött ezzel a "Az Élmény" könyvvel, amiért írni akart egy cikket a benti újságba (amit senki se olvas) erről. Egy Power Point slideshow-ot is összeállított teljesen magától arról, hogy miről is szól a könyv és mik is a legfontosabb elemei. Drága Hyne, olyan ronda volt és olyan UNALMAS!!! Amint megkaptam rögtön kicseréltem a színeket, betűtípust, háttért... a képeket is ki kell cserélni... és a beszédet is. Persze, ízlésem szerint zöldre alakítottam át, de közben próbálgattam kék-szürke árnyalatokban is. Tulajdonképpen jobb szeretek egy tornyos alappal dolgozni amit egy ideje alakítottam ki, DE nem mindenki "stílus-érzékelő" képességgel rendelkezik. Szívesen mondanám, hogy talán ha több gay lenne az irodában nem lenne nekem ilyen problémám, FŐLEG a kedves főnököm meleg lenne, DE amilyen torz a szegényke, bizonyára azok kevés melegek közé tartozna akinek fogalma sincs arról, hogy mi néz ki jól. Miről tud? Csak autókról. van ebben a könyvben egy butuska rész ahol arról van szó, hogy mindig újítani kell, mindig érdekelve kell tartani a klienst. Na, milyen példával jön elő? Hogy a BMW hogyan csinál csak egy kocsit minden tíz évente, DE folyton újabb és újabb verziókat készít. Hol a tető, hol a motor... és akkor az újságokban mindig benne van, hogy most miben különbözik az ilyen Nissan és az olyan Nissan-nal szembe... Miért nem képes egy minden napos példát feltenni? Én mit tudjak, és mit érdekel, hogy a BMW mit csinál? Nem is veszem észre a külömbséget egy Mitsubishi Evolution és egy Nissan Tiida közt. Mit érdekel mit csinál a BWM? Segítenem kellett rajta. Át tetetttem a magyarázatát a Harry Potter könyvekre. Gondolom arról mindenki tud, megha nem is olvasta soha. Tudta! Na, íme egy jó példa?

De mos, egy ilyennek kiadni, hogy írjon egy cikket? Lehetetlen. Tehát amikor azzal állt elő, hogy kedve lenne egy cikket írni, arra rögtön közbe kellett szólnom.

- Tudja mit? Megírhatom a cikket maga helyet. Mit szól hozzá? Nincs sok időm, de ha megmondja mikorra kell, szívesen ezzel is tudok segíteni.

Először nagyot nézet, talán egy kicsit sértve is, hogy arra utaltam, hogy nem lenne képes egy jó cikket megírni... ami igaz is, de aztán engedett. No, oké, én tovább nyomtam lélegzés nélkül, hogy tudni kéne mekkora legyen, vagy lehet a cikk, mikor kell beadni... Nem adtam neki más lehetőséget, csak hogy igent mondjon. Persze, egy erősebb ellenfél erősködött volna azon, hogy ő írja meg, vagy miért én, amire azt válaszoltam volna, hogy tapasztalatom van mint író, ő neki pedig abban van tapasztalata, hogy mindenkit elüldöz. ^_^ Tegnap el is kezdtem egy kicsit a cikket, nagyon is Washigton Post módra: egy történettel. Azzal a bizonyos Subway esettel kezdtem ahol megfordítottam az Ügyfél szolgáltatási rendszer és a munkáson segítettem. A pontom: hogy az ügyfél élmény mindenki dolga, és ha nem is taníthatjuk az ügyfeleinket arra, hogy legyenek kedvesek munkásainkhoz, mi kedvesek és készségesek, megértőek lehetünk munka társainkkal és cégünk ügyfél szolgáltatóival és ügyfeleivel. Ma megtudtam, hogy csak két oldalt írhatok, amiért gondoltam, miért nem csinálunk egy sorozatot? Több "elv" van a könyvben, amihez viccesen megírt, érdekes élményeket lehetne tenni.

Fura. Most "írok" először a cégnek.

Naplózás

Tegnap egész nap naplóztam. Nem itt, persze, mert azt láthattad volna, hanem a... tudod... hogy kell ezt mondani, a "rendes", kézzelírott naplómba. Azzal kezdtem, hogy feltehetőleg találkoznom kellett a Carollal, és mivel csak 2 lapot írtam be a naplójába, valami mást is jó lett volna hozzá tenni. Mit csináltam hát? Leültem valamiről írni. Mivel nem volt más a fejembe, mint a munka, elkezdtem mesélni neki, hogy most mi volt, hogy miket ki nem találtak, miért volt haszontalan hogy azt az adott beszámolást visszaküldték, amikor szemmel láthatóan azt csináltam amit a memorandum kért... és erre elment alapvetően +15 lap. Két oldalán teleírva. Ühüm. Hát mit mondjak, ilyen a munkám: sok mesélni való van ami több is lehetne, ha nem kellene egypár dolgot titokban tartani. Az volt a terv, hogy tulajdonképpen pénteken találkoztunk volna, mint minden pénteken, hogy átadjuk egymásnak a naplókat, DE nekem egy egésznapos kurzusom volt a Costa Ricai Gazdasági Tudomány Szakemberek Egyesületében (CPCECR a spanyol kezdőbetűi szerint) egy meglehetősen érdekes témáról.

Kicsit magyarázok most erről, jó. Costa Ricában, úgy mint más helyeken is, adott szakembereknem be kell lépniők ilyen egyesőletekben, hogy dolgozhassanak. Ez azért kell, mert adott szakmák igen kényesek és muszáj valamilyen módom biztosítani a szakemberek etikai viselkedését. Az az alapgondolat, hogy amikor valaki fel akar fogadni egy ilyen szakembert, muszáj, hogy előbb megnézze az egyesületben, hogy minden rendeben van mielőtt felveszi. Ugyanakkor, ha egy "egyesült" szakember szeretne egy posztot amire szemmelláthatóan egy magafajta egyesült szakember kell, DE nem egy ilyen egyesült szakember foglalja, akkor feljelentheti a céget az egyesülettel és ez arra kötelezi a céget, hogy az adott nem egyesült szakembert váltsa le azonnal és egy egyesült szakembert tegyen oda. Ugyanakkor az egyesület különböző más szolgáltatásokkal "kedveskedik" mihozzánk (akik havi 10€-t fizetünk be neki), mik között van a munka ajanlási szolgáltatás, egy üdülő hely, és mindenféle szemináriumok, kurzusok és konferenciák amik vagy csak nekünk szólnak, vagy nekünk sokkal olcsóbban adnak. Vannak mindenféle árkedvezmények több helyen (de már elfelejtettem hol), egy két havi újság (ingyenes és csak nekünk szól) és különböző ösztöndíjjak. Na, ezeknek a keretében volt nemrég egy kurzus sorozat amiből kiválasztottam hármat és amiket a főnökség jóváhagyott, majd kifizetett nekem. (Tehát a cég fizette ki a 200 €-t, helyettem. Yupi!)

Az első kurzus ez az egynapos kurzus volt ahol a ... jaj, ez nehéz lesz. Na, nem tudom se magyarul, se angolul, csak spanyolul, de alapvetően vannak a pénzügyben és a könyvelésben egy csoport ilyen "érvek" (razones) amelyek szerint meglehet alapítani milyen helyzetben/állapotban van egy adott cég. Például mennyi a vagyon az adóságokhoz képest és így. Na, ez az első kurzus ezeknek az érveknek a hasznalatoságáról szólt. Döbbenetessen vettem észre, hogy ezek az érvek tulajdonképpen milyen haszontalanok. Bámultam az új tudásra, és arra végytam, hogy találkozzak egy olyan valakivel akivel ezt megoszthatom. Ez nem lehetet Caroll, aki annyit tud a pénzügyről és a könyvelésről mint az atomfizikáról, és ennyire is érdekli. Minek találkoztam volna vele? Hogy homokos pasikról, homokos történetekről beszélgessünk? Hogy elmesélje a munkahelyében történő legújabb pasi-pasin pletykákat? Nem, nem hiszem. Pénteken fel voltam perdülve a pénzügyön és csak az érdekelt. Minden más téma, pletyka, felületes kis szórakozás haszontalannak tűnt. Tehát SMS-eztem neki és lemondattam a találkát. Tegnapra tetettem.

Tegnap Carollnak dolgoznia kellett, tehát munka után találkoztunk volna, de az utolsó pillanatba mondta le, azt mondva, hogy családi okok miatt haza kellett menni munka után. Ühüm. Tényleg, nem érdekel mit mondanak barátaim, engem inkább a tények érdekelnek: nem találkozunk- jó, nem találkozunk. Viszont az a fura, hogy Caroll már annyiszor hazudott és olyan gyakran csinálja, hogy lassan az ember megszokja, hogy egy szava se igaz. Miért kell ennyit hazudnia? Miért nem mondja csak, hogy nem volt ideje a naplóba írni (ami sejtek az volt az oka)? És mi van vele? Olyan mint ez a helyzett a "With Caution" regényke folytatásával. Megkérdeztem tőle:

- Beleszállsz, hogy írunk egy-egy lehetséges verziót arra, hogy mi lesz a Rhys és Sterling közötti kapcsolat kialakulása?
- Jó, persze! Beleszállok!

Ühüm. Idáig csak én írtam. Érdekes, nem? Ja igen, elfelejtettem: én vagyok az író. Tehát mikor találkozunk most? Kedden. Szeretném ha hozna magával Gabs-ot, mivel most az ő naplóján dolgozom. Igen, abba is írni kell, de nem tudom mit. Gondoltam, hogy egy kis meleg mesét írok neki, de milyen témával? Két történek van a fejembe, új történet, de mind a kettő meglehetősen hosszú, tehát nem használhatom fel őket. Így, kihasználva, hogy szereti a divatot, gondoltam, hogy erről írok neki. Mi másról ha nem? Caroll ugyanakkor rendszeressen azon mesterkedik, hogy ne jöjjön össze a találka. Miért? Nem most csinál ilyet ő. Ha Gabs és én közelebb kerülünk, akkor nem lesz nekünk rá szükságe és ő hatalmat veszít baratságunk fölött.

Caroll nem képes felnőni. Közben egy másik barátnőm sem: Jetty. Vele Péntek reggel találkoztam, mivel a CPCECR San Pedrőban van és ő ebben a városban dolgozik. Még nem adtuk át egymásnak a Szent Bálinti ajandékjainkat, tehát gondolom kihasználom az alkalmat. (Igen, Szent Bálint február 14.-én van, tudom.) Szereztem neki egy kis Moi testkrémet és egy tűsfürdőt egy loofa-szivaccsal. Krémes barack illatú. Ő megszerezte nekem a Les Bienveillantes c. regényt. Ez egy francia regény egy volt Nazi katonáról. Nem hittem volna valaha is meg tudja szerezni nekem, mivel a mi amerikai kis Amazonunk Franciaországból hozatja négy hónap alatt. Miért? Ki tudja. Nagyon megörültem az ajandéknak és már egy kicsit aggódva kezdtem el arra gondolni, hogy mit adjak neki most 22.-én szülinapjára. Bizonyára hozatnom kell valamit az Amazonból, vagy valami cukit keresni neki egy ékszerboltban. Könyvet? Igen, lehet mindig könyvet venni, de most már mit? Nem olvas ő regényt, és csak az életrajzok érdeklik, vagy a krimik, de azok is csak az Anne Perry regények. Ez nem is egy olyan jó krimi író. Nem tudom tudja-e a Jetty milyen regányeket szeretek olvasni, de alapvetően tudja, hogy ha meleg történeket, közgazdasági könyvek vagy könyvek franciául, akkor minden biztonsággal tetszeni fog nekem. Részben így is igaz. Ugyanakkor minden könyv amit adott nekem a polcokon porosodnak. Más könyveket kezdek el mindig olvasni: azokat amiket magam veszek, amiket magam választok ki.

Jetty-nek új pasija van, akit most be is mutatott. Odahívta az irodájába és megmutatta. Isten bizony, rémessen ronda ember, ráadásul nem látszik rajta, hogy Jettynél fiatalabb, hanem inkább öregebbnek látszik. Mit gondoljon az ember egy olyan férfiről aki huszon-valahány évessen majdnem negyvennek nézki? Ronda, mondom, mint egy kinyújtott indián. Igen, mint akik világszerte metrókban játszák a perui zenét. Minek neki egy ilyen? Azt mondja, hogy ez jó, mert van pénze, és most veszi meg a saját kocsiját. Én azt mondom, hogy rossz mert megint egy irodai, cégi gyerek aki otthagyta az előző csaját érte. Jetty komolyan azt gondolja, hogy komoly? Problémak lehetnek ebből a munkában, mert itt nem nézik jó szemmel, ha az ember "fraternizál" a cégen belül. Plusz, a pasi fiatalabb nála, gondolod, hogy nem fogja a Jetty-t otthagyni egy fiatalabb csajért?

Jetty régen sokkal jobban nézet ki. Profi kosztüm, szép cipő... úgy nézet ki mint egy komoly üzletasszony. Nekünk alapvetően így kell kinéznünk. Tudós létemre szoktam néha egypár "vadabb" dolgot csinálni, alapvetően hippisebb, sportosabb ruhával, DE mindig amennyire lehet, a komoly öltözködéssel kapcsolatban. Jetty most hiper-rövid farmer szoknyákban tündököl minden nap csípő fémes övvel és "wife beater" toppokban. Mi van vele? Miért csúszik le a szakmai kinézet legalacsonyabb szintekig? Olyan mint egy "human resources" dolgozó, egy tanulatlan ringyó aki csak férjet keres... akármilyen férjet. Mi van vele? Teljesen kétségbe ejtő.

Boccs kicsikém, de most mennem kell. Esik az eső és állandóan elmegy a villany, és nem akarom, hogy valami baja essen kedves Omimnak. Ugye érted?

Liljenstolpe

Ez csak velem, velem fordul elő. Karma ez. Ez egyetlen alkalommal, hogy bemegyek az "üzlet" részlegre a könyvesboltban, minden tele Stephen Covey észmeresztően HÜLYE könyveivel és dilire röhögöm magam Marióval csúfolkodva... és a pénztárnál ki áll mögöttem? Eric Liljenstolpe. Oh fuck, fuck, fuck, fuck, fuck, fuck, fuck... és egyébként nincs kedved? ^_^ Jaj ne... amerikiai. Fúúúúúújj!

Ezt nem vártam. Komolyan azt hittem, hogy világéletembe sose látom megint az arcát. Fura volt, ugyanakkor, Mario reakciója Eric-re. Okay, Eric csinos, magas, vékony, tökéletes barna haja van ami csak úgy esik arcába mint egy preppy férfi manöken esetén... photoshoot közben. Jól öltözött, még akkor is ha csak farmerben és pólóban tündököl, miközben Mario egy kopaszodó, formátlan, ronda arcú mehemót. Mario CSAK a barátom, egy ismerős, valaki akivel beszélgetek és könyveket veszek. Eric egy szegény pasi akivel úgy bántam mint a boszorkány banyával a mesékben. Miért kell a Mariónak kakaskodnia, gorombának lennie sértő-lelkem egyik áldozatához? Nem volt elég, hogy a sárga földig tiportam a buta kis amerikait?

Megint Munka, Megint Barátok. Miért Tűröm Ezt?

Munka: legyen ennek már vége! Közvetlen főnököm, tényleg, nem olyan hülye. Oké, már nem kell Scully módra az íróasztala sarkában ülnöm, lassan terjesztve mindent ellepő post-it-jaimmal, gúnyossal figyelő nyuszi babáimmal, félelmetesen forró New York-i tűzoltóimmal, tehát már nem kell folyamatosan védekeznie kisugárzásom ellen eszméletlen ötleteivel, amiket ő olyan kedvesen "szarkazmusnak" nevez. Egyem meg a szívét. Tehát semmi baj vele. A baj most azzal a mihaszna döggel van aki fölötte van. Visszaküldte a munkát mondván, hogy finomítani kell az analízist. Va nique ta putain mère. Kezdjük azzal, hogy ez a munka nem egy analízis, hanem egy ÁLLAPOT BEJELENTÉS, ahol csak azt kellett bejelenteni, hogy egy adott sorozat távközlési minőségi paramétert mérünk-e itt. Mi az összebaszott kurva picsáját kell ezen elemezni? Ez szinte egy digitális felmérés: Mérjük? Igen-Nem. Kész. Na, most visszaküldi, a nagy hülye, hogy hát ebből hiányzik egy kicsit alaposabb, finomabb elemzés. Baszd meg, nincs is benne elemzés! Mi a kurva francot finomítsak rajta, te kis szarházi!? Hát most végig hívogatom azokat a mérnököket akikkel már egyszer beszélgettem, hogy legyenek olyan szívesek és mondják el újra ugyanazt. A kedves kis agyalágyult főnök kérdésekkel hintette be az iratot, olyan eszméletlen kérdésekkel, hogy megáll az ember esze. Ő adta ki a paraméter sorozatot, ahol minden paraméter mellé oda volt írva, hogy most mi és ki és hogy. Na, az iratba nem gépeltem oda megint mert nem ez a pláné. Hát a Világelképesztő Idióta rámutatott egypárra, hogy "és e kettő közt mi a különbség"? Kedvesen, mosolyogósan odaírtam: "benne van abban a dokumentumba amit maga küldött". Van egypár paraméter amiket tőlünk követel az állam, hogy adott távközlési szolgáltatásokat adjunk, amiket már több mint tíz éve adunk. Ezek a paraméterek szerepelnek különböző jelentésbe amit a parlament elé adnak. A Világelképesztő Idióta pedig megkérdezte: "de mérjük őket?". Egy post-it-ra ráírtam: "Mit gondol?"

Levelében, Gyuszi azt írta, hogy a bloggom kezd... um... mondjuk, hogy öregedni, hervadni, "kipusztulni" a léleknehezítő bejegyzésekkel. Hát a munka nem egyszerű és meglehetősen idő és figyelem követelő, tehát igen, jelenleg az életem a munkámról és a távközlésről szól. Ja igen, és ... ummm... nem, felejtsd el. Sok ember úgy dolgozik, hogy csak robotol, robotol, mindig ugyanazt csinálja és a munkája nem hoz semmi újat. Ugyanaz a fizetés, ugyanaz a hely, ugyanaz a meló. Itt nem olyan. Itt az ugri-bugri munka megy. Hopp! Ez kell. Hopp! Most amaz kell.

Holnap kellene találkoznom a Carollal, hogy átadjam neki a naplót, de még nem írtam neki semmit. Forog a fejemben egy sztori két kémről, ami a Bourne Supremacy film után jutott eszembe. Az egyik kém felfedezte, hogy valami nincs rendben a szervezetben amiben dolgozik. Korrupció, árulás... tehát igyekszik felfedezni és "elintézni" a problémát és okozóit. Így ér el egy másik kémig aki egy igen szokatlan pozícióban van. Ez a kém, az adatbázis szerint, érintkezésben van vagy volt a legtöbb küldetéssel és kiadásával. Felkeresi azzal a céllal, hogy megtudakolja mi is történik a szervezetben. Meglepetésére ez a kém nem tart otthon fegyvereket, nincs semmijen biztonsági rendszere és nem is olyan gyors, erős vagy "kémes" mint akármilyen más kém. Persze, ez lehet egy álca, amiért a kémünk óvatosan közelíti meg, majd elviszi magával a világon keresztül különböző helyekre, ahol reméli a szervezet nem találja meg, és közben igyekszik mindent megtudni. A kém viszont egy olyan észmeresztő történetet mesél el neki, azzal kezdve, hogy a szervezet már három éve nincs működésbe, nincsenek kiküldetések, és hogy ő most civil életet él. A kémünk pedig nem hiszi el, de lassan nem marad más lehetősége, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ez kém tényleg komolyan beszél. Hmmmm... de komolyan beszél? Igaz az amit mond? mert ha igaz, ki van a küldetések mögött és most mi fog történni? A történetem nyitja: mi a kém észmeresztő története? Miféle küldetései voltak? ^_^ Jó lesz.

Gabsnak is kellene írnom. Jaj, semmi kedvem. Ne érts félre, imádom Gabs-ot, de mit írjak neki?

Meleg van. Nagyon. Besötétítettem az irodámat, hogy kirekesszem a napsugarakat. Olyan lettem mint egy vámpír, de komolyan! Mindjárt elolvadok. Kedvem lenne leruccanni valahova, mint Panamába, vagy Peruba, Argentínába, de nem akar összejönni. Sajnos időkérdés. Jövőhéten péntekre esik egy ünnep, tehát mehetnék 3 napot Panamába, vagy akárhova, de nem tudok, mert nincs jegy ezekre a napokra. Miért? Nem tudom! Pedig nagyon jól jött volna az a plusz 7000 mérföld a TACA számlámra. Ezzel tuti könnyen utazhattam volna Houston-ba októberben amikor Mario meg én elmennék megkeresni utazó laptopomat.

Na, itt abbahagyom, megyek vissza telefonálni, hátha találok mérnököket akik képesek megint azt mondani amit már egyszer mondtak.

Megkaptam a Gyuszi Levelét!!!

Miért van az, hogy néha olyan nehezzen tudunk beszélgetni? Tudod, az az érzés, hogy nem tudsz "odaérni" és megmondani mind azt amit gondolunk? Én arra a következtetésre értem magammal kapcsolatban, hogy egyszerűen képtelen vagyok kimondani az igazat. Nem tudok hazudni, de nem tudom kimondani az igazazt, tehát mindig csak félig mondom ki. Bloggomnak, neked, épp ez a lényege: hogy kitudjam mondani őszintén mind azt amit gondolok. Bolond lennék? Az az igazság, hogy ha nem tudom Gyuszinak megmondani a teljes igazságot, akkor senkinek sem tudom megmondani. Azt hiszem igaza lehet: Gyuszi ismer engem a legjobban. ^_^ Ő végül is az én Gyuszim, mégha azt is mondja, hogy ő senkié. Nem tartozik hozzám, de az enyém mert összetartozunk: család és barátság. Mi lehet ennél erősebb? Ő az én Gyuszim. Még gondolkodom egypár dolgon amit a levélben mondott, amiket nem úgy látok ahogy ő, amiket máskép éreztem át... mit mondjak ezekre? Azt szeretném mondani neki: "Nem, én tudom mit láttam, mit éreztem, mit kellett nekem átélnem." Én tudom a sajét oldalamat, de Gyuszi biztos jobban tudja a Kati oldalát. Szavainak egy furcsa utóíze van amin nem tudom keresztül tenni magamat. Milyen utóíze? Olyan, mintha igyekezne valamit gyorsan kisimítani. De miből is gondolnám ezt? Vannak dolgok amik nem adnak össze. Miért lenne Kati azért féltékeny, hogy a Gyuszi mellém ült amikor a Gyuszi ült le elöbb és a Kati ültetett le engem a Gyuszi mellé?

Lehetnek a dolgok olyanok mint amilyenek voltak amikor először találkoztunk? Nem tudom, sok port rúgtunk össze, ráadásul a csendesbe, ami nem könnyen oldható meg. Sose mondtunk semmit egymásnak, tehát nincs min kezdeni el beszélni. A rosszérzéseket nem lehet könnyenlerázni. Szeretem a Gyuszit, de emiatt szeretnem kell a barátnőjét? Megpróbálom, de végül is jó ha mindenki a fejében tartja, hogy

1. Kati a Gyuszi barátnője, nem az enyém, nekem nem kell vele bajlódnom.
2. Ha valami valaha is lehetne a Gyuszi és köztem az már megtörtént volna. Ha nem történt idáig nem is fog. Plain and simple. Mi ebben olyan nehéz? Mit nem lehet ebben látni vagy érteni? P-Leeease!
3. Kati ott van vele az egész évben, és csak évi egyszer vagyok ott, KÉT HÉTRE!!! Nem lehet ennyi ideig lélegezni hagyni a gyereket?

Mit kezdjünk ezzel, kedvesem? Tudod, hogy szeretlek, ugye tudod? De nem ezért hagyom, hogy mások bántsanak. Nem kell, hogy a "másiknak" lássanak, nem kell egy olyan helyre menni, ahol durvák velem azért amit rólam gondolnak, legyen az igaz vagy sem. Nem kell nekem, hogy magyaráznom keljen baráságomat, hogy mindenki nyugodt legyen. Nekem sose kellett volna ilyen helyzetbe kerülni. Miért nem lehetet ezt előre mindenkivel megtísztázni?

- Nézzétek, jön egy kedves barim Costa Ricából. Itt marad két hétre és szeretnék vele egy kis időt tölteni.

... Igen, még egy kicsit hevernem kell ezen az ügyön.

Néha komplikációkkal jön az, hogy valakit szeretünk, ugye? És én komolyan, mélyen szeretem a Gyuszit. ^_^

Agresszív vagyok, ugye? ^_^ Tudom, de ahhoz, hogy az ember talpraeset legyek, tudni kell karmokkal kapaszkodni és megállni a helyedet.