Mi Olyan Nagyon Érthetetlen?

Megint a gmailből kell írnom. Illetve továbbra is. Zavar, mert ha innen kell, akkor azt is jelenti, hogy nem tudok a Facebookba belépni, ahova felszeretnék tölteni egypár képet, de hát nem lehet. Tegnap próbáltam Omiról felrakni, de valami furi-muri, nehéz micsodát kell ahhoz letölteni és Omi nem tudta letölteni. T_T Pedig elég jó képek voltak... Nem is mondva, hogy fel akarta menni egypár új képet a "Random Hottie" sorozatomból. Ez a sorozat... hát nem is sorozat,mer csak nagyon kevés ilyen képem van, de egy kis sorozat képről szól amit csinos fiúkról csináltam idáig akiket az utcán, a buszon, az étteremben, a bevásárlóközpontban kapok le. elküldtem egyek egyszer a Marcinak, és gondoltam most felteszem az eddigieket (amik sikerültek, mert nem mindig sikerülnek), hadd nézegesse itt mi terem. Gondoltam majd egy "Random Hottie" csaj verziót is csinálok, hát azért legyen mindenkinek mit nézegetnie. Lehet, hogy majd ide kell feltennem a "Random Hottie"gyűjteményt? Tényleg szerettem volna a Facebookba feltenni. De hogyan, hogyan...? Csoport gyűlés volt reggel. Fél nyolcra volt megbeszélve, de fél kilenckor kezdtük, mert a másik "munkás" nem volt itt. Igen, hétkor kellene itt lennie, de hát ő nem szeret igazán időben itt lenni, és a főnökömnek nincs az ami kell, hogy azért rendbe hozza az embert. A gyűlés önmagában egy nagy időveszteség volt, mert alapvetően csoportosan megcsináltuk a főnököm munkáját, majd leültünk beszélgetni arról, hogy "hogyan kellene eladnunk magunkat a többi igazgatóságnak". Olyan haszontalan beszéd volt!! Nem vették észre, hogy azzal kell kezdeni, hogy "mit csinálunk mi", ahhoz, hogy tudjuk, hogy kik és mik leszünk, hogy majd a többiekhez kiterjedjünk? Ébredj fel és szagold meg a kávét, kis apám! A főnököm és LD (Lusta Dög, emlékszel?) elkezdtek hetet-habot összehozni. Hogy partnereknek kell lennünk, nem bíróknak és nem tudom mi. - Hogy értjük azt, hogy "partner"? -kérdeztem. - Hát nem úgy, hogy most majd minden izéjét mi majd eltakarjuk, neeeeeem... Nem akart idefigyelni, se hallani. Igen, tudom, hogy nem így kell érteni, de nem értette mire célzok. Hogy lehetünk partnerek amikor magunk se tudjuk mit kell csinálni? Amikor a másik rész kedvére vonszolhat minket mert mi aztán semmit se tudunk és nincs iránytűnk? Na, ennek hiába mondom. Mondhattam volna, hogy "partner" is lehet a meleg komolyabb kapcsolatokban a pár, de hát biztos azt sem érti. Kényelmetlen volt, mert csak hárman voltunk és én ültem középen, tehát bár fejecském elvándorolt többféle történetbe (visszatértek a Krumggorik a fejembe... a francba!) nem tudtam kedvemre elmélyülni Viktor és Cedric részletes kapcsolatába mert azért figyeltek. T_T Egy alkalommal, amikor kérdeztek (mert már nagyon belemélyültem a gondolati filmembe) mondtam nekik, hogy legyünk integrátorok, nem kisegítők, hanem közreműködők, akik segítünk az igazgatóságok között kifejlődő információn hidakban és alkotunk egy "Szabad Adat Csatornát" minden minőség osztály közt, hogy minden a lehető legsimábban működjön.

- Isteni! Remek! Ez az! Jaj de jó!

És ezek után izélnek engem, hogy önimádó vagyok. Igen, igen, jó ötlet, mert én vagyok itt az egyetlen aki eleve használja a fejét gondolkodásra. És ez nem is volt igazán az! Csak alapvető megfigyelés!

Ezek után belesüllyedtem megint agy-filmembe, míg egy utolsó ön megfigyelést tettem a gyűlésre: "haszontalan beszélgetés". "Steril beszélgetés".