Bécs: Első Nap

Nem volt semmi tervem arról, hogy mikor induljak el. A kilenc órás vonat, vagy a tizenegy órás... Kettőre kellett bejelentkezni a panzióba. A Keletiben felkerestem a postát, de csak öt képeslapot tudtam feladni, az is 980,- Ft volt. Ki hitte volna, hogy ilyen drága lesz! Még 15 képeslapot kell feladnom (vagy 20-t?). Az út nyugodt volt. Már itt Bécsen a dolgok nem úgy kezdődtek ahogy azt szerettem volna. Először is, nem tudtam venni „Vienna Card”-ot (ami 18,50€-ba kerül) mert nem tudtam hol árulják, tehát egy rendes három napos bérletett vettem. Olcsóbb is, de nincs hozzá ez a programm amivel jobb árakat lehet kapni a múzeumokba. Bah, nem mintha most minden múzeumot végig látogatnék!

A Hotel amibe szobát foglaltam le, nem hotel, hanem panzió. Erre tegnap jöttem rá... mivel biztos elfelejtetem miután megcsináltam a lefoglalást. A panzió az Alser utcában van. Bécsben az utcaszámozás nem olyan rendszeres és logikus mint otthon, hanem valamilyen furamódon az utcán a számok körbe mennek. Miért nem lehetnek olyanok mint a magyarok? Na, végre rátaláltam. Rettenetes. Mondom komolyan: egy rettenetes, szűk, szegénykés kis szoba. Ok, van benne tévé. A szoba nagyon meleg volt, de le lehet benne csavarni a fűtést. A csaj aki itt látja el a vendégeket nagyon ki van pepecselve. Olyan mint egy orosz nő aki gazdagnak akarja mutatni magát, de látszik rajta, hogy minden cucca, meg a haja színe ócska. A fürdőszoba benne van a szobában. Nem más mint egy hatalmas nagy szekrény-doboz beleépítve a szobába. Tulajdonképpen van minden, de minden nagyon... csúnya. Ezek után két dolgot tanultam meg:

1. Csak HOTELBAN maradok
2. Továbbra is abba megyek ami már egyszer jó volt: Continental Hotel a Westbahnhofnál.

Minek is kitalálni mást?

Mivel a szobában mincs csinálnivaló, letettem a cuccomat és elmentem felkutatni a várost. Illetve... hát elmente a Stephansdomba. Ez alkalommal be is mentem a félelmetes templomba. Félelmetes? Miért félelmetes? Egyszerű: csak meg kell mézni ezt a képet amit ide rakok balra: mi jön az ember fejébe amikor ilyet lát? Hát hogy ez kisértett hely! Csupa fura, csupa gonosz, csupa rossz. Komolyan mondom, féltem ettől a templomtól! De ez alkalommal úgy döntöttem, nem nyer rajtam a félelmetes külseje, hanem ha be tudok menni, bemeygek és megnézem milyen.

Egy picikét ácsorogtam kint, nézegettem, fényképeztem, de aztan olyan nagy hideg volt, hogy kényszerültem bemenni, vagy a "United Chocolate" boltba, vagy egy "Alle Mozart" csokiboltba kellett volna bemenekülnöm. (Ahogy most belegondolok, nem is lett volna olyan nagyon rémes...) Na, bementem. Az kapuja sötét volt, és még mindig félelmetes. Gondoltam lesz ott egy valamilyen kassza (mint a Mátyás templomnál) de nem volt! Az ember ingyen mehetett be a templomba! (Oké, most az hangzik furának, hogy az embernek fizetnie kell azért, hogy a templomba mehessen...) Csodás volt! Csináltam képeket és minden! Nagyon tetszett! Volt ott egy 25€-ós ezüst olvasó amit majdnem megvettem. Volt ott több olvasó is, szebnél szebb, de mindegyik drága volt. Illetve, kicist drágának tűntek. A templom után elmentem felkutatni az utcákat. Ide-oda mentem, majdnem eltávedtem, de sikerült könnyem megtalálni az utamat. Bementem több boltba is nézegetni, MNG-be is, ahol madnem megvettem egy szürke és ezüst combig érő pulcsit ha nem lett volna három nagy hibája:

1. Szúrt
2. 20€-ba került
3. Kövérnek néztem ki benne.

Talán 20€ nem sok, de tényleg! Vagy háromszok olyan nagynak néztem ki, és úgy szúrt mint a na. Na, ezek után ide-oda bementem, főleg, hogy megmelegedjek, na, és hogy az anyunak kikeressem azt a terítőt ami menne azokkal a cucokkal amiket vittem neki a múltkor. Megtaláltam a terítőt, de nagyon kicsi a mi asztalunkhoz. Gondoltam, hogy talán kis terítőket vihetnék neki, ilyen alatéteket, vagy viszek neki egy másik szinű kenyértartót és hozzávaló kisterítőket. Vannak harangok is, mint amilyen elveszett, tehát olyat is vihetnék Anyunak. Na, ezeket majd holnap kigondolom.

Ma egy kis étteremben ettem, ahol egy förtelmes „gulyást” táláltak fel. Nem volt drága, de rettenetes. Meg is kérdeztem a felszolgáló kisasszonyt, hogy gulyás-e (németül kérdeztem). Azt mondta, hogy igen. Most látok életemben elöször egy olyan gulyást ami pont úgy néz ni mint egy Minestrone leves. Volt hozzá finom zsemle. ^_^ Ez nagyon tetszett, de minden esetre, azt hiszem holnap máshol fogok enni. Azt, vagy nem kérek megint gulyást. A vacsora végére hírtelen rámjött ez a rettenetes fuldoklós köhögés. Ha nagyon köhögtem hányingerem is témadt, amiért gyorsan igyekeztem megnyugodni, lassan lélegezni és ittam ásványvizet, majd kólát. Segítet, de mivel gyertyák voltak az étteremben, úgy döntöttem inkább megyek. Szerettem volna még egy csapolt sört meginni, de ott már nem maradhattam. Sajnos allergiás voltam valamihez a levegőben.

Azt terveztem, hogy olyan hét és nyolc között viszzajövök a panzióba. Nem akartam itt sok idót tölteni (tényleg olyan csúnya), de aztán olyan fél kilencre értem ide. Feltettem a tévét, hogy menjen valamilyen zaj miközben írok, és mi volt a tévében? „X-Files”!!!

Nem tudok az Internetre fellépni, de goldolta, azért megírom bejegyéseimet Word-ban, és majd utánna felteszem őket.

... Ma, most, van egy erős gondolatom: Szeretem Gyuszit.

Arra gondoltam, kihasználom, hogy nincs internet és írok egy kicsit a fikkekbe és a regényekbe, de olyan fáradt vagyok!!! Majd holnap... talán.