"Hundurhangja"!

Tudom, tudom, tártozom sok fényképpel és sok történettel! Plusz, tegnap nem is írtam, mert olyan nagyon féradt voltam a sok szép múzeum látogatástól. Tehát most igyekszem mindent beírni amit csak kell. Nem lesz minden, szokásszerint, de ennyit elég feljegyezni. Tudod, vannak dolgok amiknek az ember gondolatában kell, hogy maradjanak. Más dolgokat pedig az ember leírna, de... most én nem tudom. Ilyen az élet. (Ez egy dolog amiben a Livejournal jobb volt a Bloggernél.)

Zsuzsanéni a másik szobában karácsonyi zenét hallgat. Régi, klasszikus zene. Szép. Nem szoktam oda lenni a karácsonyi zene után, de ez tetszik. Nem mintha mindig hallgatnám, vagy mintha szívessen halégatnám otthon, de itt hangulatos. Itt minden más, az az igazság.

Azt mondanám, hogy felszereltük a karácsonyfát, de a Zsuzsanéni szerelte fel. Én nem mertem semmit se hozzá tenni, mivel olyan szép volt!! Látod milyen szép? A fényképet úgy kellett csinálni, hogy leoltottam a lámpákat, mert a vaku olyan erős volt, viszont vakunélkül sötét. Az a három ajándék az pedig, amiket otthonról hoztam. Sajnos még tele vannak kávéval, de majd kifőzik belöle! Nem tudom jól látható-e, de vannak habcsókok a fán. Igazi habcsók karikák. Ezeken nagyon elcsodálkozom. Habcsók, mézes keksz, vagy mi a franc... Ilyet otthon nem lehetne csinálni. Egy pillanat alatt megszállna a fát a sok légy, hangya és svábbogár!!! Júj!

Van egy másik érdekessége a fának: a csúcsa egy sütemény fogó! Talán nem jól látni, de az egy sütemény fogó egy tobozzal és egy piros masnival odakötve. Igen, tudom, hogy fura egy találmány, DE tegnap voltunk a Nagytétényi Kastélymúzeumban, és ott karácsonyi fa kiállítás volt. Rettenetessek voltak. Ilyen csúnya fákat még keresve se talál az ember! Volt egy igen ijesztő gótikus fa lila csizmákkal és fekete szárnyakkal. Ewwwwwwwww! A sok fa közül volt egy ami ilyen konyhaszerekkel volt kirakva. Szűrő, spatula, villa, teáskanna, teatojás és ilyenek. Ennek az ötlete annyira megtetszett a Zsuzsanéninek, hogy úgy döntötte, hogy mi is ilyet csinálunk. Így került a süteményfogó a fa csúcsára. Furamódon... nagyon jó. Ki hitte volna?

Ma volt egy finom karácsonyi ebéd a Nagyapival. Elötte le kellett szaladnom a Mammutba, hogy megvegyem az Ati, a Yuly és a Dani ajandékait! Délelőtt kellett mivel most délután bezárnak a boltok és négykor már nem járnak a buszok-villamosok. Tehát felpattantam a Krisztina téren a 18-asra és bementem a Mammutba. A Happyboxban találtam meg a Yuly ajándékát: egy Pucca táska és egy hozzáillő Pucca ceruzatokk. Mivel ott voltam, vettem magamnak egy Nici ceruzatokot, egy retikült és egy kis kulcstartót amit a kézitaskámra tettem. Mind a három darab a kékpöttyös leopárdos! Tudom, tudom, ÉN nem szeretem a kéket, DE ez a kisleopárd olyan cuki!!! Imádnivaló! Tehát bánom is én ha kék! Ebben tetszik! Ugye csinike? ^_^ Igen, lehet, hogy gyerekes, de Costa Ricában egyedi (ilyen nincs) és nekem tetszik. A végén ez a fontos! Itt van a kis leopárd. Ez lóg most a kézipoggyászomon. A Danikának vettem egy kis kocsipályát, és az Atinak beszereztem két pólót a GoKer sportboltban. Ott kaptam egy ilyen kis gyűjtőt, hogy majd szerezzek vele egy törzsvásárló kártyát. Nem tudom minek, de jó. Majd továbbra is itt veszem Ati ajandékjait.

Ebédre volt szalonnás csirkemell krumplival és diós bögretészta. Ezek után játszottunk egy kis "Scrabble"-t. A Zsuzsanéni nyert 249 ponttal, de én második lettem olyan 186 ponttal. A nevezetes szót is én tettem ki: HUNDURHANGJA. Tudod, mi úgy játszuk, hogy hülye szavakat is lehet beletenni, sőt, igyekszünk ilyenenket kitalálni!

Tegnap elmentünk a templomban. A pap a Márta volt. Rövid volt a prédikáció, pedig volt benne keresztelés is. Dupla! Valahogy nem volt nekem szimpi a Márta. Jobban szeretem a Karcsit, aki már nem prédikál. Ő olyan jó!

Templom után a Zsoltban ebédeltünk, ahol alig tudták kinyitni az ajtót. Volt fincsi saláta, gomba és gulyás leves! Plusz gesztenyepüré. Utánna a Zsuzsanéni és én elmentünk a Nagytétényi Kastélymúzeumba. Ez egy gyönyörű kastély világszép kertekkel és telistele szebbtől szebb bútorakkal amik a középkortól a késő Olasz, Francia, Spanyol, Magyar és Német Renesszansz stílusában tündökölnek. Ezekről olvasgattunk ahogy mentünk, és nézegettük a fákat, majd a kiöltöztetett Máriákat. A fő kiállítások nem voltak jók, de az állandó kiállítás, a bútorok, páratlanul szépek voltak. A legegyszerübbtől a legfelcsicsomázottig, mindegyik olyan gyönyörű volt! És volt minden, volt minden féle bútor ágytól kis ládáig, csecsemő bölcsőtől szekrényig. Volt egy HATALMAS nagy íróasztal, de igazán hatalmas, amire az volt írva, hogy "hordozható". Látom régen a "hordozható" felfogás teljesen más volt a mainál. Azt hiszem akkor addig volt valami hordozható ameddig fel tudtál fogadni embereket, hogy hordozzák. Valjom mint gondolnának a mai laptopokról? Ha nem gondolják, hogy Omi szép, akkor nem voltak normálissak, az tuti. ^_^ A felső képen a Zsuzsanéni van a Nagytétényi kastély előtt. Azt mesélte, hogy régen Anyuval azt játszották, hogy a macik elmentek Nagytéténybe nyaralni. ^_^

Olyan cuki arra gondolni, hogy Anyu és a Zsuzsanéni egyszer kisgyerekek voltak és maciztak! Néha az ember elfelejti, hogy szüleink és nagyszüleik is voltak gyerekek.

Itt jobbra én vagyok (persze) egy szoborral aminek az a neve, hogy a "Szerelmes Kentaur". Zsuzsanéni mesélte, hogy egyszer elveszett és sokáig keresték, majd pénzt is gyűjtöttek a keresésre. A kenaur hátán Ámor lovagol. Nagyon szép egy darab. Roppant hideg volt, de ezt a képet meg kellett csinálni! Többször is el kell majd jönni Nagytéténybe megcsodálni a kerteket és a kiállításokat.

Sok minden van ami kimarad, amit az ember nem szokot elmenni megnézni a saját országából. Valjon mi más szépségből maradtam le (idáig)? Magyarország olyan tele van ilyenekkel, hogy akarhat valaki innen elmenni? Hogyan tudna valaki mind ezt maga után hagyni? Hogy lehet ezt nem szeretni? Ahogy az ember elhalad a kastély különböző termein és "tudja", hogy itt régesrég voltak emberek, hogy mind ezeket a bútorokat használták, hogy ezek évszázadokon átt láttak embereket, az ember valahogy megdöbben és arra gondol: "Ni, ni... nem vagyunk egyedül." Valahonnan jövünk, és ez a hely, messziről is, de valahogy kapcsolata van velem és mindennel ami körülöttem van. Ebben az épületben, és már abban, hogy van ez az épület, van egy olyan érzés, hogy "ez", Magyarországunk volt, és Isten segítségével, még lesz sok. sok évszázadra és évezredekre!

Ma pakoltam be elöször. Igen, ilyen "pakolás-próba". Elértem a 20 Kg-t úgy, hogy nem pakoltam be a Méhes György könyveit, hanem azokat a kézipoggyászba teszem, amiken most, hál'Istennek vannak kerekei. Kis bőröndömet a Zsuzsanénivel vettük ismert, kedvenc boltunkba, az "Aranypók"-ban, ahol régen az Öregmami szokott a kézimunkájához venni dolgokat. Fonalakat, gondolom. Sok szép van benne, és nagyon jó áron. A kis bőröndöm olyan mint amit Mezőkövesden láttunk a Gyuszival a Tesco-ban, de ez egy picivel drágább volt: 7300,- Ft. Legalább nem volt 11600,- FT, mint amit a Katival láttunk az Auchan-ban. Abba bepakoltam a két blúzt amit vettem, az enyémet (fekete+bronz) és a Jetty-ét (rózsaszín+ezüst), és a könyvek. Minden mást bepakoltam a nagy bőröndbe. Ott is vannak a palmetták és a kis boros üvegecskék. Hat kis palmetta és tíz kis üvegecske. Azt hittem tudom majd kik kapják meg, de nem. Azt hiszem men lehet majd sokat a munkahelyemben adni, MERT nem lenne elég mindenkinek, és semmi kedvem a sok hülye sertetségével szembe találni magamat. Csak a nagyon jó barátaim kapnak:

• Jetty (palmetta+bor+matyó tűpárna)
• Laura (palmetta+bor+matyó tűpárna)
• Kattja (palmetta+bor)
• Sonja (palmetta+bor)
• Caroll (palmetta+bor+ matyó tűpárna)
• Kate (palmetta+bor)
• Yuly (bor+matyó tűpárna)
• Tavo (bor)

Egy matyó tűpárna az enyém, egy boros üvegecske otthon marad ás egyet majd kiteszek a munkahelyemben! Persze, szokásszerint, a címzettek változhatnak! (Kivéve Yuly és az első három! Na, és Tavo, aki tuti kap bort!) Valahogy sose tudom, hogy kinek kellene adni. Tavaly okosabb voltam, mert felírtam egy papírra kinek kell adnom és így csak a számot jegyeztem meg, és annyit vettem mindenből. Nem mintha utánna nem derült volna ki, hogy egyet-mást elfelejtettem, DE rendszeresebb volt. Most azt gondolta, bah, nem érdekel, majd csak a közelieknek adok, a többit pedig megtartom. A Kate-tal kapcsolatban nem tudom hogyan lesz. Sokszor úgy megy a dolog, hogy a Caroll-on keresztül kell odaadnom, és valahogy néha nem bízok abban, hogy ő oda is adja. Például volt egy film, "Boy Culture" amiből három példányt adtam neki, hogy egy legyen az övé, egy a Kate-é és egy a Dash-é. A mai napig nem tudom odaadta-e nekik, vagy valaki másnak adta (vagy elkótyavetyélte). Komolyan. A Kate továbbra nem tud semmit a filmről, pedig biztosra tudom, hogy imádná és nem felejtené el soha!

Szeretem a Caroll-t de néha nem tudok benne megbízni, vagy vannak dolgok benne amiket nemszeretek, vagy amiktől távol tartom magam. Minden esetre, minden hibályával is, és annak ellenére, hogy sokszor eldöntöm, hogy már nem barátkozom vele, Caroll egy amolyan hosszantartó barátság az életemben. Mint a Mario (aki már megkapta PREMIUM Librería Internacional kártyáját!). Ők az amolyan "örökbarátok". Vannak dolgai, de velük szinte lehetetlen az élet. Mit csinál akkor az ember? Egy kicsit körüldolgozza a helyzetet a komplikált részeken. Kate akkor kapja meg a cuccait, ha megkapja, amikor látom legközelebb. Tudom, hogy menni akarnak Mexikóba, tehát talán várni kell valamennyit. Na, erre is majd lesz idő.

Tudod, ezt kimondom, mert ki kell mondanom: nem szeretek az emberekben csalódni, de most csalódás ért. Megkedveltem nagyon valakit, tényleg, csak így, a nagy semmiből, de ahogy egy picit jobban megismertem, nagy csalódást okozott. Olyan volt, mint lehúzni egy aranynak látszó gyűrüt az ujjamról, és látni, hogy egy feketés-zöld nyomott hagyott. Felfedeztem, hogy valaki akit kedvesnek és szimpinek találtam rámenős, követelödző és mindenáron a többiekre igyekszik rányomni, rákényszeríteni a nézetét. De igen, neki van igaza, de igen, ő tudja mi a jó, de igen, ha nincs úgy ahogy ő mondja, akkor az... hmmm... nem jó. Nem, nem találtam magam szembe a tükörrel, DE amennyire én tudom, mégha azt is gondolom, hogy nekem van igazam (mert igazam van), ha valaki mást akar, valami mást dönt, hagyom. Jó, legyen úgy ahogy akarja, akkor döntsön amikor akar, nem firtatom az ügyet. De ő nem. Hogy most kell, most, vagy soha (nem mondtam, hogy majd máshol is megnézem?), de igen lehet, de ez ilyen, meg olyan jó, ő tudja jobban... (boccs: 1. én dolgozom ott, 2. én szoktam utazni, tehát én tudom mi kell.)

Nem tagadom le, jól jön ki nekem ez a képmutatási dolog: tudok szép és kedves lenni míg addig nem gurulok be, hogy nem tudom tovább tartani. Idegenekkel könnyebben megy, azt is bevallom, mivel barétaimhoz erős érzelmi kapcsolatok kötnek.

Nem mondanám, hogy családtam egy másik, régi barátomban, viszont mondhatom, hogy mégmindig nem hevertem ki a sérelmet amit okozott. Megmondanám neki szemtől szembe, DE én is jócskán sértegettem. U_U Na, kimondom, mert tudom, hogy olvas:

Gyuszi, igen, nem tetszett, hogy magamra hagytál a szüleiddel, akik nagyon kedvessek és minden, azért, mert neked ezer órán keresztül telefonálni kellett. Ez faragatlanság. A szombatot nem végom a fejedhez, mert gondolom, hogy rossz kedvedben voltál. Azért fejedhez végom, hogy a Kati mamajával hagytál egyedül egy jó darabig! Mi van veled? Hol tanultál viselkedni!!! Jó, én sem vagyok valami udvariasság epitoméja, DE ez kellemetlen volt. Nagyon.

Bocsánatot kérek azért amit mondtam, ami sok volt és nagyon sértő! U_U Tényleg. Tulajdonképpen tetszik a púpod, olyan kis "fognivaló" és egyedi mint az Ati leragadt nyelve, és a rigócsőrűszád is nagyon tetszik (a szó jó értelmében). Épp azért hívom rigócsőrnek, mert olyan mint a mesében. Szép vagy genetikailag, személyileg és szellemileg is. Hogy bántottalak a "végzetséggi" dologgal... *máshova néz*... szeretlek de tudod mit gondolok. Nézd, *erősen megfogja karjaidat* szeretlek, melletted állok és amit meg tudok érted tenni azt megteszem. Nem tudom hogy, de megteszem. Amiben segíteni tudok, kérlek, könyörgök, mond meg és segítek nagy örömmel, DE ne gyere és mond nekem, hogy rossz az élet, hogy diplomával is nehéz az élet, hogy itt diplomával nem állja meg az ember a helyét, mert ez baromság! Lehet, hogy szintén nehéz, de amikor bekerülsz több lehetőséged van. Nálunk is van közgazdász taxista és titkárnő. Nálunk is van fizikai mérnök aki Taco Bell-ben szolgál ki, de igyekezni kell! Nem szabad feladni a harcot! Nem vagy te még öreg! Kérlek, csak igyekez tovább, mert ahhoz, hogy el tud helyezni jól magadat, ahhoz sajnos egyetem kell és diploma.

Buta voltál és Buta voltam én is. ^_^ Bah, ilyen is előfordul a jó barátságban! Egy dolog, viszont nem változik: SZERETLEK!!!!! ^_^