2008. június 18., szerda

Kedves, Rohadt Munkatársaim

13:13 óra. Itt mennek el előttem és eszükbe se jut szólni, hogy menjek velük ebédelni? Nem mintha nem tudnék magamtól menni, de volt egy megállapodásunk. Na, most akkor visszaállok régi szokásaimra, és egyedül eszek... a naplóval és a könyvemmel. ^_^ Nincs kis vagy hihetetlen ürügy. Megint szabad vagyok. Szabad és több mint szabad.

Tegnap volt egy kis összeütközés az irodában. Mivel "észrevették", hogy az emberek nem jönnek ki valami jól egymással, kis csoportokat alkotnak és egyebek, azt találták ki, hogy fizetnek egy cégnek, hogy összehozza az embereket. Ez a cég kiviszi az embereket egy hotelba ahol mindenféle hülye, óvodás játékokat kell játszani. Már voltam több ilyenen, és tudom, hogy kínszenvedés. Futni, mászni, versenyezni kell, majd az embereket kiteszik olyan helyzetekben, ahol a többiek kinevetik. Büntetéseket adnak ki, amiket a csoport választ ki. Ha már eleve kellemetlen olyan emberekkel akiket az ember szeret, és akikben bízik, még rosszabb olyanokkal akikkel nincs valami jó viszonyba. Mivel alá kellett írni egy szerződést, eszembe jutott, hogy ez nem lehet kötelező. Azt mondtam, hogy nem megyek. Erősködtek, erősködtek, hogy mennyek, mindenki felhívott, mondták, hogy nem vagyok normális, stb., de keményem megálltam a helyem, és nem írtam alá a szerződést. Ma a főnököm még felhozta a témat, mondván, hogy milyen antiszociális vagyok, hogy nem akarok menni egy ilyen rendezvényre csak azért, mert a múltban rossz tapasztalataim voltak (legalább négy ilyen rendezvényen...).

- Látod? Ha nem tudtok belenyugodni abba, hogy NEM akarok menni, és tovább cukkoltok, milyen lenne, ha mennék csak azért, hogy békében hagyjatok és ott tiltakoznék valamilyen játék ellen ami sért? Rosszabb lenne, mert ráadásul azt mondanátok, hogy a végén én akartam menni és nem tartott a fejemhez senki egy fegyvert. Akkor ott lennék és folyamatossan rosszul érezném magam, miközben itt csak a mostani cukkolást kell kibírnom, de jól érzem magam magammal szemben.

Erre a főnököm azt válaszolta.

- Keresed velem a bajt, de ezt még megfizettetem veled. Képes lennék kifizetni azt a pénzt és elhurcolni csak arra, hogy szenvedj.

Ettől elállt az eszem. Komolyan azt várja, hogy valaki ezt viccnek vegye?

Nincsenek megjegyzések: