Mezőkövesd

Jó megint itthon írni, Omiból. Az élet nem élet az ember saját számítógépe nélkül. Igen, tudom, lehet nélküle is élni, de az ember, ahogy beleszok a különböző dolgokba, lannan nem is nélkülözheti. Nem tudom jó-e, rossz-e, de ez a feljődés lényege. Meg szokjuk, hogy a gépek dolgoznak helyéttünk, és lassan anm tudunk meglenni nélkülük. Megszokjuk, hogy pirulában vesszük be a vitamint, és lassan nem tudjuk máskép megkapni a vitaminokat. Lassan mindent helyetesítünk és egyre több külső elemet nem tudunk nélkülözni.

Tegnap elmentem Mezőkövesdre a Gyuszival, hogy megismerjem a Gyuszi szüleit. Nagyon kedves emberek!!! Nem tudom, ha ez minden vidéki emberre jellegzetes, de nagyon kedvesnek és családiasnak tűntek. Nem, nem tűntek, AZOK. Persze a Melcsi szülei, lent Kiskunhalasban is olyan édesek és kedvessek, de ahogy Marika néni, a Gyuszi mamája átölelt amint látot, nem is ismert még, az egy forró, szeretetdús érzést lobbantott fel szívemben. ^_^ A papa, a János olyan kedves és közvetlen!! ^_^ Rögtön szeretve éreztem magamat, és kényeztetve! Viccelődött, kínálta a mézes pálinkát, leült velem beszélgetni, kedveskedett... nem lehet kifogásom a Jánosra, mert úgy vigyázott rám mintha a papám lenne! A mama olyan drága volt és édes, és kedves! Finomat főzött, gyöngéd volt hozzám, átölelt... Leült mellém és mutatta hogyan horgolja ki a terítő szélét. Eleinte nem vette észre, hogy figyelem, de utánna lassan horgolt és mutatta hogyan kell. Ezt a technikát nem ismertem: rendessen meghorgolja az alját láncocskákkal és egyszerű pálcikákkal, majd a tetejét, amivel szegfű szirmokat csinál duplahajtású pálcikákat csinál majd a tetejére egyenesen két láncocskát és egy fél pálcikát, majd utánna megint a duplahajtású palcikát. Olyan jó volt, mert azt gondoltam, hogy most hazamegyek és én is tudok terítőt csinálni! ^_^ De Marika néni nem csak mutatta, hogy horlgolja a szép matyó terítőket, hanem, kérem szépen, velem nézte a CSI:Miamit... Olyan kedves, olyan aranyos! A Horació pedig olyan érdekes amikor magyar szinkronnal beszél... De ha majd kiköltözök, mert ki akarok most már igazán költözni, gondolom meg tudom szokni ! ^_^ (NCIS-t is látni akarom magyarul. DiNozzo magyarul roppant szexy lehet!)

Marika néni és János érdeklődtek az Ati, a Dani és a Yuly után! Olyan volt mint hazamenni! Mesélték, hogy a Danika nem tört el semmit, és hogy milyen kisangyalka volt. Azt is mesélték, nagy meglepetésemre, hogy az Ati RENGETEGET beszélgetett, és hogy sajnos, úgy érezték a Yuly nem érezte jól magát mert nem tudott mondani semmit, és nem is értett semmit. Marika néni abban reménykedik, hogy a Yuly majd megtanul magyarul. Remélem én is. Majd javaslom neki, hgy segítek neki tanulni magyarul. Nem nehéz!

Ma megismertem a Gyuszi nővérét, a Zsuzsit, a férjét és a három gyerekét. Azt a kedves, mosolygós, aranyos családott!! Öröm volt köztük lenni!!! Nagyon megszerettem őket és alig vérom, hogy megint mehessek! A Zsuzsi közvetlen és egy kicsit hangos. Az ember azt hinné szintén, hogy latin. Sokat nevet, nagyon fizikai, már mint, hogy szeret közeli, érintésbe kerülni szeretjeivel. Látni, hogy gyerekeit imádja, és amennyire csak lehet, ölelgeti, csókolgatja őket. A férje (akinek a nevét elfelejtettem) szintén kedves és közvetlen. (Ő a bal szelső részén van a képnek.) Vele kifejezetten jól éreztem magam. Olyan volt mintha ő azok közé a kevés emberek közé tartoznak akik egyből mindent megértenek és egy pillanat alatt a legjobb barátaiddá tudnak változni. Nem tudom mi lehet, de "megkönnyebülten" éreztem magamat a társaságában. A gzerekei is szimpik, de egy picit zárkozódtabban voltak. Velük nem éreztem magamat olyan szabadnak. Mintha állandóan figyelnének és mindent rosszul, helytelenül csinálnék. Egy igen rossz érzés. A gyerekek Kincső a kislány, Bence, és Zsombor. Hogy megyik másik, azt már nem tudom. Tudom, hogy a szakállas a fialtalabb, de mi a neve... nem tudom.

Ma elmentünk egy kicsit Mezőkövesdet megnézni. Nem tudtam, hogy néznivaló volt és a Gyuszi le akart beszélni arról mondván, hogy nincs semmi. Nem igyekezet sokat, de húzta az orrát, hogy bizony nincs néznivaló. Hát akkor minek viszi el a vendéget ha nincs nézni való? Kiskunhalason is van mit látni, mindenhol van mit látni, még Miskolcon is! Gondoltam legalább megnézem a kis város-falut, vagy akármi is. Namost, habár Mezőkövesd igen falusias, és a házacskák falusiasak (ami nekem nagyon tetszik, mert Costa Ricában nincs efféle falusi házikó), Mezőkövesd, nem falu, hanem város. És nem is akármilyen város! A tizenötödik században volt az első város ami Mátyás királytól kapta meg a város jogot. Amiből le tudtam következtetni, a "matyó" szó szintén a Mátyás király nevéből származik. Illetve ezt mondták, DE szerintem (nincsenek, persze bizonyítékjaim) ettől az első város-jog dologtól lettek "matyók". De akkor mi köze Mezőkövesdnek a matyókhoz? Na, Mezőkövesd a Matyóság fővárosat. O_O Ilyet nekem mondani... hiszen én imádom a magyar népi kézművét!!! Nem tudok sokat, de a Kalocsai ás a Matyó hímzést azt mindenki ismeri! Természetessen nekem ezeket meg kellett néznem! Tehát elmentünk megnézni a nagy templomot és a Matyó Múzeumot. Gyuszi már az elejétől azt mondta, hogy ő bizony nem megy el a Matyó Múzeumba. Nagyon is remélem viccből mondta, mert nekem nagyon roszul eset. Azt mondta, hogy azért nem megy, mert ő azt már ezerszer látta. Megmondtam neki, hogy ezer egyszer fogja látni, mert én mégmindig nem láttam. Nem mondott semmit, de ézertelte, hogy nem akar elmenni. Komolyan mondom, rosszul esett. Nem lett volna ott a János, aki ugrabugrálva el vitt volna a pokolba, ha azt kívánom megnézni, nem tudom mi lett volna.

Nem a Múzeummal kezdtük, hanem a Nagy Templommal. Mezőköveds egy katolikus város, tehát a templom egy katolikus templom. Gyönyörőszép, és nevezetességei közt vannak a képei amikban a Szent Jelenetek népi ruhában vannak. A festmények minősége, a szépségük szinte elragadó. Tényleg lehet mondani, hogy a matyó nép a szépségnek szentelte magát. Annyit fényképeztem le belöle amennyit csak bírtam, de közben, mivel voltak emberek a templomban, kicsi furán éreztem magam, mintha nem illene a templomban fényképezni. Hát, végül is, a templom egy Imaház, nem egy túrista központ. Azért a Gyusziék kedvessek voltak, hogy elvittek.

A templomban is találkoztam kedves emberekkel akik mutogatták nekem mit fényképezzek. Mind mosolyt hozott ajkaikmra. Ilyenkor nem tudom elhinni, hogy vannak emberek akik azt merik mondani a magyarokról, hogy hideg, depressziók, mogozva emberek. Ha az ember szépem fordul a magyarokhoz, és megengedi nekik, hogy ne keljen védeniük magukat, akkor szerintem a magyar nép olyan szép és kedves! Minden arc egy csillag ami vakítóan tud ragyogni, ha megendegjük.

A Matyó Múzeum gyönyörűszép volt! Az a gazdag történet, az a sok szép hímzés, a sok szép ruha, a szokásos, a berendezés! A múzeumban volt egy vezető, egy okos, kedves néni akinek az volt a neve, hogy Marika. Olyan volt, kinézetre, de ahogy beszélt és mozgott is, mint kedves Keresztanyám, Marika. Olyan közel állt szívemhez, hogy szerettem volna velemaradni egész nap!

Marika néni mesélte, hogy a matyó egy bizonyos élet formát folytat. Van is egy mondásuk: "kopogjon, de ragyogjon". Ami azt jelenti, hogy éhenhalhat, de szép akar minden áron lenni. Mesélte, hogy a matyók mindent maguk csináltak, és nagy szegánységnem éltek, de az emberek minig igyekeztek szép ruhában járni. Nem mintha mindig új cuccban jarnának, de az a kis ruha ami volt nekik, azt mindig szépen, fantaziával kidíszitették! Bemutatta a matyó ház beosztását: a szoba (amit a képen látni), a konyha és a kamra. Azt is mesélte, hogy a házaknak volt valami amit vér-tollnak vagy vér-szállnak, vagy vér-táblának... "vér fa lócza"? Nem emlékszem pontossan, de egy jel volt, egy családi jel amit csak a fiú gyerekek vihettek magukkal és amivel a házakat kijelölték.

Egy házban három generáció élt, ennyi volt a maximális kapacitás, és a nagymama volt a ház főnöke. A férfi lehet a fej, de a nő a nyaka, tehát a férfi arra fordul amerre a nő akarja. ^_^ Ez nagyon megtetszett nekem! Hahahahaha!

Sok minden van ebben a Magyarországban ami olyan szép, és ami annyira tetszik! Kaptam a Gyuszi szüleitől matyó babát és pluszban vettem magamnak egy kis matyós piros dobozkát és egy kis terítőt, anyunak egy kis piros szemüveg tokot, képeslapokat a gyerekeknek, és tűpárna kis himzet szíveket a lányoknak. Yuly, Caroll, Jetty... Anyu meg én! Azt is eldöntöttem, hogy megpróbálom a Matyó hímzést! Egy kis terítőn gyakorolok, majd megmutatom a Gyuszi mamájénak, hogy jól csináltam-e vagy sem!

Ez is hozzám tartozik!