2008. július 31., csütörtök

Körbelátogatás

Tegnap munka után tudtam meg, hogy a főnökömet elhívták egy szeminárium félére valamilyen rizikó témáról. Minden főnökséget meghívtak, és pluszban vinniük kellett valakit a csoportból. Igen, én itt ülök az irodámba, amiről most képet tettem fel nektek. Semmi érdekem ilyen hülyeségekre elmenni De azért jó lenne, ha szólna, hogy itt lesz-e, vagy nem lesz itt, vagy mikorra várható... Pollito nincs itt, tehát lehet, hogy őt vitte el, ami igazán bunkó dolog lenne, mivel Pollitónak semmi szándéka itt maradnia, ha nem adnak neki egy főnökséget. Ha pedig adnak neki egy főnökséget, én innen elhúzom a csíkot. Már csak az kéne! Többször beszéltem már Marcóval a "kommunikáció" témáról, hogy "kommunikálni kell" a csoporttal, de látom valahogy nem érti a dolgot. Továbbra is úgy dolgozik mintha egyedül lenne. Illetve, úgy tesz mintha egyedül lenne, mert munkát nem nagyon látok tőle. Kész lusta fráter. Közben mesélte, ugye, hogy tegnap felmentem beszélgetni vele (de nem szóltam rá amiért olyan förtelmes baromságot mondott, hogy neki nem tetszett, hogy rászóltam amiért nincs semmilyen célja, mert azt ő maga nem tudja, tehát nem kérhetem tőle...), és röviden megmondtam neki mi a Status Quo a munkával. A GSM hálózati beszámolók már napi renden vannak, minden időben és folyamatosan megy hátráltatások nélkül, és most már kezdhetjük a munka többi részét. Persze, ez a "kezdhetjük" kizárólag csak rám vonatkozik, mert
  1. én vagyok aki itt dolgozik, és csak is én
  2. csak nekem van célom és irányom, tehát én nekem kell itt valahogy a dolgokat elindítani.
Kedvem volna néha azt mondani a főnökömnek, hogy ha nem tud, ne is lábalatlankodjon. de komolyan! Néha olyan baromi hülye tud lenni, és annyira képes az ember útjába állni! Hogy lehet valaki ennyire hasznavehetetlen?

Tegnap letöltöttem a mobilomról egypár képet amit csináltam, tehát most megosztom veled. Már láthattad a kávémat és az irodámat, most pedig láthatsz engem. ^_^ Csini vagyok, ugye? Ez én vagyok a tornaruhámban. Lefényképeztem magam, mert valahogy olyan nagyon jól néztem ki! Legalább véleményem szerint. Persze mind a két kép tükör előtt. Ma Chinóval megyek valahova ebédelni, amiért nem kellett mára ebédet készítenem. Csináltam azért browniet, mivel a Karol már a múlthéttől kérte, hogy legyek olyan szíves és csináljak neki egy kicsit. Vettem egy doboz brownie port és megsütöttem. A brownieből pedig adtam ma egypár gyereknek itt, majd szépen elballagtam a 2x1-ba a gyógyszereimért (egy krémet írtak fel bőr allergiára...), majd le a volt irodámba, ahol mindenki nagy örömmel fogadta a browniekat. Ott találkoztam szintén kedves barátnőmmel, Kattyval, aki átadta szülinapi ajándékomat: egy szép nyakláncot, két pár fülbevalót és három karkötőt. Mindegyik zöld és mindegyiket ő csinálta! Látnád milyen szépek! Igyekszem majd lefényképezni és feltenni a képeket ide.

Tegnap teljesen elszédültem a kocsiban (Apu nagyon rettenetesen vezet!), amiért nem tudtam elmenni a kondiba. Ma úgy lett volna, hogy a Jettyvel találkozom kávéra munka után, de mivel ma van az utolsó kondi napom (holnaptól, illetve szombat-vasárnaptól egy másik kondiba megyek!), akkor ki akarom használni, plusz le akarom másolni a rutinomat és a méreteimet (súly és ilyenek...), hogy tudjam tartani a kontrollját. Tudod mit akarok mondani. Franc! Hogy kell ezt magyarul mondani! Holnap pedig a volt Szolgáltatási munka társaimmal ebédelek (akiknek browniet vittem ma) és délután pedig Lidiettel kávézom és egypár "ügyről" beszélgetünk. Szólni akarok neki, hogy a tézisem lehet, hogy már lassan elindul, tehát ha Fran még mindig tud nekem valamit szerezni az ENSZ-ben az nagyon jó lenne. ^_^ Igen, hírtelen sok randevúm van.

Tegnap beszéltem szintén egy bizonyos sráccal akivel nem maradtam semmiben, de emlékeztettem arra, hogy tartozik nekem egy kis sörrel és pool-lal. Majd meglátjuk mi lesz ezzel kapcsolatban. Tegnap, szintén pedig, beszélgettem Melaniával, itt a munkában, és megbeszéltük, hogy valamikor összeülünk ebédelni és megtárgyalni a munkahelyzetett. Tudom, hogy sokat tartanak tőle, hogy ilyen meg olyan "veszélyes" de ha valamit tanultam az évek alatt az, hogy a HHRR-eseket és a titkárnőket mindig a jó és kedves oldalon kell tartani.

Az élet nem más mint egy politikai játék.

Nincsenek megjegyzések: