Cynthia leült velem 14:40-kor az ebédlőbe míg ebédeltem és ő teázott. Igen, igen, nemrég morfondíroztam ellenük, de most "vigyáztak" rám. Egyszóval, nem hagytak olvasni. "Mi a baj ezzel a csajjal??" Tudom, tudom, hol az a baj, hogy nem ebédelnek velem, hol az, hogy ebédelnek velem. De nem ez a dolog nyitja. Az a helyzet, az zavar, hogy az embert egy adott helyzetbe teszik, egy adott keretet teremtenek amihez az ember alkalmazkodik. Én, nem szeretek délben ebédelni, hanem inkább fél kettőkor, vagy kettőkor szeretek ebédelni, de mivel ebédcsoportot akarnak alkotni, akkor nem marad más, délben ebédelek velük. Ennyit meg tudok tenni embertársaimért. Embertársaim viszont nem képesek szólni, hogy most lementek enni. Ok, Cynthia kint volt egy gyűlésen, de Edwin elment az ablakom előtt, miért nem volt képes bekopogni? Az zavar, hogy váratlanul ők maguk mennek a rendszer ellen, és nem is szólnak.
De hát jó, legyen így.
Nydia, másrészt, hozott nekem egy isteni spárga krémet akit spárgával (na ja) és krémsajttal csinált, hozzá kis tortilla nacho-kkal. Isteni volt! ezt ebédeltem. Nydia mindig kedves velem. ^_^ Szeretem. Mindig jókat lehet vele beszélni és nevetni. ^_^
Tegnap írt a Márton. Sokkal "emberebnek" éreztem ebben a levélben. Hogyan értem ezt? Közeli, ember, fiatal, valódi, húsból készült, mozgékony, gyerek, titkos, mosolygós, érintést kereső... abszolút édes. Mindig is édes, de általában más érzést kelt bennem. Erő, forradalmi, elves, komoly, korához nem illő illetve, korához képest nagyon haladott gondolkodású, merevebb habár nem egy rossz értelemben, hanem abban az értelemben merev, hogy minden szava és minden gondolata erősen gyökerezik egy adott elvbe, gondolatba, etikai és politikai kódba, kihívó... ezeket szoktam vele kapcsolatban érezni. Most más volt. Lazább, sokkal humánabb. Mivel a Facebookban szoktunk egymásnak írni, néha nehezen tudom kidolgozni gondolataimat, mert ott nem lehet sokat mondani és nem is lehet sok mindent csinálni. Nem lehet, betűtípust választani, színeket, képeket hozzáadni... nem lehet több szinten kommunikálni. És egyébként nem lehet valamit piszkozatként eltenni, hogy majd később folytatod. Tehát most e-mailben válaszoltam. Két napig írtam a választ, amiért túl hosszú lett ahhoz, hogy a Facebookban feladjam.
Talán a terjedelem szabadság lehetett, de hírtelen ezer dologról kezdtem el beszélni. Ezt is, azt is hozzátettem, mindenből írtam, amiért mielőtt elküldtem volna a levelet keményen ki kellett vennem sok mindent. Végül is a gyereknek vizsgái vannak, és nincs ideje Kopernikuszi leveleket olvasni. Több mindenen is elgondolkodtam, miközben írtam a levelet, amiért visszafordultam az egyik regényemhez, "Alain et Guillaume", és egy kicsit végig néztem Vili és Sanyi helyzetét. Érdekes, hogy ez a regény egy teljesen ellentétes gondolkodási módban épül fel. Érdekes, hogy aennem a történetnek az alap üzenete valami ami ellen megyek majd. Ma, ahogy olvastam, és esküszöm, imádom ezt a történetet, láttam, hogy a teljes ellentétem.
De hát jó, legyen így.
Nydia, másrészt, hozott nekem egy isteni spárga krémet akit spárgával (na ja) és krémsajttal csinált, hozzá kis tortilla nacho-kkal. Isteni volt! ezt ebédeltem. Nydia mindig kedves velem. ^_^ Szeretem. Mindig jókat lehet vele beszélni és nevetni. ^_^
Tegnap írt a Márton. Sokkal "emberebnek" éreztem ebben a levélben. Hogyan értem ezt? Közeli, ember, fiatal, valódi, húsból készült, mozgékony, gyerek, titkos, mosolygós, érintést kereső... abszolút édes. Mindig is édes, de általában más érzést kelt bennem. Erő, forradalmi, elves, komoly, korához nem illő illetve, korához képest nagyon haladott gondolkodású, merevebb habár nem egy rossz értelemben, hanem abban az értelemben merev, hogy minden szava és minden gondolata erősen gyökerezik egy adott elvbe, gondolatba, etikai és politikai kódba, kihívó... ezeket szoktam vele kapcsolatban érezni. Most más volt. Lazább, sokkal humánabb. Mivel a Facebookban szoktunk egymásnak írni, néha nehezen tudom kidolgozni gondolataimat, mert ott nem lehet sokat mondani és nem is lehet sok mindent csinálni. Nem lehet, betűtípust választani, színeket, képeket hozzáadni... nem lehet több szinten kommunikálni. És egyébként nem lehet valamit piszkozatként eltenni, hogy majd később folytatod. Tehát most e-mailben válaszoltam. Két napig írtam a választ, amiért túl hosszú lett ahhoz, hogy a Facebookban feladjam.
Talán a terjedelem szabadság lehetett, de hírtelen ezer dologról kezdtem el beszélni. Ezt is, azt is hozzátettem, mindenből írtam, amiért mielőtt elküldtem volna a levelet keményen ki kellett vennem sok mindent. Végül is a gyereknek vizsgái vannak, és nincs ideje Kopernikuszi leveleket olvasni. Több mindenen is elgondolkodtam, miközben írtam a levelet, amiért visszafordultam az egyik regényemhez, "Alain et Guillaume", és egy kicsit végig néztem Vili és Sanyi helyzetét. Érdekes, hogy ez a regény egy teljesen ellentétes gondolkodási módban épül fel. Érdekes, hogy aennem a történetnek az alap üzenete valami ami ellen megyek majd. Ma, ahogy olvastam, és esküszöm, imádom ezt a történetet, láttam, hogy a teljes ellentétem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése