k=[(x-8)/4]-1

Két kedvenc számomból lehet most kiszámítani a koromat. Nem, nem 48 vagy 84 éves vagyok, köszönöm, azt mondtam, hogy ezekkel lehet a koromat kiszámítani. ^_^ Ma van a szülinapom!!!! Milyen lenne a tortára egy formulát felírni a számok helyet? És most lassan megyek, mert otthon felejtettem az irataimat... Egy kis időn belül folytatom a bejegyzésemet... feltéve, hogy nem megy el megint a villany... és hogy nem vacakolnak megint az Internettel. Megint rájuk jött... Ki gondolná, hogy ilyen bunkók tudnak lenni???

(Kép perccel utána.) Felhívtam az Atit, hogy megkérdezzem, milyen lehet a forgalom Heredia felé, és azt mondta, hogy nem tudja, de azért várjak még egy picit, mert talán ő haza tud gyorsan vinni olyan 1/2 11 és 11 közt. Jaj, remélem tényleg haza tud vinni! Az nagyon jó lenne, és nem kellene taxit fizetnem. Tegnap áttettem a cuccaimat egy másik táskába, és nem tudom miért, nem jutott eszembe egyből a pénztárcámat is beletenni. Ma reggel pedig nem is jutott eszembe, hogy megnézzem. Otthon, Budapesten, egy olyan jó rendszerem volt! Mindig az ajtónál megnéztem sorba: kulcs, pénz, diákigazolvány. Talán megint be kellene vezetnem ezt a jó kis dolgot. És komolyan, nincs semmi ami olyan kellemetlen lenne, mint amikor az ember otthon, vagy valahol otthagyja az iratait. Persze, jobb ha az ember otthon hagyja, mintha a buszon, a taxin, a munkahelyen, egy étteremben hagyja. Caroll egyszer a munkahelyén hagyta a pénztárcáját. Ez rettenetes volt. Én egyszer otthon hagytam a kulcsomat amikor kasszás voltam, és az volt a baj, hogy a kulcstartón volt a kassza kulcsa. Akkor is az Ati segített ki. A legrosszabb alkalmak (a mostanin kívül, habár nincs is olyan nagy gond most) azok voltak amikor egyszer egy sörözőnél felejtettem el az American Express hitelkártyámat (ennek volt akkor a $3000-es határa), vagy amikor most januárban a repülőn hagytam a telefonomat.

De miért olyan fontos ma? Na, részben azért, mert nem szeretek pénz nélkül járni, vagy papírjaim nélkül, de főleg azért, mert ma mindenféle kedvezményeim lennének több helyen amihez kell az adott bolt VIP kártya plusz a személyim. Fontos, nem? Nagyon fontos! legközelebb csak egy év múlva lehet ilyen!!! Olyan nem-jó, hogy épp ma felejtettem el. Na, reméljük az Ati tényleg haza tud vinni...

Másrészt a hétvége jó volt. A péntek jobb lehetett volna, ha Viktor-fej (igazi neve José Pablo) eljött volna sörözni. Miért Viktor-fej és miért van két pasi a képen? Egyszerű. a jobboldali, a csini, az egy szinész aki Viktor Krum-ot játszotta a negyedik Harry Potter filmben (az utolsó amit megnéztem). A gyerek bolgár származású és valami igen furi-muri neve van. Stanislav Ianevksi... ha jól emlékszem. Bah, de nem az a fontos, hanem az a fontos, hogy a gyerek csini. Legalább nekem tetszik, még annak ellenére, hogy nem felel meg a típusomnak. A szeme is sötét! Igen, igen, lehetek én a világon az egyetlen magyar aki a zöld szemeket szereti. Na, az a helyzet, hogy első látásra José Pablo és Stanislav valamennyire hasonlítanak, de minél tovább nézed José Pablót annál kevésbé olyan mint Stan. Kérem, jobban hasonlítok én Jeri Ryan-hoz! De hát, a srác kellemes, kedveske és egy jó darabig dolgozott a pénzügy résszel, és a számlázással, és nekem jól esne egy kis infó onnan, tehát... Mit mondjak? Én már csak ilyen vagok! ^_^ Nem mintha az rossz lenne. Plusz csak egy sörre volt megbeszélve a randi. Sajnos, kiderült, hogy nem is vér folyik az ereiben. Eleinte jaj, hogy ilyen meg olyan kedve van elmenni inni egy kis sört, hogy ő mennyire szeret inni, hogy sose mond nemet egy jó bulinak, egy alkalomnak, hogy ihasson... Na, mondom magamnak, itt van egy pálinkás pajtás. Ühüm. Peeeeersze. Múlt héten szépen beleegyezett az elején, hogy pénteken menjünk inni, de ahogy jött a péntek eltűnt. Nos? Mi ez? csak nem fél egy kis alkoholtól a gyerek? Éreztem, hogy nem nagyon akar menni, tehát megkérdeztem tőle csütörtökön, hogy megyünk-e inni pénteken, és azt mondta, hogy igen. No jó. Pénteken nem mondott semmit, majd amikor felhívtam azt mondta, hogy sajnos a sógornője anyukája rosszul lett és neki kell a gyógyszereket hazavinni. Ühüm. Tehát igazi neve "Piroska"? Kedvem lett volna azt mondani neki, hogy nagyon figyeljen a farkasokra, de gondolom nem értette volna. Felhívtam Carollt, Mariót, de nem tudtak eljönni piálni, tehát hazamentem és Tengerész Felügyelőket néztem. Az is bosszantott, hogy nem mentem el a kondiba, hogy elmehessek piálni, és a végén a pasi lelépet. Milyen hülye fej!

Szombaton Marióval voltam a VIP moziban, ahol megnéztük a « Kung Fu Panda » c. filmet. Gondoltam, csak egy kicsit nevetünk rajta, de meglehetősen jól szórakoztunk vele. Nagyon jó volt!!! Vettem magamnak egy új zöld üveg vázát ebből a német Leonardo márkából és egy sörös poharat a Ritzenhoff márkából. Minden pohár más-más mintájú, én nem lehet csomagokban venni őket, mint más, átlag poharakkal. Darabonként véve kicsit drágák, de olyan gyönyörűek, olyan egyediek, hogy az ember nem állhatja meg, hogy meg ne vegye őket. Mario vett egy tejes poharat amin egy olyan baba volt rajzolva, ami szerinte nagyon hasonlít rám. (Persze, közben ő az aki azt is mondja, hogy én rengeteget hasonlítok Jeri Ryan-ra...) Azt hittem, hogy a poharat magának veszi, de kiderült, hogy nekem vette. Ez nagyon meghatott, mert ez nem egy akármilyen bagatelle ajándék, és még ha csak $20,- is, ez egy tervező, komoly darab. Igen, lehet, hogy csak egy kicsinység, de meghatott, nagyon meghatott. Mario, persze, úgy érezte, hogy most király az emberek közt, mert úgy ragyogtam és mosolyogtam és miatta volt. Igen, Mario nem csak, hogy még mindig szerelmes belém, de szerintem ezekben a napokban jobban fellebbent benne ez az érzelem. Miért? Nem tudom, mit mondjak? Ilyen az ember szíve és az ember esze. Egy oldalú szerelem. Érdekes, hogy ilyen mennyi van, és habár nem kívánt és fájdalmas, ez a legerősebb, minden egyéb szerelem fajta fölött. Miért van ez? Miért mindig az a szép amit az ember nem kaphat meg? Miért mindig az kell az embereknek? Talán épp azért mert elérhetetlen. De miért folytatják az emberek ezt a hajkúrozást? Nem fárad bele senki? Persze, mit mondjak én, amikor ott van nekem Henrik, DE Henrik az más. Őt szeretem és nem várok el tőle semmit, csak szeretem. Na, szép is lenne, hogy elvárnék valamit tőle amikor már egy jó ideje meghalt! De amikro nekem tetszik valaki, az tetszik, tetszik, de ha egy adott, racionális időn belül nem történik semmi (7 nap) akkor tovább megyek. Minek kell nekem az ami nem akar velem lenni önmagától? Természetesen, akárki aki nem akar, nem álmodik azzal, hogy velem lehet, az mind ízléstelen, tudatlan aki nem tudja észrevenni mi a jó az életben. Minek törődjek az ilyennel? Most tanítsam rá arra, hogy mi a jó? Jaj ne! Ide csak tanult ember jöjjön! Minek vesztegessen az időmet a tudatlannal, faragatlannal? Nem vagyok én iskola!

Megvettem a szülinapi ajándékomat is, a 16. Swatch órámat! Olyan szép! Ez alkalommal egy Páva toll mintás Swatch órát vettem. Ezt nehéz elmagyarázni valakinek aki nem látta a tavalyi páva toll rajongást, amikor annyira belemerültem a színekbe és a formákba, hogy minden csak páva tollakról szólt. Caroll szerzett nekem igazi páva tollakat, páva tollas fülbevalót, páva babát, páva tollas Hello Kitty cuccokat, és barátaim rengeteg páva képet és páva tollas képet szerzet be nekem. El is kezdtem írni egy fanfic-ot, Gilderoy Lockhart-tal (igen, igen, HP fanfic-ot, de ezt a történetet nem lehet máskép leírni!) ahol, szokás szerint ez a telehetlen de gyönyörű varászló egy igen sötét titkot rejt. A titok kód neve "Páva" (peacock) és egy olyan valamiről van szó ami eldöntheti a háborút. Senki se tudja mi lehet, vagy hogy működik ez a "szer", de feltehetőleg csak ezzel lehet biztosan legyőzni Voldemort (vagy mi is a neve magyarul?). Ez a történet is csak azért jutott eszembe, mert össze tudtam hozni a páva tollakkal. A történet nyitja egy kedvenc témában rejlik, számomra, még pedig az, hogy Lockhart nem is az akinek mondja magát, hanem valaki más. "A Páva"-ban Gilderoy Lockhart valaki más volt aki öngyilkos lett (vagy öngyilkos akart lenni, ő pedig látta, de mivel a végén már nem akart meghalni, ő "segített rajta", majd felvette szemelyiségét és átváltoztatta kinézetét.hogy hasonlítson az eredetihez. Persze, nem hasonlít igazán, csak épp egypár hasonlóságot tudott teremteni. Saját varázs erejét pedig lekötötte, mivel varázs ereje át lett fiatal korában módosítva, és most csak fekete varázslatokra képes. (Ezért nem tud fehér varázslatokat csinálni.) A páva nevet pedig azért kapja, mert igazi szeme olyan mint a páva tollának a mintája. Aranyozott kék szeme egyedi és csak a családjára jellemző, amit mind kiirtottak kis gyerek korában.

A páva tollaknak, tudomásom szerint, két jelentősége van. Egyrészt Hera istennőre jellemzőek, habár rá tulajdonképpen az egész páva jellemző. Másrészt a hiúság jeléként ismeretes. Ez az utolsó nekem nagyon tetszett. Hiú. Tehát a nyúllal együtt gyorsan a jelemnek kezdtem használni a pávát, de főleg a ----

15:00

A főnököm elvitt ebédelni... Sör munkaidőben (ő kezdte) és limoncello.... Haj-jaj! Nagyon belejött ez az ember! Holnap pedig "Pollito"-t kell elvinni ünnepelni. Érdekes, azt hittem nem szereti. Vagy talán csak azért, hogy ne higgyék a többiek, hogy engem jobban kedvel?

De hol tartottunk?

Ja igen, szombaton Marióval randiztam... Van egy könyvesbolt lánc amit nagyon szeretünk, mondjuk olyan mint otthon a Libri, de ez sokkal jobb. szerettem volna többet körülnézni, de nem tudtam mivel épp akkor elkezdett zavarni a szemem (már mint a kontaktlencsém) és ki kellett mennem kivenni. Mario vett valami könyvet ami nem is tűnt valami jónak, majd anélkül, hogy észrevettem volna, vett egy Chill Out CD-t amit nekem adott elő-születésnapi ajándéknak. ^_^ Hát hogy-hogy ennyi mindent vesz nekem ilyen hírtelen??? Persze, Swatch órát nem vett, de már csak az hiányzott volna!

Ahogy hazaballagtam, arra gondoltam, hogy ez a srác mennyire szeret és mennyire reménytelenül szerelmes belém, és hogy milyen szomorú, hogy semmi esélye nincs velem. talán valamikor találni fog egy magához illő csajt. Talán. Szegény komolyan lefogyott, igyekszik úgy öltözködni ahogy az nekem tetszik, igyekszik azon a szinten lenni amit én megfelelőnek tartok, de sose fogja megszerezni azt amit szeretne: engem.

Vasárnap egy másik randim volt, de ez alkalommal Pilarral. érdekes volt, főleg, mert észre tudtam venni, hogy Pilar tulajdonképpen továbbra is szerelmes belém. Szokás szerint feketébe volt öltözve és egy kicsit merev volt a viselkedése, a reakciója a dolgokhoz, de most valahogy jobban tudta elviselni, hogy szeret. Megdöbbentett, hogy ennyi év után (2-3 év? Talán több?) minden szavamra emlékszik. Emlékszik minden egyes randinkra mindenre amit együtt ettünk, minden helyre ahova mentünk... mindenre. Amikor megkérdeztem, hogy lehet az, azt válaszolta:

- Te még mindig emlékszel Henrikre.

Nem tudtam, hogy vegyem ezt. Illetve tudtam és tudom, de nem akarom így venni. Mondta is, hogy nagyon fontos voltam életébe, hogy veszélyesen szerelmes volt belém, de hogy mondhatná, hogy élete szerelme voltam? Hyne, én csak szórakoztam és barátságos voltam vele? Szegény Pilar. Most éreztem rajta, hogy szeret, hogy még midig szerelmes belém, de igyekezett a barátságos oldalon maradni. Tudom, hogy velem nem könnyű de nagyon jól ment. Korán haza kellett mennie, nem tudom, hogy azért-e mert hívták, vagy mert ő érezte, hogy nem lenne számára egészséges. Abban maradtunk, hogy majd gyakrabban tartjuk a kapcsolatot egymással. Mi lesz ezzel? Volt két dolog amit mondott amit érdekesnek tartott.

Az egyik valami volt amit mondtam neki egyszer: « Az emberek körülöttem megváltoztatják hitüket és gondolatukat, hogy azt higgyék és gondolják amit én. Miután megismernek, az emberek igyekeznek "szerintem" élni. » Úgy hangzik, mint valami amit én mondhattam volna. Próbáltam visszaemlékezni kire gondoltam akkor, és eszembe jutott María José. Persze, az a lány minden áron szeretett volna én lenni. Amikor el kezdett velem barátkozni mindent otthagyott a régi felöltött énjéből. Annyira megváltozott, hogy sok ismerőse és barátja mondta neki, hogy olyan volt mint egy fénymásolat rólam. Minden mondatát úgy kezdte, hogy "Zsu mondta..." "Hexe szerint..." "Bunny úgy gondolja..." Volt már más aki olyan akart lenni mint én, de sose láttam valakit olyan drasztikusan megváltozni mint őt. Még a legkisebb dolgokban is olyan akart lenni mint én. Ki tetszik neki, milyen színekkel öltözködik, milyen parfümöt használ... Egyetemi karriert is akart változtatni, hogy olyan lehessen mint én.

A másik dolog amit mondott az az volt, hogy sajnálta mind azokat az embereket akik szerelmesek voltak velem. Szerinte rettenetesen kegyetlen vagyok, szívtelen és borzalmasan játszok az emberek érzelmeivel. Hát ő tudhatja, mivel szerelmes volt belém, és még mindig szeret. De... komolyan olyan rettenetes szörnyeteg vagyok? Nem kényszerítek én senkit arra, hogy szeressen, tehát aki szeret és szenved, magára veheti. De ha szeret, szenved és még is velem marad, nem azért van mert azért örömöt is szerez? Kedves vagyok én, és lehet, hogy nem vagyok szerelmes az emberekbe akik szerelmesek belém, de nem jó nekik ahogy mosolygok rájuk, ahogy mondom nekik néha, hogy szeretem őket, ahogy átölelem őket, ahogy időt töltök velük? Szerintem mázlisták mind egy szálig.

Magyar, Magyar, Magyar

Szeretem, imádom a magyar nyelvet. Nincs a világon ennél szebb nyelv. Nem mintha ismernék minden nyelvet a világon, de tudok legalább 16-ról amit valamikor elkezdtem tanulni, és tudom, tudom ahogy tudom, hogy valaki szép, ahogy tudom milyen az amikor az ember szerelmes valakibe, tudom, ahogy tudom, hogy nincs mint a túrós palacsinta, vagy a rántott gomba, a rakott krumpli vagy a pörkölt nokedlivel, tudom, hogy nincs a magyarnál szebb nyelv a világon. Nem csak a szó terjedelme, az írása, a dússága amivel mindent le lehet írni, mindent meg lehet mondani, de a hangjai is, a ritmusa, a belső dallama. Nincs a magyarnál szebb nyelv!

Szebb nyelv, szebb nemzet, szebb ország, szebb történet, szebb kultúra, szebb gének, szebb emberek, szebb mosolyok, szebb éghajlat, szebb főváros... nem, nincs szebb.

Az előző videót (feltéve, hogy látható) egy kedves barátomtól kaptam, Laci, aki rengeteget tud az ősmagyarokról. Én magam nem tudok sokat a magyar történelemről, tehát megkértem, hogy meséljen egy pár dolgot. Ő nagyon szívesen nem csak mesélt, de több mindent is mutatott. Kedvesen igyekezett több linkkel is segíteni, majd egy videó sorozattal is segített. Hát nem kedves? Imádom Lacit, mert vele olyan jó lehet mindig beszélgetni, olyan jól megvagyunk, megértjük egymást, plusz azok kevés magyarok közé tartozik, akik nem vágynak el otthonról, és aki képes látni Magyarország végeérhetetlen szépségét. remélem tudunk majd találkozni decemberben.

Ebben a videóban van több, mint csak a történet. Ahogy hallom a magyar nyelvet, valami bennem megmozdul, mert van benne egy igen családi, ismerős vonás benne. Nagyapám beszédmódjára, ritmusára, dallamára emlékeztet. Nem tudom ez valamilyen "XII. kerületi" tájszólás, de ez nagyon, nagyon közel áll hozzám. Én magam nem beszélek így, mivel nekem igen erős külföldi kiejtésem van, de szeretnék, igazán nagyon szeretnék így beszélni. A hang a videón nagyon halkra van téve, tehát nekem egy picit nehéz volt megérteni, de azért értettem, hallottam, és azon találtam magam, hogy vágytam ezt hallani minden nap. Mikor lesz majd, amikor megint így beszélnek körülöttem az emberek? Érzem a levegőben az illatot ami felszáll a Déli Pályaudvarról, ott ahol az ember lemegy a Naphegyről és pár lépésre van a sarki MOL-tól. Éles, kellemes, csípősen hideg int egy régi mentolos ág aminek az illata összevegyül a hóval, az úttest aszfaltjával és az enyhén ráéget gumi filmmel. Fém illat. Dús fém amiből a vonatok készülnek, a sínek vasa és a fekete kövek. Imádom azt az illatot. Az illattal jön az érzés, az éghajlat hőmerséglete a karjaimon, lábamon, vállamon, arcomon. A szél, a tél hideg napja, a nyár melege ami fodrokban libeg a csendes levegőben. Látom magam előtt az utcákat, és hallom az emberek lépteit, a kevés, csendes beszélgetés, a fiatalok különböző beszélgetése, ami heves, éles és tele van olyan fura szavakkal! Miket mondanak? Az még mindig magyar?

Haza akarok menni. Otthon akarok élni. Nekem ott a helyem. Haza akarok menni élni. Örökre.

Egyéniségi Rendellenesség

Megkaptam az eredményeimet. Sajnálattál olvastam, hogy a doktornő nem figyelt oda arra amit mondtam, és sok mindent félreértett. Például, azt írta fel, hogy én zsaroltam meg a matek tanárt a gimiben, amikor az Ale csinálta ezt helyettem. Drága barátnőm mindig úgy vigyázott rám! ^_^ Sok mindent kifacsart, és az ellenkezőjét mondta, vagy olyat amit nem is mondtam. Sok mindenre azt mondta, hogy én tettem, vagy én mondtam, amikor barátaim tették (persze nem adok meg neveket, mert nem illene) vagy mondták. voltak dolgok amiket egy adott módon mondtam, de ő az ellenkezőjét írta fel. Hát gondolom nem eshetett jól neki, hogy mondtam, hogy szerintem mindenki, kivétel nélkül, alsóbbrendű emberfajta akinek csak egy tized agy jutott, és még azt se tudják beindítani. Tehát azt írta fel, hogy agresszív vagyok, ellenséges és elutasító a többiekkel kapcsolatban. Oké: ezek a többiek "idióták". Milyen legyek? Kedves? Aranyos? Jó? Megértő? Jaj ne! A hülyét hülyeként kell kezelni, had vegye észre milyen barom és csináljon valamit ezzel szemben. Szerintem egy nagyon is jó dolgot csinálok: figyelemre hozom a hülyék hülyeségét. Szinte elismerést kellene kapnom kiható társadalmi munkámért!

Persze ez nem minden. Volt egypár nem jó dolog. Erősen kétpólusú, hallucináló, intellektualizálom a szeretetet, szegény kapcsolatom van a valósággal, de főleg nagyon erősen önimádó vagyok. Narciszista!!!! Hát van ennél jobb? ^_^ Nincs. Tudtam, tudtam, hogy önimádó vagyok, de most KLINIKAILAG önimádő vagyok! Ja, igen, és bipolar, ellenséges, antiszociális... Önimádó... Hát van szebb, tökéletesebb ennél? ^_^

Tarkan

... Tehát... jönnek megint a törökök??? ^_^

Könnyekbe Borulva

Szétszakad a szívem. Nem értem miért kell, hogy így legyen. Fáj. Miért kell megint és megint ebbe esni? Széthullik minden amint észreveszem, hogy sose volt igaz. Igen. Megint munka. Megint a főnök. Nyomás, hogy befejezzek egy munkát amit ő maga halasztott. Nyomás, hogy elkezdjek egy munkát amit mára kellett volna befejezni, de amiről nem tudja megmondani mit is kell csinálni.

- Készíts egy előadást.

Jó, de miről?

- Készíts egy előadást. Mikorra tudsz valamit mutatni?

Istenem, mi ez? Egy Kafka regényben ébredtem fel? Hétfő óta nyúz ezzel. Hétfő óta sürget és nem hagy békén ezzel az előadással kapcsolatban, és idegeimre megy mert azt mondta, hogy nekem kell bemutatni. De mit kell bemutatni? Csak beszél és beszél és beszél, de nem mond semmit. Beszél, beszél, beszél és összehoz hetet-havat. Miért vannak emberek akik megveszik a drágább Rolex órát az olcsó kínai óra helyett? Miért veszik meg a Porsche autót a Toyota helyet? Miért veszik meg a drágább Oster házieszközöket. Miért vált a Goldstar LG-re. Istenem, nem tudom és nem érdekel. Térjen már a tárgyra. De ez a tárgy. Mi a tárgy? Ez a tárgy. Nincs tárgy. Csak jár a szája és beszél, és mond, és leszavazza a hallgató lányt az előadás hátteréből, mert semmi köze a telefonokhoz. De nem értem: nem az Ügyfél Élményről volt szó? Nem az volt a pláné, hogy hallgatni kell? Tegnap délután, miután nem tudtam 5 percet se pihenni, nem tudtam elolvasni az e-mail-jeimet, nem tudtam senkinek se válaszolni, nem tudtam megmondani a számlázósoknak miféle információ kellene, mit kell megtudnom, miután nem tudtam arra válaszolni, hogy miféle adatok kellenének a panaszokból... miután mindent leállítottam annak érdekében, hogy valami logikát tegyek ebbe a fejetlen munkába, ő nem csak, hogy még mindig nem tudja mit kell előadni, de kiderül, hogy nem is én fogom előadni, hanem ő fogja, mert ez az ő munkája.

Úr Isten. Istenem... Istenem... Istenem... Istenem... Istenem... Istenem...

Leálltam és miközben beszélt, magam elé néztem és igyekeztem nem sírni. Nem tudtam elhinni, hogy ide jutottunk megint. Csak azt akartam, hogy elmenjen, hogy már ne legyen ott, hogy eltűnjön. Istenem... Istenem... Istenem... Tovább beszélt, de én már nem hallottam. Az egyetlen hang az volt ami a fejemben szólalt meg lassan, egyszer... kétszer... mint a gondolat ami felébred és ábrándozik.

... a munkáját csináltam?...
... mit csinál ő?...
... mi a munkád?....
... ha titkárnő vagy asszisztens kell, kért, vedd fel, de én nem vagyok az...
... e miatt kellett sebtiben abba hagynom a saját munkámat?

- Érted?

Mit? Nem tudtam válaszolni. Nem is néztem rá.

- Mi a véleményed?

Nem maradtak már szavaim. Attól féltem kiejtem gondolataimat és megkérdezem miért kell nekem az ő munkáját is elvégezni. « Mi a te munkád? ». Nem maradtak már szavaim, se erőm.

- Semmi.

Alig volt már hangom. Csak azt akartam, hogy egyedül hagyjon. Már nem akartam látni, vagy hallani. Nem tudta ezt észrevenni abból, hogy nem nézek rá? Nem vette észre, hogy már nem voltam ott?

- Hahaha! Hát az fura, hogy neked ne legyen véleményed valamiről.

Nem mondtam neki semmit.

- Mit mondtam? Úgy nézel ki mintha megsértettelek volna.

Kín volt. Hogy nem veszi észre? Hogy nem veszi észre? Továbbra is sért és tombol. Mintha ellensége lennék, nem a munkatársa. Mintha neki kellene ellenem védekeznie.

- Semmi.

Nem volt hangom. Nem volt érőm. Olyan erősen igyekeztem magamba tartani könnyeimet, hogy szinte éreztem, ahogy elszakadok magamtól, ahogy magamba esek és eltompulnak érzéseim. Nincs hideg, meleg, és érzéktelen lesz a bőröm és önmagam. Lelassulok lassan, beesek, magamba roskadok és bent maradok, ahol a világ nem ér hozzám. Csak ne sírjak, csak ne sírjak. Csak ne sírjak... még. Megrögzötten erősködtem ezért. Hírtelen aztán felállt és elment. Ebben is volt faragatlanság. Csak szótlanul, sietve, nagy megsértéssel felállt és elment. Semmi. Arcomat tenyereimbe nyomtam és elsírtam magam olyan erősen, hogy hangosra kellett tennem a zenét, hogy senki se vegye észre.

Hányszor mondtam már? A munka, a fontos munka le van állva. Nem bírom egymagam. Hát hónapja vagyok egyedül, és ezt a tempót már nem tudom fenntartani. Nem tudok egy négy személyes osztályért dolgozni. Nem tudok efölött az ő munkájával is foglalkozni. Nem hallgat. Nem hallgat.

Mi Minden Van Még?

Június egy nehéz hónap. Az év legszebb hónapja, de a legszomorúbb is. Két lány levelezik velem egy pár hete már, és kérdezték milyen volt, vagy mi rejlik a "mesebeli szerelem történetemben". Istenem, ki tudja ezt pontosan? Van valaki aki tudja a történetet? Van valaki aki ismeri azokat a szavakat amiket sose fogok kimondani, sose akarok hallgatni, sose fogok leírni és sose akarok olvasni? Van valaki akinek egyszer mertem volna elmesélni az egész történetet? Az az érzésem tudják egypáran... de mindenki külön-külön darabokat tud meg a történetből. Ahogy elkezdem mesélni mi is történt, eljön az a pont amikor érzem, hogy nem mindenki tudja magában hordani, megérteni ezt a történetet. Hogyan magyarázzak meg sok mindent amikor sok minden kívül maradt, amikor sok mindent nem tudhattam meg? Mikor, hogy, miért... sokan teszik fel ezt a kérdést amikor felfigyelnek fekete ruháimra, június közepén, nem látva, hogy június elseje óta egyfolytában csak tiszta feketében öltözködöm. Tudok egy feltehető "miért", de nem tudom vajon ez volt-e az oka. Sok minden szomorít, és hiánya nagyon de nagyon fáj, de... nem bánom. Kihúzom magam és mellette állok. Ez az ő akarata volt, ő döntött é fölött és ő tette meg. Szabad emberként döntött, és ha akarata szerint, szabad, egzisztencialista módon viselkedett, hogy tudnék én ellene lenni, cselekedetei ellen állni, amikor ez is az én hitem? Hiszem benne. Mit tegyek? Továbbra is mellette állok, továbbra is szeretem, továbbra is mosolyt hoz ajkaimra, még ha a mosoly mögött könnyek és fájdalom lapul. De hát, ez az én döntésem.

Fura. A szerelmet nem választjuk. Életünkbe lép és ránk talál a megfelelő időpontban, a megfelelő helyen. Engem otthon talált meg, a Moszkva téren egy novemberi napon, 1994.-ben.

Tegnap kezembe kerültek levelei és megint elolvastam. Csak most vettem észre angolja mennyire tönkre ment az utolsó levelében. Angolom akkor rettenetes volt, és talán nem vettem észre, de vajon szülei észrevették amikor elkérték tőlem leveleit? Tudom, hogy van még egy levél tőle, egy levél amit sose fejezett be, és amit sose küldött el, amiről szülei tudták, hogy velem levelezik. Még mindig nem tudom megérteni, hogy lehettek a szülei ilyen hidegek ezzel kapcsolatban. Vagy talán nem tudok eleget? Az is lehet. Talán sokat nem tudok.

Jaj, mit is mondjak amit nem mondtam már ezerszer az elmúlt 12 évben?

Levelezés közben sok jó téma szokott eszembe jutni. Amikor Livinek és Sárinak írok, sokszor elkezdek nekik valamit magyarázni és amikor egy bekezdést befejeztem és elolvasom, hírtelen az jut eszembe, hogy ez jó, és talán ki kellene a levélből emelni és ide tenni... de valahogy sose jutok el oda. Ugyanez fordul elő Sandrával és Ercannal. Mártonnal? Nem, az valahogy más amit neki írok. Aztán eszembe jut a Gyuszi és hosszú, édes levelezésünk és arra gondolok, hogy talán levelekben és a levelezésben élek. Nem csak ez a mostani Anais Nin és Henry Miller dolog, Irene Némirovsky és Jean Paul Sartre, hanem más. Campos Zsuzsanna és Cséza Gyula. Íme a modern, emberi, sose tanított, sose tanult, érzelmi filozófia gyökere. Talán abban is van, hogy Anaison keresztül észrevettem, hogy van bennem ennyi, a gondolatom nem apadt ki, hanem eltompult és belerekedt a hétköznapjaimban, de amint megint képes voltam megtalálni a szépséget a holdban, az éjszakában, a jázmin illatában, valahogy minden kezdett visszajönni. Felszabadultam önmagamban és hagytam gondolataimat folyni, kapcsolatokat találni és teremteni.

Olvasmányaim olyan dolgokra vitték figyelmemet, mint az "emberen kívüli" filozófia és az "emberen belüli" filozófia. Van aki szerint az emberen kívüli filozófia a férfiakra jellemző mivel hagyományosan a férfiak a külvilágra összpontosulnak, minden ami rajtuk kívül van és amit meghódolhatnak, miközben hagyományosan a nőkre jellemző a befelé élet, az emberre való összpontosulás. De miközben ezeket olvastam, próbáltam arra gondolni, hogy így van e. Nem mindenki önmagából indul ki? A férfiak, nem úgy mint mi, próbálják önmagukat megtalálni a külvilágban? Hogy lehet elképzelni, hogy a férfiakat nem érdekli a saját gondolkodásuk, önmaguk? Olyan szépek és érdekesek, hogy lehetne, hogy nem érdekelné őket? Nem, nem, de térjünk vissza, és ki abból, hogy a pasik milyen abszolút gyönyörűek, mennyire szép a világ tőlük, és milyen boldogan nyalnám fel a sört a hasukról. ^_^

Ahogy haza megyek, néha, este, egyedül, látom a mindennapok csendes szépségét. Mintha egy kísértet lennék, lépkedek a csendben és a sötétben, idővel ahhoz, hogy belélegezzem a jázmin illatát, állhassak az utca közepén és bámulhassam a holdat míg meg nem unom, míg nem kezd nagyon hideg lenni. Fiatal gyerekek szoktak az éjszakába szökni, élni a szabadságukat, azt ami csak álmaikban van, ami még a sötétben nem létezik. Álmodnak barátaikkal, beszélgetnek és azt hiszik, hogy ez az élet és így élik, tudatlanul, el sem képzelve mi is az élet és mi lehet. Annyi naivitás. Álmodnak, és álmaik tárgytalanok. Mit gondolnak, mit akarnak? Minden teljesen "lét"-telen. Lényegtelen? Lehet. Sok a félelem, félelem az ítélettől amit mások hoznak róluk. Erről jut eszembe két lány akit egyszer a házunk közelében láttam. Susogtak egy fa alatt, a sötétben meghúzva, elrejtve, még ha láthattam őket. Csak az illúzió kellett, az a gondolat, hogy el vannak rejtve, hogy biztonságban vannak, a világtól elrejtve. Egy kisebb kislány néha néha kiszaladt, mert velük akart lenni, de mindig visszaküldték, és nem voltak képesek megmondani a kislánynak miért nem lehet velük. Egy pillanatban láttam, ahogy az egyik lány a másikhoz hajolt és csöndesen megcsókolta ajkait. Együtt maradtak, a csókot megosztva míg úgy érezték, vagy érezhették, hogy már nem biztonságos. Olyan volt abban a pillanatban, mintha érzelmeik a jázmin illata lenne ami kiömlik az éjszakában és elterül az utcán. Ezt az illatot felkapta és fellélegezte a lelkem. Mosolyogtam, mert olyan gyönyörű volt.

Nem láttam többé a lányokat, nem tudom mi történt velük.

Pilar e-mailben elküldte a telefonszámát, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Felveszem? Fel szeretném hívni, de mit mondjak neki? Pilar, milyen komplikált ügy!

Ultrahang

Baszd meg! Elfelejtettem, hogy ma lett volna az ultrahang vizsgálat. Kurva. Most mi legyen? Megbeszélem a nőgyógyásszal, és majd magán úton kell megcsináltatnom. De persze, hogy elfelejtem, két évvel ezelőtt adták a beutalást.... MÁRA!! Rettenetes ez az egészségügy rendszer. Már volt olyan helyzet itt Costa Ricában, ahol a beteg meghalt míg várta, hogy sorra jusson a korházban. A magán úton se jobb, őszintén. Ott sok az olyan helyzet, ahol a laboratóriumok és a doktorok mindenféle betegséget kitalálnak, hogy az ember több és több pénzt költsön rájuk.

Rettenetes.

Na, megyek, mert munkám van!

Íme Munkatársaim

Cynthia leült velem 14:40-kor az ebédlőbe míg ebédeltem és ő teázott. Igen, igen, nemrég morfondíroztam ellenük, de most "vigyáztak" rám. Egyszóval, nem hagytak olvasni. "Mi a baj ezzel a csajjal??" Tudom, tudom, hol az a baj, hogy nem ebédelnek velem, hol az, hogy ebédelnek velem. De nem ez a dolog nyitja. Az a helyzet, az zavar, hogy az embert egy adott helyzetbe teszik, egy adott keretet teremtenek amihez az ember alkalmazkodik. Én, nem szeretek délben ebédelni, hanem inkább fél kettőkor, vagy kettőkor szeretek ebédelni, de mivel ebédcsoportot akarnak alkotni, akkor nem marad más, délben ebédelek velük. Ennyit meg tudok tenni embertársaimért. Embertársaim viszont nem képesek szólni, hogy most lementek enni. Ok, Cynthia kint volt egy gyűlésen, de Edwin elment az ablakom előtt, miért nem volt képes bekopogni? Az zavar, hogy váratlanul ők maguk mennek a rendszer ellen, és nem is szólnak.

De hát jó, legyen így.

Nydia, másrészt, hozott nekem egy isteni spárga krémet akit spárgával (na ja) és krémsajttal csinált, hozzá kis tortilla nacho-kkal. Isteni volt! ezt ebédeltem. Nydia mindig kedves velem. ^_^ Szeretem. Mindig jókat lehet vele beszélni és nevetni. ^_^

Tegnap írt a Márton. Sokkal "emberebnek" éreztem ebben a levélben. Hogyan értem ezt? Közeli, ember, fiatal, valódi, húsból készült, mozgékony, gyerek, titkos, mosolygós, érintést kereső... abszolút édes. Mindig is édes, de általában más érzést kelt bennem. Erő, forradalmi, elves, komoly, korához nem illő illetve, korához képest nagyon haladott gondolkodású, merevebb habár nem egy rossz értelemben, hanem abban az értelemben merev, hogy minden szava és minden gondolata erősen gyökerezik egy adott elvbe, gondolatba, etikai és politikai kódba, kihívó... ezeket szoktam vele kapcsolatban érezni. Most más volt. Lazább, sokkal humánabb. Mivel a Facebookban szoktunk egymásnak írni, néha nehezen tudom kidolgozni gondolataimat, mert ott nem lehet sokat mondani és nem is lehet sok mindent csinálni. Nem lehet, betűtípust választani, színeket, képeket hozzáadni... nem lehet több szinten kommunikálni. És egyébként nem lehet valamit piszkozatként eltenni, hogy majd később folytatod. Tehát most e-mailben válaszoltam. Két napig írtam a választ, amiért túl hosszú lett ahhoz, hogy a Facebookban feladjam.

Talán a terjedelem szabadság lehetett, de hírtelen ezer dologról kezdtem el beszélni. Ezt is, azt is hozzátettem, mindenből írtam, amiért mielőtt elküldtem volna a levelet keményen ki kellett vennem sok mindent. Végül is a gyereknek vizsgái vannak, és nincs ideje Kopernikuszi leveleket olvasni. Több mindenen is elgondolkodtam, miközben írtam a levelet, amiért visszafordultam az egyik regényemhez, "Alain et Guillaume", és egy kicsit végig néztem Vili és Sanyi helyzetét. Érdekes, hogy ez a regény egy teljesen ellentétes gondolkodási módban épül fel. Érdekes, hogy aennem a történetnek az alap üzenete valami ami ellen megyek majd. Ma, ahogy olvastam, és esküszöm, imádom ezt a történetet, láttam, hogy a teljes ellentétem.

Kedves, Rohadt Munkatársaim

13:13 óra. Itt mennek el előttem és eszükbe se jut szólni, hogy menjek velük ebédelni? Nem mintha nem tudnék magamtól menni, de volt egy megállapodásunk. Na, most akkor visszaállok régi szokásaimra, és egyedül eszek... a naplóval és a könyvemmel. ^_^ Nincs kis vagy hihetetlen ürügy. Megint szabad vagyok. Szabad és több mint szabad.

Tegnap volt egy kis összeütközés az irodában. Mivel "észrevették", hogy az emberek nem jönnek ki valami jól egymással, kis csoportokat alkotnak és egyebek, azt találták ki, hogy fizetnek egy cégnek, hogy összehozza az embereket. Ez a cég kiviszi az embereket egy hotelba ahol mindenféle hülye, óvodás játékokat kell játszani. Már voltam több ilyenen, és tudom, hogy kínszenvedés. Futni, mászni, versenyezni kell, majd az embereket kiteszik olyan helyzetekben, ahol a többiek kinevetik. Büntetéseket adnak ki, amiket a csoport választ ki. Ha már eleve kellemetlen olyan emberekkel akiket az ember szeret, és akikben bízik, még rosszabb olyanokkal akikkel nincs valami jó viszonyba. Mivel alá kellett írni egy szerződést, eszembe jutott, hogy ez nem lehet kötelező. Azt mondtam, hogy nem megyek. Erősködtek, erősködtek, hogy mennyek, mindenki felhívott, mondták, hogy nem vagyok normális, stb., de keményem megálltam a helyem, és nem írtam alá a szerződést. Ma a főnököm még felhozta a témat, mondván, hogy milyen antiszociális vagyok, hogy nem akarok menni egy ilyen rendezvényre csak azért, mert a múltban rossz tapasztalataim voltak (legalább négy ilyen rendezvényen...).

- Látod? Ha nem tudtok belenyugodni abba, hogy NEM akarok menni, és tovább cukkoltok, milyen lenne, ha mennék csak azért, hogy békében hagyjatok és ott tiltakoznék valamilyen játék ellen ami sért? Rosszabb lenne, mert ráadásul azt mondanátok, hogy a végén én akartam menni és nem tartott a fejemhez senki egy fegyvert. Akkor ott lennék és folyamatossan rosszul érezném magam, miközben itt csak a mostani cukkolást kell kibírnom, de jól érzem magam magammal szemben.

Erre a főnököm azt válaszolta.

- Keresed velem a bajt, de ezt még megfizettetem veled. Képes lennék kifizetni azt a pénzt és elhurcolni csak arra, hogy szenvedj.

Ettől elállt az eszem. Komolyan azt várja, hogy valaki ezt viccnek vegye?

Rohanok

Itt voltam. Lélegeztem. Megyek mert foglalt vagyok.

Az Élet Újabb Kalandokat Hoz

Júnis közepére érkeztünk. 15-16. Apák napja, vihar, eső, pizza, kóla, csoki torta, Internet, « Henry & June », « Shelter », Ati, sötétség, egyebek. Mosás, ruha a kötélen, Ati a szobájában van, az ágyán fekszik és zajokat csinál az orrával, mintha náthás lenne, de nem fújja ki az orrát. Náthás? Anyu az, lehet, hogy már ő is náthás lett. De ma Ati nem volt itthon, hanem hazament egy darabig a Yulyhoz. Utána jött haza és az ágyába feküdt, a sötétbe. Azt hittem talán sír, vagy szomorkodik. Nem voltam az Internethez kapcsolva, miért nem kapcsolódott volna ő, ha jó kedvében volt? Kicsit aggasztott. Kicsit aggaszt.

Anyu azt mondta, hogy beszélt vele (még előbb) és Ati azt mondta nekik, hogy vegyenek neki egy ágyat. Akkor már nem költözik vissza a Yulyhoz? De akkor mi lesz a házzal? Lehet, hogy az lesz a vége, hogy a Yuly elveszi tőle? Akkor nekem komolyan és hamar haza kell költöznöm, hogy legalább ez a ház lehessen az Atié.

Ati kalandja lassan a végéhez ér, de az életembe úgy tűnik kettő is kezd felbukkanni. Egyrészt van ez a srác, José Pablo, akit a Harvardi szemináriumon ismertem meg, és aki a másik osztályban dolgozik, Verny alatt. A fiú fiatal, és félénk, ami nem tetszik nekem, de aranyos és arányos teste van. Még nem láttam eleget belőle, de remélem, majd lesz alkalmam rá. Beszélgettünk a múltkor az Interneten, és az egyik kép amit avatarnak tett fel megtetszett. Azt hittem csak ő van rajta, tehát elkértem, de nem volt úgy. A kép 2007 júniusban készült az iker tornyok helyén. Mit csinált ott? Szereti Manthatant. Mit lehet az USA-ban szeretni? Mondta, hogy nincs annál szebb hely, hogy szereti az épitészeti strukturáit, a művészerett. Mit mondjak erre? Én láttam Párizst, Bécset, Budapestet... a világ legszebb helyeit. Mivel az USA közelebb van, mondtam, hogy hát talán neki kellene megmutatni a várost, hogy lássam a szépet benne. Gyorsan beleegyezett és abban maradtunk, hogy majd amikor lesz megint egy három napos hétvége, elmegyünk, ha van valamilyen TACA engedmény. Hogy mikor lenne ez lehetséges? Július 25.-e közelében, Augusztus 15.-e közelében (nem hiszem), Szeptember 15.-e közelében, Október 21.-e közelében. Be tartja e a szavát? Mer elmenni velem az USA-ba? Őszintén, ezt is kétlem. Jó lenne pedig, még ha- naaa... semmi.

A másik proszpectus Rafael, az Ericsson srác. Mi van vele? Még nem tudom, de van valami. Milyen lehetőségek vannak? Attól tartok, az teljesen rajtam múlik. A pasi nem csinos, sőt nagyon "nerd" típusú, de szépen reagál rám. Könnyen kezelhető és könnyen lehet vezetni arra amit akarok. És mit akarok én? ^_^Vajon mit is? ^_^ Volt ICE munkás, van benne egy adott "főnökségi-szükség". Nem mondanám, hogy okos, de érdekes. Beszél olaszul és komolyan érdekli a nyelv. Érdeklődései terjednek, habár nem arra amerre érdeklődéseim. Nem mintha ez sokat számítana. Tudom mit akarok tőle és meddig. Ezen dolgozni fogok.

Tehát melyik? Mind a kettő. Remélem meg is kapom őket!

Tennivalók és az azokkal kapcsolatos ügyek

Mondhatom, hogy ma sok tennivalóm van/volt. Megint oda jutunk, hogy "listákat" kellene csinálni ezzel kapcsolatban. A livejournalban lehetet ilyen "To Do" listákat vagy "task" listákat csinálni, de mivel sose voltak szemelőtt, az ember így is mindig elfelejtette mit is kellett volna csinálnia. Bezony, bezony. Na, íme a lista amivel ma napomat kezdtem:

• Felhívni a Zsuzsanénit
• Felhívni az Air France-ot
• Betölteni a GSM Hálózat táblázatokat.
  

Kezdjük azzal, hogy nincs meg a Zsuzsanéni telefonszáma. Illetve nincs meg a MOBIL telefonszáma. Miért? Mert az a szám a Pannon SIM kártyámba maradt. Tudod, ami kiesett a táskámból a Párizs - Caracas úton most januárban. Nem is akarok rá emlékezni, mert épp ebben a telefonban volt Marco telefonszáma. Ugye még mindig emlékszel arra az isteni légi-kisfiúra (aki annyi idős mint én?), aki tényleg olyan csini és olyan ou lala? Na, annak a telefonszáma épp abban a telefonban, abban a SIM kártyában maradt. Te, és ha megkérem a Gyuszit, hogy legyen már olyan kedves és kérjen ki nekem egy felhívott és hívó telefonszám listát a Pannontól? Lehet, hogy benne lesz szintén a roaming? Nem tudom, őszintén, hogyan épül fel a Pannon CDR-je a roaming hívásokkal kapcsolatban. Na persze, nem tudom egyáltalán hogyan épül fel a Pannon CDR-je semmilyen hívás típusra. (CDR: Call Data Record). Hogy jött ez ide? Tehát nem tudtam felhívni a nagynénémet, amiért majd e-mailt kell írnom, hogy megbeszéljük a dolgokat. Nem mindenki szeret telefonálni, és magam se vagyok, igazán olyan nagyon telefonálós (komolyan...), DE vannak dolgok amiket jobb telefonon megbeszélni, mint csak levélben közölni. Ezeket a fontos adatokat, például, jobb telefonban, mivel minél hamarabb tudod meg hogy és mint állnak a dolgok, annál jobban tudod a többit betervezni. Igen, igen, Szófia nem megy el sehova, de sajnos a jegy ára az megy, még pedig felfelé és nem akarok most 25 órán keresztül vonatozni Románián keresztül. 25+25 órát amit Plovdivban tölthetnék! Sajnos az e-mail-re, úgy mint a levélre, várni kell. Még ha gyorsan is válaszolsz, várni kell. Ugye ismered azt az érzést amikor várni kell valakinek az e-mail-jét, és az adott ember már elküldte, de még mindig nem érkezik meg? Itt az irodában ez minden napos. Előfordult már olyan hogy a ma feladott e-mail holnap érkezik meg. Hogy mit csinál, azt senki se tudja. Persze, az szokott zavarni a legjobban, amikor a saját e-mail-jeim késnek, főleg amikor munkát kell beadni. Már többször gondoltam arra, hogy megkérem a főnökséget, hogy legyenek olyan szívesek és lépjenek már fel az MSN-re, vagy a Google Talk-ra, és majd ott válaszolok és küldöm el a munkát.

Tulajdonképpen az MSN a proletár e-mail. Mivel nem hivatalos és nem lehet felhasználni, hogy felelőségre vonjanak minden egyes ékezetért, mi szegény dolgozók itt adjuk át egymásnak mind azt az információt amit főnökein nem akarják, hogy közöljünk. (A főnökségek földesúri gondolkodásúak itt. Az információ a földjük, mi pedig a jobbágyuk vagyunk, és földhöz vagyunk kötve. Ők nem akarnak semmilyen más földesúrnak földet adni amiért mindegyik ragaszkodik a területéhez. Nekünk jobbágyoknak, mivel dolgoznunk kell és ahhoz más földek is kellenek az Internet fekete piacán kis föld darabokkal csere-gazdálkodással foglalkozunk.) A proletár e-mail meglehetősen jól működik. Valahol olvastam, hogy több cégben a cég maga kifejleszt ilyen IM programokat, hogy a munkások ne használják az MSN-t, de ki használná a cég társalgóját amikor nem is olyan szép és minden benn marad a cég számítógépeiben? (Nem mintha az MSN nem, de nem az a pláné.) Van aki már nem is tudja mire költse a kevés pénzét.

Jaj, de kedvem van hírtelen pejibaye-t enni. Adj egy pillanatot! Tegnapi, de nem baj. Egy picit ragacsos, de még mindig ehető. A Gyuszinak nem ízlett, de semmi baj! Az Atival annyira szeretjük, hogy az utolsó szemig felfaltuk! Próbáltam keresni egy képet pejibayékről de nem találtam megfelelőt. Valaki feltett egy képet pejibayekről kaviárral. Ki az a HÜLYE aki ezt csinálja? Olyan mintha valaki kaviárt kenne a zsíros kenyérre, vagy a dobozos tonhalra. Ahogy itt mondják "puuuuuuta! Seamos serios, caramba!". De mi is a pejibaye azoknak akik nem ismerik? A Pejibaye egy pici gyümölcs szerűség amit meg kell főzni, majd meghámozni mielőtt az ember megeszi. Száraz és olyan "yuca" féle, vagy gyökér féle tapintása van. Van a közepén egy fekete mag. Ha az Ati vagy én közel vagyunk, akkor nektek NEM IZLIK! Ha nem vagyunk közel, kóstoljátok meg, fincsi. Olyan sós, enyhén krumpli szerű íze van, de dúsabb ízzel. Illatra egy picit édes útó ízre is utalhat. Nem csípős, de nem tudom pontosan megmagyarázni milyen az íze. Dús, pálma íze van. Ez lehet, hogy nem mindenkinek lesz szimpi, de talán olyan mintha vajas krumplit ennék igen finom nő-nedvvel. Sajnos, igazán nem tudom mi máshoz hasonlítsam. (honnan tudom milyen a nő-nedv íze? Hát tudom milyen az enyém alapvetően azért mert semmi bajom azzal, hogy megcsókoljak egy pasit aki épp befejezett egy jó blow job-ot.

Munka. Jön a főnököm és megkéri, hogy csináljak egy kis "kém munkát". Huh? Igen. Fedezzem fel kik dolgoznak a minőséggel a különböző osztályokban. Ö_o Most ezt komolyan mondja? Lehet, hogy valamire nem figyeltem. Ez egyszerű. MSM-en felkerestem bariaimat, megkérdeztem tőlük és kész: itt a lista. Minek ez? De ha most jön és többet kér, sajnos meg kell mondanom neki, hogy én jelenleg valami mással foglalkozom, még pedig a GSM hálózat izével. Miért nem tudja ezeket betartani?? Olyan hajmeresztően hülye...

Jegy. egy útlevelet iratam be: a magyart. ^_^ Magyar, magyar, magyar! ^_^ Jaj de boldog vagyok! ^_^

Ma lesz a hét második Spinning g órája. Igyekszem jad innen korán elindulni, hogy korán érjek a kondiba, hogy egy kicsit tekerjek az óra előtt. (Nem is tekerés, hanem valami más "cardio" munkát végzek.) Az új torna nadrágomat veszem majd fel. ^_^ Szupi lesz! Laura is mondta, hogy ott lesz, tehát jobb nem is lehet. Nem is tudod elképzelni milyen nagyon jól érzem magam! És az a legjobb, tényleg, hogy jobban tudok tőle lélegezni. Vajon tényleg majd megjavulok, és tudok megint cigizni? Apu nem tud ma elvinni, de jobb is. Apu förtelmesen rosszul vezet, sőt, szerintem nem is tud vezetni. Egyszerűen nem tudja az Ati kocsiját vezetni. A motor elalszik az út közepén, nem tudja beindítani, minden nap több embert akar elgázolni, rettenetesen lassan vezet, minden lyukba bele esik... gondoltam magamban, hogy az Apu rosszabbul vezet mint én amikor kezdtem! De hát ezt mindig tudtuk. Már kérem szépen, sokkal jobban tudok parkolni mint ő! Tegnap is vagy 15 percet késtem a Spinning óráról! Pedig a keddi a kedvencem, mert a srác aki tartja az órát (ezt hogy kell mondani magyarul? Angolul "trainer" vagy "instructor") mindig baromi jó elektronikus zenét tesz fel, amitől nem hogy az ember jobban teker, hanem szinte fel akar pattanni táncolni! Mintha piros cipellő volna az ember lábára kötve. Ma a zene jó, de nem olyan mint a tegnapi.

Ma haza megyek és olvasni fogok. Azt hiszem nincs semmi előre beprogramozott nézni valóm a tévében. Tehát tovább olvasom majd Anais Nin naplóját. Tuti nemsokára kérnem kell a többit! Olyan nagyon jó! Erről ma inkább a Stormberry-ben írtam. Maradt egypár tennivalóm:

• Felhívni a LAFISE bankot az € számlám ügyében és az Internet számla ügyében
• Elmenni Aerocasillasba a csomagokért
• Munka dolgok (tovább kutatni saját szakállamra ezt a minőségi ügyet)
• GSM Hálózat - tovább dolgozni rajta.
• Oda adni Laurának a fülbevalóját
• Felhívni az egyetemet a TÉZIS-sel kapcsolatban.
• Felhívni az elmegyógyintézetet a személyiség rendellenesség teszt eredményeivel kapcsolatban.
• Befejezni a főnököm könyvét
• MEGÍRNI A FIC-ET A CAROLL SZÜLINAPJÁRA!!

Hogy tudtam azt elfelejteni! Pedig tegnap már elkezdtem. Na, írok neki valami röpkét, Snupinosat, úgy is ő azt szereti. (Mit lehet benne szeretni?) Most jut eszembe, hogy a csomagomban három könyv jön: egy meleg könyv (szokás szerint), a Caroll-nak egy könyv farkas emberekről és egy kis könyvecske a középkorról. Egy kis összefoglaló, szinte "kóstoló" kis könyv ami majd segít tanulmányaimat ebben a témában. Az általánosból a részletesig. Látom, hogy hamar kell majd elmennem. De mikor? Ma? Lesz időm? Lehet, hogy csak szombaton tudok majd elmenni.

Az előző csomagomban jött két film, amit, azt hiszem már megemlítettem valahol. "Back Soon", ami nem is olyan jó, és "Shelter". Istenem. Ez a Shelter olyan jó! Mivel nincs semmi nézni való, gondoltam, talán megint megnézhetném. Az angol ebben a filmben kicsit nehézkes nekem, mivel nagyon összezsúfolják a szavakat, amit angolul úgy mondanak, hogy "slur". A srácok szépek és nagyon jól van összeállítva. Hihető és a szereplések is hihetőek. Amint jobban megismerem a filmet, majd írok róla.

Most már komolyan megyek dolgozni.

Yeeeeeeeeeeeeeeeeee-Haaaa!

Kezemben a jegy!!!

Na, illetve nem pontosan. Most a jegy teljesen elektronikus, mi szerint most majd csak az útlevelemmel kell majd megjelennem a pultnál, hogy megkapjam a felszállási jegyemet. Oké. Kis bibi. Nekem KÉT útlevelem van és mindkettővel utazok. Tehát most mi legyen? habár még mindig nem írták be az útleveleimet, azt próbáljuk majd a csajjal, hogy a TACA járatokon a Costa Ricait írom be, és az Air France járatokon pedig a magyart. Hűűűű... ez nem lesz egyszerű. Az a baj, attól tartok, hogy lehet, hogy ez bibit csinál majd poggyásszal is. Nem kellene, mivel ugyanaz a név (majdnem) és ugyanaz a jegy...

Na erről majd beszámolok.

Felhívtam a Gyuszit, hogy szóljak neki, mikor megyek. Nem kellett volna, mivel feltehetőleg ő olvassa a blogomat, de képzeld el, NEM TUDTA!!! Rég nem olvasott! Még ilyet! Na, megmondtam neki, és nagyon örült. ^_^ Majd programokat is kell csinálni! Hihihi... Izgi lesz!

Malachit András küldött egy meghívót a baratkori.hu izére. Mi is az? Valami magyar féle Facebook izé. Ki tudja? Majd jobban megtekintem. Ilyen vicces kérdések voltak amikre viccesen válaszoltam.

Mutatkozz be: Szia! Hol a sör?
Pozíció (munkával kapcsolatos): Természetesen ülök! Hogyan dolgozzak máshogy!
Adj Tanácsot a többieknek: Ne nézzétek meg az utolsó Indiana Jones filmet.

Komolyan, ki agyalja ki ezeket?

Ericsson Gyűlés

Ma volt a gyűlés az Ericssonnal, amit istentelenül idióta főnököm összehozott mondván, hogy csak "egy gyűlés kell" amikor ami igazán kell az nem egy gyűlés, hanem egy kiadó magyarázat a heti jelentésekről. Tudod, van egy igen fontos különbség mind a két közt. Egy gyűlés nem arra való, hogy az embernek egy 15 munkalapos Excel jelentést megmagyarázzanak. Egy gyűlésen az emberek elhatároznak dolgokat és döntéseket hoznak. Intel, tudomásom szerint, nem engedélyez olyan gyűléseket amik többet tartanak 55 percnél. Itt sok gyűlés napokig tart. Nem, nem egyfolytában ülnek, hanem ücsörögnek nyolctól hétig és másnap folytatják, és másnap, és másnap, és sokszor semmi se sül ki ezekből.

Miután képtelen főnököm kérte ezt a gyűlést (és nem is mondta meg pontosan mi lesz a gyűlés témája, az Ericssonosak nem is tudták), hülyéskedett az odamenéssel kapcsolatban, ezt a totál fafej úgy döntött, hogy ő bizony nem megy, mert más dolga van. Jön valaki a "panaszok" csoportjából (akik a panaszokkal dolgoznak) és neki aztán ott kell lennie, mert tuti komoly, ott kell lennie. Na. megyek egyedül, mi a franc... és olyan kellemes volt! A srác akivel beszélgettem, Mata Rafael, kedves volt és aranyos és nagyon jól jöttünk ki egymással. Abban maradtunk majd, hogy csinálunk még egy gyűlést, hogy végignézzük a jelentések többi részét, mert nem tudtuk az egészet végignézni. Olyan sok minden van benne!

Jaj, de nagyon örültem! Nagyon jól sikerült!

...

Ma megyek megint a kondiba. Fájnak a combjaim és a hátam egy kicsit a tegnapi «spinning» óra után, de szépen kitartottam. Beszéltem Andreával, és készítünk lassan egy napi két órás programot, ahol van "cardio" és egy kis súlynyomás. Rengeteget izzadtam. Amint haza értem ki is kellett mosnom a a torna cuccomat mert gyakorlatilag csurom víz volt!

Ma nem spinning lesz, hanem pilates. Ez lesz az első pilates órám. Mindenki azt mondja, hogy nagyon jó, de kemény mivel lassan megy, tehát nagyon koncentrál a bíróképességre és erősíti az izmokat. Majd holnap elmesélem hogy és mint ment.

Laura lemondta a holnapi torna órát is. Nahát! Azt hittem jobban benne van a tornázásba, de nem. Persze, eleinte az ember mindig nagyon lelkesedik, de eljön az a "periódus" amikor a lelkesedés alább esik és az ember inkább nem megy, inkább mást csinál. Na, majd rá kell megint vennem, hogy menjen megint. Szombaton megy velem. Legalább még mindig fennáll. hogy megy velem tornázni. Remélem ez alól nem szökik ki!

Bank és Utazás

Természetesen, ahhoz, hogy hazamehessek decemberben, ki kellett vennem egy kölcsönt. Ha megvárnám, hogy összegyűjtsem a pénzt (úgy mint tavaly) akkor mire megvenném a jegyet olyan $2300-ba kerülne, most pedig "csak" $1707. Igen, hazamenni nem olcsó mulatság. Tehát most "fordítva" fogok gyűjteni, illetve gyorsabban igyekszem kifizetni majd a kölcsönt. Ki vettem egy kis pluszpénzt amit majd átutalok a Raiffeissen Bank számlámra amivel majd igyekszem megvenni a Szófia jegyet. Ehhez azt hiszem, majd a Gyuszi segítségét kell kérnem. Ugyanakkor megbizonyosodtam a szabi napjaimról, hajszálpontosan kiszámítottam mennyi napot vehetek ki, és most ezt lesz az útiterv. MINDENKI JEGYEZZE FEL!!!!

Indulok Costa Ricábol december 13.-án 10:30-kor az LR 631-as járaton.

Tipikus Caracas-Párizs út. Párizsba érek december 14.-én (vasárnap) olyan reggel 8-kor és, ha nem késünk istentelenül sokat, akkor lesz időm VEGRE látni Párizst nappal, egy picit csavarogni, és ha adja az Isten és nyítva lesz a Benetton, venni magamnak valami szépet. Ha nem, akkor Louvre (most megnézem belülről is!), Eiffel Torony (nappal) és a kedves Arc du Triomphe. Gépem majd este 18:50-kor indul Budapest felé.

FIGYELEM!!! Budapestre 21:00 órakor érek a z AF 2694-os járaton, december 14.-én! Sajnos nem érek haza a templomi összejövetelre.

Indulok vissza Costa Ricába január 10.-én 12:50 órakor az AF 1695-os járaton, ahol majd megint meg kell győznöm a put kislányt, hogy 2005 óta teszem meg ezt az utat évente és igen, higgye el, el lehet küldeni a cuccomat San Joséig. De ez alkalommal megkérem megmondhatja-e mit nyomot meg, hogy jövőre egyenesen mondjam a lánynak mit kell csinálnia. Esküszöm, ha nem kellene hazahoznom az ajándékokat, a sok szép cuccot amivel mindig felpakolom magam, a borokat, a Bérest és a RENGETEG bécsi csokit amivel Anyu már január óta megbízott, csak kézi poggyásszal utaznék.. Párizsban maradok az éjszakára (mint mindig...) és másnap folytatom az utat vissza, megint Caracason keresztül, ahol a gépet majdnem lekésem, de a poggyász tuti lekési, és amiért olyan boldog leszek, hogy hajba kaptam a pultos kislánnyal, hogy San Joséig küldje a cuccomat.

San Joséba, szokás szerint 17:30-kor érkezek, január 11.-én az LR 630-as járattal. Ott kiveszem a Costa Ricai útlevelemet, amit Caracasban vettem elő először (Costa Ricai Amerikában, magyar Európában), egy gyorsan átmegyek a vámon, majd egyenesen a pulthoz a poggyásznál.

- Lekéset a poggyász az AF 460-ról?
- Megnézzük...
- Tuti lekéset, mindig lekésik.
- Ki szeretné közben tölteni a poggyász szelvényt?
- Kérem.

És mielőtt befejezném szólnak, hogy lekéset, hogy lehet, hogy csak másnap, vagy a következő nap érkezik meg. Tudom, hogy másnap ér Costa Ricába... mint mindig. ahogy megyek ki Apu és Anyu kint néznek, majd nagyokat integetnek. Aztán kimegyek, a füllesztő, nedves melegbe és arra gondolok "miért nem élhetek otthon?". Anyu puszit add és megkérdezi milyen volt, miközben Apu majd azt kérdezi:

- Hol van a bor/vonat?

Ez teljesen elmaradhatatlan.

Na most, mi a program?

Természetesen megyek három napot Bécsbe (be kell szerezni Anyu kugliait, jódlizó maciját és én jobban figyelemre akarom venni a Herrengasse-t, a Mozart házát, Freud házát, a Szecessziós múzeumot és fel akarok kutatni valamilyen érdekes középköri épületet (a Stephansdomon kívül) amit addigra alaposan kikutatok), amit vagy 17-18-19.-ére teszek, vagy 22-23-24.-ére. Miért nem utána? Mert terveim szerint 29.-e és január 2.-a közt megyek ki Bulgáriába. Szívem szerint kimennék az egész hétre, főleg ha a végén vonattal megyek (25 óra út oda, és 25 vissza), azért is, mert most három helyet szeretnék megnézni: Szófia, Rila és Plovdiv. az utolsó héten pedig inkább nem utazgatok, mert amúgy is pakolgatnom kell és egyebek. És jobb, ha akkor időt is töltök a Nagyapi körül.

Ez nem fix, mármint mikor megyek Bécsbe, mikor Szófiába, de tuti hogy megyek. Ez alkalommal nem akarom elhalasztani a lehetőséget. Meg szeretném beszélni azért a Zsuzsanénivel, hogy ők hogy lesznek utazásukkal, hogy jobban megoldjam ezt a Bulgáriai utat. Jó lenne ott sziveszterezni, és jó lenne, ha egy barim is velem tudna tartani. ^_^

Első Spinning Óra

Hát ilyen még nem fordult elő velem. Ma mentem el megint a kondiba. Spinning óra volt. Talán egy éve, ha nem több, hogy nem megyek. Gondoltam lassan kezdem el, szép nyugodtan, és nagyon jól is ment az első húsz percben. Utána egy kicsit nehezebben ment a lélegzés, amiért egy picit leálltam, de nem teljesen, viszont elkezdtem rosszul érezni magam, szédülni és minden besötétült, de nem lett fekete. Odahívtam a torna vezetőt és ahogy leszálltam (segítségével) a bicikliről, és próbált kivinni a teremből összeestem. Életemben sose fordult velem ilyen! Valami fura álmom volt és nagyon jól éreztem magam, kipihenve és minden, de valahogy, valamiért kinyitottam a szememet de nem ismertem fel a helyet. Azt hittem a szobámba vagyok és nem értettem miért volt annyi ismeretlen ember ott. Utána, persze, észrevettem, hogy a földön, a hideg, kemény földön voltam és egy (csinos) lány tartotta a lábaimat fölfelé.

Az időről kiszámítottam, hogy vagy húsz percig voltam elájulva.

Puff!

Holnap megyek megint, nem fogok ezért leállni, de nyugibban veszem majd.

Ezenkívül, nagyon jól ment a torna. Tetszett. Örülök, hogy visszakerültem.

Most megyek. Ati nincs itt, tehát kikapcsoltam az Internetből, de szerintem valamit futtatott. Jobb ha vissza kapcsolom mielőtt visszajön.

A Hülye

Azt hittem, hogy én itt egy közgazdász vagyok, de inkább tolmácsolási és fordítási munkát szoktam végezni. No jó, szórakoztat. De ennek is meg van a határa. Edwin, az egyik munkatársa, aki a legokosabb diák volt amikor az egyetemre jártunk, MSc.-je is van meg minden, annyira nem tud angolul, hogy ez már röhejes!!! Ki nem tud elég angolt, gazdasággal, pénzüggyel és ilyenekkel dolgozva, hogy fogalma sincs mi az, hogy "Purchase Order Number"? Legyünk már egy picit komolyak, jó? És ha nem tudja, kérem szépen menjen el az iskolába és tanuljon meg angolul! Itt levelezik egy ellátóval külföldön, de nem képes se megérteni mit mond az ellátó, és azt se tudja, hogyan mondja meg neki. Akkor legyen olyan szíves, kérdezze meg az ellátót, hogy van-e ott nekik valaki aki tud spanyolul. Tuti van. A francba, nem tudom, hogy kell ezt a "vásárlási rendelés számot" mondani franciául, de tuti ha látom felismerem! És a franciám nem valami híres!

Miért, miért vannak ilyen HÜLYE és teljesen KÉPTELEN emberek? Ez ALAP!!! Nem azt kérem, hogy tudjon fejből integrálni, vagy folyékonyan hollandusul beszélni, de a francba, itt angol kell, tanuljon meg! És ha nem tud, legyen olyan tisztességes, hogy beismeri. Ha pedig nem mondhatja, mert attól függ a munkája, akkor TANULJON MEG!!! (Tudom, hogy nem tanul angolul.)

Bunkó idióta.

Egy Pillanat Nyugalom

csupa kicsi betűvel
nem kell felemelni a hangot
csak így, szép csöndesen

rotyog a kóla a dobozban
prop-prop-prop-prop-prop
mintha mindig friss lenne

kelta zene jön levből
a számítógépből
és a cherry-coke lassan eresztegi a sok-sok buborékot

bugyborékol
és kellemes a hangja
prop-prop-prop-prop-prop
szívesen itt maradnék egész nap és csak hallgatnám a szénsav pattogását

Egy Csomó Kis Fánk

Tegnap elmentem a Paseo Las Flores-be venni ilyen illatos olajat amit égetőbe kell tenni. Kellett már mivel kifogytam az olajaimból itt a munkában. Hidd el, itt kell. Már a vásárló központban, elkezdett zuhogni az eső, amiért ott kellett maradnom egy darabig. Nem lett volna olyan rossz, ha legalább lett volna valami jó a moziban. Ühüm. Indiana Jones (rossz), Narnia (hányingert okozó) és két félelmetesen rossz amerikai vígjáték. Mi lehetőségen volt? Hát beültem Ichibanba, egy japán étterembe sushit enni, kólát inni és naplómat írogatni. Hyne, egyre jobban olyan leszek mint Anais Nin! Nem, nem leszek olyan, mert már ilyen voltam mielőtt elkezdtem volna olvasni a naplóját. Tudod, vizes lett egy picit a naplóm és a tinta összefolyt néhány lappon, épp az alján. Még olvasható, de már látni rajta, hogy szegényke nem otthon ül az ágy mellett.

Mielőtt elindultam volna, betettem egy mosást a mosógépbe, mert gondoltam, gyorsan haza is érek, de nem. Tehát, mivel várt a ruha, eldöntöttem, hogy hét az esőben kell hazaindulnom, ami nem volt valami jó mivel tornacipőmbe voltam, és nem akartam, hogy beázzon, mivel kedden kezdem el megint a kondit. Igen, beázott. Remélem holnapra megszárad. Ahogy hát járkáltam ide-oda, elmentem egy pici kis fánk árusító előtt. Na, gondoltam viszek haza valamennyit. Kéretem húsz kis fánkot. Mindenkinek ötöt-ötöt. Mindegyik csokis fánk volt. Na, tulajdonképpen nincs is nekik más milyen jó féle fánk. Nem egy Dunkin' Donuts. Sajnos itt ilyen nincs.

Otthon Ati fogta az egész dobozt és leült megenni mindet! Sikerült magamnak legalább nyolcat kivenni. Azt hiszem legközelebb inkább negyven kis fánkot veszek. Igen, negyvenet. Ha az Ati még mindig nálunk lesz, akkor lehet, hogy minimum negyven kis fánk kell. Igen, az Ati még mindig nálunk van, amiért nem lehet otthon Internetezni. De nem bánom. Van Ati. ^_^ Szereztem neki egy kis kosarat a cuccainak a fürdőszobában, tudod, mint ami nekem van. Gondolom őt nem érdekli ha cuccai csak a pulton vannak, vagy kosárban, de nekem jobb, mert ha takarítani kell (ami már lassan kell is), akkor könnyebb felemelni a dolgait és takarítani. Plusz így minden jobban megy. Harmonikus lesz.

Harmonikus. Ezt egy téma ami valahogy nagyon belém nyílalt. A dolgok harmonikus elosztása, a tökéletes helyük, a megfelelő kombináció mindenből. Mintha minden helység, minden szoba, minden tér egy tiszta zenelap lenne, egy matek tábla amire fel kell még írni a formulát, amire rá kell rajzolni a zenét. Chill Out. Ez a tér zeném. Chill Out, Jazz, Acid Jazz. Ezek alapján dolgozom. Keresem azokat az elemeket, üveg, kerámia, fa, parafa, amikből összelehet állítani azt a világot amit bennem, magamban látok. Marióval újabb, meg újabb cuccokra vadászunk, európai üveg alkotásokra. Francia, német, olasz, lengyel. Legyen zöld, legyen tiszta formájú, egyszerű, de legyen folyása, beleolvadása a környezetbe. Lágyan gömbölyödő, sima, minden oldalról szép és mutatható. Arra gondoltam, hogy megint kitelepítem a nyulaimat az irodából (már ideje volt) de nem akarok űrt hagyni helyükbe. Mit tegyek. Még nem találtam meg a megfelelő dolgokat.

Néha nehéz megtalálni azt amit az ember akar, ugye? Persze, és általában amikor az ember keres, akkor nem talál, de ha nem keres, akkor mindig talál valami jót. Talán ihlet dolog. Hagyni kell az ihletet magától kibontakozni. Majd szemed elé kerül az ami kell, ami tetszik, ami épp jó. Nem kell a dolgokat erőltetni. ezt nem mindenki érti. Az emberek sokasága azt hiszi, hogy a dolgokat erőltetni kell. Igen, amikor más emberektől függ, sokszor hajtani kell az embereket, vagy ezek nem csinálnak semmit, de ha nem egyenesen másoktól függ (és itt kizárólag CSAK munkáról van szó), hagyni kell, hogy a dolgok megadódjanak. Miért kell mindenkinek mindent elsietnie? Gyorsan találj magadnak párt (Úr Isten! Jaj ne!), gyorsan legyél gazdag (mi a francnak?), gyorsan legyenek gyerekeid (minek?), gyorsan dönts el milyen iskolába járatod őket, gyorsan dönts el hova mész és mit csinálsz, gyorsan szórakozz, gyorsan egyél, gyorsan fogyj le... és mikor élvezzem az életemet? Ja igen, mindaz az élet élvezése része. Ühüm.

A boldogságodat csak magad tudod megteremteni, senki más nem tudja megadni neked, tehát ne a többiekre figyelj, arra, hogy mit gondolnak mi a TE boldogságod, hanem csak arra hogy TE mit érzel, mi a Te boldogságod. És ha magad sem tudod, sajnálom, de az örök szenvedésre vagy kárhozatva. Az az ember aki nem ismeri önmagát, az nem is ember, csak egy test. Egy hús robot.