Bécs: Második Nap. Liechtenstein Múzeum és a Vásárlás

Már lassan este tíz óra. Ma reggel tízkor, vagy kicsivel utánna keltem fel, amiért lekéstem a reggelit. Totál elfelejtettem, hogy ez is benne van a csomagban. Mivel holnap már hazamegyek és nem lesz sok időm nézelődni (főleg mert innen már tizenegykor el kell mennem), ma kellett múzeumoznom és vásárolnom. Elsősorban elmentem a Liechtenstein múzeumba. Nem volt olyan nehéz metróval elmenni. A kicsit nehezzebb rész az amikor gyalogolva kell egy darabot megtenni, mert csak az osztrákok értik saját utcájukat. Szerencsém volt találkozni egy bácsival aki elvitt a múzeumig. A múzeumot hátulról közelítettem meg, amiért egy darabig még kóvályogtam. Nem tudtam, hogy ott ahol bementem tulajdonképpen egy cégnek a kapuja, és hogy a Múzeum a park másik végén van.

A múzeum egy kastély volt, nagyon szép, és tele van gyönyörű képekkel ás szobrokkal. Két kiállítás volt: a folytonos és a Borromeo Gyűjtemény. Megvettem a jegyet mind a kettőre. Volt egypár korai kép ami nagyon nem sikerült, de ahogy az ember tovább nemt, volt egypár kép ami hihetlenül szép. Ahogy az ember nézi a képeket, arra gondol, hogy a festő vagy szerelmes volt a modelbe, vagy szerelmes lett a képbe, olyan szépek. A Borromeo gyűjtemény meglehetősen kicsike volt, de érdekes képek voltak benne. A legtöbb keresztény kép volt, habár volt egypár ami inkább mitológikus volt, vagy történelmi. Többsége, természetessen olasz volt. A gyűjtemény több szalonon át ment, és a végén nyílt egy páratlan szoba: a Liechtenstein megmaradó könyvtára. Egy bűvös, hüvös szobában sorakozott olyan százezer könyv (a dokumentumok szerint), mind történelemről és természetes tudományról. Megfigyelésem szerint több régi könyv közé keveredtek újabb vagy olcsóbb könyvek is. A leírásról lehet tudni, hogy ezeket a könyveket több generáción át gyájtötték a Liechtenstein hercegek. A könyvtár két szobából áll amenyeket végig fut egy mezzanine szintén könyvekkel. A közepükben egy szobaválasztóként nyúlik fel egy több oldalas, szolid könyves polc. A könyvárban voltak szintén szöbrok is, és egy kis tányér kiállítás. Ezek nem voltak mint azok az unalmas, végeérhetetlen tányérok a Kaiserapartementben, hanem ezek kevesek voltak és mind nagyon szépek. Gondolom minden készletből csak annit mutattak amennyi kellett, hogy az emberek ne unják meg. Azért fura volt, hogy a könyvek közt tányérokat állítotak ki.

A folytonos gyűjteményben a Liechtenstein család képei és szobrai voltak. Ezeket a felső elemetben, nyolc szalonon keresztül mutatták. Itt találtam meg a szűmomra legszebb képeket. Hogy ki festette, vagy mi is volt a kép neve, azt már elfelejtettem. Tudom, hogy volt sok szobrocska Szent Sebestyénről, de a számomra két legcsodálarosabb kép kamasz fiúkat mutatott. Az egyik egy bibliai jelenet valamilyen prófétáról amikor a sivatagba megy. (Talán Szent János?) Ezen egy igen csinos fiú van csak egy leopárd bőrrel lazán magaköré kötve. A másik egy kamasz fiút mutat ahogy hátra néz, meztelen hátát a nézőre fordítva, és ujjával mutatva, mint aki irányt ad valaki másnak. Ez a kettő elbűvölt, Kerestem a képeket a múzeum boltjában, de nem voltak ezek. Sok Rubens kép volt, köztük az a festmény amit gyerekeiről csinált: egy magában a kislánya, majd egy kép két fiáról.

Múzeum után gondoltam eszem egyet. El kellett mennem egészen a Stephansplatz-ig, ahol felkerestem egy helyet. Ide oda mentem néhány utcán több helyet is megszemlélve, míg eldöntöttem, hogy egy pinceszerű helyen eszek, Kellemes volt és eleinte meleg is, de aztán valamiért kihült nagyon kellemetlenül. Grillezet virslit kértem sült krumplival. Fincsi volt, de sok... szokás szerint. Ugyanakkor, a krumplik közepette megint rámjött a köhögés. Olyan volt mintha egy szem borstól becsukódna a torkom és olyan erősen köhögtem, hogy hányos görcsöket kaptam. Ez rettenetes! Le kellett nyelnem a kólámat majd kenyérrel fejeznem be a kaját. Eddigre rengeteg ember volt az étterembe. Egy jó darabig kellett várnom, hogy megjöjjön a második kólám, és majdnem 45-60 percet arra, hogy hozzák a számlát. Eddig persze, írogattam naplómat. Kézírásom rettenetes volt a nagy hidegtől. T_T Mire végre fizettem és elmehettem, addigra sötét volt. El szerettem volna menni a Mozart házba, de gondoltam már késő. Azért elballagtam, megtaláltam és lefényképeztem kívülről. Be akartam menni, de amikor láttam mennyit kérnek a látogatásért, azt gondoltam nem éri meg. 18€ amikor a Liechtenstein mindkét gyűjteménye 14€? Nem lett volna időm mindent megnézni, ha volt is mit megnézni. Megnéztem a boltot, de nem volt ott semmi. Tehát nem mentem el. Helyette visszatértem a Stephansplatz-ba és elcsavarogtam emlékekért, Anyu cuccaiért és egyebekért. Vettem Anyunak két terítőt, kicsit és két tea zacskó porcelántartót (amire ki kell tenni a használt zacskót). Magamnak vettem egy Stephansdomos üveggömböt, egy Mozart csészét Mozart csokival és egy hegedű formájú üvegecskét kiwi likörrel.

Ahogy tovább mentem, sétáltam, betértem az H&M-be. Azt hittem nem veszek majd semmit... de vettem egy szürke, hosszú ujjú pólót. Hát... nem mintha kellene egy másik póló, de ez olyan szép volt! Meg kellett vennem.

Holnap kifizetem a hotelt, és talán elköltöm a többi pénzt valami szép souvenir-en, vagy talán viszem magammal Párizsba. Vagy veszek Anyunak még Mozart kugel-t.

Visszafelé nem mentem be egy étterembe enni, hanem elmentem egy közértbe a Westbahnhofnál, és ott vettem magamnak gyümölcsöt, kólát és egy zsemlét. Ki is haszhnáltam az alkalmat, hogy vegyek magamnak óvszert, mivel készletemet (csak három) felhasználtam Marco-val Roissy-ban. Csak egy fajta óvszer volt. Piros és Durex. Nem tudom milyen fajta mivel minden németül van rajta. Jónak tűnik. *vállat von* Durex. Az jó.

Rossz itt az időjárás, nagyon hideg. *didereg* Alig lehet kint lenni az utcán. Holnapra minusz két fokot jósoltak. Remélem kedves Magyarországom jobb lesz.

Most vagyok másodszor Bécsben, és most valahogy nem tetszik olyan nagyon a város. Illetve tetszik, de nem élnék itt. Valahogy olyan élettelennek találom. Lehet, hogy minden lépésnél azt várom, hogy olyan legyen mint Budapest, de valahogy... nem úgy nézki, mint az afféle város ahol érdekes élet folyik. Persze, lehet, hogy mivel mindig csak kicsiket vagyok itt, nem találom meg az érdekes helyeket, de akárhova is nézek, sehol semmi ami az ember mindennapi érdeklődését felkeltse. Azt hiszem az én városom Budapest. ^_^ Nem lesz nekem semmi más jó.