Na végre kiszabadult ez az izé!!! Nem tudom miért, de van hogy hagyja az embert írni, van amikor pedig nem. Hogy mitől függ, azt senki se tudja. Most tudok írni és ez a fontos, habár most épp nem tudok semmire gondolni amit le szeretnék ide írni. Talán a legfontosabbat már beírtam a Stormberry-be, és semmi kedvem tovább erre gondolni. Azért zavar, hogy barátaim közt van egypár ami ennyire sületlen. Grr!!!! Ez olyan nagyon bosszant!!! Szegény Carollnak kellett szenvednie mert az a HÜLYE, OSTOBA, AGYALÁGYULT Mario nem képes úgy viselkedni, mint egy rendes ember más ember társaságában. Olyan rettenetesen kellemetlen volt, nem csak Carollnak, de nekem is. Nem tudom mi járhatott a fejében, de már nem is akarom tovább találgatni. Ez volt az utolsó alkalom, hogy meghívom születésnapomra. Ezt így egyszerűen nem lehet tovább fenntartani.
Közben, délben a főnököm és a Luis meghívtak ebédelni az egyik kedvenc olasz éttermemben, amit a Lidiette mutatott meg. Imádom azt a helyet! Egyszerűen olyan ízléses és olyan jó! Marco és Luis egyből elkezdtek sört kérni (munkaidőben), tehát magam is nekivágtam egy
Heinekennel. Sörre pizza jött, majd ők tovább söröztek és a végén egy limoncelloval fejeztük be. Főnököm már az első sör felénél kijelentette, hogy becsípet, és nem volt benne biztos, hogy tud-e jól vezetni, de nem merte se nekem, se a Luisnak oda adni a kocsi kulcsot. Na, ez jól kezdte. Főleg mert erre még plusz egy sört és limoncellót is öntött. ajándékként kaptam tőlük egy 
Hoops&Yoyo párnát. Tök finom. Ezt magam választottam ki, majd szuggeráltam Luisnak. Marcóval lehetetlen lett volna. azt hiszem Marco gyertyát vagy illatos valamit akart venni. letettem arról, hogy könyvekre tereljem a figyelmüket, mivel azt komolyan sose értették volna meg. Mit mondjak? Nem kulturált emberek. Nem egészen civilizáltak. ahogy az Anyu mondaná: még nem szálltak le a fáról. Hát ez van. Ennek ellenére nagyon kellemes volt. Nem volt semmi rohanás, hanem szépen, idővel voltunk ott. Persze, majd két órát időztünk, ha nem többet, de semmi gond, legalább nekem, mert én a főnökömmel voltam. Teee-heeeee! ^_^ A kajából maradt, és bepakoltattam, gondolva, hogy ma eszem meg. Most kiderült, hogy a főnököm meg akarja tartani a Jorge születésnapját is, amikor ő június 20.-án lett öregebb. El kell vinni ebédelni. Semmi kedvem és semmi pénzem se, de gondolom, több van e mögött. Részbe az, hogy ne látszódjon úgy a dolog, hogy én vagyok a "kis kedvenc", ne hogy azt mondják, hogy a Marco velem jár, amit szerintem már egy ideje mondogatnak, tehát akármit is csinál, mindenki csak "takargatásnak" veszi majd. Azt is gondolom, hogy a Marco tovább akar inni. Nem tudom, most megnézem, de szerintem ez is a dolog nyitja. Piálni akar ebédkor. Persze, van, hogy jó főnöknek akar tűnni, barátságos és egyebek, de mind ezek olyan mereven állnak rajta, nincs aki elhiggye tőle. Sajnos.Szokás szerint megvolt a szülinapi telefonálás a Gyuszival, akivel egy darabig bohóckodtunk. megkérdezte mikor megyek már haza, és szerettem volna mondani: « MOST DECEMBERBEN! » de ez még nem lehet. Még dolgozni kell rajta egy kicsit. sajnos azért felelős ember vagyok, és nem fogok úgy hazamenni, hogy nem tudom mit fogok az életemmel kezdeni. Előbb túl kell tudnom magamat ezen a tézis ügyön (ami napról napra jobban komplikálódik), aztán elrendezni a pénzügyi helyzetet és munkát keresni otthon. Nem könnyű munka! Jelenleg a piac nagyon jól áll, amennyiből meg tudtam figyelni, és általában minden posztra csak három év tapasztalatot kérnek, nekem pedig most már öt van folyamatosan egy cégnél, és lesz is még mielőtt kikerülök. Plusz három cég ami felvehet... kész. Nem kell több. ^_^ És ez csak Magyarországon! Bécs is egy lehetőség lenne! Na, de ezt a témát most hagyjuk egy másik bejegyzésre.
Laura, Rosa, Víctor, Anthony, Tavo, Marcela, Melissa... mind, mind küldtek üdvözleteket, majd az Interneten, a Facebookban csak úgy csódúlt rám a sok felköszöntés! ^_^ Olyan szép volt! ^_^ A gyerekek a szolgáltatási osztályból meghívtak holnapra ebédelni, Macs-ba, ahol MEGINT pia lesz ebédre.
Délután volt egy kis bevásárlás, szokás szerint, Benetton és könyv, egy kis palizás, majd elmentem Marióval és Carollal erre az amerikai étterembe, « Friday's ». Erről már írtam a másik blogban, tehát nem mondom el megint. Csak annyit teszek hozzá, hogy ez volt az utolsó születésnapom amit a Marióval tartok meg. Még beszélni akarok vele, mert azért kell, de ez rettenetes volt. Mindennek a tetején az volt rémes, hogy amint elhagytuk Carollt mondtam neki, hogy nagyon durva volt vele, és erre azt válaszolta:
- Mikor? Szinte jól összehaverkodtunk!
Ugye nem mondta komolyan? Ugye csak cukkol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése