k=[(x-8)/4]-1

Két kedvenc számomból lehet most kiszámítani a koromat. Nem, nem 48 vagy 84 éves vagyok, köszönöm, azt mondtam, hogy ezekkel lehet a koromat kiszámítani. ^_^ Ma van a szülinapom!!!! Milyen lenne a tortára egy formulát felírni a számok helyet? És most lassan megyek, mert otthon felejtettem az irataimat... Egy kis időn belül folytatom a bejegyzésemet... feltéve, hogy nem megy el megint a villany... és hogy nem vacakolnak megint az Internettel. Megint rájuk jött... Ki gondolná, hogy ilyen bunkók tudnak lenni???

(Kép perccel utána.) Felhívtam az Atit, hogy megkérdezzem, milyen lehet a forgalom Heredia felé, és azt mondta, hogy nem tudja, de azért várjak még egy picit, mert talán ő haza tud gyorsan vinni olyan 1/2 11 és 11 közt. Jaj, remélem tényleg haza tud vinni! Az nagyon jó lenne, és nem kellene taxit fizetnem. Tegnap áttettem a cuccaimat egy másik táskába, és nem tudom miért, nem jutott eszembe egyből a pénztárcámat is beletenni. Ma reggel pedig nem is jutott eszembe, hogy megnézzem. Otthon, Budapesten, egy olyan jó rendszerem volt! Mindig az ajtónál megnéztem sorba: kulcs, pénz, diákigazolvány. Talán megint be kellene vezetnem ezt a jó kis dolgot. És komolyan, nincs semmi ami olyan kellemetlen lenne, mint amikor az ember otthon, vagy valahol otthagyja az iratait. Persze, jobb ha az ember otthon hagyja, mintha a buszon, a taxin, a munkahelyen, egy étteremben hagyja. Caroll egyszer a munkahelyén hagyta a pénztárcáját. Ez rettenetes volt. Én egyszer otthon hagytam a kulcsomat amikor kasszás voltam, és az volt a baj, hogy a kulcstartón volt a kassza kulcsa. Akkor is az Ati segített ki. A legrosszabb alkalmak (a mostanin kívül, habár nincs is olyan nagy gond most) azok voltak amikor egyszer egy sörözőnél felejtettem el az American Express hitelkártyámat (ennek volt akkor a $3000-es határa), vagy amikor most januárban a repülőn hagytam a telefonomat.

De miért olyan fontos ma? Na, részben azért, mert nem szeretek pénz nélkül járni, vagy papírjaim nélkül, de főleg azért, mert ma mindenféle kedvezményeim lennének több helyen amihez kell az adott bolt VIP kártya plusz a személyim. Fontos, nem? Nagyon fontos! legközelebb csak egy év múlva lehet ilyen!!! Olyan nem-jó, hogy épp ma felejtettem el. Na, reméljük az Ati tényleg haza tud vinni...

Másrészt a hétvége jó volt. A péntek jobb lehetett volna, ha Viktor-fej (igazi neve José Pablo) eljött volna sörözni. Miért Viktor-fej és miért van két pasi a képen? Egyszerű. a jobboldali, a csini, az egy szinész aki Viktor Krum-ot játszotta a negyedik Harry Potter filmben (az utolsó amit megnéztem). A gyerek bolgár származású és valami igen furi-muri neve van. Stanislav Ianevksi... ha jól emlékszem. Bah, de nem az a fontos, hanem az a fontos, hogy a gyerek csini. Legalább nekem tetszik, még annak ellenére, hogy nem felel meg a típusomnak. A szeme is sötét! Igen, igen, lehetek én a világon az egyetlen magyar aki a zöld szemeket szereti. Na, az a helyzet, hogy első látásra José Pablo és Stanislav valamennyire hasonlítanak, de minél tovább nézed José Pablót annál kevésbé olyan mint Stan. Kérem, jobban hasonlítok én Jeri Ryan-hoz! De hát, a srác kellemes, kedveske és egy jó darabig dolgozott a pénzügy résszel, és a számlázással, és nekem jól esne egy kis infó onnan, tehát... Mit mondjak? Én már csak ilyen vagok! ^_^ Nem mintha az rossz lenne. Plusz csak egy sörre volt megbeszélve a randi. Sajnos, kiderült, hogy nem is vér folyik az ereiben. Eleinte jaj, hogy ilyen meg olyan kedve van elmenni inni egy kis sört, hogy ő mennyire szeret inni, hogy sose mond nemet egy jó bulinak, egy alkalomnak, hogy ihasson... Na, mondom magamnak, itt van egy pálinkás pajtás. Ühüm. Peeeeersze. Múlt héten szépen beleegyezett az elején, hogy pénteken menjünk inni, de ahogy jött a péntek eltűnt. Nos? Mi ez? csak nem fél egy kis alkoholtól a gyerek? Éreztem, hogy nem nagyon akar menni, tehát megkérdeztem tőle csütörtökön, hogy megyünk-e inni pénteken, és azt mondta, hogy igen. No jó. Pénteken nem mondott semmit, majd amikor felhívtam azt mondta, hogy sajnos a sógornője anyukája rosszul lett és neki kell a gyógyszereket hazavinni. Ühüm. Tehát igazi neve "Piroska"? Kedvem lett volna azt mondani neki, hogy nagyon figyeljen a farkasokra, de gondolom nem értette volna. Felhívtam Carollt, Mariót, de nem tudtak eljönni piálni, tehát hazamentem és Tengerész Felügyelőket néztem. Az is bosszantott, hogy nem mentem el a kondiba, hogy elmehessek piálni, és a végén a pasi lelépet. Milyen hülye fej!

Szombaton Marióval voltam a VIP moziban, ahol megnéztük a « Kung Fu Panda » c. filmet. Gondoltam, csak egy kicsit nevetünk rajta, de meglehetősen jól szórakoztunk vele. Nagyon jó volt!!! Vettem magamnak egy új zöld üveg vázát ebből a német Leonardo márkából és egy sörös poharat a Ritzenhoff márkából. Minden pohár más-más mintájú, én nem lehet csomagokban venni őket, mint más, átlag poharakkal. Darabonként véve kicsit drágák, de olyan gyönyörűek, olyan egyediek, hogy az ember nem állhatja meg, hogy meg ne vegye őket. Mario vett egy tejes poharat amin egy olyan baba volt rajzolva, ami szerinte nagyon hasonlít rám. (Persze, közben ő az aki azt is mondja, hogy én rengeteget hasonlítok Jeri Ryan-ra...) Azt hittem, hogy a poharat magának veszi, de kiderült, hogy nekem vette. Ez nagyon meghatott, mert ez nem egy akármilyen bagatelle ajándék, és még ha csak $20,- is, ez egy tervező, komoly darab. Igen, lehet, hogy csak egy kicsinység, de meghatott, nagyon meghatott. Mario, persze, úgy érezte, hogy most király az emberek közt, mert úgy ragyogtam és mosolyogtam és miatta volt. Igen, Mario nem csak, hogy még mindig szerelmes belém, de szerintem ezekben a napokban jobban fellebbent benne ez az érzelem. Miért? Nem tudom, mit mondjak? Ilyen az ember szíve és az ember esze. Egy oldalú szerelem. Érdekes, hogy ilyen mennyi van, és habár nem kívánt és fájdalmas, ez a legerősebb, minden egyéb szerelem fajta fölött. Miért van ez? Miért mindig az a szép amit az ember nem kaphat meg? Miért mindig az kell az embereknek? Talán épp azért mert elérhetetlen. De miért folytatják az emberek ezt a hajkúrozást? Nem fárad bele senki? Persze, mit mondjak én, amikor ott van nekem Henrik, DE Henrik az más. Őt szeretem és nem várok el tőle semmit, csak szeretem. Na, szép is lenne, hogy elvárnék valamit tőle amikor már egy jó ideje meghalt! De amikro nekem tetszik valaki, az tetszik, tetszik, de ha egy adott, racionális időn belül nem történik semmi (7 nap) akkor tovább megyek. Minek kell nekem az ami nem akar velem lenni önmagától? Természetesen, akárki aki nem akar, nem álmodik azzal, hogy velem lehet, az mind ízléstelen, tudatlan aki nem tudja észrevenni mi a jó az életben. Minek törődjek az ilyennel? Most tanítsam rá arra, hogy mi a jó? Jaj ne! Ide csak tanult ember jöjjön! Minek vesztegessen az időmet a tudatlannal, faragatlannal? Nem vagyok én iskola!

Megvettem a szülinapi ajándékomat is, a 16. Swatch órámat! Olyan szép! Ez alkalommal egy Páva toll mintás Swatch órát vettem. Ezt nehéz elmagyarázni valakinek aki nem látta a tavalyi páva toll rajongást, amikor annyira belemerültem a színekbe és a formákba, hogy minden csak páva tollakról szólt. Caroll szerzett nekem igazi páva tollakat, páva tollas fülbevalót, páva babát, páva tollas Hello Kitty cuccokat, és barátaim rengeteg páva képet és páva tollas képet szerzet be nekem. El is kezdtem írni egy fanfic-ot, Gilderoy Lockhart-tal (igen, igen, HP fanfic-ot, de ezt a történetet nem lehet máskép leírni!) ahol, szokás szerint ez a telehetlen de gyönyörű varászló egy igen sötét titkot rejt. A titok kód neve "Páva" (peacock) és egy olyan valamiről van szó ami eldöntheti a háborút. Senki se tudja mi lehet, vagy hogy működik ez a "szer", de feltehetőleg csak ezzel lehet biztosan legyőzni Voldemort (vagy mi is a neve magyarul?). Ez a történet is csak azért jutott eszembe, mert össze tudtam hozni a páva tollakkal. A történet nyitja egy kedvenc témában rejlik, számomra, még pedig az, hogy Lockhart nem is az akinek mondja magát, hanem valaki más. "A Páva"-ban Gilderoy Lockhart valaki más volt aki öngyilkos lett (vagy öngyilkos akart lenni, ő pedig látta, de mivel a végén már nem akart meghalni, ő "segített rajta", majd felvette szemelyiségét és átváltoztatta kinézetét.hogy hasonlítson az eredetihez. Persze, nem hasonlít igazán, csak épp egypár hasonlóságot tudott teremteni. Saját varázs erejét pedig lekötötte, mivel varázs ereje át lett fiatal korában módosítva, és most csak fekete varázslatokra képes. (Ezért nem tud fehér varázslatokat csinálni.) A páva nevet pedig azért kapja, mert igazi szeme olyan mint a páva tollának a mintája. Aranyozott kék szeme egyedi és csak a családjára jellemző, amit mind kiirtottak kis gyerek korában.

A páva tollaknak, tudomásom szerint, két jelentősége van. Egyrészt Hera istennőre jellemzőek, habár rá tulajdonképpen az egész páva jellemző. Másrészt a hiúság jeléként ismeretes. Ez az utolsó nekem nagyon tetszett. Hiú. Tehát a nyúllal együtt gyorsan a jelemnek kezdtem használni a pávát, de főleg a ----

15:00

A főnököm elvitt ebédelni... Sör munkaidőben (ő kezdte) és limoncello.... Haj-jaj! Nagyon belejött ez az ember! Holnap pedig "Pollito"-t kell elvinni ünnepelni. Érdekes, azt hittem nem szereti. Vagy talán csak azért, hogy ne higgyék a többiek, hogy engem jobban kedvel?

De hol tartottunk?

Ja igen, szombaton Marióval randiztam... Van egy könyvesbolt lánc amit nagyon szeretünk, mondjuk olyan mint otthon a Libri, de ez sokkal jobb. szerettem volna többet körülnézni, de nem tudtam mivel épp akkor elkezdett zavarni a szemem (már mint a kontaktlencsém) és ki kellett mennem kivenni. Mario vett valami könyvet ami nem is tűnt valami jónak, majd anélkül, hogy észrevettem volna, vett egy Chill Out CD-t amit nekem adott elő-születésnapi ajándéknak. ^_^ Hát hogy-hogy ennyi mindent vesz nekem ilyen hírtelen??? Persze, Swatch órát nem vett, de már csak az hiányzott volna!

Ahogy hazaballagtam, arra gondoltam, hogy ez a srác mennyire szeret és mennyire reménytelenül szerelmes belém, és hogy milyen szomorú, hogy semmi esélye nincs velem. talán valamikor találni fog egy magához illő csajt. Talán. Szegény komolyan lefogyott, igyekszik úgy öltözködni ahogy az nekem tetszik, igyekszik azon a szinten lenni amit én megfelelőnek tartok, de sose fogja megszerezni azt amit szeretne: engem.

Vasárnap egy másik randim volt, de ez alkalommal Pilarral. érdekes volt, főleg, mert észre tudtam venni, hogy Pilar tulajdonképpen továbbra is szerelmes belém. Szokás szerint feketébe volt öltözve és egy kicsit merev volt a viselkedése, a reakciója a dolgokhoz, de most valahogy jobban tudta elviselni, hogy szeret. Megdöbbentett, hogy ennyi év után (2-3 év? Talán több?) minden szavamra emlékszik. Emlékszik minden egyes randinkra mindenre amit együtt ettünk, minden helyre ahova mentünk... mindenre. Amikor megkérdeztem, hogy lehet az, azt válaszolta:

- Te még mindig emlékszel Henrikre.

Nem tudtam, hogy vegyem ezt. Illetve tudtam és tudom, de nem akarom így venni. Mondta is, hogy nagyon fontos voltam életébe, hogy veszélyesen szerelmes volt belém, de hogy mondhatná, hogy élete szerelme voltam? Hyne, én csak szórakoztam és barátságos voltam vele? Szegény Pilar. Most éreztem rajta, hogy szeret, hogy még midig szerelmes belém, de igyekezett a barátságos oldalon maradni. Tudom, hogy velem nem könnyű de nagyon jól ment. Korán haza kellett mennie, nem tudom, hogy azért-e mert hívták, vagy mert ő érezte, hogy nem lenne számára egészséges. Abban maradtunk, hogy majd gyakrabban tartjuk a kapcsolatot egymással. Mi lesz ezzel? Volt két dolog amit mondott amit érdekesnek tartott.

Az egyik valami volt amit mondtam neki egyszer: « Az emberek körülöttem megváltoztatják hitüket és gondolatukat, hogy azt higgyék és gondolják amit én. Miután megismernek, az emberek igyekeznek "szerintem" élni. » Úgy hangzik, mint valami amit én mondhattam volna. Próbáltam visszaemlékezni kire gondoltam akkor, és eszembe jutott María José. Persze, az a lány minden áron szeretett volna én lenni. Amikor el kezdett velem barátkozni mindent otthagyott a régi felöltött énjéből. Annyira megváltozott, hogy sok ismerőse és barátja mondta neki, hogy olyan volt mint egy fénymásolat rólam. Minden mondatát úgy kezdte, hogy "Zsu mondta..." "Hexe szerint..." "Bunny úgy gondolja..." Volt már más aki olyan akart lenni mint én, de sose láttam valakit olyan drasztikusan megváltozni mint őt. Még a legkisebb dolgokban is olyan akart lenni mint én. Ki tetszik neki, milyen színekkel öltözködik, milyen parfümöt használ... Egyetemi karriert is akart változtatni, hogy olyan lehessen mint én.

A másik dolog amit mondott az az volt, hogy sajnálta mind azokat az embereket akik szerelmesek voltak velem. Szerinte rettenetesen kegyetlen vagyok, szívtelen és borzalmasan játszok az emberek érzelmeivel. Hát ő tudhatja, mivel szerelmes volt belém, és még mindig szeret. De... komolyan olyan rettenetes szörnyeteg vagyok? Nem kényszerítek én senkit arra, hogy szeressen, tehát aki szeret és szenved, magára veheti. De ha szeret, szenved és még is velem marad, nem azért van mert azért örömöt is szerez? Kedves vagyok én, és lehet, hogy nem vagyok szerelmes az emberekbe akik szerelmesek belém, de nem jó nekik ahogy mosolygok rájuk, ahogy mondom nekik néha, hogy szeretem őket, ahogy átölelem őket, ahogy időt töltök velük? Szerintem mázlisták mind egy szálig.