Egy nagyon Kellemes Meglepetés!

Ma három dolgom volt:

1. Elmenni a Raiffeisen bankba betenni pénzt a vadonatúj Euró számlámra
2. Elmenni a Margit körtúti APEH irodába elrendezni a TAJ kártya helyzetet
3. Találkozni Csapó Lacival.

Imádom a Raiffeisen bankot. Bár csak a bankok is ilyenek lennének Costa Ricában! Nincsenek sorok, kedves emberek szolgálnak ki, minden egyszerű és tiszta, átlátszó... Tetszet. Még nincs meg a kártyám... fuck, fel kellett volna hívnom az UPS-t, hogy megkérdezzem mennyibe kerül egy levelet elküldeni Costa Ricába. Na, majd holnap. Betettem 214 €, amiből levontak 13.71€-t a kártya évi díjja miatt. Tehát most van $200. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen könnyen, ilyen hamar van 200€-m a bankba! Szupi!! Mielőt elmegyek, igyekszem többet is betenni!

Az APEH nem sikerült mert mire odaértem bezártak. 14:30-kor értem oda... Az a baj, hogy míg itt leszek, nem nyitnak megint! Na, majd valahogy máshogy megoldom.

Hideg volt a Moszkva térnél, tehát azt tettem amit akármilyen normális ember megtett volna, és bementem a Mamutba. Zoknit akartam venni mert fázott a lábam, de minden drága volt, és háromszor többet kértek a dolgokért mint az utcán. Inkább majd a Délinél nézek meleg zoknikat magamnak. Keringtem itt-ott, nézegettem, majd elmentem ebédelni egy szép kávézóba aminek az a neve, hogy Dokk Café. A kaja fincsi és gusztusos! Minden nagyon, de nagyon izlet!!!

Háromkor találkoztam Lacival. Olyan kellemes, kedves ember! Nagyon, nagyon megszerettem, ahogy beszél, ahogy kedveskedik, ahogy megmagyarázza a dolgokat... Kicsit ezoterikus, amit olyan furcsának nézek. Közgazdászként megszoktam az embereket akik materialisták, logikussak, és akiknek a hitük vagy a pénz, a politika vagy a keresztény egyház. Elfelejtem, hogy Magyarországban van ez a misztikus oldal amit továbbra is furcsának találok.

Nem terveztük, de nagyon szép volt minden. Elmentünk a Váci utcára, ahol a téren volt egy szép, kellemes magyar hagyományos bemutatás. Gaiták, vas gyúró, bőr termékel, fa termékek, Magyaros palmetták, finom forralt bor, meleg gesztenyék (valahol elvesztettem a maradék gesztenyéimet!!!! Pedig olyan fincsik voltak!!!) ... Minden szinte varázslatos volt! Körbementünk, beszélgettünk, rengeteget mesélt és magyarázott, gyönyörűszép, tökéletes Spanyolul beszélt (igazi Cubai akszentussal), majd elballagtunk egy gyönyörű Szecessziós kávézóba ahol tovább beszélgettünk történelemről, filozófiáról, gondolatainkról...

Most egy kicsit fáradt vagyok, tehát nem tudok mindent pontossan leírni, de csak egy szó legyen mindennek a kulcsa: olyan votl ez a találkozás mint egy kóstolás a világegyetem erejéből. Vannak dolgok amik egy picit nem kapcsolódnak össze, amik ellen van valamim. Erős spiritualitása, hite, ezotérikus vagy misztikus békéje és tisztasága, vagy tisztaság keresése és szeretete. Ez az egyetlen amit nem tudok "lenyelni", ami ellen erősen, negatívan reagálok magamban, de minden más... varázslatossan tökéletes.

Leírtam az utazási kalandot, a Marco esetet Stormberry-be, ezért vagyok kimerülve.

Most megyek... Holnap Gyuszi lesz és pörkölt nokedlivel.